Ne elégedj meg kevesebbel, mint amit szeretnél valójában…

Hétfőn, vagyis tegnap megtörtént az elbeszélgetés az igazgatóval, lényegében nem csak a foyer cseréről volt szó, hanem az eltelt fél év eseményeit is számba vettük…

Jelentem, sikerrel jártam :D visszaküzdöttem magam a régi otthonomba :D el sem tudjátok képzelni, hogy milyen boldog vagyok…

Hosszú és nehéz beszélgetés volt, már századszorra kellett és most már két ember szájába rágnom, hogy miért is szeretnék visszamenni a volt munkahelyemre…de most leegyszerűsítettem kicsit az egészet, mert már beleuntam a sok beszédbe…és hogy mindenki tudja a legkonkrétabb indok az volt, hogy a régi otthonomba Pólya Brigitta voltam, ha nem is teljes 100%-os formátumban, de 95%-ban azt adtam ami vagyok…és amikor elkezdtem ezt az egy évet és kedves lakótársam viselkedett ahogy…nekem ez az egyetlen hely volt ahova menekülni tudtam, ahol elfogadtak olyannak amilyen vagyok és úgy szeretnek és várnak, minden nyelvi és ügyetlenségem ellenére…ha ott vagyok teljesen feltöltődöm és boldogság uralkodik minden porcikámban…és ezzel nem túlzom…holnap reggel már itt kezdek… úgy vagyok ezzel, hogy itt elkezdtem egy munkát…hosszú időbe telt amíg meg tudtam nyílni, kicsit tudtam valamit magamból mutatni, mivel nem beszéltem egy szót sem amikor idekerültem ugye bár…ezt a munkát itt is szeretném augusztusba befejezni…nekem nem az a fontos, hogy itt x ember szeressen és elfogadjon, nekem az a fontos, hogy itt ebben az otthonban megtaláltam a biztonságot és önmagamat…

Ebből kiindulva megtanultam, hogy határozottnak kell lenni és helyt kell állni azért amit szeretnék…nem szabad a kevesebbel beérni,  csak azért mert azt tálcán kínálják és melléje még plusz lehetőséget is…ha tudjuk mi teljesíti ki boldogságunkat, tenni kell érte…szembe kell nézni az akadállyal, hogy utána egy jobb , általunk megálmodott jövőben élhessünk…

EGY KIS MESE A CSÜTÖRTÖKRŐL, PÉNTEKRŐL

Múlthéten elvállaltam, csak mert én olyan kedves emberke vagyok alapon, hogy szerdán csütörtökön és péntek délelőtt egy súlyosan fogyatékos otthonban dolgozok…végül is csak abból a szempontból vészes, hogy a csapat fele nem tud járni, tolókocsis és nehezen érthető a beszédük…amúgy semmi extra munka…csak vigyázni kell rájuk…szerdán, csütörtökön az ebédlőben ettem, szerdán ezzel nem is volt gond, de csütörtökön a nőci aki ott maradt a betegekkel teljesen ki volt akadva, mert hogy én elmentem ebédelni és neki fel kellett segíteni 8 cipőt a fogyik lábára teljesen egyedül…meg meg kellett keresnie 8 kabátot…

Na és ebből kezdtem megérteni, hogy ez a munkahely nem is valós munkahely…ezek az emberek itt mind álomvilágban élnek, tisztelet a kivételnek…aki az otthonban dolgozik, nekik azért van dolguk, de akik csak műhelyekben…jah türelem és azon kívül van egy papírjuk és ennyi…egyszerűen utána úgy felidegesítettem magam,

1 nem vagyok gondolatolvasó, hogy tudnom kelljen együtt kell ebédeznem a betegekkel…és két nevelő volt velük, honnan kéne tudnom h az egyik ebéd közben lelép…a

 2 ha nekik egy magyar munkahelyen kellene dolgozniuk első nap meghalnának…annyira hozzá vannak szokva a kényelemhez…és hihetetlen semmittevésből itt úgy megélnek, annyi lehetőségük van mindenhez bejárják a világot a munkahelyen keresztül, jó biztos születni kell erre a munkára is de ezt kb akárki meg tudná csinálni…

…és tudjátok akkora MÁZLISTA, aki itt dolgozhat, hogy azt el sem lehet mondani…nyugis munka…x-szer megy vakációzni egy évben és a lehetőségek tárháza tényleg ez a munkahely…bár nehéz is bekerülni, mert itt mindenki mindenkinek a rokona…szal ez egy nagy család:D egy nagy almafa…

Azért szeretem ám ezt a munkát csak néha nagyon fenn tudok azon, hogy mi folyik körülöttem…és lehet, hogy sokkal kedvesebbek az emberek, de az egész színlelés, egész nap az megy hogy Ca VA? (hogy vagy?)Minden köszönés mellé megkérdezik, hogy vagy, és egész nap megkérdezik ezerszer, de igazából, a kutyát nem érdekli, csak megszokás az egész… 1-2 ember van aki igazából kérdezi, de azt lehet is érezni…és vár is rá választ…

Pénteken megsütöttem az első tortámat Kaskámnak! Remélem nem lett olyan szörnyű, bár amikor a csoki mázat csináltam a külsejére azért elgondolkodtam, hogy én sem cukrásznak születtem :D

Amúgy jó szülinapi buli volt, másnap pedig Mons-ban shoppingoltunk : )

Jöjjenek a képek : )

Képek a táboromról-részlet

Orval

Orval- sörmúzeum

Les Hayons

Bouillon várában- Zsunak

Bouillon

madárreptetőnk :) ez a hatalmas dög száguldott a fejem felett :D kellemes volt :D

Nem minden az aminek látszik...nem alakulhat minden úgy ahogy tervezzük

A rossz dolgok mindig a jó emberekkel történnek…

Ez az egy év tényleg az életre készít fel…már most kaptam minden féle jóból rosszból bőven, az élet minden íze bele van sűrítve ebbe az egy éve…hogy miért írom ezt? Szeptemberben elindultam az ismeretlenbe, bele sem gondolva, h mi vár itt…persze voltak elképzeléseim, hogy jöhet jó is rossz is…de tele izgalommal…tudtam, de az izgalomtól fel sem fogtam, hogy egy olyan országba cseppenek, ahol nem ismerek senkit…és engem sem ismer senki…a nyelvet sem beszélem…csak vagyok egy apró pont a világmindenségben…

Napról napra egyre többet tanultam, és tanulok...egyre jobban megismertem itt mindent…egyre bővebb látképet, magyarázatot kaptam mindenről…

…és itt vagyok…boldog vagyok…lettek barátaim...ismerőseim, akik szeretnek, kedvelnek...kaptam egy förtelmes lakótársat…valahogyan nem vagyunk egy hullámhosszon, de ennek ellenére mindenből próbálom a legjobbat kihozni…mindenből szeretnék egy apróbb szeletet, hogy profitálhassak ebből az egy évből…és itt sem minden fenékig tejföl, csak tényleg próbálok minden akadályon keresztülhuppanni és boldog lenni…

Nem rég beszéltem az igazgatóval, megmondtam neki, hogy a táborom alatt olyan két otthonból származó betegekkel voltam, akikkel élmény együtt dolgozni, tudnak tanulni a munkámból és remek velük dolgozni…hallgatnak rám és együttműködnek…még akkor is ha néha nehéz velük és sok türelem kell hozzájuk…és, hogy úgy tértem haza a táborból h többet profitáltam ebből az egy hétből mint az eltelt egy hónapból a foyer cserém után…tábor alatt éjjel nappal beszélgettem a betegekkel, élvezték a társaságomat és igényelték a társaságomat és ez az amit hiányolok a mostani foyeremből, ha ott vagyok ott vagyok, ha nem nem…erre megint jött az igazgató, azzal, hogy szeretné, ha minél több mindent megismernék és minél nagyobb látképet kapnék…és már nem tudom neki hogyan ragozni, hogy nem akarok másik foyer-ba menni és nem akarok itt maradni én a régi otthonomat akarom…a régi foyeremet…ennyi…

Erre pl döntés elé állított…ha visszamegyek a régi foyerembe, akkor valószínűleg hazaküld július elején…de ez is érdekes a szerződésemet 1 évre írták alá…szal ehhez még a szervezetemnek is lesz hozzászólnivalója…mivel már beszéltem a szeminárium alatt a szervezőkkel is hogy az igazgató gondolt egyet és lecserélte a munkahelyemet és ezt ők sem értik…ezért jövhétfőn jön az egyik nőci akivel beszéltem, és beszélni fog az igazgatóval, hogy mi is a helyzet valójában…

Én tényleg ragaszkodom a régi foyeremhez szívvel lélekkel…ezért én már most eldöntöttem, hogy inkább legyen itt még 3 hónap tökéletes hónapom a betegekkel és Belgiumban…minthogy itt maradjak még 5 hónapig és olyan munkát csináljak amit nem szeretnék és amitől nem érzem magam jól…mert ezalatt az egy hónap alatt a mostani foyerben töltött perceim előtt úgy mentem munkába h stresszben voltam és azon agyaltam már előre, hogy mi a fenét fogok én ott csinálni este 9ig…

Jelentem még élek, csak elnyelt a tábor...

Hétfőn 12.30kor indultunk, ha jól emlékszem du-án 4 körül értünk a tábor helyszínére…Bouillontól nem messze, egy kis faluban vagyunk…egy kényelmes, számomra hatalmas házban… úgy érzem rendes, nem mindig csendes, de lényegében rendezett csipet csapatot kaptam…és velük valóban jó foglalkozni, mivel igénylik és hasznos a munkám, érzem, hogy velük lehet foglalkozni és lehet őket tanítani…persze itt is van egy két kivétel, de a többséggel el lehet beszélgetni, igényli a segítséget és nem néznek hülyének…

A kollégák is nagyon kedvesek és segítőkészek…bevallom őszintén a tábor előtt nem tudtam, hogy férj és feleség A és P és nem nagyon volt alkalmam beszélni velük…és van egy másik házaspár is ők már nyugdíjasok, csak önkénteskednek…szívesen vannak ezekkel a betegeknek és P jó barátai…szóval besegítenek…és van itt négy gyerkőc is…egy munkatárs és egy tanuló…

Amúgy kicsit furi az idősebb emberekkel valahogy mindig hamarabb dűlőre jutok…a munkahelyemen is valahogy így volt, és itt, a táborban is valahogy velük bátrabban merek beszélni, mintha nyíltabbak vagy őszintébbek…bár a házaspár, akik az én munkatársaim ők is nagyon barátságosak és segítőkészek…de ez a két kis öreg valami baromi jópofa…és ha valamiről mesélek akkor bátran kérdeznek tovább…beszélgettem velük a magyar viszonyokról, tanulási, munkalehetőségekről…kérdezték az én terveimet…és beszéltek Belgiumról is és az ő családjukról is…és megmondom őszintén nagyon bírom őket…olyan csupa jó szív ez a két ember… állandóan viccelődnek…jó rájuk nézni…olyan kis aranyosan imádnivalóak együtt… az öreg mindig viccelődik mindenkivel, gondolom így csavarta el a nőci fejét is :D a frappáns poénjaival :D

Aztán indulás napján Erik az egyik beteg, akinek minden második szava, a szar, és ahogy a htéen kiderült az hogy buli, egyszerűen imádnivaló:D ez tudom h furán hangzik de nem tudom én ezt nem is fordítom magyarra csak tudom, hogy mi az és tovább siklok rajta:D na szóval ő úgy örült nekem indulás napján hogy a kézfogásból úgy magához rántott és megölelt, hogy szólni sem tudtam:D nagyon jó fej kis beteg :D ma( pénteken pedig kizárólag csak velem akart cipőt cserélni:D) lusta dög amúgy egyedül is tud csak hogy én mutassam meg, hogy hol van:D és százszor megkérdezi, hogy Ca va Madam, Ca va? meg hogy mérges vagyok-e, meg stb… :D

Kedden egy nagy állatkertbe, parkba vittük a betegeket…a csoport másik fele pedig Franciaországba ment megnézni, ha jól emlékszem Sedán várát…bevallom nekem az összes program tetszett eddig amiket kitaláltak, vagy nekem választottak jó tábort, vagy tényleg ilyen jók ezek a táborok…csak néha azért ledöbbentő…ezeknek az embereknek annyi lehetőségük van…és nem értékelik…nem profitálnak belőlük…egy kettő tényleg tanul valamit…de egy kettőnek az adott program helyszínén vagy a kaja jár a fejében vagy az h mi lesz a következő program…egyszerűen mindent megkapnak és ezért nem tudják mit kell megbecsülni…tudom ezt otthonról olvasva furcsa lehet…főleg olyannak aki volt már magyar fogyatékos intézményben…ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani…elvileg az én munkahelyem La Pommeraie, belgiumon belül is egyedülálló…és szerintem mondhatjuk azt, hogy az igényeik kielégítését szolgálja…csak egyszerűen nem tudok a falak mögé látni, hogy honnan van erre mind pénz…jó kapnak támogatásokat biztos…de folyamatos fejlesztések vannak a munkahelyen belül…folyamatosan kapnak új elektronikus eszközöket…ruhákat…viszik őket táborba…minden pénteken v szombaton vehetnek maguknak pár euróért cuccmisságokat vagy amit akarnak… jó persze dolgoznak a műhelyekben is amiket később eladnak, de nem tudom felfogni, hogy miből tudják fenntartani magukat…gazdag szülők? ez sem feltétlenül igaz mindenütt…mondjuk azt nem ismerem hogy viszonyul az állam a fogyatékosokhoz…lehet itt van a kulcs…

Na de eltértem a tárgytól…Szerdán, csütörtökön Bouillon kastélyában voltam, előtte voltunk a múzeumban is ahol egy kisebb videó, mozi által nyertünk betekintést a történelmi háttérbe…majd ezt követően mentünk fel a várba…ahol idegenvezetővel tekintettük meg a vár belsejét, az idegenvezetés előtt még megnéztünk egy madárshowt, most eszembe nem jutna, mi ennek a normális neve…de a madarász( hülye egy szó ez :D ) felettünk reptette a madarakat…háát őszintén párszor azért volt félelmem amikor a hatalmas sas a fejem felett húzott el és valóban le kellett hajolnom…annyira közel volt…de elvileg ez nem veszélyes…na ezt azért picit megkérdőjelezném…

…és az idegenvezetés után büszke voltam magamra, mert nagyjából mindent megértettem…már csak a beszédre kéne ráállnom jobban…vagyis inkább a helyes beszédre…mert az egy dolog, hogy tudok beszélni…csak már jó lenne ha helyesen:D bár megértik, ami a lényeg…jó tudom ne legyek telhetetlen…:D

Csütörtök késő du-án, hazafele már nevetőgörcsöt kaptam a buszba az egyik betegtől…aztán még jobban sipákolt, hogy fejezzem be és, hogy miért nevetek rajta…de mindenki nevetett csak az enyémet vette észre…:D aztán este megint nevető görcsöt kaptam…mivel a fal és az asztal között volt a széke és szegényem elég nagy darab és volt mellette még egy szabad hely, és egy vékonyka emberke nem fért el mögötte…és mondta neki hogy picit menjen beljebb, de szerencsétlen akkora nagy darabb, hogy nem volt tovább:D és a másik beteg meg mondja neki, hogy mekkora egy darab már…de esküszöm ez egy másik nyelven és látva az olyan vicces volt, ahogy ott szenvedtek és mi meg csak lestünk…aztán inkább helycsere lett…pufi ült a fal mellé, a vékony eléje…:D itt tényleg sírtam, de a nevetéstől…el sem tudjátok ám képzelni, milyen vicces és jó fogyatékos emberekkel foglalkozni, ezekkel a fogyikkal…akik nem dúrván fogyik, de nem is gondolkodnak teljesen tisztán…:D ez a köztes ….kb mindent meg tudnak csinálni maguknak….de mégis kell a felügyelet…kisgyerekekre tudnám őket hasonlítani…

Tegnap kiselőadáskor mondja az idegenvezető, hogy „…ebben a korban még nem volt ám ilyen olyan zöldség…szal nem volt ám ketchup meg majonéz…”-erre a másik beteg, de teljesen kétségbeesve-„nem volt majonéz…akkor mivel ették a sült krumplit :D ?!” :D

Nem azt mondom, hogy ez a munka könnyű, mert felelősség vigyázni rájuk, és sok türelem is kell…de minden munkára születni kell… : )

Biztos vagyok abban, hogy nekem erre az egy évre tökéletes munkahelyet választottak…ennél jobban nem is kívánhatnék…

Jajj a kaját majdnem elfelejtettem…jujj rég ettem már ennyi még iylen finomságoakt…igaz h mindent agyon kell sóznom, de ezek aztán nem spórolnak a kajával:D desszerttel…igaz h hétfőn már majdnem éhen haltam, indulás előtt ettem aztán meg csak este 10kor…

…de kb minden nap este 10 kor vacsorázunk, csak mi kollégák…nyugodtan, csendesen, komótosan…és annyit amennyit akarok és mindig meleg kaja…nyami…hozzátudnék én ehhez szokni asszem…

Jánosomnak üzenném, hogy szerencséje van, hogy ez a tábor csak egy hetes…és nem április végéig tart, mert a reptéren nem ismerne meg…el is menne mellettem, akkora egy dagadt tehénné változnék :D

Remélem nem voltam túl zagyva csak most is rohanásban vagyok! a képekkel majd később jövök…

Ha lesz időm akkor majd még jövök a további eseményekkel :D

Szép napot mindenkinek!

Pusz

Helyzetjelentés

Egy apróbb beszámoló, mert az egész hetem rohanás volt és most meg már nagyon fáradt vagyok...csak holnap megyek táborba a betegekkel és még nem tudom h onnan tudok-e majd jelentkezni...

Hétfő átlagos nap volt azzal a kivétellel, hogy beszéltem az igazgatóval és a drága azt szeretné, ha még egy foyert megnézzek...szal itt telt be a pohár és beszéltem a fogadó szervezettel a héten volt konferencián, hogy ez nem lesz jó...utána beszéltem a foyerem fönökével, aki blatonban is jött értem, amikor lakótársam cserben hagyott...hogy nem érzem itt jól magam de nem tudom hogy mit tegyek...és azt mondta h csak udvariasságból nem kell itt maradnom...ott dolgozzak ahol boldog vagyok...mert ő is dolgozott olyan helyen ahol feleslegesnek érezte magát....

Keddig napom is átlagosnak indult...de ezek a belgák egyszerűen nem normálisak :D ebédkor beültettek szülinapos asztalhoz...és sorban jöttek az emberek, hogy boldog szülinapot...és én hiába mondtam a szervezőnek, hogy nincs szülinapom...szal ebben az évben msot ünnepeltem másodjára...kaptam még minitortát is :D kis gyertyával...vagyis palacsinta közé volt egy gombóc fagyi és arra tűzve egy kis gyertya....kihozták nekünk a kaját is...boldog szülinapot zenét is hallgattunk...szal ezekutánm már csak vigyorogni tudtam...délután pedig erdei kirándulást tettünk a betegekkel...

Szerdától-Péntekig szemináriumon, konferencián voltunk...erről majd később írok, ha lesz energiám...de nagyno jó volt...péntektől-vasárnapig vagyis máig a magyar lánynál voltam, fél 3kor értem haza...gyorsan kimostam még pár ruhámat...mivel holnap indulok a betegekkel táborba...tavaszi szünetre...hát kíváncsian várom:D bár kicsit tartok is tőle mivel hétfőtől hétfőig tart...és tuti fárasztó lesz éjjel nappal velük...de majd csak lesz valami...

A lényeg az, hogy táborom után Petra a fogadó szervezet egyik vezető féléje beszélni fog az igazgatóval és elvileg remélhetőleg visszamehetek majd a régi foyerembe :D
Nagyon remélem :)

Mára tényleg csak ennyit...

Mindenki szurkoljon, hogy legyen netem a tábor alatt, mert meg fogok különben őrülni :D

Pusz

Amy-vel az amerikai lánnyal

Ábel és Ole nagy beszélgetés közben, úgy érzem ez a kézzel mutogatás közös vonás :D

Ábel és Sarah

Játék...tojást meg kellett óvni...ledobtuk ezt az emeletről és nem tört össze, bár ezt még ugye meg kell fordítani és a papíros része az kb olyan volt mint egy ejtőernyő  :D

Kacsa barát :D