Sziasztok!
Korábban már említettem, hogy a Machu Picchu (MP) sokkal többet jelentett számomra, mint azt gondoltam volna. Ez önmagába foglalja azt is, hogy sokkal több a látnivaló, mint azt nagyon sokan gondolnánk. Ha idáig eljutsz már, akkor ne csak az MP-t nézd meg, de látogasd meg a környéket is.
A 3 napot töltöttünk Aguas Calientes-be, amelynek felfedeztük a környékét is. Ezalatt az idő alatt három meseszép vízesést látogattunk meg.
1. Mandor vízesés:
Ehhez a csodálatos helyhez egy botanikus kerten keresztül juthatsz el. Az oda vezető út pedig egy gyönyörű még most is működő vasúti sínen vezet. Korán reggel indultunk el ide, hogy elkerüljük a tömeget. Szinte sehol senkit nem láttunk azon kívül, hogy elhaladt volna pár busz a Macchu Picchu irányába. Majd ahogy letértünk a főútról, átkanyarodtunk a vasúti sínekhez. Ezek mentén egy völgyben, egy gyönyörű hegy lábánál a síneken gyalogoltunk a botanikus kert bejáratáig talán egy órát. Mellénk szegődött egy helyi kutyus, aki végig kísért minket. Ezt már megszoktuk, hogy akármerre járunk egy kutyus mindig hozzánk csapódik. Amúgy amikor elkezdtünk gyalogolni a botanikus kert bejárata irányába, még az út elején picit elbizonytalanodtam, hogy vajon ez jó ötlet volt-e. Tényleg senkit nem láttunk reggel. Teljesen kihalt volt az egész környék. Pár ember jött velünk szembe a síneken és volt bennem egy rossz érzés, hogy ha itt valaki belénk akarna kötni vagy bármi, senki nem tudja meg hogy valaha itt jártunk. Aztán persze mindig rá kellett jönnöm, hogy a perui emberek olyan békések, nem kell mindig mindenben a rosszat látni. Aguas Calientes szerintem nem az a hely, ahol bántanák a turistákat, hiszen ebből élnek. Azért is jó amúgy korán reggel kirándulni, mert amire jöttünk vissza a vízeséstől, már a síneken is több ember volt. Jöttek szembe velünk jópáran. Szóval úgy éreztük, hogy nagy szerencsénk volt, hogy elkerültük a tömeget. Igen, már megint. :)
Belépő pár dollár. Fontos, hogy legyen nálad készpénz.
 |
| A vízeséshez vezető út hihetetlenül csodálatos volt |
 |
| David elnevezte a kutyust, Penny-nek :) |
2. Vízesés:
Ennek a nevét a Google Map nem is írja ki. Szóval én csak Agauas Calientes feletti vízesésnek szoktam emlegetni. Azért indultam el a vízesés felé vezető úton, mert kiváncsi voltam, hova vezet, mi van az út végén. Így bukkantam erre a egy gyönyörű vízesésre. Ahogy látjátok a térkép csak a "Hot Springs Pools and Bar" -ig jelöli, hogy mi van arrafele. Viszont nagyon izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi van tovább. Szóval elkezdtem sétálni a felfele, megtaláltam a medencéket, mentem tovább és ott volt egy bejárat, kávézó és ott megkérdeztem, hogy itt még tovább tudok-e haladni. Oké. Nem beszélek spanyolul szóval csak mutogattam. A kávézóban megmutattam a belépőjegyemet, azt letépték és útbeigazítottak. Elindultam felfele. Azért elég meredek volt az út, arra számítsatok, de megéri ilyen dzsungel környezetben túrázni. Az úton senkit sem láttam. Teljesen kikapcsolódtam, meditatív állapotba kerültem. Csak a dzsungel, a bogarak és én. Olyan jó illatok voltak itt a dzsungelben, hogy csak na. Amikor közeledtem a vízeséshez már hallottam a hangját. Ahogy megpillantottam a vízesést egyből arra gondoltam, hogy megérte. Milyen különleges ilyen eldugott környezetben egy vízesés lábánál megmártózni és közben gyönyörködni a túloldalon elém táruló kilátásban, amelynek a túloldalán a Macchu Picchu csücsül. Hihetetlenül hüssítő volt még a párája is a vízesésnek, hiszen mi augusztus közepén jártunk itt. Az időjárás eléggé becsapós volt. Korán reggel nagyon hűvös volt, míg napközben nagyon meleg. Így reggelente be szoktunk öltözni, délután pedig cipelhettük magunkkal a ruhákat. Ennyi baj legyen. Belépő pár dollár. Fontos, hogy legyen nálad készpénz.
 |
| Felül a szürke jelecske mutatja a vízesés helyét |
3. Cascadas Alcamayo vízesés
Ehhez a vízeséshez utolsó napunkon szaladtam el. Oké azért annyira nem voltam gyors, de hamarabb fel és leértem mint az túrázós előrejezés mutatta. Az egy órás túrán szinte 2 jelzéssel találkoztam, amiből tudtam, hogy merre kell haladni. Sőt az úton összetalálkoztam 3 emberrel, akik meg voltam lepődve, hogy egyedül túrázok az esőerdőbe. Felfele menet, miután már egy jó fél órája semmi jelzést nem találtam, majd mentem és mentem és sehol semmi, azért elbizonytalanodtam, hogy mi a fenét csinálok én itt egyedül a semmi közepén. Aki elfelejtette volna Davidet annyira agyoncsípkedték a helyi szúnyogféle/bogarak, hogy szegény alig tudott menni, mert allergiás reakciót kapott, így ő a hotelben pihent, amíg én még rohangáltam picit. Belépés nekem ide ingyenes volt, mert senki nem volt a kapunál, akinek fizetni tudtam volna.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...