Kedves Mindenki!
Magyarországról való visszaérkezésem után remek napok
következtek, ahogy mondtam, hogy most fog beindulni az egész és talán úgy is
volt és így is marad.
Először is egy
csodálatos hétvégét töltöttem Belgiumban a német lányokkal, ahol ugye egy
parádéba csöppentem, nagyon jól éreztem magam és leírhatatlan érzések
kavarogtak bennem pár pillanatra megint nem tértem magamhoz, hogy mennyire
szerencsés vagyok ezzel az évvel. Tényleg életem egyik legjobb évének
mondhatom.
Aztán meglátogatott egyik magyar ismerősöm, vele és a
lengyel lány társaságában elmentünk a tengerhez, megnéztük Gentet és adtunk egy
egész napot Brüsszel teljes körű felfedezésének.
…majd következett egy csodálatos hétvége a lengyel lánnyal,
Kaskával és lakótársával, a magyar fiúval, Ábellel, amelyen Franciaországba, Lille-be látogattunk
el.
Május 25-ei Return Paris-val elvittük magunkkal Párizsba két
magyar lányt, akik meg is szálltak a hétvégében Párizsban, majd hétfőn 28-án
jöttek velünk vissza, a busszal.
Ha visszagondolok ezekre az időszakokkal boldogság van
bennem 100%-osan mert tényleg csodálatos emberek vesznek körül, kivéve egyet.
Ugye, ahogy mondani szokták semmi sem lehet tökéletes, és
megmondom őszintén most már teljesen belefáradtam a vele való együttélésbe.
Szerintem nem kell pontosítani, hogy kiről van szó.
Két hónapom maradt Belgiumban és szerintem ti is rájöttetek,
hogy nem vagyok az a könnyen megfutamodó típus. Szóval, most már fejen állva is
kihúzom ezt az egy hónapot vele, mivel ő csak 10 hónapra maradhat én meg ugye 12-re...de esküszöm nagyon nehéz egy ilyen emberrel.
A hétvégén megint bemutatkozott, de most nem csak nekem,
hanem a két másik magyar lánynak is Bettinek és Gerdunak is. Megígérte nekik,
hogy a return paris után Bettit kiviszi a vasútállomásra, de a kedves
ismerősével felszívódtak Brüsszelben és egyáltalán nem lehetett elérni. Betti
másnap korán reggel ment dolgozni, szóval mindenképpen kellett megoldást
találni, mivel az utolsó vonat 22.50kor ment, szóval más megoldás nem maradt,
mint szólni a szomszédnak, hogy nem-e tudnának egy nagy szívességet tenni, és
szerencsére nagyon kedvesek voltak és elvitték a lányt a legközelebbi
vasútállomáshoz.
Kedves élettársam és a kedves ismerőse éjfél előtt értek
haza, majd a kedves ragasztott az ajtómra egy cetlit, hogy majd reggel kiviszi
a lányt a vonatra 5kor, de végülis mindenre ez a megoldás ugye? Szarunk a másik
fejére utána pedig azt hiszi minden el van intézve egy Bocsánattal! És annyira
bánt, hogy egy ilyen emberrel kell együtt laknom, annyira megbízhatatlan,
felelőtlen és sosem lehet rá számítani.
Másnap Gerda azért megkérdezte, hogy ahogy ígérte ki viszi-e
a vasútállomásra és csak annyit mondott neki, hogy oldja meg, mert, hogy a
kedves ismerősével csak este fognak megjönni és h sajnálja. Gondolom mennyire
sajnálhatja azt, hogy mindig rosszat okoz a másiknak, de talán az ilyen ember
észre sem veszi magát. Tegnap miután elindultuk az útjukra, láttuk Gerdával,
hogy végülis rendet rakni maguk után luxus, ahogy felkeltek az ágy úgy volt
hagyva, ja de elmosogatott, szal ennyiből áll a rendrakás, a kávéfőzőben minden
nap beleszárad a filtere, mert kidobni luxus, ragasztottam is most a
kávégépünkre egy cetlit, hogy máskor vagyis mindennap ne felejtse beleszáradni.
A másik, meg, hogy arra keltünk, hogy a nappaliban
hangoskodtak és lekellett szólni nekik, hogy mi aludni próbálnánk…hogy lehet
valaki ennyire tekintetlen a másikra? de azt hiszi, hogy mindent el lehet azzal
intézni, hogy vett egy Colát amire ráírta a nevemet…hogy az az enyém. ha
hiszitek ha nem annyira anyagias, hogy lehet még azt a két eurót is elkérné
tőlem…
Én már akkorát csalódtam ebben az emberben, hogy
legszívesebben erre az utolsó hónapra már végleg elkerüldözném, de tudom, hogy
ez sem megoldás.
…és mindenki azt kérdezi tőlem, hogy hogyan bírtam ki ezt az
egy évet?! Hát hogyan? Hogy megvannak a céljaim és megyek előre…és tudjátok, ha
belegondolok, én magam sem tudom, hogy ilyen emberrel, hogyan tudtam kibírni
lassan 10 hónapot…Hogyan?!
…és csodálkozik, hogy leszólták, mert hogy nem mosolygós
ember:D hát én nem csodálkozom:D hogy is szokák mondani, olyan mint a halálnak
a csókja?:D rossz ránézni sokszor olyan fehér és egy mosoly nincs az arcán…és
egy Jó reggelt néha alig tud magából kifacsarni…
Talán, ha éjfélkor és éjfél után nem játszana zongorával
vagy gitárral, akkor nem lenne mindennap fáradt és nem úgy nézne ki mint a
halál…(szerencsére a zongoráját vissza kellett vinni a munkahelyre, ez megoldódott)és akkor még azt mondja, hogy én nem vagyok elég türelmes…
(Amúgy meg a blog azért van, hogy olvassák kedves barátosném fordítóval vagy
anélkül ;))
Üdv Kaska :D
Hétvégém előre láthatóan:
Péntek este megyek egy belga fesztiválra, Mons-ba
remélhetőleg, majd vasárnaptól szerdáig szeminárium lesz Binche-ben ott ahol
legelőször is voltunk : ) biztos furi lesz ugyan arra a helyre visszamenni:D de
már nagyon várom : )
Bocsánat a panaszáradatért, de most kijött belőlem ezután a
hétvége után : )
Üdv mindenkinek, nekem meg kitartás!
Amúgy nem tudom pontosan, hogy otthon milyen idő van, de Belgiumban nagyon meleg!
