Brüsszeli éjszakában, Tournai

Sziasztok!

Jó hír, de ez lehet csak számomra, végre nem a fürdőből, hanem a szobám elől jelentkezhetek :D örömtánc...hétvégém remek volt, de kezdjük az elején...

 

A hazaérkezésemről röviden szólnék, mert szerencsére már lenyugodtam…elég kellemetlenül érintett a dolog, mivel nehéz szívvel jöttem vissza Magyarországról, valahogy az utazás visszafele mindig megvisel…este a magyar lánynál aludtam Charleroi-ban, ez jó is volt, valakivel még tudtam egy jót beszélni, mielőtt megint visszakerülök a durva valóságba…be kell latni lakotarsam és az én kapcsolatom nem működik…most már úgy vagyok ezzel, hogy élünk még 3 hónapig egymás mellett aztán ő megy haza és ennyi…sajnálom, amikor ideérkeztem azt hittem, hogy lesz egy remek évem valakivel…és nagyon lelkesen álltam neki ennek az egésznek…de most már úgy vagyok vele, hogy nem szeretném megérteni…hétfőn Charleroi-ból Blatonba fél13kor értem, azthittem, hogy lesz buszom, de kiderült, hogy okok miatt csak 16kor megy a következő, ezt egy óra várakozás után tudtam meg, de már 12.30kor írtam üzenetet lakótársamnak, hogy az állomáson vagyok jöhet értem…hívtam hívtam hívtam…semmi válasz, egyik telefonjáról sem…pedig mondtam neki h hívni fogom dél körül…egy óra várakozás után miután már két sofőr is szólt, hogy nem lesz buszom felhívtam a fönökömet Nikolát, hogy ma dolgozik-e, mert itt vagyok a vasútállomáson és nincs buszom…elküldte értem a feleségét, mert ugye ők nem messze laknak a vasútállomástól, délután fél4-ig velük voltam…nagyon aranyos felesége van…remélem még lesz szerencsém találkozni a családjával…majd 3körül hívott lakótársam, persze akkor már nem vettem fel…4 előtt értem haza, főnököm vitt haza, majd negyed5kor kezdtem a munkát…lakotarsam csak annyit mondott, hogy bocsi, a belga telóm nem jelezte ki, hogy hívtál…a németet meg nem nézte…hát kösz szépen…ezzel aztán sokra megyek…és végig az járt az eszembe, hogy ha ez este van akkor ott állok egyedül a semmi közepén…én meg csak annyit mondtam, hogy ez vagy te nem vagyok meglepődve…mivel körülötte mindig minden furcsa…szóval ez már nem dobott sokat a dolgokon…majd Viola a tavalyi önkéntes szerdáig nálunk volt,nagyon csípem a leányzót…nagyon jó fej és jól el lehet vele beszélgetni és kiderült, hogy ő is Jó barátok függő :D amúgy nagyon segítőkész…múltkorokban is itt volt egy hétvégére mielőtt mentem volna haza Magyarországra, akkor nálunk söröztünk, csaptunk egy kis házibulit 4-en, és Viola invitálta az egyik volt munkatársát, aki most az én munkatársam, akivel voltam koncerten is…vicces egy este volt az fix :D amúgy visszaérzekésem utána, az h a német lány itt volt  jó is volt meg nem is, mivel magyarországról visszaérve az hiányzott a legkevésbé, hogy még német hang is legyen körülöttem és h ne értsek semmit…de legalább volt kivel beszélgetnem…mivel oylan mérges voltam lakótársamra, hogy pár napig egyszerűen ránézni is nehezemre esett…pedig szerintem tudjátok jól, hogy engem aztán nehezen lehet kihozni a sodromból, és általában nem vagyok haragtartó sem…elég dúrva dolgot kell ahhoz már elkövetni, hogy valakire nagyon megharagudjak, de nálam ő már magasan kiveri a biztosítékot…

Brüsszel...

Mellékesen, péntekre kaptam meghívást a norvég lány szülinapjára Brüsszelbe, persze neki nem számított, hogy őt nem hívták meg, neki alap, hogy ő akkor jön velem…ebből is már kezd elegem lenni, hogy ő mindig mindenhova jönni akar velem…én szeretem tartani a számomra szimpatikus és kedves emberekkel a kapcsolatot, így aztán én csinálok magamnak minden hétvégére programot mert nem vagyok otthon ülős típus a másik meg nem akarok itthon üldögélni és csinálni vele a semmit…és mivel szerintem mondhatom azt, hogy engem azért nagyjából mindenki kedvel így várnak is, hogy menjek ide oda kirándulni bulizni beszélgetni…szal úgy érzem igénylik a társaságomat, ő meg csak úgy fogja magát és jön velem…de ha legalább változtatna a hozzáállásán nem lenne semmi gond…de eljött Brüsszelbe is és nem is velünk volt egész végig…pedig aztán elvileg szülinapot ünnepeltünk…

Pozitívumok:D:D

Remek hétvégém volt, mindent leszámítva…Pénteken 9ig dolgoztam majd Éjfélre értem Brüsszelbe, Buerse-nél beszéltük meg Juliáékkal a találkozót, ami kb 10 percre van a vasútállomástól, imádom a brüsszeli éjszakákat az a rengeteg ember,ilyet nem sűrűn láttam Magyarországon, mintha fesztivál lenne mindig…Juliáék metrója nem jött így beültünk a Mc Donald-ba lakotarsammal…de mielőtt bementünk volna kajálni, láttunk a buerse előtt egy magas néger fognélküli mukit, aki gitárral a kezében fel alá mászkálva, megrohamozva az arra mászkálókat énekelt a rendőrökről, kajáról, hogy te milyen szép vagy és a SZARRÓL :D :S eléggé gusztustalan ember volt…

Mekiben megvártuk a többieket, fogtak gyorsan egy taxit és csak plusz 1 órát vártunk rájuk…majd elindultunk a Madam mustage ( madam bajusz) nevű klubba, ahol funky, jazz és nem tom milyen zenére nyomultunk :D őrült egy hely :D

de én is megkedveltem… szörnyű amúgy h milyen emberek léteznek:D nem keveset nevettünk megint:D és jó nem csak ilyenkor, de ilyen bulik közben, után aztán ténylegesen nyomatékosodik bennem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van nekem Jani :D

Brüsszelben aludtam a német lánynál, Juliánál Thale, Anna, Julia,Marisa és Gerda társaságában…
 

Szombaton 16 körül értünk haza Ellignies-be Gerda is jött velünk, majd 5 előtt kevéssel megérkezett Kaska,  és mentünk Tournai-ba shoppingolni…majd ittunk egy finom sört és azt hiszem megtaláltam a kedvenc sörömet :D 

Előre láthatóan Szerdától Péntekig szemináriumon leszek Namur mellett, majd 2-8-ig táborozok a betegekkel…

Áprilisi hónapra úgy néz ki, hogy Skócia törlődött a terveim közül, de ami késik nem múlik, halasztódik májusra…a repülőjeggyel nem lett volna gond, ugye szerdától mentem volna vasárnapig, csak szerdán a repcsi este 10-re érne Edinburgh-be és utána fél napig kéne majdnem hogy csöveznem a reptéren, hogy másnap tovább induljak Dundee-ba, szal marad május, mivel tábor utáni hétvégén a lengyel lánynál leszek házibuliba, utána valahova kirándulni szeretnék, mert eddig elvileg szabadhétvége, csak ugye Skócia emiatt a repcsi menetrend miatt áprilisban kilőve…utána pedig előreláthatóan megyek haza április 26-tól 6-ig…szóval aki szeretne jönni hozzám az tud jönni akár április 14 és május 26 között valahogy :D

Puszilok mindenkit,

és ma megyek majd az igazgatóval beszélni, a jövőheti táboromról, hogy mégis hol lesz, hova osztottak be, meg hogy had cseréljek foyert...mert ugye nem nagyon van sok munkám ezen a helyen aztán még fél évig nem akarom a semmit csinálni úgy, hogy közbe aludni meg nem aludhatok...értitek, tetetnem kell néha h csinálok valami, mert már néha olyan kellemetlen, hogy nincs dolgom...: )

Szép napot!

Tisza

Magyarországon

Sziasztok!

Jelentkezem a fürdőkád mellől :D

Jön is az újabb bejegyzés a magyarországi hétvégémről :)


Szerdán fél6kor keltem, még átnéztem a cuccaimat, majd fél7re mentem dolgozni a foyerba...fél9kor átmentem a műhelyekbe...majd 9 körül elindultam a betegekkel bowlingozni Tournai-ba, ahol múltkor is voltunk és kb fél órára van a munkahelyemtől ... 11-ig bowlingoztunk, majd ittunk egy kis frissítőt a betegek visszaindultak ebédezni én pedig elindultam Magyarország felé, de még ne szaladjunk ennyire előre :D

Fél12 körül nekivágtam az utamnak...keresztül rohantam a városon, és szerencsésen megtaláltam a vasútállomást...meg vettem a kis ebédemet, majd pár perc várakozás után meg is érkezett a vonat...Tournai és Charleroi kb másfél órá távolságra vannak egymástól, szóval volt időm pihenni...Charleroi-ban megvettem a hazaútra szánt kajámat, a kis gofrimat és felszálltam a reptérre induló buszra....és nem titok, a vonaton végig csak azon gondolkodtam, hogy úgy szeretlek Magyarország te maréknyi kosz :D ha hiszitek ha nem jó volt a reptéren meghallani az első magyar hangokat...Este 8 körül megérkeztem Pestre.

Szerdától vasárnapig tartózkodtam otthon...a repülőn hazafele kellemes társaságom volt, de vasárnap visszafele már nem volt ilyen szerencsén:D egy tiszta stresszes ember foglalt mellettem helyet aki abban a másfél órában nemt udott magával mit kezdeni :D már azon gondolkodtam h terrorista vagy mi :D és az utolsó 20 percben pedig engem fárasztott az időjárással, a körmével igen a körmével:D nem győztem neki mondogatni angolul meg franciául, hogy fáj a fülem nem hallok :D

Szerencsésen landoltunk, de a reptérről induló buszom a vasútállomásra elment az orrom előtt...így várhattam egy órát, de egy kedves magyar hölggyel beszélgettem, aki Anvers-ben lakik szóval nem volt probléma...a nő mondta, hogy a reptéren az átvilágításnál ellopták a drága márkás óráját...és hogy nem tudott még feljelentést sem tenni mivel az olyan hosszas folyamat lett volna, hogy azt mondták neki, ha tesz feljelentést akkor nem tud utazni....hát szép...mit mondjak....

Vasárnap este a magyar lánynál aludtam, de hogy másnap hogy jutottam haza, azzal a sztorival majd még jövök csak most hulla vagyok!

Gyorsan röviden :)
Puszilok mindenkit!

Őrült, imádnivaló belga élet...emberek!

Sziasztok!

Nem hiába ez a cím...imádom a belga mentalitást...ezek tudnak élni...tele vannak energiával, jókat nevetnek, jókat esznek... :D mellékesen lehet hogy ez egy pici falu, de hogy itt mindig történik valami, vagy a szomszéd háza gyullad fel...vagy biciklisek százai húznak el az ablak előtt...vagy motorosok százai...ma veterán autókat néztem az ablakból....kívánok mindenkinek egy kis időszakot az életében Belgiumban:D nem fogja megbánni :D de még most is úgy érzem, hogy Belgiumban nem tudnék élni hosszabb ideig...voltunk csütörtökön uszodában lakótársammal....hát...úszni nem tudnak az fix :D össze vissza úszott mindenki...ha gondolatokkal lehetne ölni... :D kíváncsi lennék azért egy másik uszodára itt...

A kedd óta nem történt végül is semmi extra…szokásos szerda, csütörtökön voltam játékházban …18-an mentünk és kisebb csoportokban játszottunk a betegekkel…aztán ebédre visszaértünk a munkahelyre…ebédnél jót mosolyogtam, az újonnan érkező (látogató) diákokon…kb magamat láttam az egyik belga diákban…pont egy „jó” asztalt fogott ki, olyan betegekkel akik nem esznek valami bizalom gerjesztően és ez bizony, aki új annak eléggé zavaró lehet…nekem most már okés, megszoktam:D mondjuk azért én mindig jól megválogatom, hogy ki mellé ülök le, bár manapság már van megszokott asztalom, megszokott betegekkel, csak néha megy a csere bere…fuu… mindig angolul vagy franciául jönnek a szavak a fejembe…és nagyon durva, egyik munkatársam beszél egy picit angolul és néha egyik nyelvről átváltok a másikra és észre sem veszem…jó persze nem kell félreérteni a franciám még most sem a mennyei, csomó hibám van, de igazán most kezdem az itt létet élvezni, mert most már megértem nagyjából mi zajlik körülöttem, megértik nagyjából amit én mondok…és tényleg mondhatom azt, hogy egy két ember kivételével, mindenki nagyon segítőkész és barátságos velem, ha valamit nem értek, elmagyarázzák, segítenek…

Tegnap szokásosan du-án dolgoztam az új munkahelyemmel, de most ott volt egy másik kollégám, akivel még a kezdetekben google fordító segítségével beszélgettünk, és igazán jó hallani és tapasztalni, hogy most már nem kell fordítóprogram…és megdicsérte a franciámat…de az tény, h néha ha új emberrel találkozom eleinte nehezebben értem meg vagy az új ember ért meg nehezebben engem, de ez is tök ember függő…szerdán dolgoztam a régi foyeremben és jött egy új tanuló…a bemutatkozás után folyékonyan tudtunk beszélni, simán megértette amit mondtam, egyszer kétszer segített a nyelvtanomon, de jól elbeszélgettünk, nem kellett kézzel lábbal mutogatnom, és azt is megértettem, amit munkatársaimnak magyarázott…

annyira imádom a volt foyeremet…és nem rég mondtam K-nak, hogy most már tisztán látom, miért hagytam egy darabot a szívemből a volt foyerembe, a szeretett VERT Marais-ba, mert, akik ott dolgoznak, akik ott élnek, őket tényleg érdekelte az első perctől fogva, hogy mi van velem,  tényleg érdeklődtek, hogy hogy érzem itt magam, mi van a családommal, barátommal, hogy tartom a kapcsolatot velük…beszéltek hozzám még akkor is amikor egy szót sem értettem, és amikor megértettem valamit akkor pedig örültek… sosem gúnyoltak ki és sosem éreztem magam kellemetlenül magam a nyelvi tudatlanságom miatt…Csak megköszönni tudom nekik, hogy elfogadtak és befogadtak…

és olyan jól esik, el sem tudjátok képzelni, amikor valaki elkezdi kipréselni magából a semmi angol tudását, csak hogy megértsek akár ha csak két szóval többet abból, amit mondani szeretne…volt olyan beteg, aki azt hitte, hogy ha utánozza a filmekben hallott angol akcentust, akkor majd megértem a franciáját:D de úgy sikerült neki, hogy egy szót nem tudtam kivenni a mondanivalójából …mellékesen minként foyerem főnöke nagyon rendes ember…áprilisban lehet megpróbálok visszakerülni a volt foyerembe…:D

… persze az új helyemen is nagyon kedvesek a kollégák és érdeklődőek, mostanában mindenkit az foglalkoztat, hogy mit fogok csinálni ez után az év után: ) ez picit még had legyen az én titkom : ) de az szerintem senkinek sem meglepő, hogy én ilyen kishátizsákkal európában típusú ember vagyok : ) minden nap tanulok valamit az élettől… és tényleg az az egy év egy tanulási folyamat. tanulok önmagamról, a világról, emberekről, mindenről… és persze mivel mindennek van ellentéte a sok jó mellett is azért megbújik a rossz is…attól, hogy én próbálok mindent pozitívan megélni…azért vannak dolgok, amit szemet szúrnak, amik nem valami kellemesek, de hát ez az élet…

a kellemetlen dolgokhoz mellékesen…tegnap eléggé kellemetlen volt, hogy rám borult a 3 internetes doboz:D de ne aggódjon senki sem…egyben vagyok:D bár tegnap valahogy semmi sem jött össze du-ánig :D pedig egy bögre kávéval indítottam, mert tudtam, hogy kell az energia a pénteki hosszú du-áni munkanaphoz :D felraktam a levesemet főni, mondom addig írok egy üzenetet Patríciának(P-nek), a német lánynak…hogy boldog szülinapot tralalala…de persze nem volt internetem…aztán rámborult a három doboz, szerencsére csak egy kisebb seb lett a kezemen, aztán elfőtt a levesemről a víz…valahogy minden ki akart esni a kezemből…aztán úgy döntöttem, hogy munka előtt teszek egy nagy sétát…ez jót is tett…erre a kedves főnökösködő csaj tegnap dolgozott velem:D annyira a szívem csücske…este 8-ig hallgattam a parancsolgatását a betegekhez:D de ez volt az utolsó napja…szóval most már nyugi van :D   Carolinnal és Nikolával dolgoztam együtt, Carolin csupa energia és mosoly…Nikola meg ugye az örökké viccelődő :D

Tegnap K invitált Monsba, már régóta be akarja mutatni az amerikai barátját, akinek magyar felesége van : ) sajnos útközben üzent neki a srác, hogy Franciaországban vannak és hogy majd legközelebb, 

 F és K irtó kedvesen próbálnak  segíteni , hogy kicsit betekintést nyerjek a belga életbe…minél több dolgot meg akar nekem mutatni Belgiumba, szeretnék, ha barátokat szereznék ezért mindig hívnak ide oda…eddig ugye csak a múltkori koncerten voltam velük és tegnap Monsban, de most már jó, mert beszélek annyira és értek annyit a franciából, hogy el tudjak beszélgetni, és ebből érzem igazán, hogy ha picit is de fejlődött a franciám…és néha meglepődök, hogy nem kérdeznek vissza, hogy bocsi, mit akarsz mondani? :D aztán tegnap bemutatott K egy aranyos lánynak, persze mivel külföldi vagyok így könnyen beszélgetésbe is elegyedtünk, K találkozott másik két ismerősével is, és megismertem egy korombeli lányt, aki az én kis falumban lakik…nem tudom mennyit ivott…jó lenne ha emlékezne rám…vagy valahogy fészbukról elő tudnám böngészni, mert aranyosnak tűnik és mégis csak egy falu:D persze egyből mondta h itt nincs semmi….hát jah egy utca az egész falu:D mi lenne :D de milyen kicsi a világ :D

Aztán egy olyan helyen voltunk, hogy először  be sem akartak engedni minket…aztán volt protekciónk és bejutottunk:D semmi extra nem volt a helyen szal nem is értettem:D aztán meg a vicc, hogy ha sörrel mész ki az utcára kinn meg kell innod és csak úgy mehetsz vissza, ebben valahogy nem találtam logikát :D de ők tudják…

…és annyian mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy a végén még elhiszem…és jót mosolyognak, ha elmondom, hogy mind ezt a google-nek és Brugge-nek köszönhetem:D vagy köszönheti Belgium, hogy egy évig élvezheti a társaságom a szép magyar akcentusommal :D

Ha belegondolok, csak az elinduláshoz kell bátorság, mert itt vagyok és innentól kezdve már zajlik az élet…persze megélhettem volna az egészet negatívan is mert nem beszéltem az első időszakban semmit…nem értettem semmit…de nekem ez valahogyan természetes volt…kíváncsi voltam erre a folyamatra…és most már tudom, hogy lehet könyvek nélkül nyelvet tanulni…és ajánlanám mindenkinek…és lehet h nem beszélek helyesen, de megértenek és ez a lényeg…

Cél, Akarat, Megvalósítás na és persze az önbizalom : ) ez a boldog élet titka : )

Puszi Mindenkinek!

egy kis hardcore :D

Sziasztok!

behavazott...hétfőn erre ébredtem

Jelentem, szombaton szerencsésen túléltem a hardcore koncertet…bár igaz h munkatársamra és a kis csipetcsapatára várnom kellett még plusz egy órát itthon, mivel az internetre az volt kiírva h 5kor van kezdés, és ők meg csak fél hatra jöttek:D nem voltam benne biztos, hogy fél 5-őt beszéltünk-e meg vagy fél6-ot…de sebaj…addig még megkajáltam…igazat megmondta izgultam emiatt a koncert miatt,mert K hívott meg és utána ő lemondta, szóval olyan emberekkel mentem akik közül csak másik munkatársamat ismertem, bár tudom h nagyon kedves és ott is végig vigyáztak rám, bár nagyon nem kell rám vigyázni, mert tudja mindenki h találékony emberke vagyok:D nekik még néha furcsa, hogy csendes vagyok, és munkatársam kedvesen próbálta oldani a feszültséget, hogy új emberke vagyok, kedves volt tőle, de aztán mondtam neki, hogy nyugodjon meg…nekem itt már teljesen normális, hogy nem beszélek sokat…az első 2 hónapot így végigcsináltam:D szóval ezzel már nincs para:D most ez nem azt jelenti h nem beszélek és hogy kussolok :D csak hát na kell egy kis idő amíg megszokom az ő beszéd stílusokat, franciájukat...utána már bátran dumáltam velük csak azért furcsa így belecsöppenni egy francia társaságba :D

Na de nem akartam csak azért a nyakukon lógni, mert én nem belga vagyok…majd koncert szüneteiben kinéztünk egy picit a friss levegőre, és amúgy nagyon érdekes, bár szerintem ez normális is, mivel én nem belga vagyok így sokkal érdeklődőbbek az emberek…bár szerintem ez mindenhol így van…egy külföldi sokkal érdekesebb…mindig mindenkinek az az első kérdése, hogy h kerülök én ide Magyarországról?! Miért? :D Hát miért ne… amúgy én pár fellépő után leléptem a lengyel lánnyal, hozzájuk…de furi, itt mindenkinek annyira nyitott felfogása van, és ez nem csak a koncertre vonatkozik…általánosságban…itt ha egyszer találkozol valakivel és szimpi vagy akkor már kb barátnak számítasz és hívnak ide, oda , sörözni…

Koncerten is ismeretlen emberek meghívtak volna szülinapi bulira a koncert után…meg, hogy van hely majd alszunk 6-an egy ágyban:D (jó ezt kollégám ismerőse meg barátnője mondta) a másik meg az, hogy magyar vagyok nem hülye :D

Amúgy ez a felfogás félre értés ne essék nem csak nekem tűnt fel…Itt benn van a levegőben az, hogy mindenki kicsit közvetlenebb, barátságosabb…nyitottabb…

Amúgy koncerten megismertem F barátnőjét, nagyon aranyosnak tűnik. és ő sem szereti az effajta zenét…:D azt tudnotok kell, hogy én véletlen keveredtem erre a koncertre, mivel a csodálatos francia és angol nyelven jól megbeszéltük K-val, hogy ez rock and roll :D és később F mondta, hogy ez rock and roll punk :D és ugyebár a kettő nem ugyanaz…bár sebaj, lényeg a lényeg jól éreztem magam…bár az első egy órában végig az járt az eszembe, hogy ez a zene megöli a lelkemet:D F végig hülyéskedett velem meg barátnőjével, vágta a fejeket csak, hogy picit jobban érezzük magunkat…bár én így is elmosolyogtam egymagamban:D főleg azon, hogy hogy kerülök én ide :D meg a másik…azért voltak érdekes arcok:D valaki rálépett a lábujjamra valami acélbetétes cipővel, hát mit mondjak nem volt kellemes :D

Ugye koncert közbe Kaska megérkezett értem és nála aludtam :D

vasárnap - Kaskáva- főzőcskézés

imádom ezt a lányt:D annyira kis idióta… jót beszélgettünk, filmeztünk…másnap pedig örült a fejének, mert csináltunk meleg kaját:D annyira lusta, hogy ő mindig csak szenvicset eszik:D de én csináltam neki finom meleg kaját D: haha :D

Vasárnap lakótársam értem jött, majd együtt jöttünk haza, vissza a szállásunkra…

foyer- tegnap az egyik beteggel- néha ilyen : )

Tegnap szokásosan dolgoztam, majd este az utolsó egy órában nagyon jót beszélgettem a főnökömmel, majd remélhetőleg a későbbiekben lesz szerencsém megismerni a családját is…amúgy nagyon jóban van egy másik magyar lánnyal, aki évekkel ezelőtt vele dolgozott és manapság Charleroi-ban él : ) nagyon jó barátok maradtak… és amúgy jó hallgatni, milyen szeretettel beszél a családjáról, gyerekeiről : ) 

Balinak előszeretettel ... :D

kedd- ma

..

Ennyit így hirtelenjében :)

Első igazi belga "randevú" ...na és persze a hetem;)

Sziasztok!

Magam sem tudom, hogy miért de nagyon lusta vagyok írni…de hát akkor kezdjük az elejétől…
február 25…meg volt az első igazi belga randim, na de nehogy félreértés történjék, persze egy belga lánnyal : ) egy hétig vele dolgoztam együtt a volt munkahelyemen …tanulóként volt mellettem, és bevallom őszintén kicsit jól esett valakinek átadnom a „tapasztalataimat”…nagyon aranyos lány és még a munkaidőnk utolsó napján mondta h kereshetem bátran, max elmegyünk shoppingolni vagy valamerre…hát így is lett…péntek este felkerestem és szombaton egy kellemes du-ánt töltöttünk Mons-ban…apró városnézést, shoppingolás és persze a belga gófri és a belga sör sem maradhatott el : )

kedvenc cipőm, ha valaki talál hasonlót az írjon :D

 Megmondom őszintén a találka előtt voltak azért rendesen kétségeim a franciámmal kapcsolatban, de nem tudom milyen úton módon de végigbeszélgettük az egész du-ánt franciául, és olyan boldog voltam valóban, mert végre megértik amit mondok, még ha magyarázgatnom is kell vagy valami de megértette : D ( Aztán mintha a héten ez a nyelvi szerencsehullám, mintha folytatódna, de majd kiderül) Este 8-9 körül érhettem, haza szombaton és itt már lakótársam és apukája fogadott…meccset néztek…Kedvesen Grüss Got kifejezéssel( Isten hozott talán a legmegfelelőbb magyar fordítás) üdvözöltem az apukát, aki széles vigyorral mosolygot a német üdvözlésemre, lakótársammal együtt… :D majd kedvesen megkérdeztem h beszé-le angolul:D na aztán, egyszer igazán kívánom mindenkinek, hogy érezze a nyelvek áradatát a fejében:D ami egyszerre jó is és borzalmas…egész du-án franciául kommunikáltam…majd hazaérve angol, majd hallom ahogy lakótársam és apukája németül beszélgetnek és próbáltak ugye velem is, apuka nagyba magyaráz angolul, mivel egy nagyon picit azért beszél angolul, majd átvált németre mert h az úgy könnyebb:D és én kb negyed óra alatt úgy összekeveredtem a dolgokba, hogy nem tudtam megszólalni:D ami kijött a számból az három nyelv volt:D és jajj nekem:D igazság szerint én mindig is úgy érzem a mai napig h nálam az első nyelv az a német fog maradni mindig is…és tanulhatok akármennyit angolul, amint német közegben vagyok jönnek elő a szavak…szóval mindenképpen újra kell tanulnom németül ezt már eldöntöttem…megvacsoráztam…beszélgettünk picit, majd én eltettem magam másnapra:D másnap vasárnap február26. lakótársam és apukája útnak indult Németországba és ugye ebből következik, hogy én egyedül vagyok vasárnap óta és igen nagyon is kezd az agyamra menni az egyedüllét…el nem tudjátok képzelni milyen érzés egy kétemeletes lakásban lakni, ami kb elég lenne egy kisebb családnak is egyedül aludni egy hétig úgy h én ezelőtt az év előtt sosem aludtam egyedül egy lakásban…ami persze írtóra zajos…mivel főútvonal mellett van…minden zaj kb olyan mintha valaki mászkálna a lakásba, és persze a ház előtt van áthúzva a 70-es tábla szóval olyan gyorsan mennek az autók, hogy az ajtók mellesleg kellemes hangot adnak…és ezek után Jó éjszakát Brigitta…:D na az ilyen percekben szidom magam, hogy én hülye otthon nyugodtan aludhatnál, kellett ez neked?! :D A lengyel lány kedden itt aludt, ő is egyedül volt vasárnap óta…és remélhetőleg holnap  is itt alszik(03.02)

Hétfőn, szokásos munkanap du-án a foyer-emben, egyszerűen szörnyű egy tanulócsaj van mellett, ugye itt normális, h minden héten új és új tanuló van, de én ilyen típussal még nem találkoztam itt…általában a tanulók, teszik veszik a kis dolgukat, foglalkoznak a betegekkel, elhülyéskednek, segítenek, amiben csak tudnak…

Ez a csaj, tipikus mintája annak az embertípusnak, aki máshol nem tudja kiélni az elnyomottságát, ezért a betegek felett próbál uralkodni, alapjáraton egy türelmes és megértő ember vagyok, de nálam ő már az első találkozásunkkor kiverte a biztosítékot…alapvetően az az ember akivel én semmilyen úton módon sem szeretnék egy légtérben lenni…a nevelés véleményem szerint, nem a kiabáláson és folyamatos parancsolgatáson, urolkodó magatartáson múlik, persze néha nem használ a szép szó, de a durva, uralkodó gesztusokban én nem látom a megfelelő nevelési normát. Az a szerencse, hogy csak 9-ig dolgozik aztán megy vissza oda ahonnan jött :D szóval búcsút intünk néki :D

…és őszintén kérdezem…és persze ez magánvélemény, de hogy nem lehet 26 éves korig tűt és cérnát fogni a kézben? vagy ez csak nekem ennyire alapjáratú dolog?!

Na de lapozzunk,

Kedden sportoltam és remek volt, végig csak mosolyogni tudtam miközben játszotttam a betegekkel…a  játék neve „uni hocket”.szerintem mindenki ismeri. jéghoki csak jég nélkül… :D

Szerdán: több kollégám is beteg ezért helyettesítettem a  kreatívműhelyben…6 embernek tartottam foglalkozást…de én még ennyire itt szerintem sosem unatkoztam :D pont olyan hat ember volt akikhez beszélhettem, mintha nem is lennék ott…3 elvolt rajzzal, színezéssel…egy csak azt mondogatja, hogy autó:D ő ugye a kedvencem, a másik azt mondogatja, hogy macska :D és megy körbe körbe:D aztán nem is tudom ki volt a 6. :D Délben hazajöttem kiengedtem Kaskát(lengyel lányt)mivel ő 13kor kezdte a munkáját, majd visszamentem megebédeltem a munkahelyemen…majd itthon aludtam egy jót, és szokásos szerda esti látogatás a volt foyeremba : ) ez a hely úgy érzem örökre a szívemhez nőtt…

Csütörtökön vagyis tegnap megint rám bízták egy csoport embert, de mindenkinek találtam feladatot szóval elvoltunk, bár elég uncsi volt...de mindenből ki lehet hozni a legjobbat ;) Kedves keresztanyám, ha olvassa ezt a bejegyzést akkor neki üzenném, hogy te élnél halnál ezért a munkáért :D 

Fél2-re megyek dolgozni, addig még valami rendet varázsolok körülöttem...ma farsangi buli lesz a betegeknek...szerencsére egy nagyon jó fej kollégával vagyok ma beosztva szóval remélhetőleg nem fogok unatkozni, ő volt az akivel e kezdetekben számítógépen "cseteltünk" vagyis csak úgy tudtunk kommunikálni...de a mai napig mosolyog ha valami úton módon megszólítom...lehet a mai napig neveti a szörnyű magyar akcentusomat :D

Holnap pedig megyek koncertre két munkatársammal, majd remélhetőleg a hétvégét a Kaskával töltöm :)

Ennyit röviden tömören :D 

Üdv mindenkinek :)