Szívvel lélekkel Afrikában !

Nagy dolog nekem, kis dolog másoknak.

A hetünk elég esősre sikeredett, így elég sok időnk volt elmélkedni. Szerettem volna írni pár sort arról, hogy mit is csinálunk mi Zanzibáron és miért is vagyunk itt majdnem egy hónapot. Az igazság az, hogy próbálunk itt úgy élni, mint egy helyi ember. Mindennap dolgozunk, mint mindenki más csak online. Nekem a napom nagy részét hétköznap, napi 8 órában a munka kiteszi. Így próbálom az időmet úgy beosztani, hogy vagy korábban kezdek vagy előre dolgozok ha tudok, így munka előtt, ebédidőben, délután van időnk picit sétálni élvezni az ittlétet. Ma rá kellett döbbennem arra, hogy nem is olyan félelmetes ez a hely, mint amilyennek elsőre tűnt. Hétvégén körbesétáltuk, körbemotoroztuk a helyet és látva,hogy hogy élnek itt az emberek, kinyílt egy újabb ajtó a szívemben. Ma próbáltam a munkámat befejezni az egyik kedvelt éttermünk elött. Többen odajöttek hozzám felajánlva szuvenírt, hétvégi programot vagy akár masszázst. Úgy érzem, hogy közel 3 hét kellett ahhoz, de megérkeztem szívvel lélekkel Afrikába. Elkezdtem élvezni,hogy az emberek megállítanak minket és kérdeznek, érdeklődnek. Rádöbbentem arra is többek között, hogy vannak olyan munkák amelyeket az ember nem szívesen csinál azonban csinálnia kell, hogy tudjon boldogulnia. Itt is vannak karrierista emberek, (itt is kérnek iskola után már egyből 5 év munkatapasztalatot, itt is vannak álmodozók, vannak akik mindennap kijárnak apályban növényeket, kagylókat keresni, programokat ajánlanak turistáknak) akik szeretnének feljebb kerülni, itt is van diplomás pultos, mindenki teszi a dolgált a tőle telhető legjobb módon. Európában mi könnyen mondhatjuk szerintem, hogy ha nem tetszik akkor válts. Itt nincs annyi lehetőség. Itt az embe örül, ha van munkája(fehér ember szolgálni napi 10-12 órában, néha pihenőnap nélkül), örül, ha tud enni, örül, hogy van fedél a feje felett. Miközben befejeztem a munkámat, édesanyával beszéltem a parton, mutattam neki, hogy hol állok, mit látok , hol szoktunk enni. Anya csupa szív és szeretet és annak ellenére is, hogy ő nem utazik és mindig félt, hogy valami baj ér, mindig jóra tanított és hogy legyek kedves mindenkivel. Miközben telefonáltam egy árus jött felém és elhessegettem, mondván, hogy telefonálok nem kérek semmit. Anyának magyarázom, hogy ez már az ezredik árus aki idejön erre ő: Légy kedves! Ne bántsd! – anyu szavai mindig szíven találnak... párhuzamot húzva az elmúlt hetekkel és a saját munkatapasztalatommal, azt kell, hogy mondjam, hogy ezek az emberek is akár egymilliószor megállítanak, mindenki más és más személy, más személyiséggel. Mindenki kedvesen és mosolyogva jön hozzánk. Még akkor is elbeszélgetnek az emberrel, ha tudják hogy nem veszel semmit, érdeklődnek, hogy honnan jöttél, hogy tetszik a sziget, meddig maradsz stb....Számomra az első napokban ez picit túl sok volt, kellett egy kis idő hogy ez a sok inger ülepedjen bennem, de mindennap egy kis élménnyel, egyre jobban élvezem az ittlétet. Pl amikor valaki szóviccet csinál, a hungry Hungary-val, vagy amikor valaki büszkén mondja, hogy ismer valakit Budapestről, hallani a történeteket, ki hogy él és tanulni ezekből, részese lenni ennek a kultúrának egyedi és valószínűleg egyszeri lesz....kellett pár hét de úgy érzem MEGÉRKEZTEM Afrikába! J

Érzelmi hullám Kenya és Zanzibár között - Afrika felkavaró

Sziasztok !

Vegyes érzésekkel zártam, zártuk az első hetünket Daviddel tegnap, ami Zanzibárt illeti.

Sosem voltam még ennyire különleges és furcsa helyen. Amikor leszálltunk a reptérre egy nagy ruhás kendős ápolónő fogadott minket. Gondoltam azért van kendő a haján, mert emberekkel foglalkozik. Mit ne mondjak, kicsit sem volt kedves. Egyből van-e oltási papírunk ? Kikapta a kezemből. Látta, hogy be vagyok oltva és lecsippantott valami műszerrel, később gondolkodtunk, hogy valószínűleg lázmerő volt, mivel itt nagyon szigorúan veszik a sárgaláz oltást. David helyben kapta meg az oltást, amíg én a vízumos papírokat kitöltöttem. Engem nőként odakísértek egy női határátkelőhöz, ahol szintén egy haját kendőben eltakart hölgynek fizettem 50 dollárt, majd ujjlenyomat vettek és fényképet készítettek és kész voltam. Beléptem Zanzibárba.  Ehhez képest Davidnek nem engedték, hogy kártyával fizessen, kikísérték egy közeli pénzfelvevő automatához és megpróbáltak több pénz kérni tőle az oltásért. Neki amerikaiként 50 dollár volt az oltás és 100 dollár a vízum. Amíg Davidre vártam átvettem a csomagokat. Meglepő módon hozzám többen odaléptek, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire. Férfiak. Egyre több nőt láttam, tetőtől talpig kendőben....magamra borítottam az én kis szép törököknél vett kendőmet.

Reptéren vártak minket a szállodából, de itt is ahogy Kenyában is számost taxis volt és mind kiabált az ember után, hogy kell-e fuvar...aztán meg hogy Hakunamatata...Őszinte leszek, Kenya után nekem megérkezve Zanzibárba egy megkönnyebbülés volt. Kenyában érzelmileg túltöltődtem. Látva a sok szegény ember, a mérhetetlenül poros, koszos utcákat. Kicsit sok volt egyszerre, aztán áttérve ide, a reptérről a szállásunk felé átszeltük a szigetet, kb 1 óra alatt...itt is vannak koszos, poros utcák, de valahogy kevésbe...vagy már hozzászokott a szemem és átértékelődtem picit. Most már nem ért annyira mélyen, annyira szomorúan.

8 nap után Zanzibárban, Jambiani - Paje - Michamvi Kae - körbejárva a gyönyörű óceánpartot és csak egy utcával lejjebb lévő zanzibári életet, ami azért elég durva kombó....elgondolkodik az ember....Sétálsz a paradicsomban és egy utcával lejjebb emberek élik a mindennapi életüket, porban szegénységben, gyerekek cipő nélkül, tehén, tyúkok, kecskék sétálnak az utcák között, néhol kis macskaköves jellegű utcák, kis boltok, üzletek, ahol élelmiszert, néhány szuvenírt lehet venni. Érdekes, hogy a faluk, városok között nincsenek táblák, honnan tudják hogy épp melyik városba járnak ? haha... Más építészeti kultúra, amit már Kenyában is megfigyeltem, itt a házakat kövekből vagy fából építik valahogy...(erről majd még írok később amint lesz róla több információm) ...

Munka itt sem állhat meg :) 

Szépen lassan de rá kell jönnöm, hogy én először távolról szeretem vizsgálni a kultúrát, megfigyelő vagyok, hogy élnek, hogy mozognak itt az emberek. Milyenek a hétköznapok, hétvégék. David szeret az emberekkel beszélgetni, megtudni minél több mindent az életükről. Rájöttem, hogy akkora kulturális különbség van Afrikában az én kultúrámhoz képest így elsőre, hogy egyenlőre nekem ezt szoknom kell, de igyekszem nyitottabb lenni és beszélgetni helyiekkel. 8 nap után azt szűrtük le különösebb internetes olvasgatás után, hogy egy igazán erős iszlám vallású szigetről van szó. A kislányok már 5-6-7 évesen kendőben, hajukat eltakarva sétálnak az utcán. A legtöbb reakció azt mutatja, hogy nem szeretik a turistákat a helyiek. Sokan nem mosolyognak, nem barátságosak, ami a felnőtteket illeti. Aki kedves, aranyos, mosolygós az szeretne valamit eladni. Pár nőtől én itt kapom a megvető pillantásokat, hogy én ugye nem kendőbe vagyok öltözve és néha érzem a felsőbbrendűséget, mind férfiaktól, mind nőktől. Igyekszem azonban ezek ellenére is nyitott maradni és egy hét alatt nem levonni teljes mértékben a következtetést. Kenyában az emberek mosolyogtak mindenhol, mindenhol barátságosak voltak, sosem éreztem semmi megvető pillantást, csak én voltam sokkban a sok új látottaktól, de sosem ért semmi negatívum, max csak hogy itt is próbáltak lehúzni minket taxisok pár dollárral, vagy igazoltattak minket a bőrszínünk miatt.... Kenya nekem mindig a szívem csücske marad, ahol végleg kiléptem a komfortzónámból....

Visszagondolva az ott töltött időre azt kell mondjam, hogy ott az emberek talán még szegényebb körülmények között élnek, viszont boldogabbak és segítőkészebbek voltak mint itt. Zanzibárban kicsit az az érzésem, hogy nagyon a pénz motivál mindenkit. Fehérként mi itt gazdagnak számítunk és pl eleinte ahova jártunk vacsorázni, ebédezni, kinevettek minket, megpróbáltak több pénzzel lehúzni minket, és miután látták, hogy visszajárunk kedvesebbek lettek, mert kell nekik a vendég....bárosokkal való beszélgetések után megtudtuk azt, hogy van olyan dán fiú aki már 3 éve itt lakik és még mindig kinevetik...vagy hogy nagyon sokat dolgoznak szinte pihenőnap nélkül, meseszép óceánparton egész nap európaiakat és amerikaikat szolgálnak ki, kevés pénzért, borravaló nélkül....látva hogy mi simán megengedhetünk magunknak x ételt, koktélt, boltban csokit vagy kólát....elgondolkodtató amúgy, ha az ő helyzetükbe képzelve magunkat, mi hogy élnénk ezt meg, hisz sok embernek, aki ide születik főleg erre a szigetre valószínűleg nincs sok választása, elhagynia, vagy mást vallást választania, hiszen ebbe született bele ezt ismeri és még ha gondolkodik is azon, vagy eléggé nyitott szemléletű és tetszik neki Európa(más kontinens, más élet) vajon hogy tudna nekivágni, nekikezdeni egy másabb életnek ?  Ahol pl a nőknek is több joguk van ? Ahol van szabad akarata az embereknek, ahol van több joguk. ?! Mi is furcsán néznénk a gazdagnak gondolt turistákat helyiként? Mi is utálnánk őket vagy inkább irigykednénk?

Próbáljuk kiélvezni minden pillanatát ennek a csodálatosan összetett, egyedülálló kultúrának, amelyet valószínűleg most először és utoljára fogunk tapasztalni ebben az egy hónapban. Álmomban nem gondolkodtam azon, hogy vannak fekete muszlimok. Nekem ez a hely nagy álmom volt és a maga módján mindig is egy csoda marad a szívemben. Közel egy hónapot eltölteni itt azért nem kevés idő, és minden percéért hálás vagyok. Remélem ennyi idő alatt majd tudok egy átfogó képet adni a szigetről, hiszem amit eddig láttunk hihetetlen és ami szintén nagyon fontos, hogy Biztonságos. Sok a Solo utazó is, sokan pattannak csak robogóra(ahogy mi tettük tegnap) vagy biciklire. Én lányként azért azt mondom, hogy este egyedül azért sehol sem biztonságos, de nappal sehol nem éreztem veszélyt, bár hogy őszinte legyek szokni kell, hogy idegen emberek utánamrohannak a tengerparton, hogy szia hogy vagy ? Honnan jöttél ? Mi a neved ? Mikor jöttél blabla bla... de ezért utazunk nem, hogy érezzük ezeket a különbségeket, hogy ismerkedjünk, hogy a komfortzónánkon kívül találjuk magunkat, hogy érezzük, lássuk, tapasztaljunk...Arra is rájöttem a héten, hogy nem mindig kell egy kultúra része lenni, néha elég kívülről szemlélni azt és elfogadni őket, megtapasztalni és szívünkben megőrizni az élményeket.

Szeretném a fényképeimmel átadni a helyeknek a szép részét, azt hogyha idejöttök mit láttok, mit láthatunk a legtöbb utazási iroda oldalán és melyek a valós helyi képet, helyzetek, hogy hogyan élnek a helyiek, mi hogy láttuk azt  Ha élvezitek vagy kiváncsiak vagytok valamire nyugodtan írjatok, írjátok meg a véleményeteket, keressetek meg.

Legközelebb 14 érdekességgel jövök Zanzibárról.

Puszilok Mindenkit !

Brigi

Sokszínű Kenya

Kedves Barátaim!
Amikor tavaly elhagytam Európát, hogy felfedezzem New Yorkot, egy hét alatt semmi különleges atrocitás, sokk nem ért, majd Júliusban, hogy kiköltöztem 2 hónapra párom családjához Amerikába szintén semmi különleges sokk, váratlan esemény nem ért, teljesen megszokottan mozogtam a kinti kultúrában az itthoni és Európaihoz megszokottan. 
Tudtam és próbáltam lélekben felkészülni, hogy Afrika más lesz, nem nem gondoltam volna, hogy Kenya ekkora hatással lesz rám. 11 napot töltöttünk a városba. Ebből 4 napot Masai Marában voltunk a többit pedig Nairobi városában töltöttük. A 11 nap alatt több kultúrsokk ért, nem tudtam hova tenni az érzéseimet. Nem tartozom már a kezdő utazók közé, de ez a hely egyszer az egekbe vitt a gyönyörtől és a csodától, majd a földbe küldött a látottaktól. Ne értsetek félre, az ország maga egy csoda, sokszínű, főleg az emberek miatt merültem ki érzelmileg teljesen. 11 nap elég volt, hogy picit átértékelődjenek bennem a dolgok, hogy a már sokszor hallott mondat visszacsengjen a fülembe "a föld másik felén éheznek, ne pazarolj " stb. Szerintem ennyire mély kutatást egy utazásom előtt sem csináltam mint, ide Kenyába, viszont ami az interneten szerepel kisfilmek, történetek, csak az út egyik részére készít fel. Amit az ember a bőrén tapasztal és saját szemével lát, érzékel az leírhatatlan. Amikor sétáltunk az utcán és számomra felfoghatatlanul az emberek sétáltak az út mellett, sétáltak mindenhol, banánt árultak, gyümölcsöket, kukoricát. Leírhatatlan körülmények között éltek, leírhatatlan körülmények között vannak a boltjaik, a szolgáltatás amit nyújtanak bízva abba, hogy valaki betér és az adott napra is lesz betevő falatja....és amikor már túl voltam a sajnálaton rá kellett jönnöm, hogy itt az emberek így élnek, nekik ez a természetes, sokan nem jártak máshol, nem látták, hogy mi pl Európában hogy élünk. Szeretik az országukat és a legtöbb ember akikkel beszéltünk büszkék rá. Mondják hogy milyen szép, milyen szép az állat és növényvilág, ami kétségtelen. Sajnos itt is belefutottunk olyan emberekbe, akik a bőrszínünk miatt próbáltak belőlünk több pénzt kihúzni és sajnos emiatt igazoltattak is minket. Az éttermekben pedig igyekeznek ár nélküli étlapot adni, hogy a végén minél többet fizethessünk. Szerencsére találtunk egy helyi idegenvezetőt, aki ellátott minket minden jó tanáccsal és vele kirándultunk az első 4 napunkon. Ha valaki utazna a későbbiekben Kenyába szívesen megadom az elérhetőségét! Remek ember. 

Az első 4 napban Karen nevű külvárosi részben szálltunk meg. A környék egy csoda. Házak szépek, újak, közel a Zsiráf és Elefánt látványosságokhoz, szép kórház, meseszép bevásárlóközpont, nem győztem hangsúlyozni az otthoniaknak, hogy majdnemhogy meg sem mondanák, hogy nem Európában vannak. Az emberek mosolygósak, segítőkészek.

...azonban vannak dolgok amelyről nehezen beszél az ember, nehéz szavakba önteni, mit éreztem amikor megláttam az első romos házakat, az első poros utcákat, és ha jól tudom Afrika egyik legnagyobb nyomornegyedét, Kiberát. Vettünk egy családnak ételcsomagot, ami nekünk pár ezer forint, az nekik egy hónapnyi étel. Szerintem nem mondok újat, hogy néhol a könnyeimmel küszködtem, és néhol csak helyet adtam a könnyeknek. Hihetetlen és felfoghatatlan, hogy mekkora szegénység van, szemét és kosz és az emberek mégis mosolyognak, megbecsülik a mindennapjaikat, és kitartóan dolgoznak azért, hogy egyről a kettőre jussanak.
Ami az embernek elsőre egy összetákolt fabodega, az valakinek az életbenmaradása. Volt hogy két órán keresztül egy szó sem jött ki a számon, mert konkrétan elállt a lélegzetem a látványtól. Amikor egy 5 éves kisfiú vigyáz a tehenekre és birkákra...amikor az emberek km-ket gyalogolnak mert nincs pénzük tömegközlekedésre....amikor a folyóparton mossák a ruhájukat....amikor a tehén a szemétben kapirgál ételért...és akárkitől kértünk útbaigazitást, mindenki egy az egytől mosolygós volt és segítőkész....két hét alatt nem tudok mély következtetést levonni, azt tudom, hogy hihetetlen hatással volt rám az ország, Kenya egy csodálatos hely , amelyet az emberek varázsolnak egyedivé!

Sheldrick wildlife trust - adoptálhatsz elefántot, és támogathatod ezáltál az intézményt! Szuper élmény volt látni, hallani a megmentett elefántok történetét! Nagyon jól bánnak velük, öröm volt látni őket, és hogy az elefántok mennyire szeretik a gondozókat! :) 

Zsiráf központ - szintén megmentett állatok találhatóak itt, vagy akik már ide születtek

Masai falu látogatás! Gyerekek hihetetlenül boldogok voltak, hogy készítettünk velük egy fényképet! Imádtam minden pillanatát, amit a faluban töltöttünk! 

Köszönet Emboo camp-nek varázslatos és egyedi volt a Masai Maraban töltött időnk! Hihetetlen emberek! Első eco barát tábor! Napenergiat használnak, újrahasznosítanak, elektromos autót használnak! Az ételek pedig mesesek, meg az én érzékeny gyomromnak sem lett semmi baja! 

Legobb idegenvezetők! Köszönöm a legszebb helyeket, állatokat, legszebb naplementét, napkeltet, a sok történetét, információkat a kultúráról, állatokról! 

Szállásunk Emboo Camp-ben

Legszebb napnyugta

Nem is kívánhattunk volna szebb kezdetét a napnak, mint látni a bébi oroszlánokat játszani, vadászni tanulni. 

Reggelek így! Mindig is erről álmodtam! 

Legközelebb már Zanzibárból jelentkezem!
Puszi mindenkinek ! 

Miért éppen Amerika?

Sziasztok!

Páran tudjátok már a mi kis Love Storynkat Daviddel...Amikor tavaly végleg eldöntöttem, hogy a 2019-es évem szuper lesz és egy percet sem fogok szomorkodni senki és semmi miatt, január első hetében megismerkedtem Daviddel Budapesten random. Ő világkörüli úton volt és pont Budapesten telelt...ezekre a pillanatokra mondják, hogy megváltoztatnak és megváltoztatják az egész életedet. Mivel neki az Európai vízuma lejárt, el kellett hagynia Magyarországot, így követtem és együtt nyaraltunk törököknél, majd ő folytatta útját tovább Közel-keletre és Indiába. Egy hónap távollét után visszafordult miattam, értem a körútjáról, Indiából, hogy velem lehessen, nem kell mondanom mekkora meglepetés volt amikor azt gondoltam, hogy India szívében van és folytatja útját Nepálba, közbe pedig becsengetett hozzám egy szép tavaszi napom! Felfoghatatlan! Még most is érzem minden porcikámban a boldogságot. Ezt követően szépen megterveztünk mindent. Találtam online munkát, és követtem Amerikába.

9 hete érkeztem meg Usa-ba. Az elmúlt időszakot próbáltam hasznosan tölteni és magamba szívni a kultúrát. 8 éve lassan folyamatosan feszegetem a határaimat, kezdve azzal, hogy elköltöztem 19 évesen Belgiumba, francia nyelvterületre, ahol egy francia szót nem értettem, majd egy év alatt megtanultam a nyelvet, ezt követte Ausztria, majd az egyetemi megmérettetés.

Egyetem alatt sokáig burokban éltem, Európát nem hagytam el, azonban mindig is éreztem, hogy valami keresnivalóm van Amerikában, egy éve először kilépve a komfort zónámból egyedül nekivágtam New Yorkot felfedezni.

Találtam számos sztereotípiát a neten, találtam rengeteg dolgot Amerikáról, hogy mit egyél mit ne egyél, ki milyen itt, valaki ezeket mind 3 hét alatt, vagy pár hónap alatt írta le Amerikáról, hogy ki hogy él itt, ki mit csinál. Azt kell hogy mondjam, hogy én ezt lassan 10 hét alatt nem merném kijelenteni, nem pár hét alatt. Szerintem hónapok és évek kellenének, de akkor sem lehetne megmondani és ráhúzni egy sablont az egész nemzetre. Én ahogy megtapasztaltam, eltérő szokások vannak, nem csak háztartásonként, de államonként is. Mivel a párom amerikai és volt szerencsém számos amerikai családdal, fiatallal és idősebb korosztállyal is megismerkednem, azt kell, hogy mondjam, hogy a magyarokhoz képest sokkal lazábbak. Puszi helyett ölelés. Gusztustalan édes dolgokat tudnak összekajálni. Imádják a hamburgert ez tény. Gyengébb kávékat isznak mint, mi magyarok. Kevésbe jellemzőek itt a kiülős kávézók, bárok, pub-ok, egy egy helyen azért van elszórva, de nincs jelen a kiülős kávézó kultúrája. Minden étterembe a ketchup, majonéz ingyenesen fogyasztható. Legtöbb gyorsétterembe pedig a szénsavas üdítőital újratölthető, vagy a pincér újratölti neked ingyen, ahányszor akarod. Az éttermekben a helyfoglalást a pincérek rendezik, ahogy belépünk egy helyre odakísérnek az asztalunkhoz(főtől függően) és kapsz egy főpincért, ő foglalkozik veled egész végig, persze a kiszolgálás magas színvonalú hiszen itt a pincérek borravalóból élnek, nem igazán jellemző az alapbér, vagy csak minimális(javítson ki aki ezt jobban tudja légyszi :) ) Az utcák olyanok, mint a filmekben. Nincsenek kerítések.  Ami igazán tetszett, hogy mindenki barátságosan fogadott, akinek feltűnt az akcentusom, majdnem minden esetbe megkérdezte, hogy honnan jöttem. Jellemzően itt elsőre vagy megölelt mindenki, vagy kézfogással üdvözöltek és öleléssel köszöntek el.

A kint töltött 10 hetem alatt körülbelül 13 államot jártunk be, egytől egyik megvan mindegyiknek a maga szépsége és sajátossága. Rám a legnagyobb hatással Utah volt, amikor Coloradóból Utah felé vettük az irányt és a táj egyre kopárabb és vörösebb lett, úgy éreztem mintha már jártam volna itt, mintha nekem itt mindig is lett volna valami dolgom.  Kedvenc államom azonban Colorado marad, életem legszebb naplementéjét láttam az autóból a szállás felé. Életemben nem láttam még ennyi színt és ilyen élénk színeket, a nap pedig a hegyek mögött ment le így végig láttuk a hegyek korvonalát, mely különböző színekben pompázott. Hatalmas az égbolt délen, sosem láttam még ilyen csodát, mintha azt egész földet látnánk körbe. Leírhatatlan. Erre mondják, hogy saját szemmel kell látni, tapasztalni érezni. Amerikát én az otthonomnak éreztem 3 hónapig, nem ért kultúrsokk, természetesen mozogtam a helyiek között, azonban sokat segített az is, hogy David és a családja befogadott és családtagként kezeltek mindvégig. Az ételekről pedig annyit, hogy imádom a mexikói konyhát, a hamburgereket és nehéz nemet mondani a cukorral teli fánkoknak. Szerintem sztereotípia, hogy az amerikaiak csak hamburgert és egészségtelenül esznek, itt is lehet egészségesen étkezni, azonban könnyebb elcsábulni a kész ételek felé, hiszem akármerre megy az ember mindenhol lehet már előre csomagolt ételeket venni, és az előre csomagolásról még annyit, hogy rengeteg műanyagot használnak, pont az előrecsomagolt zöldségek, gyümölcsök, fánkok, édességek és készételek miatt többnyire.

Tömören, röviden, ahogy én láttam. Ha még valami eszembe jut, vagy lenne bárkinek bármi kérdése írjon nyugodtan.
Addig is jöjjenek a képek és puszi :)
Brigi

Portugália - az ország ami szerelem első látásra

Sziasztok! Portugál élmények!

Solo utazásom második állomása januárban Portugália volt. Madridból egy korai repülővel mentem át Portugáliába. Az utazás nagyon rövid volt és a leszállás maga volt a csoda, annyira szép volt a kilátás, rá lehetett látni az egész partszakaszra. Régóta szemeztem már Portugáliával, és ahogy az álmok beérnek ez is elérkezett idén. A repülőjegyeket akciósan vettem novemberbe, két hónappal előre, így az összes repjegyem pár ezer forint volt. A szállásaimat csak utazás előtt foglaltam le pár héttel. A belváros szívében szálltam meg. Előre kikerestem és nézegettem véleményeket, hogy hol érdemes megszállni, mi mennyire van messze és a véleményeket és a pénzkeretemet összevetve döntöttem. 

4 nap Portugáliaban - aki ismer az tudja, hogy jártam mar pár helyen, de nekem ez az ország lett a szívem csücske... az emberek csodalatosak, könnyedek, mosolygósak, hihetetlenül barátságosak...nem beszélnek sok helyen angolul, minden portugálul van kiírva, de kézzel lábbal mindent elmondanak...a helyiek többnyire beszédesek ahogy tapasztaltam, mar aki beszel angolul 😄 Utaztam németekkel, találkoztam franciákkal, amerikaiakkal es kávéztam portugál turista csoporttal...csupa kaland volt az itt töltött idom...életem legjobb utazása...macskaköves utcák, finom illatok, ételek... napsütés, tengerpart... Hálás vagyok! 🙏