Tegnap voltunk Sarah-nál...igazi csajos estét tartottunk jó sok finom enni- innivalóval és filmekkel:) Sarah-t nagyon kedvelem, tipikus kis cuki lány :) sok cuki rózsaszín kis aprósággal:) és tiszta jószív :)
...és igen valahogy mindig német társaságba csöppenek...Párizsban is...Sarah-nál is :) szóval hát tanulom a németet is újra ...és jókat nevetnek ha közbeszólok valamit németül:D
...nem könnyű három-négy nyelvre odafigyelni...
A héten először éreztem azt h elfáradtam picit...most ha így belegondolok, hogy majdnem két hónapot végigcsináltam úgy h nem értettem egy szót sem azért kemény :D
nehéz belegondolni h h bírtam ki :) de élek és napról napra egyre több mindent tudok, és hát mindenki segítőkész a munkahelyen is...és igazán örülök, hogy nekivágtam ennek az egy évnek...
örülök, hogy itt lehetek...végülis mindig is ez volt az álmom, hogy megtapasztaljam, hogyan lehet egy nyelvet elsajátítani a nulláról :) és élvezem h minden szóért magamnak kell megküzdeni és igaz h nehéz de nagyon jó érzés megélni a lépcsőfokokat és érezni h napról napra egyre több szó van a fejemben:D
néha azon kapom magamat h sétálok haza munkahelyemről és francia szavak kavarognak a fejemben...
Hétfőn az igazgató megdícsérte a franciámat :) ez nagyon jól esett, még ha tele is volt hibával akkor is megértette és legalább már magam tudtam beszélni vele...Napról napra egyre több emberrel tudok beszélgetni...ez még nagyon kevés de fejlődés :)
Igen és kedden rátaláltam a kedvenc betegemre :D ott lakik ahol én dolgozom de ez mellékes...kedden L'agora-ban dolgoztam Carolinnal a bőrműhelyben és ebédelni indultam...
esett az eső tehát esernyővel közlekedtem...
majd az egyik kapualjból rámrontott az egyik beteg és nekiesett az esernyőmnek:D én meg megijedtem h hát ez meg mit akar...
megfogta az esernyő nyelét a kezemnél én meg egyből ugye a védekezési öszöntön :D csak annyit mondtam h ne és visszaszereztem az esernyőmet:D aztán szegényem csak be akart kéreckedni az esernyőm alá :D
de a vicc az h eddig úgy kommunikált csak velem h ütögette a kezem...semmi vészes csak kb h menjek odébb... aztán belekarolt a kezembe és jött velem az ebédlőbe :D
annyira csípem igaz h a kommunikációja annyi, hogy autó és partibusz...bár lehet a héten azért mondogatta mindig ezt mert a szülei jöttek érte pénteken...
annyira kis vicces emberke:D csütörtökön egy műhelyben voltam vele vagyis ilyen iker terem volt :D és egész reggel a partibuszt beszélte meg az autót és rajzoltam neki egy autót és olyan boldog lett:D
napról napra egyre jobb fejek velem a betegek is...aztán az otthonban van xbox...billiárd....meg amit akarsz:D sosem unatkozunk...pénteken egy olyan tévéműsort néztünk h tényleg sírtam a nevetéstől :)
csütörtökön éreztem igazán h befogadtak a munkatársak is...amúgy aki nem volt ilyen helyzetbe szerintem el sem tudja képzelni, hogy mi ez...ez az egész év egy nagy küzdés...
küzdés a nyelvért és mindenért...furcsa úgy egy társasághoz tartozni h nem beszélgetsz a többiekkel a nyelvi gátak miatt...jó napról napra egyre jobb...és ők már megszokták az ilyet...de nagyon furi...
főleg nekem aki imád beszél...és sokszor jobb ha hallgatok...mert ha végigpörgetem a fejembe a szerény francia tudásom szavait...jobban jövök ki ha nem is kezdem el mondani néha a mondanivalómat :D:S
Lakótársammal változatlanul viharos a kapcsolatunk...néha jobb,néha rosszabb...néha nagyon nehéz elviselni...de lehet csinálok egy kollekciót a kajamaradékairól ami általában reggel vár vagy munka után az asztalon:D
hát nem tudom kinek mi a normális...én nem fogok utánna takarítani az fix...csak hát ketten lakunk itt és nem ő egyedül...a másik meg az h kb minden nap késik a munkahelyéről egy órát...de min fél órát és ha szívatni akarják az mind rám is kihatással lesz...
de most én azért nem fogok késni a munkahelyemről h jobb fej legyek a szemébe...csak elég gáz h mindennap egyedül ballagok munkahelyre és utána tőlem kérdezik h lakótársam hol van...
a lakásban való közlekedési stílusát meg nem is tudom h nevezzem:D nem tud csendben mászkálni...nem tudom az ajtókat miért kell csapkodni...
azt hallottam h a németek reggelente morcosak...hát nem tudom a másik német lány Brüsszelbe reggel nem volt morcos, igen is barátságos volt...
Az utóbbi két napban nagyon is megfogalmazódott bennem, hogy manapság az egyetlen jó dolog az itt létben a munkahelyem...Talán nem is nevezném munkahelynek...mivel örömmel megyek...azt csinálom amit szeretek és azokkal vagyok akikkel szeretek foglalkozni...
a kollégák meg igazán jó fejek :) nagyon sokat nevetünk :)
Lényegében én is nevelő vagyok:) meg a konyhába tevékenykedek :) pénteken a gyümölcssaláta készítése közben jött a beteg aki állandóan bombáz a buta kérdéseivel :D az a beteg akit én csak "Némó" szindrómás betegnek hívok...mert a Némóban volt egy hal aki mindent elfelejtett...na megint jött és kérdezi a tipikus kérdéseit...és tudni kell h ez a beteg állandóan cigizik...
és a kollégáktól meg tőlem kérhet cigit.de én általában tovább küldöm egy másik kollégához...általában 2-3-4en dolgozunk egy időben...jah és...
meg van h egy nap mennyit cigizhet...és jött hozzám és tőlem akart kérni cigit...én meg elküldtem fogat mosni...mert a sok cigitől olyan büdös a szája állandóan h kész :D
aztán mosolygott és kiment:D hát nem vagyok benn biztos h elment fogat mosni de utána nem volt olyan nagyon büdös :D
Röviden a hetemről ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...