2012. március 10., szombat

Őrült, imádnivaló belga élet...emberek!


Sziasztok!

Nem hiába ez a cím...imádom a belga mentalitást...ezek tudnak élni...tele vannak energiával, jókat nevetnek, jókat esznek... :D mellékesen lehet hogy ez egy pici falu, de hogy itt mindig történik valami, vagy a szomszéd háza gyullad fel...vagy biciklisek százai húznak el az ablak előtt...vagy motorosok százai...ma veterán autókat néztem az ablakból....kívánok mindenkinek egy kis időszakot az életében Belgiumban:D nem fogja megbánni :D de még most is úgy érzem, hogy Belgiumban nem tudnék élni hosszabb ideig...voltunk csütörtökön uszodában lakótársammal....hát...úszni nem tudnak az fix :D össze vissza úszott mindenki...ha gondolatokkal lehetne ölni... :D kíváncsi lennék azért egy másik uszodára itt...

A kedd óta nem történt végül is semmi extra…szokásos szerda, csütörtökön voltam játékházban …18-an mentünk és kisebb csoportokban játszottunk a betegekkel…aztán ebédre visszaértünk a munkahelyre…ebédnél jót mosolyogtam, az újonnan érkező (látogató) diákokon…kb magamat láttam az egyik belga diákban…pont egy „jó” asztalt fogott ki, olyan betegekkel akik nem esznek valami bizalom gerjesztően és ez bizony, aki új annak eléggé zavaró lehet…nekem most már okés, megszoktam:D mondjuk azért én mindig jól megválogatom, hogy ki mellé ülök le, bár manapság már van megszokott asztalom, megszokott betegekkel, csak néha megy a csere bere…fuu… mindig angolul vagy franciául jönnek a szavak a fejembe…és nagyon durva, egyik munkatársam beszél egy picit angolul és néha egyik nyelvről átváltok a másikra és észre sem veszem…jó persze nem kell félreérteni a franciám még most sem a mennyei, csomó hibám van, de igazán most kezdem az itt létet élvezni, mert most már megértem nagyjából mi zajlik körülöttem, megértik nagyjából amit én mondok…és tényleg mondhatom azt, hogy egy két ember kivételével, mindenki nagyon segítőkész és barátságos velem, ha valamit nem értek, elmagyarázzák, segítenek…
Tegnap szokásosan du-án dolgoztam az új munkahelyemmel, de most ott volt egy másik kollégám, akivel még a kezdetekben google fordító segítségével beszélgettünk, és igazán jó hallani és tapasztalni, hogy most már nem kell fordítóprogram…és megdicsérte a franciámat…de az tény, h néha ha új emberrel találkozom eleinte nehezebben értem meg vagy az új ember ért meg nehezebben engem, de ez is tök ember függő…szerdán dolgoztam a régi foyeremben és jött egy új tanuló…a bemutatkozás után folyékonyan tudtunk beszélni, simán megértette amit mondtam, egyszer kétszer segített a nyelvtanomon, de jól elbeszélgettünk, nem kellett kézzel lábbal mutogatnom, és azt is megértettem, amit munkatársaimnak magyarázott…
annyira imádom a volt foyeremet…és nem rég mondtam K-nak, hogy most már tisztán látom, miért hagytam egy darabot a szívemből a volt foyerembe, a szeretett VERT Marais-ba, mert, akik ott dolgoznak, akik ott élnek, őket tényleg érdekelte az első perctől fogva, hogy mi van velem,  tényleg érdeklődtek, hogy hogy érzem itt magam, mi van a családommal, barátommal, hogy tartom a kapcsolatot velük…beszéltek hozzám még akkor is amikor egy szót sem értettem, és amikor megértettem valamit akkor pedig örültek… sosem gúnyoltak ki és sosem éreztem magam kellemetlenül magam a nyelvi tudatlanságom miatt…Csak megköszönni tudom nekik, hogy elfogadtak és befogadtak…
és olyan jól esik, el sem tudjátok képzelni, amikor valaki elkezdi kipréselni magából a semmi angol tudását, csak hogy megértsek akár ha csak két szóval többet abból, amit mondani szeretne…volt olyan beteg, aki azt hitte, hogy ha utánozza a filmekben hallott angol akcentust, akkor majd megértem a franciáját:D de úgy sikerült neki, hogy egy szót nem tudtam kivenni a mondanivalójából …mellékesen minként foyerem főnöke nagyon rendes ember…áprilisban lehet megpróbálok visszakerülni a volt foyerembe…:D
… persze az új helyemen is nagyon kedvesek a kollégák és érdeklődőek, mostanában mindenkit az foglalkoztat, hogy mit fogok csinálni ez után az év után: ) ez picit még had legyen az én titkom : ) de az szerintem senkinek sem meglepő, hogy én ilyen kishátizsákkal európában típusú ember vagyok : ) minden nap tanulok valamit az élettől… és tényleg az az egy év egy tanulási folyamat. tanulok önmagamról, a világról, emberekről, mindenről… és persze mivel mindennek van ellentéte a sok jó mellett is azért megbújik a rossz is…attól, hogy én próbálok mindent pozitívan megélni…azért vannak dolgok, amit szemet szúrnak, amik nem valami kellemesek, de hát ez az élet…
a kellemetlen dolgokhoz mellékesen…tegnap eléggé kellemetlen volt, hogy rám borult a 3 internetes doboz:D de ne aggódjon senki sem…egyben vagyok:D bár tegnap valahogy semmi sem jött össze du-ánig :D pedig egy bögre kávéval indítottam, mert tudtam, hogy kell az energia a pénteki hosszú du-áni munkanaphoz :D felraktam a levesemet főni, mondom addig írok egy üzenetet Patríciának(P-nek), a német lánynak…hogy boldog szülinapot tralalala…de persze nem volt internetem…aztán rámborult a három doboz, szerencsére csak egy kisebb seb lett a kezemen, aztán elfőtt a levesemről a víz…valahogy minden ki akart esni a kezemből…aztán úgy döntöttem, hogy munka előtt teszek egy nagy sétát…ez jót is tett…erre a kedves főnökösködő csaj tegnap dolgozott velem:D annyira a szívem csücske…este 8-ig hallgattam a parancsolgatását a betegekhez:D de ez volt az utolsó napja…szóval most már nyugi van :D   Carolinnal és Nikolával dolgoztam együtt, Carolin csupa energia és mosoly…Nikola meg ugye az örökké viccelődő :D
Tegnap K invitált Monsba, már régóta be akarja mutatni az amerikai barátját, akinek magyar felesége van : ) sajnos útközben üzent neki a srác, hogy Franciaországban vannak és hogy majd legközelebb, 
 F és K irtó kedvesen próbálnak  segíteni , hogy kicsit betekintést nyerjek a belga életbe…minél több dolgot meg akar nekem mutatni Belgiumba, szeretnék, ha barátokat szereznék ezért mindig hívnak ide oda…eddig ugye csak a múltkori koncerten voltam velük és tegnap Monsban, de most már jó, mert beszélek annyira és értek annyit a franciából, hogy el tudjak beszélgetni, és ebből érzem igazán, hogy ha picit is de fejlődött a franciám…és néha meglepődök, hogy nem kérdeznek vissza, hogy bocsi, mit akarsz mondani? :D aztán tegnap bemutatott K egy aranyos lánynak, persze mivel külföldi vagyok így könnyen beszélgetésbe is elegyedtünk, K találkozott másik két ismerősével is, és megismertem egy korombeli lányt, aki az én kis falumban lakik…nem tudom mennyit ivott…jó lenne ha emlékezne rám…vagy valahogy fészbukról elő tudnám böngészni, mert aranyosnak tűnik és mégis csak egy falu:D persze egyből mondta h itt nincs semmi….hát jah egy utca az egész falu:D mi lenne :D de milyen kicsi a világ :D
Aztán egy olyan helyen voltunk, hogy először  be sem akartak engedni minket…aztán volt protekciónk és bejutottunk:D semmi extra nem volt a helyen szal nem is értettem:D aztán meg a vicc, hogy ha sörrel mész ki az utcára kinn meg kell innod és csak úgy mehetsz vissza, ebben valahogy nem találtam logikát :D de ők tudják…
…és annyian mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy a végén még elhiszem…és jót mosolyognak, ha elmondom, hogy mind ezt a google-nek és Brugge-nek köszönhetem:D vagy köszönheti Belgium, hogy egy évig élvezheti a társaságom a szép magyar akcentusommal :D
Ha belegondolok, csak az elinduláshoz kell bátorság, mert itt vagyok és innentól kezdve már zajlik az élet…persze megélhettem volna az egészet negatívan is mert nem beszéltem az első időszakban semmit…nem értettem semmit…de nekem ez valahogyan természetes volt…kíváncsi voltam erre a folyamatra…és most már tudom, hogy lehet könyvek nélkül nyelvet tanulni…és ajánlanám mindenkinek…és lehet h nem beszélek helyesen, de megértenek és ez a lényeg…




Cél, Akarat, Megvalósítás na és persze az önbizalom : ) ez a boldog élet titka : )
Puszi Mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

...