Hátizsákkal a világ körül

Sziasztok,

Hol is kezdjem? 22-én kezdtem a tábort a betegekkel és 3-án vagyis tegnap végeztem...Hogyan is összegezhetném ezt a két hetet…sok jóban és egyúttal sok rosszban is volt részem…az első két napban nagyon nem éreztem jól magam a kollégákkal, valahogy úgy éreztem, hogy nem az én karaktereim, aztán a végén mindenkit megkedveltem, de ahogy ez szokott lenni az első benyomások azért nálam mindig bejönnek…Általánosságban nem tudom értékelni a túl érdeklődő embereket akik valójában kibeszélik az embereket a háta mögött…és a nagy érdeklődés mögött igazából nincs igazi törődés…inkább közömbösség…

A tábor összességében jó volt, vicces és sokat beszélgettünk…de sokat voltunk egy helyben, nem volt túl sok program, a legtöbb időt a táborhelyen töltöttük, de voltunk bowlingozni, állatkertben, vásárolni, fagyizni…ettünk, ittunk, nevettünk…Megfőztem életem első gulyását, amiből a végén paprikás krumpli lett inkább…ennek is megvan a saját sztorija. Kaptam magam mellé egy szakácsot, akit inkább kuktának neveznék…szóval ha nincs a főszakács ő helyettesíti. Ez az ember életében nem evett, de még nem is látott gulyást…Szóval ilyen emberrel kellett nekem nekiállnom főzni és nem is hallgatott rám…mondtam neki sorban h mit kell csinálni…de én ott már majdnem rosszul lettem amikor az olaj, hagyma és hús után ráborított a húsra egy nagy adag sűrített paradicsom levelt…és igy hagyta főni a húst talán 20 percig… na már itt kezdtem bepánikolni. Ha én nekiállok valaminek azt általában szeretem jól csinálni és komolyan, de ez az ember teljesen keresztbe tett a terveimnek…és ami ciki itt elektromos tűzhely volt…nagyon peckós, elektronikusan záródik a tető stb…szóval mint egy hatalmas nagy fazék elektromos kütyüvel…ezek után persze nem mondhatom neki azt h bocsi én egyedül akarok főzni, mert ha elzavartam volna ezzel a tűzhellyel meg lettem volna lőve teljesen…szóval folytattuk…majd miután jó volt a hús, puha beleborított nekem három nagy zacskónyi paprikát és répát a gulyásomba…na itt már ténylegesen kellemetlenül és rosszul éreztem magam és már ezelőtt is mondtam neki, hogy ez nem gulyás…na ekkor jelent meg a konyhafőnök…és látta rajtam h gondok vannak…és mondtam neki, hogy ez sok és hogy ez már nem gulyás …ekkor akartam abbahagyni az egész főzőcskézést, mert ugye hogy képviseljek már olyan kaját amit nem is én csináltam? Szóval a főnök mondta a kuktának, hogy engedjen már végre a gulyásomra vizet, mert hogy ez nem pörköltnek készült…elég nehéz perceket éltem én ott meg…de a végén azért ehető kaját sikerült összehozni…Szóval ez a két is elmúlt…

Az észt lány, Keiu szerdán megérkezett, és most vele és Violával lakom együtt hétfőig…Nagyon élvezem a társaságukat…Nagyon kedves emberek…Violát ugye már jobban ismerem ő volt már itt nálunk látogatóban, Keiuval azonban most találkoztam először, de úgy érzem hamar egy hullámhosszon voltunk. Mindkét lány nagyon kedves, mosolygós és igazán jól ellehet velük beszélgetni.

A tények...Augusztus 5.-e van. Hajnali 1 óra…Jelenleg nincs máskor írni a blogomat csak ebben az időben…Ha ébren vagyok a két lánnyal vagyok, mert igazán szeretek velük lenni, eddig táborban voltam és nem volt időm…és hétfőtől szerdáig Kaskánál leszek szóval megint nem lesz időm…Tudom, ugye nagyon rossz lehet nekem, hogy ennyi programom van… De jelenleg nem érzem úgy, hogy felkészültem elköszönni Belgiumtól, túl gyors volt ez az egész…a júliusom úgy elment, hogy nem volt időm semmire sem…igen, voltam Franciaországban, majd két hetet táborral töltöttem, de valahogy elment ez az idő…a napokban nézegettem a képeket vissza és szörnyű, hogy elment az egyik pillanat a másik után…észre sem vettem, hogy elteltek a hónapok a fejem felett…és jelenleg az utolsó három napomban keresem a 3héttel ezelőtt itt hagyott életemet Belgiumban…

Jelenleg elkezdtem összepakolni a cuccaimat és nem tudom felfogni, hogy pár nap, pár óra és vége ennek az egésznek. Hónapokon keresztül nem éreztem azt,  hogy ez az én otthonom, az én szobám, az én kis konyhám, fürdőm, de az utolsó napokra megérett bennem ez az egész…

Hétfőn amikor visszaadom a kulcsomat az igazgatónak, akkor visszaadok egy kis darabot ebből az egy évből, de magammal viszek minden egyes pillanat…

Tudjátok legyenek ezek a pillanatok rosszak vagy jók, köszönöm ennek az egy évnek minden egyes pillanatát, mert ezáltal leszek, lettem az aki jelen pillanatban vagyok…

Szóval a szobám teljes káosz…remélhetőleg holnap estére végzek a cuccaim bepakolásával, mert ugye hétfőn megyek elköszönni a műhelyeimtől, aztán du-án a foyeremtől, a betegeimtől…majd Kaska este 6-7 körül jön értem és megyek hozzá és nála töltöm az utolsó két napomat…

Majd szerdán a reptérről jelentkezem,

Puszi