Közbiztonság és közlekedés Limában ( Peru)

 Sziasztok!

A közbiztonságról és a közlekdésről biztosan mindenkinek más a véleménye Peruval kapcsolatban. Én szeretném megosztani, hogy mi párként, illetve én nőként, hogyan éltem meg az ott töltött utazást. Azt tudni kell, hogy mi eléggé érdekes időszakban érkeztünk Peruba, amikor is az országban a vírus még nagyban tombolt, viszont Mexikóból egy negatív teszttel be tudtunk utazni. A közlekedés sokak számára eléggé borzalmas, kaotikus és sokkoló élmény lehet, ha most jár életében először kevésbé fejlett országban. A neten viszont sokkal több rossz hír kering Peruról, mint amilyen az a valóságban. Rossz emberek mindenhol vannak ezt szögezzük le.

Hamar rájöttünk, hogy itt a vezetésnek eléggé sajátos stílusa van. Mindenki dudál, mint az őrült éjjel nappal, de különböző dudálásoknak különböző jelentésük van. Megtanultuk azt is, hogy mikor érdemes autóval közlekedni és mikor inkább gyalog vagy egyáltalán nem. 

Ha este kellene mennetek valahova, akkor már most előre szólok, hogy a mi tapasztalataink azt mutatták, hogy néha napközben is, de délután egyre jobban felébred a város(pl Limában) és eléggé nagy dugók alakulhatnak ki. Rengeteg helyen vannak rendőrök is, akik próbálják a forgalmat irányítani(+a közbiztonságot fenntartani). Több sávos utakon azonban, még így is akkora a forgalom, hogy bedugul egy-egy terület teljesen. 

Mi azt tapasztaltuk, hogy Lima fejlettebb részeiben a közlekedés teljesen okés, viszont ahogy haladunk kifelé a kevésbé fejlett, szegényebb részekre, úgy a forgalom is egyre zsúfoltabbá válik. Az is elmondható, hogy ahogy távolodsz Miraflores és Barrancoból, úgy válik a szomszédos városnegyed egyre veszélyesebbé is. Vannak egyes városrészek, ahova egyáltalán nem javasolt turistáknak bemenni, mert felmerülhet annak a veszélye, hogy elrabolnak, kirabolnak vagy valamilyen büncselekmény áldazatává válhatsz. (mi konkrétan keresztül taxiztunk a város legveszélyesebb részén, egy órát várakoztunk a kikötőben, amíg jött a túravezetőnk, de nem tapasztaltunk semmi gondot, bár hozzáteszem, hogy teljesen snassz ruhákban voltunk, telefont nem mutogattuk és ékszer sem volt rajtunk) A reptér könyéke amúgy pont nem a legbiztonságosabb környékek közé tartozik. Többen jelezték az interneten, illetve ahol foglaltuk a szállásunkat, ott is felhívták a figyelmünket, hogy este ne nagyon közlekedjünk, ha nem muszáj.

 Ha autóval közlekedtek, béreltek vagy taxiztok, akkor ablakokat tartsátok felhúzva, ne nagyon akarjatok sűrűbben lakott területeken videózni, illetve, ne tartsatok az öletekbe fontosabb tárgyakat, mert amikor a taxis vagy autós várakozik a piros lámpásnál betörhetik az autó ablaküvegét és kirabolhatnak. 

Persze minden borzalmas hír ellenére, szerencsére nekünk 3 hónap alatt semmi negatív tapasztalatunk nem volt Peruban csak pozitív. Ennek ellenére azért szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy akármennyire is jó tapasztalataink voltak, mindenhol ésszel utaztunk. 

Nem mászkáltunk ékszerekben, nem akartuk magunkra vonni a figyelmet. Kerültük lényegében a bajt, amennyire lehetett. Éjjel csak akkor mászkáltunk, ha utaztunk. A perui emberek eléggé egyszerűen öltöznek. Szeretik a sötétett színeket, szürkét, illetve a föld színeit inkább. Ebből kifolyólag mi is hasonlóképp próbáltunk elvegyülni, de  nagyon sok esetben még így is kilógtunk a sorból.

Egyszer történt, hogy délután egyedül egy nagyon rózsaszín felsőben mentem bevásárolni az élelmiszerboltba, na annyira sokan szerintem már rég bámultak meg, mint akkor. Második hasonló eset, amikor egy lámás felsőben mentem kirándulni a városba. Akkor is rengetegen bámultak meg. Persze ezek nem negatív tekintetek voltak, inkább csak azt, hogy tudták, hogy turista vagyok. Ebben az időben pedig nagyon kevés turista volt Peruban a vírus miatt. 

Rendőrök vannak kb minden sarkon Mirafloresben és Barrancoban, illetbe biztonsági őrökkel is találkozhatsz a bankok és hotelek aljában, illetve nagyobb bevásárlóközpontok előtt is fegyveres őrök állnak.

Még ha el is akarsz vegyülni ki fogsz tűnni nagy valószínűséggel:

A perui emberek eléggé alacsonyak, ezt minden rosszindulat nélkül mondom. A helyi nőkhöz képest egy jó fejjel magasabb voltam, és sokkal erősebb testalkatú, férfiakhoz képest is szinte mindig magasabb és nagyobb voltam. Davidről van egy olyan képem, ahol egy helyi asszony konkrétan a mellkasáig ér csak. Ennek azonban vannak tudományos magyarázatai, hogy miért ilyen alacsonyak a helyi emberek. Több amerikai kutatás irányult ennek a vizsgálatára, miszerint a perui emberek a világ egyik legalacsonyabb nemzete, ez pedig annak köszönhető, hogy olyan gén található a szervezetükben, ami alacsonyítja őket. Vannak különböző teóriák miszerint olyan magasságban, ahol az őslakosok éltek, csak alacsony termetű emberek tudtak életben maradni. 

Mi a Peruban való tartózkodásunk alatt autót nem béreltünk, az Uber teljesen jól működött, illetve a reptéri taxi is teljesen rendben volt. Limában Ubert használtunk és az appon keresztül fizettünk, ami nagyon fontos, hiszen ha készpénzzel fizetnél, akkor megeshet, hogy a sofőr magasabb árat mond. A hegyekbe, amúgy mi repültünk és teljesen kényelmes út volt a LATAM-mal. Cuscoban a szálláson tulajdonosa küldött értünk egy taxist, aki várt minket a reptéren. Cuscóban, amúgy a közlekedés ugyanannyira őrült, mint Limában, annyi, hogy a város jóval kisebb mint a főváros. 

Nőként én teljesen kényelmesen éreztem magam egyedül is sétálgatva. Sehol nem akartak átverni vagy lehúzni. Nem ért semmilyen sértő beszólás és nem kerültem olyan helyzetbe sem ahol félnem kellett volna. Volt, hogy boltban előre engedtek, kérdezték, hogy honnan való vagyok. Mindenki nagyon figyelmes volt, én inkább ezt tapasztaltam. Ha mondtam, hogy Magyarországról származok, akkor sokan rávágták, hogy Budapest, amin teljesen meglepődtem. 

Ha Peruba készültök, akkor Instagramon még több infót találhattok nálam. Kövessetek: brigipolya

Nagyon jó utat kívánok nektek!

Amazonas dzsungel szívében - Peru - Tambopata kutatóközpont

Sziasztok!

Visszatekintve a képeimet az Amazon esőerdőről egyből az jut az eszembe, hogy ez a hely minden, de nem egy barátságos, szívmelengető vagy biztonságos hely. Tegnap véletlenül került elém az amazoni élményünk. Élénken hasított belém a felismerés, hogy a legveszélyesebb hely, ahol valaha jártam. Mintha jó pár hónapnak kelllett eltelnie ahhoz, hogy saját magamnak beismerjem, hogy simán meghalhattam volna. Aztán ilyenkor jön az is, hogy te jó ég, de micsoda kaland volt, és minden porcikámmal élek még a visszagondolás során is libabőrös lettem. Az átélt dolgokat, eddig max az Idiana Jones filmekben élhet át az ember vagy amikor a NatGeo-t nézzük és elképzeljük, hogy milyen lehet tényleg az Amazon szívében járni. Amikor viszont valójában odaérsz, akkor eláll a lélegzeted. Sehol a földön nincs mégegy ilyen hely, ahol ennyire összetett a növényi-és állatvilág, ahol minden egymással szimbiózisban él, mindennek megvan a maga helye és rendje, ahol a dzsungel nem csak nappal, de méginkább éjjel éled fel. Hallottunk történeteket helyiektől, hogy a dzsungel bezárja a rossz lelkeket, vagy azokat, akik térkép nélkül céltalanul sétálnak. Elveszik az út kifelé a dzsungelből, minden út ugyanolyannak tűnik és nincs kiút. Sosem látták ezeket az embereket újra, de még a csontvázukra sem leltek. Ennek persze több oka is lehet.

Minek nevezzelek? - Boa az erkélyünkön

A dzsungelben máshogy megy le a nap, máshogy van sötétség. Olyan sűrű erdő szeli át az égtakarót, hogy nagyon kevés fény kúszik be az ágak, törzsek és levelek között. Ahogy a nap elkezd lemenni, az erdőben méginkább sötétedik. Egyszerűen a fák takarószerűen belepik az erdőt és hihetetlenül gyorsan vak sötét lesz. Így jártunk mi is, amikor egy 30 perces sétára indultunk délután 4 órakor, majd rá 2 órával később még mindig a dzsungelben egy kilátópontot kerestünk, ahonnan láthatjuk a napnyugtát a folyó felett. Igen ám, de amíg az ég gyönyörű színekben pompázott a naplemente utolsó sugaratól, addig a dzsungel szívében besötétedett és az éjjeli élet kezdte átvenni az dzsungel feletti hatalmat. Mit is értek ezelatt? Azt, hogy amint lemegy a nap, előjönnek azok a bogarak, pókok, csúszó-mászók vagy akár ragadozók, amelyek napközben nem mutatják meg magukat, valamit pedig csak “black light”-on ( fekete lámpán)  keresztül lehetett látni, amely megvilágítja az állítot éjjeli. Ilyen volt például, amikor a levelek alatt skorpiókat találtunk. Amúgy a mai napig számomra hátborzongató érzés, hogy lényegében bármi és bármikor a fejünkre, nyakunkra, hátunkra és hajunkba eshetett volna. Konkrétan én majdnem a dzsungel közepén kaptam egy sírógörcsöt, amiután besötétedett, amitől csak az tartott vissza, hogy végig mondogattam magamnak, hogy attól nem lesz jobb. A legdurvább az egészbe, hogy ez  nem olyan mint a jó öreg otthoni erdő, a szeretett Bakony, ahol agyon tapogathatod a leveleket, szemlélheted nyugalomban a törzset vagy, akár megpihenhetsz az avarban, nekidőlhetsz egy fának, vagy akár egy fadarabot használsz botként útközben gyalogláshoz segítségként. NEM. A dzsungelben az a törvény, hogy inkább ne tapogass össze semmit, mert néha egy egy állat kaméleon szerűen beleolvad a környezetébe és sosem tudod mihez érsz hozzá, könnyen rátenyerelhetsz egy skorpióra, egy pókra vagy akár egy mérges kigyóra és itt még nem beszéltem arról a mérges békáról, ami az egyik legveszélyesebbnek számít a környéken. A növényekkel kapcsolatban tanították azt nekünk, hogy ha valami nagyon színes az veszélyes és mérgező is lehet akár a megérintése is. Odaérve az óriás fák földjére, amit az élet fájának is becéznek, láttam egy hatalmas nagy hangyát. Életem egyik legnagyobb hangyája volt és még gondolkodtam rajta, hogy megfogom, mert hogy hogy a fenébe van ekkora hangya, egyszerűen annyira elvarázsolt a mérete, hogy egy pillanatra csak a legbelsőbb ösztönöm húzott vissza, hogy ne érjek hozzá. A következő pillanatban pedig mesélte a helyi vezetőnk, hogy az óriás hangyákhoz nehogy hozzáérjünk, mert olyan fájdalmas sebet ejtenek rajtunk, hogy tízes skálán a fájdalom majdnem eléri a tizes küszöbét. Azt is érdemes megemlíteni, hogy míg napközben a pókok teljesen beleolvadnak a környezetbe, addig éjjel, amikor mentünk fejlámpával a szemük visszavilágít. Éjjel annyi fajta állattal találkozol az erdőben, hiszen látod, hogy a szemük visszavilágít, hogy borzalmas az a tudat, hogy azok napközben is ott vannak, csak nem látni őket...ezért kell nagyon figyelni, hogy mihez ér az ember. Legjobb esetben semmihez.

Szállásunk:

A Tambopata kutatóközpontba való megérkezést egy két órás csónakázás előzte meg a természet lágy ölében, ahol a civilizáció semmilyen mértékben nem volt fellelhető a közelben. Ezt a kutatóközpontot mondják Dél-Amerika egyik legelszigeteltebb részének, ahova az ember tényleg feltöltődni megy, hogy jobban megismerje az Amazonas esőerdőt és minden, ami ezzel jár. A kutatóközpont az egyetlen szálláshely a nemzeti rezervátum területén, és annak köszönhető kiváló helyét az esőerdő szívében és ilyen mélyen, hogy korábban ott volt már kutatási céllal, minthogy a területet rezervátumnak nyilvánították volna.

A két órás csónakázás közben, amúgy felelevenedett előttem jópár film, amikor is egy hatalmas anakonda és különböző aligátorok csapnak ki a vízből miközben az utazók beleesnek a folyóba és életükért kapálóznak. Igen, kinek ne jutni eszébe pár klasszikus film, amellett pedig próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nyilván rákérdeztünk azért erre is, hogy milyen állatok élnek a folyó vizében és valóban fellelhető aligátor vagy akár anakonda is, de például az anakondákkal való találkozást nagyon ritkának mondjak. Az erre fele élő anakondák akár 5 méter hosszúra is megnőhetnek és számos horrofilmet láthattunk velük. A Tambopata környékén lévő anakondát, amit láttak körülbelül 7 méter hosszúságúak. Ahhoz hogy egy anakondával találkozz, el kell érned a Tambopata nemzeti rezervátumot, ahol találkozhatsz mérgeskígyókkal, pókokkal és akár jaguárral is. Persze, ahhoz hogy kívételes állatokkal találkozz szerecsédnek is kell azért lenni, hiszen nem úgy van mint a filmekben, hogy minden bokorban van egy kígyó vagy egy jaguár. Ezekkel inkább a szerencse hoz össze, ha láthatod élőben őket, mert azért elég ritkaság, hogy ember közelébe merészkednek.

 Érdekes jelenség szintén a dzsungelben, hogy például a gumicsizmákat felakasztottál megfordítva/kifordítva egy tartóra, a lényeg, hogy mindig lefelé kell hogy legyen a cipő belseje, hiszen ezzel ki lehet küszöbölni, hogy egy pók beleessen vagy akár belemásszon a belsejébe. Minden cipőfelvétel előtt mindent kiráztam, hiszen a pókokon kívül akár skorpió is belemászhat. Ugyanezt kellett tennünk az ágyneműnkkel is vagy például a függőágyakkal is, mindent használat előtt leellenőrizni, hogy nincs-e bennük valami mérges állat. Legnagyobb rémálomom nekem az volt, hogy éjjel, miközben alszunk felmászik ránk egy kígyó. Persze ezen az sem segített, hogy olyan allergiás rohama lett Davidnek a szúnyogcsípésektől szúnyogspray ellenére is, hogy szegénynek feldagadt a bokája és próbáltunk nem vakarózni a csípesektől. Szúnyogcsípesek, amúgy körülbelül 2 hónap alatt múltak el a bokámról. Konkértan csak az odavezető úton csónakázás során látszódott ki a bokám, de ez a 2-3 óra elég volt hogy azon a területen a helyi szúnyogok agyon csipkedjenek és hónapokon át tartó foltokat okozzanak a bőrömön. Ezekről a szunyogokról viszont azt kell tudni, hogy maláriát is okozhatnak, illetve ha elvakarod a csípest, akkor hatalmas piros foltok jelennek meg rajtad. Nekem viszont elvakarás nélkül is csak a csípes helye látszódott meg hónapokig.

A dzsungel legmélyén voltunk, ahol nem volt egyéb város vagy emberek a közelben. Nem volt interenetünk és az áram is csak bizonyos órákban volt elérhető a nap folyamán. A Tambopata folyóhoz való megérkezésünket követően csak pár percig kellett a folyón lennünk, máris láttunk kajmánokat, vizidisznót, ezt követően pedig gyönyörű madarakat. Ha éjjel sötétben megvilágítod a vized és a víz felszínen zöld állatka világít vissza, azt mondják, hogy az nagy valószínűséggel kajmán, viszont ha kék állat néz veled szembe, az Anakonda. 

A napjainkat a dzsungelben többféleképpen fel lehetett osztani, első nap megérkezés után elmehettünk egy éjjeli túrára vagy belakhattuk picit a helyet, ahol megszálltunk ( mi ezt választottuk) , hiszen a szállás önmagában egy gyönyörű hely a dzsungel legmélyében, ahol önmagában a szobád egy pici bungalló, teljesen nyitott, így lényegében a természet szívében aludtunk és keltünk. Másnap korán reggel keltünk, hogy kihasználhassuk az egész napot és elcsípjük a napfelkeltét a dzsungel felett.

                                                

Nekiindultunk, hogy állatokat keressünk, illetve, hogy lássuk a híres agyag-nyaló jelenségeket, amely az arapapagájokhoz kapcsolódik. Megkerestük a híres falat, ahol számos zöld papagáj nyalogatta már korán reggel a falat. Hihetetlen csodás élmény volt látni, ahogy repülnek és csak részese lenni ennek a rituálénak. Ennek is megvan a maga biológiai jelentősge, nemcsak hobbiból érkezik ide ennyi csodálatos színekben tündöklő papagáj. Lényegében az agyagot nyalogatják és ez természetesen méregtelenít egy másik anyagot a papagájok szervezetében. (Ebbe bővebben nem mennék bele, akit jobban érdekel az neten talál róla számos információt. ) A természetben viszont türelemmel kell várni. A természet nem egy csettintésre csinálja azt, amit az ember szeretne. Ülünk, várunk akár órákat is, hogy valami történjen, hogy láthassunk egy újabb papagájt, vagy hogy az állatok megmutassák magukat. Lényegében ez csak a szerencsén múlik, hogy jókor legyünk jó helyen és lássuk ezeket a csodás állatokat, mindent, ami az Amazonas mutathat számunkra. 

Egy viszont biztos. Felejthetetlen élményekben volt részünk. Olyan dolgokat élhettünk át, amelyet sokszor csak a filmekben vagy természetfilmekben láthatunk. Lehet, hogy az éjjeli túra volt számomra a legfélelmetesebb, de ez is hagyta bennem a legtöbb élményt, azt, hogy leküzdöttem a félelmemet magammal szembe és végigjártam azt az utat, ami a komfortzónámon teljesen kívül esett. Olyan helyen aludtunk az erdő mélyén, ami teljesen nyitott volt, éreztük minden éjszaka a friss beáramló dzsungel levegőt, átéltünk igazi dzsungel párát és igazi esőerdős vihart éjjel faggyal is..Közben pedig hallottuk, ahogy az erdő életrekel sötétedés után. Találkoztunk kígyókkal, skorpiókkal, hadsereg hangyákkal, kajmánokkal, papagájokkal, boával, majmokkal, vízi disznóval, bagollyal, oposszummal és majdnem kifelejtem a hatalmas pókokat vagy a tarantulákat. (Lehet valamit kifelejtettem. ) Számomra ez több volt mint egy egyszerű utazás. Ez az utazás minden érzékszervemet megmozgatta és hihetetetlen belegondolni, hogy korábban ezeken a helyeken helyiek/kutató emberek jöttek mentek és hogy a régi ember teljesen máshogy élt mint mi. Dzsungelben újra feléled az ősi ösztöne az embernek. Látás, hallás, tapintás vagy akár a szaglás. Teljesen máshogy élsz itt túl, mint a modern világban. Nincs számítógép, nincs internet, csak egy iránytű és az, hogy ismeret a növényeket, zajokat, állatokat és fákat. Sokszor elfeledkezünk a modern világban, hogy mennyire csodás a természet, amelyet óvni kell és tisztelni. Sajnos az erdőirtás és számos egyéb emberi tevékenység káros következményeként a fajok száma csökken. 

A szállásunk a Tambopata kutatközpontban (ez nem reklám, mi tényleg nagyon szerettük és jó szívvel ajánljuk) volt, amit itt vagy bookingon keresztül tudsz lefoglalni, utánaolvasni: https://www.rainforestexpeditions.com/amazon-lodge/tambopata-research-center/

Odaút:

Amúgy maga az út Limaból körülbelül 1 óra repülővel Puerto Maldonadoba, innen körülbelül egy jó óra volt buszon az út a folyópartig, ahol egy csónakkal mentünk tovább még 2-3 órát a Tambopata kutatóközpontba. Eléggé kimerültünk amire odaértünk, hiszen még amiután megérkeztünk a Tampopata kutatóközpont folyapartjára és kikötöttük a csónakot, még egy jó 15 perces séta várt ránk a dzsungelben, hogy a szállásra érjünk, ahol üdítővel és pár falat étellel vártak minket. 

A beszámolóm végén pedig szeretném azt kihangsúlyozni, hogy az Amazonasba utazásunk előtt, annak érdekében, hogy élvezzem az utazást és minimalizáljam a pánikomat, hogy vajon mi baj fog érni, a szervezés teljes részét Davidre bíztam, így csak hazaérkezésünk után olvastam végig annak a listáját, hogy amúgy mennyire veszélyes is az Amazonasba való utazás önmagában. Itt is megtanultam azt, hogy néha jó csak haladni az árral és ne a legrosszabb dolgokkal próbáljuk magunkat  lebeszélni azokról a dolgokról, amelyek a végén életünk legjobb élményének könyvelünk majd el. 

Limából - Amerikába bonyodalmakkal

 Sziasztok!

Augusztus végén Limából Amerika felé vettük az irányt. Csak hogy meséljek egy picit a bonyodalmakról is a PCR teszt lebeszélése nem volt olyan egyszerű menet Peruban, mint reméltük. Egyszerűen sehol senki nem beszélt angolul, amikor telefonáltunk, akkor sem tudtak senki angol beszélőt a telefonhoz hívni. Végül Google fordító segítségével oldottuk meg az időpont foglalást mégpedig messengeren keresztül. Mivel angolul nem jutott keresztül az, hogy mikor mit szeretnénk, így spanyolra váltottunk és egyből kaptunk másnapra időpontot. Olyan könnyedén ment innentől viszont a történet, hogy odaértünk, felvették az adatainkat, levették a mintát és 5 órán belül már meg is kaptuk a negatív teszt eredményét emailben.

Pénteken este indultunk a reptérre, amely körülbelül 40 percre volt tőlünk, vagyis a GPS ezt mutatta. Azt viszont csak induláskor vettük észre, hogy a forgalmi dugók miatt, az eljutás 40 perc helyett majdnem 2 órába fog telni. Szóval azonnal hívtunk egy Ubert és a reptér felé vettük az irányt, ahol picit kapkodva, de keresztül jutottunk minden ellenőrzésen és a felszállás előtt 40 perccel már a kapunál várakoztunk. Itt jött a történetbe egy csavar, mert elkezdték bemondani a hangosba a nevemet, hogy fáradjak a beszálló kapuhoz. Odaérve engem egy kedves hölgy elvezetett. Elvették tőlem a beszállókártyámat és az útlevelemet is. Konkréten a szíven majdnem kiesett a helyéről, hogy hova a fenébe vezetnek engem, úgy 40 perccel az indulás előtt. Kiderül, hogy összekeverték a csomagomat Davidével, ő pedig a feladott poggyászában felejtett egy laptoptöltőt, és ezt nem kidobták, hanem végigvittek az egész reptéren és ki kellett nekem szedni a táskájából. Persze elmondani nem tudom, hogy mekkora pánik volt rajtam, hogy mi a jó istent fogok csinálni a reptéren, ha lekésem a gépet és hogy mennyire pipa voltam akkor a reptéri dolgozókra, hogy miért kell ez a cécó dobták volna ki és kész. Persze hiába kérdeztem bárkit is, hogy mi a fene történik ezidő alatt sem mondott senki semmit angolul, én pedig egy szót sem beszélek spanyolul, csak mutogattak a táskákra én pedig gondoltam, hogy azzal lehet valami gond. Életem leghosszabb 30 perce volt. Ezt követően rohanva újra keresztül kellett mennem minden biztonsági ponton, újra átvilágítottak, visszaadták az útlevelemet az utolsó biztonsági pontnál és futottam a repülőre. (A perui emberekről itt is látszik, hogy nagyon szabálykövetőek, ami a nagykönyvben meg van írva az úgy lesz és kész. Mondhatnám azt, hogy bárcsak a közlekedésben is ekkora rend lenne náluk, mint az élet más területén. ) Azt kell mondanom viszont, hogy ez az élmény sem rontott a perui út hangulatán, hiszen a törököknél hasonlóan járt David, de ott kidobták a cuccát, itt pedig milyen jóarcok voltak, hogy kézben visszaadták, így nem kellett újat vennünk. A repülőn a helyünket pedig ingyenesen upgradelték, így egy nagyon kényelmes helyen utazhattunk egyenesen Atlantáig. Itt már úgy voltunk, hogy te jó ég mindegy csak legyünk a gépen. Felszálltunk, erre a pilóta bemondta, hogy kerülővel kell mennünk mert hurrikán van a keleti partnál egész Kuba területén, így ott nem tudunk keresztül repülni....Na mondom te jó ég még mi jöhet....Atlantába megérkezve a határátkeléssel minden rendben ment és rohanhattunk a csatlakozásra Chicágó felé.

A lényeg, hogy megérkeztünk egyben :D

Mellékes információ, hogy még Amerikába indulás előtt tartottam egy csajos napot. Voltam fodársznál és körmösnél. Nagyon aranyos itt is mindenki, igaz, hogy nem beszélnek angolul, de telefonon keresztül lefordítottam nekik, hogy mit szeretnék. Az az igazság, hogy az amerikai árakhoz képest, de szerintem még az otthonihoz képest is, nagyon jó áron megcsinálják például a körmöket. 1400 Ft volt egy teljes manikűr zselével és a hajam teljes kezeléssel vágással volt kb 8000 Ft.

Puszi,

Brigi

2021 Lima - 3 hónap Peruban nyáron - 1. rész

 Sziasztok!

Ha pont erre tévednél és érdekel, hogy hogyan is telt az elmúlt 3 hónapunk Peruban, akkor üdv a fedélzeten és remélem, hogy találsz magadnak hasznos információt. 

Május végén random döntöttük el, hogy szeretnénk Peruba utazni. Az eredeti úticél Costa Rica volt, de szerencsésre még repjegy és szállásfoglalás előtt kiderült, hogy a jelenlegi vírusos körülmények között bevezettek egy kormányzati biztosítási feltételt, amire nem nem bármilyen utasbiztosítás, hiszen a szállásra is külön kell biztosítást kötni, illetve meghatározott pontok voltak, hogy mekkora fedezetűnek kell lennie a biztosításnak. Az sem volt sajnos mindegy, hogy ezt a biztosítást külföldön kötöd vagy abban az országban, ahol bejelentett lakócímed van. Sajnos ha már úton vagy, mint ahogy mi is voltunk, 3x annyiba került volt a biztosítás 3 hónapra, mint azoknak, akik a lakóhelyükön kötik. Mi ezt nevetségesnek gondoltuk, hiszen akkor már 500 dollár lett volna csak a biztosítás és a szállásról-kajáról még nem is beszéltük. Azt hallottuk, amúgy a kutakodás közben, hogy Costa Ricán az árak nagyon el vannak szállva, mert rengeteg amerikai és kanadai él a térségben, így felmentek az árak nagyon. Az autóbérlésről sem hallottunk semmi jót, így úgy döntöttük, hogy egyszer ha elmegyünk Costa Ricára azt olyan időben tesszük, amikor nem hátizsákos utazók leszünk, hanem csak egy kellemes nyaralást szeretnénk a szigeten tölteni 1-2 hétig.

Nekem régi álmom volt eljutni Peruba, így a második opciónk egyből Perura terelődött. Összenéztük a jelenlegi szabályokkal és kiderült, hogy PCR teszt nélkül utazhatunk, karanténra sem volt szükségünk és mindketten maradhatunk 3 hónapig. Viszonylag jó áron vettünk repjegyet és foglaltunk szállást is. Amerika dollárban fogom nagyon sok helyen írni az árakat, ha írok valahol, mert viszonylag mi mindent ebben számolunk. Szállásokat Peru fővárosában, Limában már találhatsz 600-1200 dollár között egy hónapra. Persze ez mind igény függő is, hogy milyen környéken szeretnél lakni, csak egy sima garzont szeretnél vagy legyen egy hálószoba külön a nappalitól. Mivel mi itt nem csak élünk hanem dolgozunk is, így mi mindig szeretünk egy másfél szobást lakást foglalni, felszerelt konyháva és biztonságos környéken, ahol jó az internet is. Airbnb-n keresztül nagyon jó lakásokat ki lehet fogni, szerintem még olcsóbban is mint 600 dollár, de a jó helyeknek általában Peruban ára van. Azt is kell tudni, hogy a fővárosban talán már a jobb helyeken van mindenhol víz, illetve melegvíz, de hosszabb távú szállásoknál nem árt ha van mosógéped és szárítód is. 

FÖLDRENGÉS

Mi egy nagyon szuper helyet fogtunk ki Miraflores és Barranco határán. Szép kilátásunk volt a 20-ról a városra és viszonylag közel volt minden.  A lakás teljesen felszerelt volt, és viszonylag újépítésű. Körülbelül a 3-4. napon történt velünk az, hogy földrengés volt az éjjel közepén. Nagyon megijedtünk, hiszen erre nem számítottunk, jó pár másodpercig rázta  az épületet. A 20.ról nyilván, ha ki akarnál jutni sem lenne hú de sok szerencséd. Ezt követően kiléptem az ajtónk előtti folyosóra, ahol egy helyi srác mondta, hogy ez itt teljesen normális. Havonta vagy 2-3 havonta van egy kisebb rengés, de az új lakásokat úgy építik fel direkt, hogy földrengés-álló az épület. Ha ez jobban érdekel, akkor olvass utána az interneten, nekem valahogy úgy magyarázták, hogy az épületek tetején van egy gömb, ami segít az épületnek kiegyenlíteni a rezgéseket. Amúgy ezen a környéken gyakran előfordulnak földrengések.

TAXI
Az első benyomások alapján azt kell amúgy mondanom, hogy a perui emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. A sofőr a reptérről is nagyon illedelmes volt, még azon is meg volt lepődve, hogy borravalót akarunk neki adni. A reptéri taxi a lakásunkhoz körülbelül 60 dollár volt ( 45 perc). Teljesen biztonságban éreztük magunkat. Nagyon jól van kialakítva a limai reptér, egyből a leszállást követően, ahogy felvettük a csomagunkat hivatalos reptéri dolgozóktól lehetett igényelni taxit helyben. Mivel mi éjjel értünk az országba, így ezt éreztük a legbiztonságosabb közlekedési módnak egy új kontinensen, így ezzel meg is érkeztünk épségben a szállásunkra.

Ebben az új építési épületben, amúgy volt konditerem is, a legfelső emeleten pedig egy rooftop szerű medence, szuper kilátással picit az óceánra, picit a városra, volt lehetőség úszni, illetve fent a tetőn volt konyha, így akármikor lehetett fent sütögetni is a tetőn. 

Lima amúgy egy nagyon modern város. Szinte nem is gondolnád,hogy Dél-Amerikában vagy. Meseszép épületek vannak Miraflores és Barranco környékén. Ezek a legturistásabb és legbiztonságosabb környékek. Ahogy haladsz viszont a reptér vagy a kikötő felé, láthatsz azért cifrább dolgokat. Nagyon érdekes, ahogy a város átalakul a belső modern részről haladva, kifelé ahol inkább zsúfoltság és szegénység tapasztalható, megjelennek a bűnözök és a félelmetes környékek. Limában rengeteg rendőrt láttunk amúgy mindenhol, ami megnyugtatott minket, hiszen nagyon barátságosak is voltak velünk mindenhol. Hihetetlen volt számomra, hogy utcai rendőrök vagy éppen a biztonsági őr a bankok előtt rámköszönt. Nem nagyon beszélt azonban senki sem angolul vagy csak nagyon minimálisan.

Az élelmiszerboltok előtt is mindig állt egy rendőr vagy a környéken, illetve fegyveres biztonsági őr volt minden bank előtt. Összességében mi biztonságban éreztük magunkat, az egyetlen baj az volt a Limában töltött időnk alatt, hogy szinte sosem láttunk napsugarakat. A Limában töltött időből, ami közel 2 hónap volt, konkrétan 3x láttunk napot. Ettől függetlenül viszont csodás sétálók vannak a városban. Szuper kutyás parkokat is találhatsz, illetve a Barranco környéken art sarkokat és art utcákat isi találsz mesés festményekkel, rengeteg csodás art gallery is van a városban. Hihetetlenül sok a művész és ennek teret isi enged a város. Az utcafalakat szabadon lehet színezni, hiszen a város annyira szürke, hogy eldöntötték a helyiek, hogy úgy dobják fel a környéken, hogy színes festményeket rajzolnak a házak/utcák falaira. Ez pedig egy hihetetlenül egyedi hangulatot varázsol Barranconak. Itt mondanám azt, hogy Barranco utcáin ésszel, de célszerű csak elveszni. 

Barrancoban és Mirafloresben a helyzet azért viszonylag biztonságos, de azért mindig ügyelj arra, hogy ne adj okot arra, hogy áldozat légy. Mi sosem mentünk ki az utcára ékszerekkel. Nem akartuk magukra vonni a figyelmet így mindig egyszerű ruhákban közlekednünk. Nem volt rajtuk egy köteg ékszer, nem vittük ki magunkat a nagy fényképezőgépet, nem volt rajtunk egy kiló márkás ruha, drága táskával és a telefont is volt, hogy egy egy környéken inkább félretettem. TAxinak mi legtöbbször az UBER-t hasznánltuk. Ezt tartottuk a legbiztonságosabbnak, ha más taxival utaznál, akkor valószínűleg nagyobb árat mondanának, mint amennyi lenne az út. Városon belül az uber nagyon olcsó volt, viszont a limai forgalom eléggé őrült. Így néha gyalog gyorrsabb volt egy egy szakasz legyalogolni, mint a dugóban ülni. Limában mi nem éreztük sehol sem azt, hogy veszélyben lennénk, de ahol béreltük a lakást hagytak ott figyelmeztető leírásokat, hogy éjjel ne igazán közlekedjük max ha olyan programunk van, ne vigyünk ki magunkkal nagy értékeket, hagyjuk a hotelben pl az útlevelünket és csak a másolat legyen nálunk. Ne igazán legyen nálunk semmi érték. Ha valaki ki akar bennünket rabolni, akkor pedig ne nagyon álljunk az illető útjában, mert nagyon sok esetben az elkövetők drog hatására cselekednek. Ha taxiban utazol akkor pedig a csomagokat rakd le a bokádhoz vagy a csomagtartóba, mert a piroslámpánál betörhetik az ablakot és elvihetik az értékeidet. Sajnos ezzel kapcsolatban páran írtak nekem, hogy velük megtörtént, szóval mi minden értékünket a lábunkhoz leraktunk taxiban, de csak akkor volt velünk nagyobb érték ha pont kirándultunk országon belül vagy költözködtünk. Amúgy a taxisok illemtudóak és segítőkészek voltak. Megtalálták a lakcímünket könnyedén, viszont ők sem beszéltek angolul.

Hamarosan folytatom majd az élelmiszerboltokkal és ételekkel.

Puszi,

Brigi

Cusco - 1. nap - tanácsok az érkezéshez

Szeretném részletesen dokumentálni a Cusco-i utazásunkat, mert nekünk is nagyon sok tervezésbe került, így bízom benne, hogy nem csak nekem lesz jó ezeket az informácókat idővel visszaolvasni, hanem másoknak is hasznos lesz.

Mi Limából repültünk Cuscoba. Körülbelül egy órás repülőút . Egy délutáni gépre foglaltuk a jegyünket, így tudunk még aznap délelőtt pihenni és frissen, kipihentem érkezni a hegyekbe. 

Cuscóról érdemes tudni, hogy nagyon magasan helyezkedni el, így általában az első pár napra azt szokták javasolni, hogy érkezés után az ember csak pihenjen, vegyen magaslati betegség ellen gyógyszert még utazás előtt. Ezt már el lehet kezdeni szedni két nappal az út előtt. Megérkezés után már az ember egyből tapasztalhatja, hogy megváltozik a levegő. Az oxigén sokkal másabb összetételben elérhető itt, hiszen 3400 méter magasan vagyunk.

Szállást amúgy nagyon nehezen találtunk. Végül úgy döntöttük, hogy picit kitoljuk az érkezésünket Cuscoba, így sokkal több lehetőség volt és jobb áron is. Alapvetően a probléma az, hogy nincs fűtés a legtöbb házban, és jelenleg itt tél van. Legtöbb helyen, amúgy nem jó a szigetelés, nincs melegvíz, vagy csak alkalmanként van melegvíz. Szóval azt javaslom, ha valaki szintén erre felé venné az irányt, akkor mindenképp jól olvassa át a véleményeket is a neten. Szállás szempontjából mindenkinek mások az igénye. Amit megtanultam véleményeket olvasgatva is, hogy ami neked lehet hogy nagyon jó, az másnak nem a legjobb minőségű szállás. Kinek mi a jó és a prioritás. Mi általában szeretünk modern helyeken megszállni, ahol jó az internet, hiszen azon keresztül dolgozunk. Fontos, hogy legyen jól felszerelt konyhánk, kényelmes ágy, és megfelelő világítás a helyen, hiszen mi nem csak kirándulgatunk, hanem a napjaink jelentős részében a szálláson vagyunk és dolgozunk. Mi általában hosszú távra foglalunk, így vannak fő szempontok amiből nem tudunk elengedni. Nyilván ha valaki 3-4 éjszakát száll csak meg valahol, akkor mehet egy teljesen all-inclusive szállodába is, és akkor nem kell főzni, bevásárolnia stb, vagy akár mehet egy kevésbé jó szállásra, hiszen mindigi úton lesz és sosem lesz a szálláson.

Ha a Machu Pichut meg szeretnéd látogatni, akkor Limából, az első megállód nagy valószínűséggel Cusco lesz. Itt azt javaslom, hogy egy napot mindenképp pihenj és próbáld megszokni a hegyi levegőt. Érezhetsz fejfájást, vagy hogy nehezebben veszed a levegőt. Ha hotelben szállsz meg, mi olvastuk, hogy egyes helyeken biztosítanak akár még oxigént is, de semmiképp se kezdj el másnap túrázni, mert ez akár veszélyes is lehet.

Mi hallottunk olyan sztorikat más utazóktól, hogy ők 4 napba megpróbáltak belezsúfolni mindent és konkrétan a 3. napon korházba került az egyik lány, mert annyira nem kapott levegőt, hogy oxigénre kötötték.

Amit a helyiek előszeretettel fognak ajánlani, hogy igyál Coca teát, a Coca tea. Ezt vagy megfogadod vagy nem. Mindenképp rengeteg folyadékot vigyél be a szervezetedbe. Ha eddig napi 1 liter vizet ittál, akkor most igyál legalább 2 liter vizet. A szervezetedet megviseli ez a hatalmas változás.

A repülőút Limából Peruba körülbelül egy óra. Ez egy belföldi járat, így konkrétan nincs is semmilyen extra ellenőzés. Nyilván át kell menni egy átvilágításon, meg ha például dohányzol és elektronikus cigit használsz, azt nem rakhatod bele a nagypoggyászodba, csak a kéziben cipelheted, de ezen kívül nem kell átmenni a vámon és még az ásványvizedet/üdítődet is simán keresztül vihettük az ellenőrzési ponton. Beszállás és a leszállás nagyon kultúráltan van megoldva itt Peruban. Szinte az első olyan ország, amikor nem az van, hogy a repülő megáll és mindenki eszetlenül feláll és megy már száll is le. Itt leszállási rendszer van. A gép elejétől indul a kiszállás, majd hogy megtartsák a repülőn az egyensúlyt, kiengednek pár sort hátulról is majd ezután jön csak a középső része a repülőnek. Életemben először érzem azt, hogy nem szorongok egy gépen leszálláskor, mert nem akar mindenki össze vissza leszállni, eltaposni vagy sietni, mert minden renszereve van. Szuper érzés.

LATAM légitársasággal most már négyszer utaztunk és egyenlőre nagyon meg vagyunk velük elégedve. Szerencsére most már nem kellett a face shildet sem viselni a repülőn, elég volt a dupla maszk. 

Élelmiszerboltban is voltunk ma Cuscoban. Orion nevű bevásárolóközpontot fedeztük fel és jelentem minden megtalálható benne.

Hamarosan jövök további részletekkel.

Üdv

Brigi

Törökország - PCR, szállás, megélhetés, információk

Sziasztok!

Épp a reggeli kávét isszuk Isztambul városában, amikor ezt a bejegyzést írom. Reggel 6 óra van. Túl vagyok már a reggeli rutinokon, pici torna, naplózás, könyvolvasás. A csomagomat a nagy útra már elkezdtem két hete összepakolni, hogy őszinte legyek végre érzek egy kis izgalmat, hogy ekkora utazásra készülünk. Tegnap megcsináltuk a tesztet is. Nem volt egyszerű menet. Törökországban nem igazán beszélnek angolul, vagy jól angolul. Törökországról tudni kell, hogy eléggé rugalmasak a PCR tesztekkel kapcsolatban. Nem kell előre időpontot foglalni a legtöbb helyen, csak odamész, leveszik a tesztet és az eredmény pár óra alatt ( 5-6 óra) már kész is van. Mi ezt nem tudtuk én így időpontot kértem csütörtökre, és Whatsappos elérhetőségen valakivel lebeszéltem, hogy akkor ők jönnek ide, nekünk nem kell menni. Várjuk, hogy jöjjenek a megbeszélt időpontra, de senki sem érkezett. Végül elkezdtünk nekik telefonálgatni, majd Whatsappon is írogatni, de nem tudtunk senkit keríteni a túloldalra, aki beszélne angolul, így végül úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a laborba, mert igazság szerint nincs messze a szállásunktól, és eredetileg is sétálni akartunk volna, de a labor felajánlotta, hogy kijön, akkor lényegében tök kényelmes lett volna ez a megoldás, ugyanannyi pénzért. A teszt amúgy itt 250 líra fejenként. Gyors, szinte sorbanállás nélkül, felvesznek pár adatot, majd egy vonalkóddal az útlevél adatokat megadva az internetről le lehet tölteni az eredményt. Ha Isztambulban csináltatnád ezt a tesztet akkor a Cihangir labort nagyon ajánlom. Annak ellenére, hogy nem igazán beszélnek angolul, nagyon segítőkészek voltak, minden ment nagyon egyszerűen és gyorsan. 

Ma még beszerzünk pár dolgot, pár apró ajándékot. Nekem sokminden már nem fér bele a hátizsákomba, mert hogy őszinte legyek annyira olcsók itt a török ruhák, hogy jó pár mindent beszereztem magamnak. A másik pedig hogy nem csak olcsók, hanem nagyon jó minőségűek, főleg a kézműves dolgok. Ahogy tudjátok már mi elég minimalista életmódot folytatunk és nem igazán fordítunk nagy figyelmet arra, hogy legyen rengeteg féle fajta ruhánk, viszont, amink van annál próbálunk minőségit venni és több évig is használni akár. Persze, ha olyan helyen vagyunk, néha én szuvenírnek is inkább olyan dolgot választok, amit ki tudok használni. Pl elvesztettem Afrikában a fülbevalómat, így Grúziában vettem egy újat, mást talán nem is szereztem be, az az emlékem onnan. Itt a törököknél tárgyakat nem igazán vettünk, innen egy csomó jó minőségű ruhával távozunk, kicserélve a régi elkopottakat már.

A megélhetést tekintve itt Isztambulban azt kell mondanom, hogy a szálláson kívül szerintem viszonylag jól lehet itt élni. Ha valakinek fontos az, hogy otthonos helyen éljen hosszabb távon és ne egy lyukba, azért arra költeni kell. Jó minőségű szállásokat egy hónapra már lehet találni 900-1300 USD között Airbnb-n. Tudom még azért ez is húzós lehet és egy főre szerintem akár olcsóbban is lehet találni szállást, viszont, amit mi idővel megtanultunk, hogy nem igazán érdemes minden esetben spórolni pár  ezer vagy pár 10.000Ft-ot, mert néha amiatt a pici spórolás miatt futottunk bele egy rosszabb lokációba, vagy zajos szomszédokba, vagy kilómétereket kellet sétálnunk élelmiszerboltba, vagy eltaxiztuk azt a pénzt, hogy eljussunk A-ból B-be, mert annyira nem volt jó helyen a hely.

Mivel az utóbbi években rengeteg helyen laktunk és 95%-os valószínűséggel már képek alapján is meg tudjuk állapítani, hogy egy adott helyen az ágy kép alapján például kényelmes-e vagy sem. Tudom, ez most így elsőre viccesen hangozhat, de amikor kifizetsz több száz ezer forintot egy hónapra egy szállásra, és minden stimmel, azonban nem vagy képes aludni, mert az egész helyen az ágy viszont elviselhetetlen, akkor azért ez tud problémákat okozni, hiszen, hogy dolgozol, hogy koncentrálsz egy hónapig alvás nélkül?

Grúziában, főleg Batumiban tapasztaltuk azt, hogy annyira nincsenek jó minőségű matracok, hogy konkrétan az egyik szállásunkon, amit 2200 dollárról alkudtunk le kb 1200 dollárra, a matrac kb pont határeset volt. 

Szállásköltségek?

Itt jön a képbe az is, hogy amúgy mennyire magasak a szállásköltségek mindenhol és sokszor kérdezitek tőlem, hogy mennyire jobban éri meg szállás szempontjából utazni, mint pl pesten bérelni egy lakást hosszú távra. 

Budapesthez képest a lakás árak, pl Grúziában általánosságban sokkal olcsóbbak voltak mint Pesten. Teljesen igények függvényében már lehetett találni szállást 100-120 ezertől felfelé, de volt olyan hely is ahol akár csak 50-60 ezer lett volna a szállás egy hónapra. Tényleg ízélések kérdése, hogy neked mit vesz be a gyomrod. Tbilisiben egy csodaszép hely, gyönyörű kilátással, heti takarítással, már elérhető volt 400 dollártól is akár. Attól is függ, hogy mennyire előre foglalod le a helyet, mikor mész, amikor csúcsidő van, vagy turistás szezonon kívül. Mi vírus időszakban ragadtunk ott, amikor még így is megkérték a szállások árát.

Ha a Budapesti lakás árakat Franciaországhoz visszonyítjuk, akkor kb eldobja az ember az agyát, de majdnem hogy szó szerint. Amikor Grúziából Párizs mellé költöztünk egy pici lyuk hotel Párizsban 3-4 éjszakára volt  kb 150 ezer, két főre, reggelivel. A szoba pedig oké, hogy a belvárosban volt, de nagyon kis picike volt. Ezt követően mentünk Orleansba, mert Párizsban olyan drágák voltak a szállások, hogy néhol bútor nélkül 1500-2000 eurókat kértek el egy lyukért. Franciaországban élő magyaroktól azonban hallottam, hogy hosszú távú bérlésnél azért jóval olcsóbb a dolog(de ugye ott meg kell több hónapra előre deposit, fizetési bizonylatok stb), de mi tudtunk, hogy David nem tartózkodhat Európában 90 napnál tovább, és a bérleti szerződésnek is megvan a saját menete kint, amire nekünk lehetőségünk sem volt, hiszen berepültünk Párizsba és rá 5 napra leállt az egész ország, bezárt minden a vírus miatt. 

Orléansban a lakás, amit találtunk kb két hónapra egy folyópart mentén volt. Mivel kijárási tilalom volt, így szerettük volna olyan helyen meghúzni magunkat, ahol nem őrülünk meg a négy fal között a kijárási tilalom alatt. A mindennapi munkánkat is motiváltan, jó hangulatban tudtuk végezni. Ehhez viszont nélkülözhetetlen egy otthonos környezet. Igaz, hogy a lakástól kb 2-3 km-ig mehettünk el a kijárási korlát alatt, viszont pont a folyó parton az a napi 1 óra séta nagy feltöltődést jelentett. A Loire folyó élővilági hihetetlenül gazdag, így mindennap a folyó parton élő madarak életét csodáltuk egy nyugodt, csendes és békés környezetben. 

A lényeg talán az, hogy az otthoni árakhoz és fizetésekhez lehet viszonyítgatni, hogy hol mennyibe kerül az élet, de ahány ember annyi igény. Igy elég nehéz megmondani, hogy kinek milyen szállás tetszene, kinek milyen étkezési szokása van. Mert pl egy jobb környék és az egészségesebb ételek drágábbak mindenhol. Az is változó, hogy kinek mi az olcsó és kinek mi a drága, kinek mi a jó és kinek mi a rossz.