Nosztaliga...

Néha életem egy egy pillanatában megállok és végig fut rajtam valami feledhetetlen érzés, hangulat, illat, vagy csak egy kép. A hiány fényképe a szívemben. Visszanézem 1001x is a fényképeket, azokról az eseményekről, helyekről melyeket a hátam mögött hagyva jöttem haza...Mindenkinek kívánok az életében legalább ilyen csodálatos megállókat, embereket, emlékeket, érzéseket...

Mi a hiányom tárgya? Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha egy mosoly, egy kedves hang visszhangzik az emlékeimben.

Amikor megérkeztem Belgiumba nehezen szoktam meg, hogy ott mindenki olyan nyitott, barátságos, százszor megkérdezi, hogy vagyok és h mindig puszit kellett adnom mindenkinek. Túl barátságosak és közvetlenek voltak. bár Amszterdam(Hollandia) után ugyebár bebizonyosodott, hogy van Belgiumnál is nyitottabb ország :D egy év alatt úgy megszoktam a belgák furcsa szokásait, hogy Ausztriába megérkezve meglepően fogadtam, hogy itt kézfogással üdvözöltek az új "otthonomban".

Hiányzol Belgium !!!

Kereken egy éve érkeztem meg a munkahelyemre...kereken egy éve néztem mint "feri a moziban" vagy hogy van ez a mondás, hogy én egy árva szót nem értek, hogy mit motyognak nekem franciául...:D lelkesen bólogattam és mosolyogtam....kereken egy éve elkezdtem feltöltődni boldogsággal, amit a mai napig hordozok a szívemben...kereken egy éve aludtam először a belga ágyamban...kereken egy éve gondolkodtam, hogy te jó ég mit keresek én itt...te jó ég milyen kemény ez az ágy...és te jó ég milyen üres ez a szoba...és egy év alatt úgy megtöltöttem élettel azt a szobát...hazautazásom előtt 3 napom keresztül csomagoltam, annyi cuccot felhalmoztam a szobámban. annyi kis kacattal volt tele...és irigy vagyok nagyon irigy,  annyira nagyon irigy vagyok azokra akik most kezdhettél el az évüket...én is nagyon szívesen visszamennék és újra elkezdeném...nem azért h változtassak a dolgokon, csak újra át szeretnék élni minden egyes pillanatot a munkahelyemen és a barátaimmal, akikkel ezt az egy évet ajándékba kaptuk. igen ajándék, ez az egy év egy hatalmas lehetőség volt, egy hatalmas ajándék, még ha jó párszor szomorkodtam is. de az élet már csak ilyen, nem lehet mindig minden tökéletes...belgák pedig olyanok amilyenek, mi magyarok sem vagyunk tökéletesek :)

Tudom lassacskán, már egy hónapja itthon vagyok és nem készült el az összefoglaló, de annyi minden történt velem a hazaérkezésem óta és annyira nehéz megfogalmazni még lassan egy hónap után is, hogy mit érzek mi van bennem, hogy folyamatosan halogatom. Annyit tudok, hogy nagyon hiányzik Belgium, életem első igazi próbatétele, állomása. Tegnap lefekvés előtt becsukott szemmel magam előtt láttam az utat, ahol jártam egy éven keresztül, a kis szélmalmokat, minden egyes kis szögletét ismertem már a kis falumnak, az utaknak, hangoknak...egy hónap után hiányzik egy jó nagy szerdai hasábburgonya adag :D egy kis reggeli tehén bőőgés...hihetetlen, hogy azok a dolgok hiányoznak a legjobban, amiket nagyon nehezen viseltem el eleinte...és persze nagyon hiányzik drága Kaskám és Sarah és persze a lányok :)...hiányzik az a jó kis csapat akit megismertem egy évvel ezelőtt :)

Az önkéntes évem végére valahogy úgy szerettem mindent ahogy volt, minden egyes hibájával szépségével együtt...Sosem felejtem el azt a sok szépet, amit ettől az egy évtől kaptam...

Próbálok majd holnap egy összeszedett bejegyzést írni és összegezni az évemet...

Sziasztok,

Hol is kezdjem? 22-én kezdtem a tábort a betegekkel és 3-án vagyis tegnap végeztem...Hogyan is összegezhetném ezt a két hetet…sok jóban és egyúttal sok rosszban is volt részem…az első két napban nagyon nem éreztem jól magam a kollégákkal, valahogy úgy éreztem, hogy nem az én karaktereim, aztán a végén mindenkit megkedveltem, de ahogy ez szokott lenni az első benyomások azért nálam mindig bejönnek…Általánosságban nem tudom értékelni a túl érdeklődő embereket akik valójában kibeszélik az embereket a háta mögött…és a nagy érdeklődés mögött igazából nincs igazi törődés…inkább közömbösség…

A tábor összességében jó volt, vicces és sokat beszélgettünk…de sokat voltunk egy helyben, nem volt túl sok program, a legtöbb időt a táborhelyen töltöttük, de voltunk bowlingozni, állatkertben, vásárolni, fagyizni…ettünk, ittunk, nevettünk…Megfőztem életem első gulyását, amiből a végén paprikás krumpli lett inkább…ennek is megvan a saját sztorija. Kaptam magam mellé egy szakácsot, akit inkább kuktának neveznék…szóval ha nincs a főszakács ő helyettesíti. Ez az ember életében nem evett, de még nem is látott gulyást…Szóval ilyen emberrel kellett nekem nekiállnom főzni és nem is hallgatott rám…mondtam neki sorban h mit kell csinálni…de én ott már majdnem rosszul lettem amikor az olaj, hagyma és hús után ráborított a húsra egy nagy adag sűrített paradicsom levelt…és igy hagyta főni a húst talán 20 percig… na már itt kezdtem bepánikolni. Ha én nekiállok valaminek azt általában szeretem jól csinálni és komolyan, de ez az ember teljesen keresztbe tett a terveimnek…és ami ciki itt elektromos tűzhely volt…nagyon peckós, elektronikusan záródik a tető stb…szóval mint egy hatalmas nagy fazék elektromos kütyüvel…ezek után persze nem mondhatom neki azt h bocsi én egyedül akarok főzni, mert ha elzavartam volna ezzel a tűzhellyel meg lettem volna lőve teljesen…szóval folytattuk…majd miután jó volt a hús, puha beleborított nekem három nagy zacskónyi paprikát és répát a gulyásomba…na itt már ténylegesen kellemetlenül és rosszul éreztem magam és már ezelőtt is mondtam neki, hogy ez nem gulyás…na ekkor jelent meg a konyhafőnök…és látta rajtam h gondok vannak…és mondtam neki, hogy ez sok és hogy ez már nem gulyás …ekkor akartam abbahagyni az egész főzőcskézést, mert ugye hogy képviseljek már olyan kaját amit nem is én csináltam? Szóval a főnök mondta a kuktának, hogy engedjen már végre a gulyásomra vizet, mert hogy ez nem pörköltnek készült…elég nehéz perceket éltem én ott meg…de a végén azért ehető kaját sikerült összehozni…Szóval ez a két is elmúlt…

Az észt lány, Keiu szerdán megérkezett, és most vele és Violával lakom együtt hétfőig…Nagyon élvezem a társaságukat…Nagyon kedves emberek…Violát ugye már jobban ismerem ő volt már itt nálunk látogatóban, Keiuval azonban most találkoztam először, de úgy érzem hamar egy hullámhosszon voltunk. Mindkét lány nagyon kedves, mosolygós és igazán jól ellehet velük beszélgetni.

A tények...Augusztus 5.-e van. Hajnali 1 óra…Jelenleg nincs máskor írni a blogomat csak ebben az időben…Ha ébren vagyok a két lánnyal vagyok, mert igazán szeretek velük lenni, eddig táborban voltam és nem volt időm…és hétfőtől szerdáig Kaskánál leszek szóval megint nem lesz időm…Tudom, ugye nagyon rossz lehet nekem, hogy ennyi programom van… De jelenleg nem érzem úgy, hogy felkészültem elköszönni Belgiumtól, túl gyors volt ez az egész…a júliusom úgy elment, hogy nem volt időm semmire sem…igen, voltam Franciaországban, majd két hetet táborral töltöttem, de valahogy elment ez az idő…a napokban nézegettem a képeket vissza és szörnyű, hogy elment az egyik pillanat a másik után…észre sem vettem, hogy elteltek a hónapok a fejem felett…és jelenleg az utolsó három napomban keresem a 3héttel ezelőtt itt hagyott életemet Belgiumban…

Jelenleg elkezdtem összepakolni a cuccaimat és nem tudom felfogni, hogy pár nap, pár óra és vége ennek az egésznek. Hónapokon keresztül nem éreztem azt,  hogy ez az én otthonom, az én szobám, az én kis konyhám, fürdőm, de az utolsó napokra megérett bennem ez az egész…

Hétfőn amikor visszaadom a kulcsomat az igazgatónak, akkor visszaadok egy kis darabot ebből az egy évből, de magammal viszek minden egyes pillanat…

Tudjátok legyenek ezek a pillanatok rosszak vagy jók, köszönöm ennek az egy évnek minden egyes pillanatát, mert ezáltal leszek, lettem az aki jelen pillanatban vagyok…

Szóval a szobám teljes káosz…remélhetőleg holnap estére végzek a cuccaim bepakolásával, mert ugye hétfőn megyek elköszönni a műhelyeimtől, aztán du-án a foyeremtől, a betegeimtől…majd Kaska este 6-7 körül jön értem és megyek hozzá és nála töltöm az utolsó két napomat…

Majd szerdán a reptérről jelentkezem,

Puszi 

Nyári tábor a munkahelyemen

Nehéz a búcsúzás...

Szombat Nemzeti ünnep Brüsszelben

 

Szombaton Brüsszel felé vettem az irányt (bicóval, majdnem le is késtem a vonatot...,) abból a célból, hogy elköszönök a két német lánytól...Brüsszelben megint kaptam a magas labdát, mivel a metro térkép nem volt nálam, de ki kellett mennem Juliához, mivel útközben írtak smst-t...elég kellemes érzés volt úgy útnak indulni, hogy azt sem tudtam hova megyek:D vagyis nem tudtam a címet...elmondták a metrokat, mindent megtaláltam és végül oda értem :D mindig úgy kell nekiindulni mindennek, hogy meg fogom csinálni:D ez a kulcsszó :D de ez a nagyvárosi metro troli valahogy nem az én világom, bár hamar hozzá lehet szokni....

Kiderült, hogy szombaton belga nemzeti ünnep van és este 11kor tűzijáték...szóval pár óra elteltével mentünk a városba, láttunk rendőr, tűzoltó és katonai bemutatót, sátrakat, kiállítást stb... majd Juliatól egy időre elköszöntünk, Sarahval pedig ettünk egy kebabot...nem fogjátok elhinni, de egy kebabért képesek voltunk várni egy órát és még a tűzijátékot is félig lekéstük :D.... mert közölték velünk az üzletben, hogy még nincsenek nyitva:D de ez a kebab valami fenséges szósszal és hasábburgonyával ...és olcsó is...bár azért felmerült bennünk a kérdés, hogy lehet ilyen olcsó...mert ez már gyanúsan olcsó...:D de ugyebár nem kell mindig mindenben a rosszat keresni...előtte beültünk egy sörre, mert még is hol várakozzunk ha a hely zárva van...és rádöbbentünk, hogy viszont ez az utolsó együtt fogyasztott sörünk Belgiumban...eléggé fura amúgy, hogy ilyen hamar elment ez az egy év...szinte észre sem vettük épp ezt beszéltük...Juliát és Sarah-t nagyon megkedveltem, igazi kis örökmozgók, és vidámsággal teli emberek...mellettük sosem lehet unatkozni...♥
...de majd remélhetőleg jövőre találkozunk a BalatonSoundon ;)

Na de most el is köszönök, mert ugye dolgozom, táborozok a betegekkel jövőhét végéig, 4-ig :) 8-án pedig szedem a cókmókom és irány Magyarország :D

Puszi mindenkinek :)

Sarah-val doudou fesztiválon

Juliaval Brüsszelben

Ez meg még a doudou fesztivál után készült kép..a két jómadár társaságában, Kaskával és Ábellal:D
Tőlük köszönök majd el utoljára 8-án :))

Franciaországi "nyaralás"

Sziasztok,
 Már említettem , hogy az utolsó három hetem rohanásokkal fog eltelni. 13-20-ig Franciaországban voltam. A tegnap 12 órás utazás után este fél10-re haza is érkeztem.  Bár nagyon mérges voltam, reggel 9.30kor indultunk Bordeaux-ba, ami egy óra Andernostól, ahol ugye voltunk. A vonat pedig Bordeauxtól Párizsig 4 óra. Ketten utaztunk a beteggel, szóval minden felelősség az enyém, ebből a hétből is tanultam nagyon sok mindent… Párizsban leszálltunk a vonatról a végállomáson és követve a Sortie kijelzéseket kitaláltunk a vasútállomás elé. Gyorsan elkezdtem a szememmel taxit fürkészni, mert ugye Mme Anne azt mondta, hogy a kijárat után egyből találni fogok, persze egy sem volt. Így megkérdeztem pár embert, hogy hol találhatnék taxit, mivel a vasútállomástól még félórányi kocsikázás után értünk vissza a buszhoz, amivel érkeztünk még múlt pénteken Párizsba. Végül a kijárat másik oldalán találtunk taxit, hihetetlen boldog voltam mivel nagy csomaggal mászkáltam és kérdezősködtem a beteggel az oldalamon :D  Fél4-re megérkeztünk a st denis megállóba, ahol a focistadion is található, majd 4 után a buszunk is megérkezett. A fél5 órás kezdés helyett viszont fél6kor indultunk haza, mert pár beteg késett…Eléggé pofátlanságnak érzem, hogy egy vagy két beteg miatt egy egész busznak várnia kell…de mindegy és így értünk haza 21.30-ra, mivel ilyenkor még a betegeket is sorban hazaviszik csoportonként…

Ma kezdődik a táborom a betegekkel, de kértem egy szabadnapot, hogy el tudjak köszönni a két német leányzótól, Sarahtól és Juliától. Még jelenleg nem tudom, hogy mikor, de a du-án folyamán megyek Brüsszelbe, csak a bibi ott kezdődik, hogy nekem holnap 8.30kor kezdenem kéne a táborban, de meg fogom oldani :D csak ugye ez a biciklizős stílus itt az esős belga viszonylatokban nem a legjobb.

Egy kis mese Franciaországról

Profitáljunk a nap melegéből…

Szombat, reggel 7kor keltem, összekaptuk magunkat, megkajáltunk majd reggel 10kor útnak is indultunk Versailles-ből Bordeaux-on át Andernos-ba, a tengerparthoz. 8 és fél óra autókázás után és két pihenővel a nyakunkban megérkeztünk.  Egy csúcsszuper amerikai ebédlőben ebédeltünk a Buffalloban, nagyon hangulatos egy hely…igaz h még nem jrátam amerikában, de odavarázsolta a filmbeli hangulatot az fix …

Ma július 15-ét írunk 18 órát és épp nem vagyok a legjobb kedvemben. Tegnap bekajáltam egy amerikai menüt Franciaország közepén és ezek szerint nem volt a legjobb hatással a gyomorműködésemre…khm…  Mr P persze ebből is viccet csinált és valami pontokat akart a kezemre feltenni, ne kérdezzétek meg, hogy miért mert egy szót nem értettem meg a 82 éves hangjának magyarázatából, de a szándék a  lényeg.

Ma du-án voltunk a parton, a víz kellemes, de jelenleg csak sétáltunk és a lábunkat lógattuk a vízbe, mivel jelenleg csak 20 fok van. 

Pénteken érkeztem a családhoz és kellemes hangulatban fogadtak. Az öreg 82 éves, Mr Piron egy szuper nagypapa, igen úgy hiszem mondhatom ezt. Nagyon jó fej az öreg. Most jönne az a sor, ha ő 40-50 évvel fiatalabb lenne én meg 10-20 évvel idősebb… :Dhahaha

Anno biztos sok lánynak elcsavarta a fejét a remek humorával.  sajnálom, hogy nem mindig értem, mert általában nagyon jó beszólásai vannak mindenkinek minden téren.  Jelenleg 4-en nyaralunk Andernoson, Thierry édesanyja évekkel ezelőtt elhunyt, így Mme Anne van velünk, Mr P 2. felesége.

Őszintén szólva elég félénken indultam neki ennek az útnak…voltak kétségeim rendesen, több felé szempontból. Első sorban az úttal kapcsolatban. Annyi információt kaptam az igazgatótól, hogy Párizsig megyek a busszal, a betegekkel,  aztán majd onnan lesz valami. Majd felvesznek bennünket taxi stb.  Ott kezdődnek a gondok, hogy felelősséggel vagyok egy emberért, szóval nem vehetem a nyakamba Párizst, bár eljátszottam a gondolattal, hogy egy hét Párizs :D na de lapozzunk…végül is Mme Anne jött értünk és Párizsból mentünk Versailles mellé egy kis faluba, Buc-be. ( Bük) Nagyon büszke voltam, mivel a hölgy mesélte, hogy azelőtti nap ért haza Magyarországról és örömmel hallgattam, hogy a Bükk-ben volt 4 napot üzleti tárgyaláson és annyit tud magyarul, hogy igen, nem, köszönöm. A mai napon rákérdeztem bővebben, hogy mivel foglalkozik és kiderült, hogy valami féle minőség ellenőr.

A 82 éves ( apa) öreg nagyon jó fej, amikor csak tud próbál viccelődni, most épp pasziánszozik a laptopján. Tegnap a megérkezés után előállt egy bumeránggal, amit én sikeresen feldobtam egy magas fa tetejére… Nem is én lennék… Erre összeeszkábált egy szerkentyűt, kötélből és valami vasdarabból és elindult lehalászni. Azt mondta megy pecázni :D Jó programot csináltam estére az öregnek , de a végén én szedtem le egy apró fadarabbal. 4 gyereke van és Thierry a legkisebb.

Minden délelőtt a lelkesedésem odaveszik. Mivel a beteg rám van bízva reggel 9től 12-óráig és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Minden reggel ugyanaz a műsor, fogmosás, wc, játék kirakóval, és egymás után rakja ki ugyanazt.

Minden reggel a lelkesedésem oda, de minden du-án elmondom magamban százszor, hogy mindez megérte.  

Hétfőn hajótúrázni voltunk.

Kedden, szerdán és csütörtökön pedig sütettük a hasunkat a parton.

Szerdán voltunk az óceán parton, ott álltam egy hatalmas homokdűne tetején amikor megpillantottam és el sem akartam hinni, hogy én itt vagyok. Hihetetlen volt. Gyorsan lepakoltunk aztán csobbantunk is a vízbe. 

Hétfőn ettem életemben először kagylót. Szó mi szó undorító volt, de finom. Citromot kell nyomni a kagylóra, nem vagyok benne biztos, de ha jól értettem azért mert a kagyló még él és ez a citromtól elpusztul, de az is lehet, hogy csak snassz jobb íze van tőle.

Kedden kagylóval leptek meg , mert tudták, hogy én semmi speciális francia ételt még nem ettem.

Szerdán délben a Mme Anne nővére invitált bennünket a fia éttermébe ebédre. Semmi puccos hely, aki kagylót, csigát, rákot vagy különböző ízes tengeri dolgokat akar enni, annak jó betérő hely.

Szerdán este pedig étteremben vacsoráztunk.

A szerdai napom viszont elég nehezen indult, mivel a beteggel elmentem a sétálóutcára, hogy beszerezzek pár kis szuvenírt. Már visszafele indultunk, amikor valamitől bekattant a parton. Hiába hívtam a nénit, hogy baj van, nem válaszolt, amikor már 10x-re hívtam akkor vette fel h mi a baj. Na nekem meg már minden bajom van, hogy mit kezdjek vele.  Az egy hét alatt egyszer kattant be, de az pont akkor volt amikor velem volt.  Persze amikor a néni odaért a partra addigra már semmi baja sem volt, de elég kellemetlen érzés volt, mert az egy évem alatt ilyen még sosem fordult elő.

Tényleg nagyon jó egy hét volt, de egy hét bőven elég volt a beteggel, mert azért a délelőttök bonyolultak voltak vele.

Az egy hét végére nagyon kis családiasan voltunk, Mme Anne(néni), a nővére, az öreg( Mr Piron), a beteg és én. E-mail címet cseréltünk és örültek, hogy megismertek.  A néni még este írta is sms-ben, hogy köszöni és h egy tökéletes hét volt.

A képekkel majd jövök, de a szokásosan most rohanok, de 18 nap múlva végre otthon vagyok :D

Puszi

Amszterdam

Sziasztok,

Hát hol is kezdjem? Amszterdam! Amszterdam! Amszterdam! El sem hiszem, de megcsináltuk, bele fért még az időmbe és eljutottam. Annyira boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani.  Köszönöm lányok :D Kaska, Sarah és Anka ezt a csodálatos hétvégét ♥

De kezdjük persze péntektől…péntek délelőtt be kellett mennem a munkahelyemre, pedig időbeosztás szerint sosem dolgozom péntek délelőtt…és kiderült, hogy a kollégáim meg akartak lepni és elköszönni tőlem. ott volt az összes beteg egy helyen ahol szünetet szoktunk tartani és a kollégáim akik az nap dolgoztak…beértem a helységbe és elkezdtek tapsolni pár beteg a nyakamba ugrott…és pár elkezdte mondogatni, hogy hiányozni fogok…szerencsére annyira nem volt még rajtam az elköszönés érzése…mivel kereken egy hónapot még itt leszek. szóval szerencsére nem tört ki belőlem a zokogás, de szó mi szó nagyon jól esett…megkaptam az első általam készített táskát ajándékba és egy kis lapot, amelyet mindenki aláírt, na ennek elolvasása során érzékenyültem el picit. majd el kellett énekelnem egy magyar dalt. a tavaszi szél vizet áraszt c. dalt választottam.  Amúgy kicsit azért volt furi, hogy elköszöntek tőlem, mert tényleg még itt leszek egy hónapig és utána csomó betegnek el kellett magyaráznom, hogy ne szomorkodjanak, mert még itt vagyok egy hónapig…nagyon aranyosak voltak.Majd a munkahelyemen ebédeltem és mentem az otthonomba(foyerembe dolgozni) 

Pénteken du-án Sarah értem jött, majd mentünk Kaskához és nála aludtunk. szombaton korán reggel keltünk. Soignes-ből mentünk Brüsszelbe, majd Brüsszelben vonatot cseréltünk és Anversben megkerestük a 4. lány Ankát (lengyel), aki még velünk tartott. Megvettük a jegyünket, ami csak 37euró volt és return.  Így aztán meg különösen boldogok voltunk, hogy hétvégi jeggyel, ami úgye péntektől vasárnapig érvényes megfordultunk ennyi pénzből.

Anverstől Amszterdamig viszont irtó sok ember volt a vonaton. szóval egy külső kabin részben ültünk le. majd megtalált bennünket egy legénybúcsúztatót tartó fiúcsoport.  a vőlegény feladata az volt, hogy eladjon egy táskányi bugyit.  Szóval mindegyikőnk beszerzett egy szuvenírt, egy emlékkel több az amszterdami utunkból címszóval.

Annyira frissek az élményeim a hétvégével kapcsolatban, hogy inkább most mesélek, tömören röviden remélhetőleg.

Megérkeztünk Amszterdamban gyorsan megrohamoztunk egy turista üzletet, ahol beszereztünk pár térképet, mi, merre, hogyan.

Amúgy valójában nem tabu a „cigi” használata. Már 100 méterre a vasútállomáson lehetett a szagát érezni.  Majd a belvárosba közelegve minden sarkon. Az első fél órában ettünk egy hasábburgonyát, végül is miért ne?:D Minden héten azt eszünk Belgiumban, de áttugrunk Amszterdamba is egy adagért :D

Elkezdtük keresni a híres piroslámpás negyedet, mert ugye bár ez nagy turista látványosság és igaz ami igaz, az ember nem is lát mindennap ilyet. sétáltunk körbe-körbe és bementünk pár szuvenír üzletbe és már a sétánk során feltűnt, hogy csomó szex üzlet, értsük ezen  szex újságost, szex szuvenírek, ha lehet nem részletezném, tényleg mindenki amit akar itt be tud szerezni. ez is nagy turista látványosságnak számít, na meg persze az h minden szuvenír üzletben be lehet szerezni minden féle növény magot és minden ezzel kapcsolatos dolgot. és ez tényleg egy tök átlagos üzlet a sétáló utca közepén és minden sarkon lehet ilyet találni. mintha száz szex bolt lenne egymás hegyén hátán és marihuána üzlet. és hangsúlyoznám még egyszer mintha otthon bemennél egy éjjel nappaliba.

Az emberek nyitottabbak még Belgiumnál is. Az üzletekben, ahol körülnéztük elkezdtek velünk beszélgetni, hogy honnan jöttünk. Simán szóba lehet elegyedni akárkivel. Mindenki segítőkész és barátságos. Túlságosan is. Őszintén szólva ebből a szempontból én inkább Belgiumot preferálom Belgiumot Amszterdam már nekem túl toleráns, túl nyitott mindenre, de turistaként imádnivaló az fix.  

Nagy keresgélés után szinte észrevétlenül bukkantunk a piros lámpás negyedre. Elsőként csak az egy-kettő pub nevénél tűnt fel, majd megláttuk az üvegablakok mögött lévő hölgyeket és ledöbbentem. A sétáló utcán, ahol x ezer ember megfordul nap mint nap, ők ott vannak az üvegablakok mögött, bugyiban és melltartóban. Chippendale show-ra alkalmas bárok itt ott.  Mondjuk ez a környék éjjel biztosan látványosabb, bár nem tenném rá a fejemet, hogy biztonságos is…Bár nappal turisták mindenfelé. Szex múzeum, Erotika múzeum, Marihuana múzeum majdnem hogy egymás mellett. Még most sem tértem magamhoz, hogy van ilyen ország. Itt aztán mindenki megvalósíthatja önmagát az fix.

Találtunk egy egész kínai utcát, kínai templommal és éttermekkel. Hát az éttermekről  csak annyit, hogy elég érdekes látványt nyújtottak az ablakba kiakasztott állatok megsütve…Nem mindennapi volt ez sem, de ez is egy kultúra része.

Megittunk egy frissítőt, majd tettünk egy kisebb hajótúrát a kikötő másik oldalára. Találtunk egy magyar buszt, na ettől hihetetlen boldog lettem :D  A kikötő másik oldalán most nyílt egy filmmúzeum, azt néztük meg majd leültünk a partra, pihentünk majd ittunk egy kávét.

Este 6-7 óra körül indultunk vissza kaskához és este 10-11 körül érkeztünk meg hozzá. Vacsi. beszélgetés. alvás. Nagyon fáradtak voltunk.

Visszaszámlálás megkezdődött…!!!! 31 nap! 31 nap múlva otthon vagyok ilyenkor ! Nagyonvárom, de még itt is van elég tennivalóm.

Pénteken megyek egy hétre Franciaországba. Az egyik beteg családja meghívott, hogy kísérjem el őket. Különösen izgatott vagyok mivel a dél-nyugati tenger part mellett fogok”nyaralni” aztán majd meglátjuk mennyire lesz nyaralás. De el sem hiszem, hogy eljuthatok Bordóba a borokról híres és elvileg csodaszép régióba. Teljesen költségmentesen. mellesleg innen nem messze a tengerpart mellett fogunk megszállni. Szóval mint a kisgyerekek úgy várom :D a komplikáltabb része már ott kezdődik, hogy visszafelé, egyedül kell utaznom vonattal Bordóból Párizsba. De meg fogom oldani tudom. :D Remélem :D

Bordóról

Na ennyit a mai napra,

Csodálatos hetet mindenkinek!

Puszi

Rohan az idő

Sziasztok,

Lassan kezdek rádöbbenek, hogy a küzdelmeim ellenére, mennyire jó, hogy belekezdtem ebbe az évbe Belgiumban és, hogy egy csodálatos éven leszek túl, amire hazaérek.  Nehéz ezeket a gondolatokat  leírni, hisz annyi érzés bújik meg bennem.

Sosem fogom elfelejteni ezt az évet. Az embereket akiket megismertem, akikkel együtt csináltam önkéntesként ezt az egy évet, akikkel dolgoztam és akik a betegeim voltak.  Észrevétlenül lopták magukat a szívembe a szeretetükkel. Életem egyik legszebb éve, akárhogy is nézem. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkoztam, ott és azért és amikor. Ez így volt rendjén. Minden okkal történik. 

Pár napja üzenetváltás során tudtam meg, hogy a norvég lány szerdán megy, ment haza. Nem tudtam már tőle elköszönni, pedig az egyike azoknak akit szívből megszerettem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló egyéniséggel és akkora szíve van, hogy az első pillanattól kezdve kedveltem .

Ma csütörtökön, elköszöntünk Petertől, akinek a mosolya mindig jobb kedvre derít minket, ahogy Ábel mondaná, a legszebb mosoly, amit valaha láttunk, mert tényleg szívből fakad. Nehéz elbúcsúzni,bevallom pár könnycsepp legördült az arcunkon Kaskával.  Peter, amúgy biciklivel indul haza vasárnap Németországba, annak is az egyik legészakabbi részére. Elvileg két hét alatt fog hazaérni, nagyon szurkolunk neki.

Thale-val ( norvény lány) ♥

Peter és a bicikli

Az emberek jönnek mennek az életünkön keresztül, kasul. Valakinek lehet csak egy pillanatok vagyunk a vonatablakon keresztül, talán egy kedves szempár, hang, talán pár kellemes perc, pillanat egy utazás alkalmával. Néha többet ér egy kedves mosoly a szavaknál.

Nem tudhatjuk és talán sosem fogjuk megtudni, hogy hány embernek fogunk fontosabb vagy kevésbe fontosabb szerepet betölteni az életében.  Vagy hány ember mellett haladunk el úgy, hoyg maradandó emléket okozunk akár egy pillantással. Lehet, hogy valakik számára csak egy homályos kép maradunk a múlt ifjúságából. Valakinek talán egy szép emlék, szép mosoly, jó társaság.

Csodálatos pillanatok ezek. Az élet nagy kérdései. Ki? Hol? Mikor? Miért bukkan fel az életünkben és miért pont akkor?

Pénteken Viola megérkezett du-án, sokat beszélgetünk, elmentünk sétálni, beszereztünk egy kis rágcsálni valót, majd nekiálltunk nézni a Friends(Jóbarátok) nevű amerikai sorozatot. Ő is nagyon nagy fan:D Szóval volt szerencsém végre egy hozzám hasonló őrült Friends rajongóval nézni a kedvenc sorozatomat :D

Viola - Én

Violával a délutáni kis sétánk 

a Canal folyó mellett

Ma( vasárnap) 7kor keltem, elmentem Violával Monsba.  Jövő évben Belgiumban fog tanulni,  de egyenlőre még nem talált albérletet és most úgy néz ki, hogy lenne egy jó lakás, de a megbeszélt időben,  9kor a hölgy nem volt, és lehet h a 9 órát félreértették és lehet, hogy az 19 vagy 21. A hölgy száma nincs meg, aki a lakás ügyeit intézi, szóval szegényemnek még vissza kell mennie pár óra múlva.

Szép napot mindenkinek,

Puszi

Zilahy Lajos

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

Zajlik az élet :D

Sziasztok, 

Sajnálom, hogy eltűntem huzamosabb időre, de valahogy nincs időm írni, állandóan mozgásban vagyok, szóval most írok egy apróbb kis összefoglalót az elmúlt napok, hetek eseményeiről és később jövök majd a képekkel is.

 Június 8-án 7 km-es gyalogtúrám volt a betegekkel.

Franciaország- Douai-hajótúra

Június 9-én egy remek napot töltöttem Észak-Franciaországban a betegekkel,

Június 10-én Leuven-be, Bruxelles mellé kirándultam, az egyik igazi belga egyetemi városba 

 munkatársammal. Igazán remek nap volt, igaz h a tengerpart volt tervben, de nem találtuk az autópályáról a kijáratot, így Brüsszelnek, majd Liege-nek vettük az irányt, majd Brüsszeltől fél órára megállapítottuk, hogy Liege nincs is olyan közel mint amire gondoltunk, így hát megállapodtunk Leuven mellett mivel még egyikőnk sem volt ott…de igazán remek város, úgy éreztem mintha nem Belgiumban, hanem egy másik országban lennénk.  Igaz ez már nagyon északra található. Igazán szép volt a főtere és nem az az átlagos belga főtér. Kicsit más. Pont meccs volt és én ilyet még sosem tapasztaltam, a kávéházak előtt plazmatévé volt elhelyezve és az emberek együtt nézték a meccset. Nagyon jó hangulat volt.

Calais- régi bányalátogatás

13-án vagy 14-én, az egyik német fiút Petert megleptük Kaskával szülinapja alkalmából

Június 16-án Gerdánál aludtam, Charleroi-ban.  Az utazásom zökkenőmentesen telt miután megkértem az egyetlen beteget, hogy vigyen ki a  vasútállomásra, mivel lakótársammal semmilyen kapcsolatban sem vagyok/voltam az utolsó napokban.  

Brugge

Majd elérkezett a várva várt 17-e és végre Jánosom megérkezett Belgiumba.  Annyira boldog voltam és vagyok, hogy szavakba sem tudom foglalni :D Azt beszéltem meg a beteggel, hogy vasárnap délben értünk jön a vasútállomásra, de elfelejtette és kiderült, hogy kényelmesen zenét hallgatott a szobájában, de pár telefon után azért csak hazaérkeztünk :)

18-án biciklitúráztunk a szomszéd kisvárosba Beloeil-be, ahol a kastélyt akartuk megnézni, de sajnos zárva volt.  Tettünk egy kisebb sétát a kastély területén,  a városban, majd biciklivel folytattuk tovább az utunkat, így fedeztük fel a Canal nevű folyót is.

19. Brugge, Oostende

Oostende

Brüsszel

21. Brüsszel

Brugge

Brüsszel

23.-án pedig a munkahelyem 40. születésnapját ünnepeltük.

Képekkel, részletekkel majd később jövök.

Kellemes délutánt mindenkinek.

Puszi

Péntek DouDou fesztivál- Vasárnaptól Szerdáig utolsó szeminárium

DouDou

Péntek esti DouDou fesztivál Monsban

Humor zsák :D

Mit is mondhatnék? Életem egyik legnehezebb dolga az elköszönés. Egy év, életem legszebb éve. És ezzel a szemináriummal megkezdődött az elbúcsúzás Belgiumtól. Megkaptuk még az utolsó jó kívánságokat, útravalónkat...Nehéz...ott volt az utolsó szemináriumunk ahol az első...de az elköszönésről majd még bővebben írok az utolsó hónapokban...

...de mindenesetre nem szeretek elköszönni, de ugye elköszönés nélkül pedig nem illik elmenni, és nem is szeretnék...csak hát annyi remek emberrel találkoztam itt, hogy elég volt 9 hónap, hogy talán egy életre a szívembe zárjam őket :)

Remek 4 napot töltöttem velük Binche-ben, az egyik legjobb négy napom volt itt Belgiumban, köszönöm nektek...aztán akik még maradnak augusztusig azokkal folytatódik még a kis belga élet, de akik mennek haza azoknak csak megköszönni tudom ezt az egy évet :)

Ole és Ábel

Drága Annám ♥ :) (svéd lány)

Barlangászás

ha jól tudom Nimy

Túrázás közben

Sarah- vizi játékokkal teli parkban- kicsit sem voltunk utána vizesek ááá :D

Túra útvonalak - 7 km kipipálva