Minden út Rómába vezet

Sziasztok !

A zh időszak beköszöntött és a vizsgaidőszak küszöbén állok, ebből kifolyólag úgy döntöttem, hogy picit szeretnék pihenni, lazítani, picit nosztalgiázni és írni pár sort ide, amíg még friss az élmény, a novemberi római kirándulásról ! :) 

Szuper három napot töltöttünk Rómában.

Az olaszok egyenlőre nem lopták be magukat a szívembe. Véleményem szerint a franciák százszor udvariasabbak mint ők, de lehet csak elfogult vagyok.

Az olaszok tudnak élni, a temperamentumuk ezalatt a pár nap alatt is jócskán megmutatkozott... Lehet ha hosszabb időt töltenék el náluk, vagy ismerős által kerültek volna bemutatásra a jobbnál jobb helyek megkedvelném őket, és ha az ember beszélne olaszul ők is pozitívabban állnának a turistákhoz, de szó mi szó, nem nagyon próbáltak velünk angolul társalogni, ha olyan szituációba keveredtünk.

Döbbenetes volt látni, hogy egy négy sávos út közepén biciklizik egy nő, mögötte pedig dudál egy busz, mondván h ne az út közepén kéne biciklizni, ahol az autók közlekednek, a nő meg csak kiabált mutogatott vissza a buszsofőrnek biciklizés közben :D Rengeteg robogó parkolt az utcákon, kis macskaköves, hangulatos utcák, kis szuvenír boltok és szó mi szó, ahhoz képest, hogy november első hétvégéjén mentünk meseszép idő volt. Talán még barnultunk is picit. 

Róma maga a történelem, ide egyszer mindenkinek el kell jutnia. J-vel már régóta latolgattuk, hogy el szeretnék Rómába jutni és mindenképp együtt, és hát az álmok valóra válnak, csak nagyon akarni kell, ahogy én szoktam ezt mondani... :) 

Sajnos a Trevi kút felújítás alatt volt, szóval nem dobtunk bele pénzérmét, de bízom benne, hogy egyszer majd azért még visszatérünk. 

Amikor álltam és körbenéztem a Colossuem előtt minden több száz, ezer éves volt körülöttem, fel nem fogható és lenyűgöző. Az az érzés, hogy abban a pillanatban egy picit is a történelem része lehetsz, számomra leírhatatlanul nagy boldogság volt. Bár alig lehetett egy normális képet csinálni amibe ne mászott volna bele mindig valaki, de ez már csak ilyen. Jöjjenek a képek: 

Forum Romanum

Vatikán a hátam mögött

Angyalvár

bye bye Rome, see you next time :)

Legközelebb már csak jövőre jövök, addig is vigyázzon magára mindenki! :) Puszi

francia sajt - svájci pompa

Sziasztok!
A francia lányt már az egyik bejegyzésembe említettem...most jöjjön pár szó róla, hogy őt se felejtsem el...hónapokkal ezelőtt...vagyis talán mostmár pont kereken egy éve, beregisztráltam egy oldalra, mert már jópár embertől hallottam, hogy viszonylag biztonságosan lehet "szörfölgetni" idegeneknél különböző országokban...persze én azért óvatos gyerek vagyok, szóval mindenbe csak megfelelő átgondolással vágok bele...de gondoltam miért ne regisztráljunk be....és itt ismertem meg egy francia lányt, aki pár km-re lakik tőlem és francia tanárként dolgozik...vettem a bátorságot és írtam neki, hogy ha van ideje üljünk be egy kávéra valahova...hát így kezdődött a mi kis barátságunk...ami szerencsére a mai napig tart és remélem még jó sokáig megmarad...

Decemberben még úgy volt, hogy az imádott Sarah barátnőmet látogatom majd meg Londonban, aki egy fél éves erasmuszos programban vett részt, de utólag már nagyon örülök, hogy nem jött össze az utazás(anyagi okok miatt)...bár Londonnal kapcsolatban azt megjegyezném, hogy azelőtt sosem gondoltam volna, hogy ennyire hiper szuper drága város...biztos nagyon szép meg minden, de hogy mi a fene kerül rajta ilyen drágába, hogy összehasonlítva Párizzsal, ha hiszitek ha nem de véleményem szerint sokkal drágább...

Yvoire

Genf

Annecy

Annecy

valahol a hegyekben, bazi magasan

Genf, Svájc

Ensz előtt

Genf, Ensz előtt ha jól tudom :P

...de kanyarodjunk is vissza...szomorú voltam azért na, látni szerettem volna Sarah-t azért is voltam annyira beindulva mert biztos nagyon szupi egy hétvége lett volna nála Londonban, de nagyon drága lett volna így nem tudtam menni, viszont február végén, márciusban kaptam egy meghívást Franciaországba, a francia barátnőm családjához L-hez aki a szülővárosomban franciatanárként dolgozik....így aztán a barátommal egy hetet töltöttünk L családjánál...amit szavakba sem tudok önteni mennyire csodálatosan meseszép volt ....a családját imádtam...L is nagyon kedves volt, mint mindig...ettünk ittunk nevettünk cicáztunk kirándultunk...és azok a finom francia sajtok, leírhatatlanok...nagyon jól éreztük magunkat...A repülő Genf-ben szállt le és ahogy alacsonyodtunk végig a tó felett szálltunk...lenyűgöző volt...és amikor indultunk haza Magyarországra, akkor a hajnali járatról végignézhettük a hegyek felett a naplementét...

Most egy ideig elbúcsúzom, remélhetőleg nem két év múlva fogunk újra itt találkozni ! Ezt a bejegyzést még a későbbiekben lehet át fogom írni, mert kicsit összecsapottnak érzem, mert nagyon siettem...na majd meglátom ! Puszi

Egyetem<---nosztalgia---->Belgium

Talán ott hagytam abba az előző bejegyzésemet, hogy milyen is volt belekóstolni az egyetemi életbe és hazajönni két év után Magyarországra...

Szó mi szó két év nyelvtanulás, kirándulgatás, bulizgatás után erős váltás volt azért visszaüllni az iskola falai közé de viszonylag hamar visszarázkódtam a tanulásba, ezzel nem magamat akarom persze fényezni, de ha az ember valamit elhatároz azt meg is lehet csinálni...az első félévembe persze azért kaptam pár pofont, tanultam tanultam és valamelyik vizsgámra mégis csak kettest kaptam...nem értettem, hogy hogy is lehetséges ez mert tudtam 5ből négy kérdésre a választ biztosan...aztán utólag kiderült, ahogy egyre több felsőbbévest megismertem, hogy nem csak bennem van a hiba...él még mindig az a jó öreg feldobom aztán ami fent marad az pipa, ami leesett az jöhet újra...sajnos ezt már én is tapasztaltam...a második félévemet meglepően jól zártam, de nagyon sokat is tanultam, kivétel nélkül minden tárgyam meglett és jó jegyekkel...

Nosztalgia...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nosztalgiáztam az elmúlt két évemen...hiányoztak a barátaim...a megszokott nemzetközi társaság, az hogy picit az a kis ügyes-ügyetlen turista legyek, akire az emberek meglepően, mérgesen vagy kedvesen mosolyognak... A belgiumi évem örökre az életem egyik része marad, otthagytam egy darabot a szívemből és egy darabka mindig is vissza fog engem ott várni...

Néha a buszon, sétálva azon kapom magam, hogy mintha láttam volna egy egy embert a világ másik részéről az utcán és jó érzéssel tölt el, hogy olyan embereket ismertem meg és olyan barátaim vannak a világ különböző részein....próbálom mindenkivel tartani a kapcsolatot...Vizsgaidőszakban jópárszor végigpörgetem a közös képeinket...a kint eltöltött önkéntes évem leírhatatlanul sok erőt ad nekem...mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a programot...

2014 Augusztus

Egy hónapot töltöttem Belgiumban a szokásos kis helyemen. A falon várt a tenyér és lábnyomom , a ház zegzugos részen egy egy otthagyott apróság és persze a szobám, a kis kávésbögrém a konyhában...nagyon jó érzés volt visszatérni arra a helyre ahol úgymondd közelebb kerültem a felnőtté váláshoz.

Az nem mondom, hogy ugyanaz az érzés visszatérni évről évre, de hátborzongató az biztos...az egyik legmeglepőbb fordulat talán az, hogy nincs már bennem az az érzés a repülőről leszállva, hogy megérzés a nyelvek között átváltás...régebben mindig hallottam még az utolsó magyar hangot is és az valahogy jó érzéssel töltött el, hogy még mindig nem vagyok egyedül...most pedig leszállok és egyáltalán nem érzem magam egyedül...úgy érzem, hogy megérkeztem, itthon vagyok!!!

Egy magyar és egy német lánnyal laktam idén együtt...és a kis szemetek rákényszerítettek :D , hogy a hétköznapi társalgásban is franciául beszélgessek velük otthon is...és szó mi szó asszem örökké hálás leszek nekik, mert annyi mindent megtanultam és sokkal felszabadultabban beszélem már a franciát a barátaimmal is...a betegekkel, ahol önkénteskedtem persze mindig franciául társalogtam, de egy időután ott már a szókincsem nem fejlődött, de idén nyáron most nagyon sokat fejlődtem, persze most sem úgy beszélek mint egy professzor, de ahhoz képest h én a 0-ról kezdtem most meg már képes vagyok folyékony párbeszédet lebonyolítani, ha mást nem is engem nagyon boldoggá tesz :D

Krakkó, Prága, újra Belgium majd irány az egyetem

Sziasztok!

Próbálom az elmúlt két évem eseményeit szépen sorba rakni a fejembe, és ha jól emlékszem a lengyel kiruccanásom után itt jött a képbe július végén Prága. Ebbe a kirándulásba teljesen a véletlen csöppentem bele... Talán az első olyan kirándulásnak mondhatom, amit nem én terveztem, vagy aminek nem én voltam az ötletadója :D Aki ismer az tudja, hogy olyan vagyok mint az utazási iroda, amint meghallok egy új helyet már tervezem is az útvonalat, hogy hogyan is lehetne oda eljutni, annak ellenére ha soha nem is megyek/mennék vagy tudnék eljutni, snassz szeretek tervezgetni és ugye sosem lehet tudni hova sodor még a szél...

Na de térjünk vissza Prágára. Egy hétvégét töltöttem el ott a magyar barátaimmal. Kellemes kirándulás volt annak ellenére, hogy Magyarországon dög meleg volt, kiértünk még ott is, majd a városnézés közben akkora vihar lett, hogy nem hogy csak enyhén megáztunk, de majdnem hogy meg is fagytunk. Vettünk egy bazi drága esernyőt, bár itt el kell mondanom azt h lehet h még működnek azok a kiskereskedői táblaforgatós szokások, hogy ha napos idő van az esernyő csak 3 euró, ha esős idő van akkor az esernyő ára véletlenül felszökik magasabbra :D Így történt az h a kényszer nagy úr és vettünk egy bazidrága esernyőt majd miután kisétáltunk a boltból az eső elállt :D ilyen a mi szerencsénk...azonban a gyorsan változó időjárás ellenére is csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a várost...az egyik legszebb város amit valaha láttam...olyan mint egy kis ékszeresdoboz számomra...kis zegzugos macskaköves utcák...szép templomok, szép kilátás....a hidak...szó mi szó nagyon szép...de mutatok pár képet, hogy ne csak a szám járjon:

magyar csipet csapat

erről beszéltem :D

2013 augusztus - Belgium

Belgiumba visszatértem egy hónapra a kis betegeimhez. Ugyanabban az intézményben segítettem ahol önkéntes is voltam. Egy magyar lánnyal laktam együtt egy hónapig, aki nagyon a szívemhez nőtt. Nagyon szeretnivaló egy lány ez az Ági. Sokat beszélgettünk, mókáztunk, csak úgy elrepült az az egy hónap vele. Az, hogy milyen érzés volt visszamenni azt majd egy későbbi bejegyzésnél említem meg. Találkoztam Kaskával is aki szintén visszaérkezett egy hónapos küldetésre az ő betegeihez, összeültünk egy hétvégére és pont azokban a napokban tudtam meg hogy engem meg felvettek az egyetemre ! :) Nagyon boldog voltam, de tudtam hogy a kis életem utazós részé egy darabig szünetelni fog, ahogy elkezdem az őszi szemesztert.

Ágival

Rebecával a skót lánnyal és Ágival

Chateau de Beloeil

humorosak ezek a magyar lányok

2013 szeptember- egyetemi élet

Az egyetem elkezdődött...őszintén szólva eleinte nagyon nehéz volt visszarázkódni...aki járt, élt már külföldön huzamosabb ideig azt tudja, hogy miről beszélek...a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy nem tudtam aktívan használni az idegen nyelveket és hiányoltam azt  h nem én vagyok a kis ügyetlen turista aki ha nem talál valamit egy mosolygósan magyar akcentussal kérdezve szívesen útbaigazították akárhol...ha magyar útitársam volt gyakran megkérdezték tőlünk, hog ymilyen nyelvet beszélünk stb stb....és persze az is néha problémát okozott, hogy akikkel együtt voltam külföldön valahogy mindig egy volt az érdeklődési körünk...hamar tudtunk beszélgetni az utazásról, tervekről, ki miért van ott ahol stb...az egyetemen úgy éreztem, hogy meg kellett találnom az arany középutat, hogy ne zúdítsam rá senkire sem az élményeimet.  Persze nem szégyen az, hogy a korombeliekhez képest viszonylag én picit többet utaztam, de azt is tudom, hogy ha nekem anno nem lett volna lehetőségem önkéntességgel belevágni a nagyvilágba valószínűleg én sem jutottam volna el 21 éves koromig kb sehova Németország határán túl... Szóval mindenért amit  a jó Isten nekem adott és tervezett hálás vagyok és boldog...és próbálom azokat a dolgokat is pozitívan és építőjellegűen megélni amelyek néha nem úgy sülnek el ahogy én azt előre megterveztem...

Amúgy két szemesztert sikeresen lenyomva már nagyon élvezem az egyetemi életet...sok új barátom lett és úgy érzem ennél jobban nem választhattam volna, azt tanulom ami érdekel és amit szeretek, persze vannak itt is borzalmas tárgyak amiket csak le kell tudni és kész, de őszintén szólva nagyon tetszik ez most nekem :) Vizsgaidőszakban persze nem ezt mondom, de összességében élvezem a dolgot ! :)  

2013 december - karácsonyi vásár Bécsben

Valahol itt a karácsonyi vásár és szeptember között ismerkedtem egy francia lánnyal a szülővárosomban...róla még később hallani fogtok ! :)