Szívvel lélekkel Afrikában !

Nagy dolog nekem, kis dolog másoknak.

A hetünk elég esősre sikeredett, így elég sok időnk volt elmélkedni. Szerettem volna írni pár sort arról, hogy mit is csinálunk mi Zanzibáron és miért is vagyunk itt majdnem egy hónapot. Az igazság az, hogy próbálunk itt úgy élni, mint egy helyi ember. Mindennap dolgozunk, mint mindenki más csak online. Nekem a napom nagy részét hétköznap, napi 8 órában a munka kiteszi. Így próbálom az időmet úgy beosztani, hogy vagy korábban kezdek vagy előre dolgozok ha tudok, így munka előtt, ebédidőben, délután van időnk picit sétálni élvezni az ittlétet. Ma rá kellett döbbennem arra, hogy nem is olyan félelmetes ez a hely, mint amilyennek elsőre tűnt. Hétvégén körbesétáltuk, körbemotoroztuk a helyet és látva,hogy hogy élnek itt az emberek, kinyílt egy újabb ajtó a szívemben. Ma próbáltam a munkámat befejezni az egyik kedvelt éttermünk elött. Többen odajöttek hozzám felajánlva szuvenírt, hétvégi programot vagy akár masszázst. Úgy érzem, hogy közel 3 hét kellett ahhoz, de megérkeztem szívvel lélekkel Afrikába. Elkezdtem élvezni,hogy az emberek megállítanak minket és kérdeznek, érdeklődnek. Rádöbbentem arra is többek között, hogy vannak olyan munkák amelyeket az ember nem szívesen csinál azonban csinálnia kell, hogy tudjon boldogulnia. Itt is vannak karrierista emberek, (itt is kérnek iskola után már egyből 5 év munkatapasztalatot, itt is vannak álmodozók, vannak akik mindennap kijárnak apályban növényeket, kagylókat keresni, programokat ajánlanak turistáknak) akik szeretnének feljebb kerülni, itt is van diplomás pultos, mindenki teszi a dolgált a tőle telhető legjobb módon. Európában mi könnyen mondhatjuk szerintem, hogy ha nem tetszik akkor válts. Itt nincs annyi lehetőség. Itt az embe örül, ha van munkája(fehér ember szolgálni napi 10-12 órában, néha pihenőnap nélkül), örül, ha tud enni, örül, hogy van fedél a feje felett. Miközben befejeztem a munkámat, édesanyával beszéltem a parton, mutattam neki, hogy hol állok, mit látok , hol szoktunk enni. Anya csupa szív és szeretet és annak ellenére is, hogy ő nem utazik és mindig félt, hogy valami baj ér, mindig jóra tanított és hogy legyek kedves mindenkivel. Miközben telefonáltam egy árus jött felém és elhessegettem, mondván, hogy telefonálok nem kérek semmit. Anyának magyarázom, hogy ez már az ezredik árus aki idejön erre ő: Légy kedves! Ne bántsd! – anyu szavai mindig szíven találnak... párhuzamot húzva az elmúlt hetekkel és a saját munkatapasztalatommal, azt kell, hogy mondjam, hogy ezek az emberek is akár egymilliószor megállítanak, mindenki más és más személy, más személyiséggel. Mindenki kedvesen és mosolyogva jön hozzánk. Még akkor is elbeszélgetnek az emberrel, ha tudják hogy nem veszel semmit, érdeklődnek, hogy honnan jöttél, hogy tetszik a sziget, meddig maradsz stb....Számomra az első napokban ez picit túl sok volt, kellett egy kis idő hogy ez a sok inger ülepedjen bennem, de mindennap egy kis élménnyel, egyre jobban élvezem az ittlétet. Pl amikor valaki szóviccet csinál, a hungry Hungary-val, vagy amikor valaki büszkén mondja, hogy ismer valakit Budapestről, hallani a történeteket, ki hogy él és tanulni ezekből, részese lenni ennek a kultúrának egyedi és valószínűleg egyszeri lesz....kellett pár hét de úgy érzem MEGÉRKEZTEM Afrikába! J