Sziasztok!
Nem hiába ez a cím...imádom a belga mentalitást...ezek tudnak élni...tele vannak energiával, jókat nevetnek, jókat esznek... :D mellékesen lehet hogy ez egy pici falu, de hogy itt mindig történik valami, vagy a szomszéd háza gyullad fel...vagy biciklisek százai húznak el az ablak előtt...vagy motorosok százai...ma veterán autókat néztem az ablakból....kívánok mindenkinek egy kis időszakot az életében Belgiumban:D nem fogja megbánni :D de még most is úgy érzem, hogy Belgiumban nem tudnék élni hosszabb ideig...voltunk csütörtökön uszodában lakótársammal....hát...úszni nem tudnak az fix :D össze vissza úszott mindenki...ha gondolatokkal lehetne ölni... :D kíváncsi lennék azért egy másik uszodára itt...
A kedd óta nem történt végül is semmi extra…szokásos szerda,
csütörtökön voltam játékházban …18-an mentünk és kisebb csoportokban
játszottunk a betegekkel…aztán ebédre visszaértünk a munkahelyre…ebédnél jót
mosolyogtam, az újonnan érkező (látogató) diákokon…kb magamat láttam az egyik
belga diákban…pont egy „jó” asztalt fogott ki, olyan betegekkel akik nem esznek
valami bizalom gerjesztően és ez bizony, aki új annak eléggé zavaró lehet…nekem
most már okés, megszoktam:D mondjuk azért én mindig jól megválogatom, hogy ki
mellé ülök le, bár manapság már van megszokott asztalom, megszokott betegekkel,
csak néha megy a csere bere…fuu… mindig angolul vagy franciául jönnek a szavak
a fejembe…és nagyon durva, egyik munkatársam beszél egy picit angolul és néha
egyik nyelvről átváltok a másikra és észre sem veszem…jó persze nem kell
félreérteni a franciám még most sem a mennyei, csomó hibám van, de igazán most
kezdem az itt létet élvezni, mert most már megértem nagyjából mi zajlik
körülöttem, megértik nagyjából amit én mondok…és tényleg mondhatom azt, hogy
egy két ember kivételével, mindenki nagyon segítőkész és barátságos velem, ha
valamit nem értek, elmagyarázzák, segítenek…
Tegnap szokásosan du-án dolgoztam az új munkahelyemmel, de
most ott volt egy másik kollégám, akivel még a kezdetekben google fordító
segítségével beszélgettünk, és igazán jó hallani és tapasztalni, hogy most már
nem kell fordítóprogram…és megdicsérte a franciámat…de az tény, h néha ha új
emberrel találkozom eleinte nehezebben értem meg vagy az új ember ért meg
nehezebben engem, de ez is tök ember függő…szerdán dolgoztam a régi foyeremben
és jött egy új tanuló…a bemutatkozás után folyékonyan tudtunk beszélni, simán
megértette amit mondtam, egyszer kétszer segített a nyelvtanomon, de jól
elbeszélgettünk, nem kellett kézzel lábbal mutogatnom, és azt is megértettem,
amit munkatársaimnak magyarázott…
annyira imádom a volt foyeremet…és nem rég mondtam K-nak,
hogy most már tisztán látom, miért hagytam egy darabot a szívemből a volt
foyerembe, a szeretett VERT Marais-ba, mert, akik ott dolgoznak, akik ott
élnek, őket tényleg érdekelte az első perctől fogva, hogy mi van velem, tényleg érdeklődtek, hogy hogy érzem itt
magam, mi van a családommal, barátommal, hogy tartom a kapcsolatot velük…beszéltek
hozzám még akkor is amikor egy szót sem értettem, és amikor megértettem valamit
akkor pedig örültek… sosem gúnyoltak ki és sosem éreztem magam kellemetlenül
magam a nyelvi tudatlanságom miatt…Csak megköszönni tudom nekik, hogy
elfogadtak és befogadtak…
és olyan jól esik, el sem tudjátok képzelni, amikor valaki
elkezdi kipréselni magából a semmi angol tudását, csak hogy megértsek akár ha
csak két szóval többet abból, amit mondani szeretne…volt olyan beteg, aki azt
hitte, hogy ha utánozza a filmekben hallott angol akcentust, akkor majd
megértem a franciáját:D de úgy sikerült neki, hogy egy szót nem tudtam kivenni
a mondanivalójából …mellékesen minként foyerem főnöke nagyon rendes ember…áprilisban
lehet megpróbálok visszakerülni a volt foyerembe…:D
… persze az új helyemen is nagyon kedvesek a kollégák és
érdeklődőek, mostanában mindenkit az foglalkoztat, hogy mit fogok csinálni ez
után az év után: ) ez picit még had legyen az én titkom : ) de az szerintem
senkinek sem meglepő, hogy én ilyen kishátizsákkal európában típusú ember
vagyok : ) minden nap tanulok valamit az élettől… és tényleg az az egy év egy
tanulási folyamat. tanulok önmagamról, a világról, emberekről, mindenről… és
persze mivel mindennek van ellentéte a sok jó mellett is azért megbújik a rossz
is…attól, hogy én próbálok mindent pozitívan megélni…azért vannak dolgok, amit
szemet szúrnak, amik nem valami kellemesek, de hát ez az élet…
a kellemetlen dolgokhoz mellékesen…tegnap eléggé kellemetlen
volt, hogy rám borult a 3 internetes doboz:D de ne aggódjon senki sem…egyben vagyok:D
bár tegnap valahogy semmi sem jött össze du-ánig :D pedig egy bögre kávéval
indítottam, mert tudtam, hogy kell az energia a pénteki hosszú du-áni
munkanaphoz :D felraktam a levesemet főni, mondom addig írok egy üzenetet
Patríciának(P-nek), a német lánynak…hogy boldog szülinapot tralalala…de persze
nem volt internetem…aztán rámborult a három doboz, szerencsére csak egy kisebb
seb lett a kezemen, aztán elfőtt a levesemről a víz…valahogy minden ki akart
esni a kezemből…aztán úgy döntöttem, hogy munka előtt teszek egy nagy sétát…ez
jót is tett…erre a kedves főnökösködő csaj tegnap dolgozott velem:D annyira a
szívem csücske…este 8-ig hallgattam a parancsolgatását a betegekhez:D de ez
volt az utolsó napja…szóval most már nyugi van :D Carolinnal és Nikolával dolgoztam együtt,
Carolin csupa energia és mosoly…Nikola meg ugye az örökké viccelődő :D
Tegnap K invitált Monsba, már régóta be akarja mutatni az
amerikai barátját, akinek magyar felesége van : ) sajnos útközben üzent neki a
srác, hogy Franciaországban vannak és hogy majd legközelebb,
F és K irtó kedvesen
próbálnak segíteni , hogy kicsit
betekintést nyerjek a belga életbe…minél több dolgot meg akar nekem mutatni
Belgiumba, szeretnék, ha barátokat szereznék ezért mindig hívnak ide oda…eddig
ugye csak a múltkori koncerten voltam velük és tegnap Monsban, de most már jó,
mert beszélek annyira és értek annyit a franciából, hogy el tudjak beszélgetni,
és ebből érzem igazán, hogy ha picit is de fejlődött a franciám…és néha
meglepődök, hogy nem kérdeznek vissza, hogy bocsi, mit akarsz mondani? :D aztán
tegnap bemutatott K egy aranyos lánynak, persze mivel külföldi vagyok így könnyen
beszélgetésbe is elegyedtünk, K találkozott másik két ismerősével is, és
megismertem egy korombeli lányt, aki az én kis falumban lakik…nem tudom mennyit
ivott…jó lenne ha emlékezne rám…vagy valahogy fészbukról elő tudnám böngészni,
mert aranyosnak tűnik és mégis csak egy falu:D persze egyből mondta h itt nincs
semmi….hát jah egy utca az egész falu:D mi lenne :D de milyen kicsi a világ :D
Aztán egy olyan helyen voltunk, hogy először be sem akartak engedni minket…aztán volt
protekciónk és bejutottunk:D semmi extra nem volt a helyen szal nem is
értettem:D aztán meg a vicc, hogy ha sörrel mész ki az utcára kinn meg kell
innod és csak úgy mehetsz vissza, ebben valahogy nem találtam logikát :D de ők
tudják…
…és annyian mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy a végén
még elhiszem…és jót mosolyognak, ha elmondom, hogy mind ezt a google-nek és
Brugge-nek köszönhetem:D vagy köszönheti Belgium, hogy egy évig élvezheti a
társaságom a szép magyar akcentusommal :D
Ha belegondolok, csak az elinduláshoz kell bátorság, mert
itt vagyok és innentól kezdve már zajlik az élet…persze megélhettem volna az
egészet negatívan is mert nem beszéltem az első időszakban semmit…nem értettem
semmit…de nekem ez valahogyan természetes volt…kíváncsi voltam erre a
folyamatra…és most már tudom, hogy lehet könyvek nélkül nyelvet tanulni…és
ajánlanám mindenkinek…és lehet h nem beszélek helyesen, de megértenek és ez a
lényeg…
Cél, Akarat, Megvalósítás na és persze az önbizalom : ) ez a
boldog élet titka : )
Puszi Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...