Első igazi belga "randevú" ...na és persze a hetem;)

Sziasztok!

Magam sem tudom, hogy miért de nagyon lusta vagyok írni…de hát akkor kezdjük az elejétől…
február 25…meg volt az első igazi belga randim, na de nehogy félreértés történjék, persze egy belga lánnyal : ) egy hétig vele dolgoztam együtt a volt munkahelyemen …tanulóként volt mellettem, és bevallom őszintén kicsit jól esett valakinek átadnom a „tapasztalataimat”…nagyon aranyos lány és még a munkaidőnk utolsó napján mondta h kereshetem bátran, max elmegyünk shoppingolni vagy valamerre…hát így is lett…péntek este felkerestem és szombaton egy kellemes du-ánt töltöttünk Mons-ban…apró városnézést, shoppingolás és persze a belga gófri és a belga sör sem maradhatott el : )

kedvenc cipőm, ha valaki talál hasonlót az írjon :D

 Megmondom őszintén a találka előtt voltak azért rendesen kétségeim a franciámmal kapcsolatban, de nem tudom milyen úton módon de végigbeszélgettük az egész du-ánt franciául, és olyan boldog voltam valóban, mert végre megértik amit mondok, még ha magyarázgatnom is kell vagy valami de megértette : D ( Aztán mintha a héten ez a nyelvi szerencsehullám, mintha folytatódna, de majd kiderül) Este 8-9 körül érhettem, haza szombaton és itt már lakótársam és apukája fogadott…meccset néztek…Kedvesen Grüss Got kifejezéssel( Isten hozott talán a legmegfelelőbb magyar fordítás) üdvözöltem az apukát, aki széles vigyorral mosolygot a német üdvözlésemre, lakótársammal együtt… :D majd kedvesen megkérdeztem h beszé-le angolul:D na aztán, egyszer igazán kívánom mindenkinek, hogy érezze a nyelvek áradatát a fejében:D ami egyszerre jó is és borzalmas…egész du-án franciául kommunikáltam…majd hazaérve angol, majd hallom ahogy lakótársam és apukája németül beszélgetnek és próbáltak ugye velem is, apuka nagyba magyaráz angolul, mivel egy nagyon picit azért beszél angolul, majd átvált németre mert h az úgy könnyebb:D és én kb negyed óra alatt úgy összekeveredtem a dolgokba, hogy nem tudtam megszólalni:D ami kijött a számból az három nyelv volt:D és jajj nekem:D igazság szerint én mindig is úgy érzem a mai napig h nálam az első nyelv az a német fog maradni mindig is…és tanulhatok akármennyit angolul, amint német közegben vagyok jönnek elő a szavak…szóval mindenképpen újra kell tanulnom németül ezt már eldöntöttem…megvacsoráztam…beszélgettünk picit, majd én eltettem magam másnapra:D másnap vasárnap február26. lakótársam és apukája útnak indult Németországba és ugye ebből következik, hogy én egyedül vagyok vasárnap óta és igen nagyon is kezd az agyamra menni az egyedüllét…el nem tudjátok képzelni milyen érzés egy kétemeletes lakásban lakni, ami kb elég lenne egy kisebb családnak is egyedül aludni egy hétig úgy h én ezelőtt az év előtt sosem aludtam egyedül egy lakásban…ami persze írtóra zajos…mivel főútvonal mellett van…minden zaj kb olyan mintha valaki mászkálna a lakásba, és persze a ház előtt van áthúzva a 70-es tábla szóval olyan gyorsan mennek az autók, hogy az ajtók mellesleg kellemes hangot adnak…és ezek után Jó éjszakát Brigitta…:D na az ilyen percekben szidom magam, hogy én hülye otthon nyugodtan aludhatnál, kellett ez neked?! :D A lengyel lány kedden itt aludt, ő is egyedül volt vasárnap óta…és remélhetőleg holnap  is itt alszik(03.02)

Hétfőn, szokásos munkanap du-án a foyer-emben, egyszerűen szörnyű egy tanulócsaj van mellett, ugye itt normális, h minden héten új és új tanuló van, de én ilyen típussal még nem találkoztam itt…általában a tanulók, teszik veszik a kis dolgukat, foglalkoznak a betegekkel, elhülyéskednek, segítenek, amiben csak tudnak…

Ez a csaj, tipikus mintája annak az embertípusnak, aki máshol nem tudja kiélni az elnyomottságát, ezért a betegek felett próbál uralkodni, alapjáraton egy türelmes és megértő ember vagyok, de nálam ő már az első találkozásunkkor kiverte a biztosítékot…alapvetően az az ember akivel én semmilyen úton módon sem szeretnék egy légtérben lenni…a nevelés véleményem szerint, nem a kiabáláson és folyamatos parancsolgatáson, urolkodó magatartáson múlik, persze néha nem használ a szép szó, de a durva, uralkodó gesztusokban én nem látom a megfelelő nevelési normát. Az a szerencse, hogy csak 9-ig dolgozik aztán megy vissza oda ahonnan jött :D szóval búcsút intünk néki :D

…és őszintén kérdezem…és persze ez magánvélemény, de hogy nem lehet 26 éves korig tűt és cérnát fogni a kézben? vagy ez csak nekem ennyire alapjáratú dolog?!

Na de lapozzunk,

Kedden sportoltam és remek volt, végig csak mosolyogni tudtam miközben játszotttam a betegekkel…a  játék neve „uni hocket”.szerintem mindenki ismeri. jéghoki csak jég nélkül… :D

Szerdán: több kollégám is beteg ezért helyettesítettem a  kreatívműhelyben…6 embernek tartottam foglalkozást…de én még ennyire itt szerintem sosem unatkoztam :D pont olyan hat ember volt akikhez beszélhettem, mintha nem is lennék ott…3 elvolt rajzzal, színezéssel…egy csak azt mondogatja, hogy autó:D ő ugye a kedvencem, a másik azt mondogatja, hogy macska :D és megy körbe körbe:D aztán nem is tudom ki volt a 6. :D Délben hazajöttem kiengedtem Kaskát(lengyel lányt)mivel ő 13kor kezdte a munkáját, majd visszamentem megebédeltem a munkahelyemen…majd itthon aludtam egy jót, és szokásos szerda esti látogatás a volt foyeremba : ) ez a hely úgy érzem örökre a szívemhez nőtt…

Csütörtökön vagyis tegnap megint rám bízták egy csoport embert, de mindenkinek találtam feladatot szóval elvoltunk, bár elég uncsi volt...de mindenből ki lehet hozni a legjobbat ;) Kedves keresztanyám, ha olvassa ezt a bejegyzést akkor neki üzenném, hogy te élnél halnál ezért a munkáért :D 

Fél2-re megyek dolgozni, addig még valami rendet varázsolok körülöttem...ma farsangi buli lesz a betegeknek...szerencsére egy nagyon jó fej kollégával vagyok ma beosztva szóval remélhetőleg nem fogok unatkozni, ő volt az akivel e kezdetekben számítógépen "cseteltünk" vagyis csak úgy tudtunk kommunikálni...de a mai napig mosolyog ha valami úton módon megszólítom...lehet a mai napig neveti a szörnyű magyar akcentusomat :D

Holnap pedig megyek koncertre két munkatársammal, majd remélhetőleg a hétvégét a Kaskával töltöm :)

Ennyit röviden tömören :D 

Üdv mindenkinek :)