Relaxációs tábor, Mons, ma

Sziasztok! (2012.02.24)

Kedden 8.30-ra mentem szokásosan dolgozni,  körülbelül 1 órába telt a három napos kaja összekreálni a konyháról szóval kilenc után majdnem 10 volt már megpakolva sok sok finomsággal nekivágtunk a fél órára lévő kis túraház felkutatásának, ami aztán a későbbiekben kiderült, nem is olyan kicsi…

Ez a ház tényleg a kényelmet helyezte előtérbe…olyan kilátás volt a nappaliból, hogy éjjel nappal csak abban a bőrfotelben ültem volna legszívesebben és csak néztem volna a kilátást…nem volt semmi extra a tájban de pont ezért volt nagyszerű…ahogy bejártuk gyalog, autóval a környéket és ahogy ott ültem abban a bőrfotelben teljes harmóniát éreztem…és végig azon járt az agyam, hogy ez tényleg nekem való, nem hiába kerültem Belgiumba, Belgium az én országom, csak miért franciául beszélnek :D úgy érzem,  bele tudnék szeretni ebbe az életvitelbe, ezekbe a kis dimbes-dombos dombos helyekbe, szép, érdekes házakba, de a franciát nem tudom, hogy meg tudnám valaha is szokni, vagy azt h itt három nyelvet beszélnek, és minden kétszer vagy háromszor van kiírva…hogy is mondjam ez a holland nyelv az agyamra megy:D

Szóval tehát a háznál tartottam… paraszt ház feelingje volt, de mégis a maga modern jellegével…kis klasszikus házikóban sziesztáztunk, és mondhatom azt h ez tényleg szieszta volt, igaz h az utolsó napra már elég fáradt voltam, de ez lehet betudható annak is, hogy fáradt vagyok…

Lepakoltunk, kiválasztottuk a szobákat, a szobámhoz volt fürdő, mosdó egyben, ahogy az összes többi szobához is…Megebédeltünk, majd kis túrára indultunk, csak ugye azt nem kalkuláltuk bele, hogy esős idő volt, szóval akkora sár volt, hogy az egy órásnak tervezett túrából kb 10 perc lett, mert két beteg is elsüllyedt bokáig a sárban:D és a másik két kolléga próbálta kihalászni a sárból őket, de a kollégáim is tiszta sárosak lettek:D szóval ezt neveztük el aztán Sár terápiának :D addig próbálták a gondozott csaj lábát kihalászni a sáros földból, amíg a csaj lába kicsúszott a cipőből, de ugye ebből következően a cipő a földben maradt:D utána meg azt próbálták kihalászni, ugye mindezt én a másik száraz oldalról néztem a többi száraz enyhén sáros beteggel, és mondtam utána h désolé, sajnálom,  de nekem csak ez az egy cipőm van erre a 3 napra:D és úgy nevettem rajtuk, de ők is magukon, még másnak is ezen nevettünk…mellékesen a kollégám, a cipőhalászás és a betegek kimentése a sárból akció közben a saját cipőjének talpát is elhagyta :D egyszer csak nézi, hogy hát ez meg mi, ugye én ezt még mindig a másik oldalról figyeltem, egyszer csak lehajol és akkor jött rá, hogy ez az ő cipőtalpa:D háát emberek én ennyit rég nevettem:D de utána akár mikor egymásra néztünk csak nevettünk :D

Szóval a du-áni túrázásból, du-áni cipőpucolás lett :D most már nem kell beírnom a jutubra, hogy hogyan kell cipőt pucolnom, mert egy egész du-án azt sikáltam:D de másik két kollegámmala jókat nevettünk közbe,, tényleg imádom őket, és hihetetlen a férfi kollegám 40 éves, sosem gondoltam volna, de van neki két nagyon édes kisgyereke, és ők is itt voltak, szóval a héten majdnemhogy egy picit bébiszitter is voltam...Mondja a kollégám, hogy lehetnék a lánya:D én meg erre:D jó de akkor veszel nekem kocsit :D aztán csak nevettünk…nagyon jó fejek ám…

Este kollegám felesége is velünk vacsizott és ez lehet, hogy csak nekem érdekes, de rá is kérdeztem, hogy mióta vannak együtt…és 23 éve…és úgy néznek egymásra mintha tegnap jöttek volna csak össze…olyan szerelemmel néznek egymásra…jó látni ilyet…és nagyon jó fej felesége van…meg tudom érteni, hogy miért szeretik egymást ennyi ideje…

Aztán a szerdai főprogram uszoda volt.olyan házban voltunk, hogy nekem az eszem megállt, hihetetlen, hogy milyen gazdag emberek vannak….ahol voltunk usziban, az egy magánház, csak a nőci gyógytornász és mivel ezzel foglalkozik így van neki otthon egy saját hatalmas uszodája…

Mellékesen ezen a környéken olyan házak, autók voltak, hogy azért ezek a belgák tudnak élni, Előtérbe helyezik a kényelmet az fix.

Mindennapos reggeli, ebéd vacsi készítés, majd utána az eltakarítás…de nagyon jó kis csapatunk volt, mindenki segítőkész volt…szerda este meglátogatott bennünket az igazgató is…

Szóval csak aludni jártam a szobámba meg papírzsepiért, mivel pont meg voltam fázva:S

első nap túra, sár minden mennyiségben

persze innen sem maradhat el a kacsa:D milyen véletlenek vannak, nappali =lámpa

első nap túra

apartmanhoz tartozó bár

kilátás a házból

nappali egyik része

kívülről

Tegnap picit megfáradtan tértem haza, de sok energiával, még az egyik beteget az otthonába kisértem mert ő vak… aztán hazafele vettem az irányt…

A holnapi napommal meg még nem tom mi lesz…lehet ez is egy spontán ötlet lesz, ahogy a múlt heti hétvégém:D szombaton a lengyel lány értem jött és egy remek hétvégét töltöttünk Mons-ban, shoppingoltunk kávéztünk stb. Majd Sarah-nál folytattuk az estét, Juliával, Thaléval, Kaskával és magammal, lakótársam később csatlakaozott…nem akarok mindig róla beszélni szóval most rá nem térnék ki…

Szóval, mindenki szurkoljon, hogy holnap ne otthon lopjam a napot, hanem a csodálatos Luxemburgban kezdjem a napomat:D ( ezt még tegnap írtam 24-én)

Most gyorsan összecsapva csak ennyi...mert rohanok találkozom egy belga lánnyal :) nagyon aranyos, megyünk mons-ba shoppingolni, császkálni, de megmondom őszintén picit izgulok a franciám miatt...de végülis eddig is megértettem magam nagyjából vele franciául...remélem a mai napra a legjobbakat...és ugye ebből következik, hogy Luxemburgból nem lett semmi :S köszönöm K :(

Aztán majd lassan írom a heteket napokat, hogy mikor érdemes hozzám jönni, hogy csaphassunk egy remek brüsszeli éjszakát vagy valamerre :D

Puszi mindenekinek….

EGY REMEK SZERDAI MUNKANAP

Sziasztok!

Szerda egy átlagos napnak indult, de az egyik pillanatról a másikra a fejembe vettem, hogy miért is ne szeretnék menni bowlingozni…és magamhoz sem tértem még kora reggel de rákérdeztem a főnöknél és mehettem is velük…A falutól körülbelül a fél órára lévő városba Tournai-ba utaztunk a betegekkel együtt egy körülbelül 16 személyes kisbusszal, rajtam kívül még három kolléga társaságában… Az egyik kollégával most találkoztam először, véleményem szerint mondjuk ez már az úton aztán világossá is vált, hogy erős dohányos, mivel hihetetlenül rekedt és az a cigeratta rekedt hangja van…Ennél jobban nem tudom részletezni, de szerintem nem is kell :D a másik a műhelyek főnöke, aki amúgy néha néha tesi foglalkozásokat tart, de nem ő a „fő  tesi tanár”, gondolom csak valamit csinálnia kell aztán néha néha tart egy egy pingpong vagy fene tudja milyen tesi órákat :D A 3. pedig az én munkatársam, akivel a Hidróba( mozgásfejlesztős műhelyben) dolgozom együtt…

9.00-9.30-ig utaztunk, helyet foglaltam a némós beteg mellett( ugye aki mindig mindent elfelejt)

eltérve kicsit a témától, tegnap bementem a volt foyer-embe és ugye a betegeim nem tudják h nekem otthont kellett cserélnem, de nem is baj, én attól ugyanúgy látogatom őket, mintha ott dolgoznék…aztán ugye tegnap is bementem este pár órára, aztán kérdezi  tőlem a némós, hogy meddig dolgozok, mondom nem tudom talán 20.00. na és itt jön a csavar, szegényemnek sikerült 5 hónap alatt memorizálnia, hogy hiszen én mindig 21.00ig dolgozom akkor most mi történt, és teljesen kiült az arcára a kérdőjel, hogy most mi van? :D aztán utána mondta is h hisz általában mindig 21.00 dolgozol…aztán mondtam h de ma csak 20.00-ig…aztán amikor legközelebb jött, hogy megkérdezze, akkor már csak bólogattam a 21.00órára, nem akartam nagyon belemenni újra… :D)

de esküszöm ezek a belga utak valami borzalom, hogy mennyire egyformák, az első 10 percben azt hittem, hogy körbe-körbe megyünk, mert valahogy mindig hasonló  útszakaszra, bevásárlóközpontot jelző táblára figyeltem fel .

Körülbelül 9.30-kor megérkeztünk Tournai-ba, ami igazából számomra a 2. legkedvesebb város Belgiumban ez idáig…Leparkoltunk, a pálya pár percre volt gyalog, útközben kérdezték, hogy játszani akarok-e?:D Naná, hogy játszani akarok:D gyors cipőcsere aztán uccu neki :D

…és ha hiszitek ha nem, vannak olyan betegek, akikkel lehet nem lehet normálisan beszélgetni, de valahogy olyan jó készségük van pár dologhoz, hogy az valami lehengerlő…G(mozgásfejlesztős kollegám)  és én játszottunk a másik kettő csak felügyelte a játék menetét…Miért is ne én voltam az első:D ahhoz képest, hogy most játszottam életemben másodszor mondhatom azt h nem voltam béna :D jó most lehet azt gondolja mindenki, hogy fogyikkal szemben, jó hogy nem béna az ember, de én teljes döbbenettel néztem, azt, hogy van pár beteg, akivel nem nagyon lehet beszélgetni, de olyanokat gurított, hogy vagy eldőlt az összes bábu, vagy kettő megmaradt, és a kettő közül az egyiket úgy eltalálta, hogy a másik is ledőlt:D G már fogta a fejét:D mert ő bénázott…:D aztán a végére elég szép eredmények kerekedtek ki mindenkinél…fél 12-ig voltunk ott, visszaindulás előtt mindenki kapott egy üdítőt vagy kávét, amit szerettünk volna…volt olyan akinek semmi sem volt jó, az kapott egy csipszet :D

SZERDAI NAPOMRA EZ VOLT A MUNKÁM!!! :D

Csütörtök( tegnap)

Életemben másodszor voltam az új műhelyemben a mozgásfejlesztősben, és újra egyedül voltam a betegekkel…igaz, hogy az eredeti tervem szerint egész nap sportoltam volna a betegekkel, de végül is ez is jó volt…bár nagyobb kihívás az biztos…5 embernek tartottam foglalkozást, az 5. én voltam:D az egyik emberke vele nem lehet mit kezdeni, őt hagytam táncikálni rajzolni, motyogni magában, ő ilyen…

A másik 3 hárommal pedig különböző játékokba kezdtünk, ennek a műhelynek ez a szépsége, különböző játékokkal majd a későbbiekben az uszodai gyógytornával próbáljuk fejleszteni a gondolkodásukat…

Élveztem minden pillanatot, megértették, amit mondtam és együtt is működtek velem  :D

Jókat nevettünk, aztán ebédeltünk, majd átadtam a munkát az eredeti kollégának : )

Du-án pedig újra meglátogattam a volt foyer-emet :D imádom ezt a helyet, úgy feltöltődöm utána energiával, úgy imádom ezeket az embereket….

Ennyit mára, puszilok mindenkit

Egyszer fenn, egyszer lenn

Tegnap beszéltem az igazgatóval, ahogy már írtam, elmondtam neki, hogy mennyire nehéz nekem ez a váltás. A munkámat szívből csinálom, szeretnek a betegek  és, hogy nekem ez a foyer a 2. otthonommá vált Belgiumban…olyan mintha kis család lennénk…és, hogy nem értem miért kell váltanom, mert az előttem lévő összes önkéntes egy évet volt egy helyen…

…és igen üzenném mindenkinek, hogy a legnagyobb bizalmat mindig önmagába fektesse, találja meg…kétszer beszéljen meg inkább mindenki mindent önmagával,  vagy bizonyosodjon meg abban, hogy tényleg megfelelő emberről hiszi azt, hogy ő-e az a megfelelő személy, akiben megbízhat…vagy vegyen magának egy háziállatot…az tuti meghallgatja minden gondját…

Szerintem ennyiből mindenkinek leesett, hogy nem maradhatok a helyemen, mellesleg az igazgató a képembe hazudott, sőt még a másik nagyfőnökömet is meghazudtolta, aki az én érdekemben szólt… és talán jobb is, hogy nem értettem meg minden egyes mondatát, mert csak még jobban bántana…tudjátok, hogy nekem ez azért nagy szó mert én élek, halok a munkámért…

Szóval igen…Tegnap bebizonyosodott újra, hogy egyedül állok a nagyvilág közepén, kedves mosolyok mögött milyen szép kétszínűség húzódik …egyedül  minden gondommal bajommal, itt már senki sem fut utánam egy „tyúkhúslevest a léleknek” , kedves szóval…kedves az együttérzés, de nem megyek vele semmire…lassan 6 hónap elteltével először tegnap éreztem úgy, hogy görcs van a gyomromba és nem szeretnék dolgozni menni…tudjátok mit jelent ez?- ...

Megszerettem a foyer-emban lakó embereket…és nehezebb két otthon közötti váltás, minthogy nem beszéltem kezdetekben franciául…hihetetlen, magam sem értem, miért ilyen nehéz ez nekem,  persze alapból is ez volt a tervem, hogy félévkor otthon cserélek, de utálom, ha a képembe hazudtak, és főleg azt ha mások helyettem döntöttek…

…de nem hagyom senkinek sem, hogy a magabiztosságomat, határozottságomat, örömömet megtörje…ugyanazt a boldogságot fogom árasztani és ugyanazokat a mosolyokat fogom az arcokra csalogatni, ahogy eddig tettem…

Amúgy tegnap az első napom aztán kellemes volt az új foyer-emben(beteg otthon), de nem ugyanaz az érzés van bennem, mint a másik helynél, egyszerűen nincs egy belső hang érzés ami azt az ösztönzést adná, hogy mosolyogj….persze nem a betegekkel van gond, itt is mindenki kedves, aranyos…de alaphelyzetben én örömmel megyek munkába, de tegnap egy kisvilág omlott össze bennem…

…de meglepett, hogy mennyire lelkesedve vártak az új helyemen : ) kíváncsi leszek majd a következő hetek, hogy zajlanak le…

Aztán, hogy lakótársamról is szóljak pár szót, most csöppet kellemesebb a helyzet…most egy picit tényleg lakótársak vagyunk és nem csak éldegélünk egymás mellett…

Következzen egy kis jó hír is itt a végén, vagy majd jövő hét végén megmondom, hogy mennyire jó hír :D 21-23-ig megyek a betegekkel túrázni :D majd képekkel a túra után jövök, de elvileg valami fullós faházas helyre megyünk…szauna, uszoda minden :D már most imádom az új műhelyemen, mert ugye mozgásfejlesztéses műhelyben dolgozok ettől a héttel:D de nagyon jól hangzik ez a 3 napos túrázás, de biztos fárasztó lesz majd 2 és fél napot a betegekkel lenni non stop :D majd meglátjuk :D

Na de most megyek,  meglátogatom a betegeimet a sajnos már csak a volt foyeremben : )

Puszilok mindenkit…

Le sem tagadhatnám

Szia Február 13.

Szervusz Mindenki!

Le sem tagadhatnám, hogy egy remek hétvégét töltöttem a Sarah-val és Kaskával nálunk. Sarah-nak üzenném, ha fordítaná, hogy igen lehet h lyukas markú vagy, de én annak ellenére nagyon szeretlek :D  Sarah ♥, kicsit néha talán olyannak látlak mint amikor nekem van egy „remek” napom és valahogy minden kiesik a kezemből :D sebaj :D

Na szóval, szombat du-án S-el ( innentől rövidítem) és lakótársammal (M) elmentünk Beloil-be( Kaska(K) csak az este folyamán csatlakozott, mert dolgozott) egy kastélyt megnézni…és ide minden bizonnyal biciklivel is vissza fogok járni…nincs messze szerintem fél-1 óra alatt biciklivel ott is lennék és semmi bonyodalom csak egyenesen kell haladni a főúton…kicsit azért érdekes a végén még kiderül, hogy ha lenne egy pöpec biciklim még biciklivel és el tudnék jutni mindenhova:D  bár ha beköszönt a tavasz, nyár valószínű az lesz :D elkezdek feltérképezni a terepet :P

Ez a kastély bűbájos, igaz h még csak oldalról és elölről láttam, mert télen zárva van:S de az egész terület ahol elhelyezkedik…beleszerettem…

…ahogy megérkezik Sarah és Kaska teljesen feltöltődöm, valóban imádom őket, mellettük csak nevetni lehet:D Sarah az örökmozgó, Kaska a vicces:D bár lehet a lengyel akcentusa tesz csak rá egy lapáttal és attól vicces minden dolga:D na :D imádnivaló :D és a két magyar barátosnémnek üzenném K-nak és Zs-nek:  köszönöm, hogy annyi hülye csajos meg mindenféle filmet nézettetek velem:D mert most totális képben vagyok:D hahaha:D  bár én nem fújom kívülről a színészek neveit mint Sarah:D de azért na:D

Kaska and Sarah…thank you so much my h colour… :D (K és S köszönöm a „barnulást” és az utána lévő örömtáncot :D )

Ma pedig mindenki erősen gondoljon rám 5kor…ma ugye megkezdem a munkámat 4kor az új foyer-ben, de szokásosan 5kor beszélünk az igazgatóval, és újra szólni fogok, hogy nem szeretnék új helyre kerülni…ebben az egészben már csak az a ciki, ha nem engedi meg, de mindenki tudja majd az új foyerban h én mennyire nem akartam cserélni, akkor tök ciki lesz ott dolgozni, de határozott vagyok, imádom a foyer-emet ezért nem akarok változtatni, minden követ megmozgatok, ha más nincs, akkor saját döntés alapján maradok a régi foyer-embe…aztán  ennyi… eddig az összes itt dolgozó önkéntes dolgozhatott egy helyen…el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire nem hiányzik nekem ezt a változás, a mostani helyemen mindenkit imádok, szeretek dolgozni és ahogy már többször elmondtam nekem ez nem is munka, mert szabadidőmben is szívesen bejárok…

…persze mindenhova be tudok illeszkedni, csak az nem mindegy, hogy szívből csinálom-e vagy sem… a kollegák mindenhol segítőkészek, de nálam mindig is a betegek voltak szem előtt…és a mostani otthonomban imádom őket…hisz elfogadtak olyannak amilyen vagyok és sosem néztek hülyének…mindig annyit mondtak, annyit adtak magukból amennyit kellett…

Fényképek jan22-ről, szülinapi bulim utána napról, amiket még csak most kaptam meg :D Thank you Anna : )

Belgium, avagy a mosoly országában

Sziasztok! 
Ma megint fesztivál volt a munkahelyemen, egyszerűen hihetetlen ez a belga mentalitás, hogy tudják belőlem kiváltani ezt az érzést, egyszerűen nem tudok nem mosolyogni...olyan életenergiájuk van, hogy az hihetetlen...egész nap csak az járt a fejemben, hogy Belgiumban, a mosoly országában vagyok...és milyen csodálatos, hogy itt megünneplik a 10-20 éve itt dolgozókat és itt élő fogyatékosokat...milyen csodálatos már, hogy azt mondják, gratulálok 10 éve itt élsz, és te egy csodálatos ember vagy úgy ahogy vagy...
Igen egy csodálatos napot, hetet hagytam magam mögött, mondhatnám hogy ugyanaz a lemenetele minden hetemnek, mivel ugyanaz a napirendbeosztásom, de mindennap kapok valami újat...itt mindennap más még ha ugyanolyan is:) tudom h ez furcsa...egyre több minden kezd kitisztulni a fejemben is...egyre több mindent értek...egyre jobban tudok érvényesülni...

Hétfőtől megkezdtem a munkámat a két másik műhelyben is...úgy döntöttem h lovassportot fogok választani plusz foglalkozásnak, mellette pedig a gyógytornászokkal fogok dolgozni... és mindenki szurkoljon nekem, hogy megmaradjon bennem ez a csodálatosan sok energia, amit még az idióta lakótársam sem tud elvenni tőlem, és elkezdjek tanulni gitározni...tudom minden rajtam múlik, és a kitartásomon....de eldöntöttem, hogy 100%-os egy évet akarok itt teljesíteni...azt akarom, hogy az egy év végére elérjem az erre az egy évre kitűzött céljaimat...és úgy tudjak hazamenni, ahogy annak lennie kell és még annál is tökéletesebb érzéssel...persze minden hiányozni fog...aki nem dolgozott még fogyatékos emberekkel az el sem tudja képzelni, hogy mennyire csodálatos egy munka ez...lehet h csak itt teszik ennyire remekké, de én itt imádok minden egyes "fűszálat"...

...és lehet butaságnak hangzik, de nekem itt majdnem minden tökéletes, csak igen kaptam egy "rendes" lakótársat...


Hétfőn szintén megkezdem a munkámat a másik otthonban, de lehet futok a mostani után még egy kört az igazgatónál...ma beszéltem a foyer-em főnökével, ő sem érti miért kell cserélnem, mondtam neki, hogy én azt hittem h próbléma volt velem, de nem is gondolnám amúgy h ez lenne az ok mert mindenkivel remek kapcsolatom van...karácsony után főleg...mivel msotmár beszélek annyit h mindnkivel el tudok beszélgetni, hülyülni, úgy érzem a kollégák szeretnek, befogadtak, szóval senki sem érti miért kell cserélnem, pénteken beszéltem a három foyer főnökével, kérdezte h hogy érzem magam a csere miatt, mert hogy beszélt az igazgatóval az érdekemben, és mondtam neki, hogy nem értem, és mondta h próbáljak mégegyszer beszélni az igazgatóval, szóval mindenki mellettem áll, remélem történni is fog valami....

Az igazgató szerint ez a csere csak jó lehet nekem, mert új hely, új emberek, új szavak és igy lehet aktívabb lesz majd a nyelvtanulásom, de pont most szoktam meg mindent itt ezen a munkahelyen, kezdek kibontakozni, beszélgetni, játszani a betegekkel...és pont most...hát elszomordtam de semmi probléma, szabadidőmben és unalmas pillanataimban, visszajárok majd ha nem engedik meg a maradást...

A másik otthon is jó, de itt imádom a betegeket, és az egyetlen dolog ami miatt a másik otthon szeretem az a főnök, aki csupa jó lélek, és tiszta segítőkész mindenben:) akármikor számíthatnék rá bármi problémám lenne...

Jajj, meg a héten megkaptam az első pofont az élettől itt:D de szó szerint:D a kedvenc betegem adott egy taslit :D jó semmi komoly de azért felébredtem 9kor egyből:D tudni kell h nem tudja elviselni a másik közeledését, mostmár azért lassan megszokja h én a nevelője vagyok, de amikor meg akartam igazítani az ingjét lekevert egyet :D de attól még ugyanúgy imádom :D

a másik beteg pedig akit nagyon  csípek a némós beteg :D aki mindent mindig elfelejt:D na vele jókat szoktam kommunikálni :D és százszor elmondja egy nap h nemsokára találkozunk de öt percenként :D

Mára ennyit, mert nagyon fáradt vagyok:)

Puszilok mindenkit :)

Péntek, Szombat, Vasárnap

Sziasztok : )

Akkor  talán kezdem a péntektől…remek napom volt,  teljes mértékben,

 D-vel, M-mel, C-vel, K-val és a főnökkel dolgoztam együtt…igen ilyen sokan dolgozunk együtt egy időben a foyer-ban : ) szó mi szó még annál is jobban kezdem magam itt érezni, mint eddig, pedig aztán totális boldog vagyok minden egyes pillanatban amikor dolgozom, most már teljesen ki tudom tölteni az időmet a betegekkel…játszom velük, hülyülünk :D hát na adom önmagamat belga módra:D azért a határt meg kell húzni persze h én a nevelőjük vagyok nem a játszótársuk…

nagyon jól érzem magam…  imádom a munkámat… és tudjátok az az igazság,  ha ők fogyatékosak is látták, látják, hogy mennyire akarom, hogy megértsenek, és ők látták talán a legjobban, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt hónapokban…

lényeg a lényeg, egy év az egy év, nem lehet ennyi idő alatt elsajátítani a franciát teljes mértékben, úgy h előtte még sosem tanultam, jó lehet valaki őstehetség, és egy év alatt megtanulja anyanyelvi szinten:D  az jelentkezzen, mert le kalappal :D de majd meglátjuk, még h mit hozok ki a franciámból év végéig :P

…pénteken itt esett a hó, tényleg jó napom volt, és a kolleganőm akivel eddig nem sokat beszéltem úgy érzem kezd megnyílni felém, kis apró jelek:D tudom ne menjek senki agyára a jelekkel:D de ezek tényleg azok:D nem női logika:D nem:D de sokat számít h elkezdett velem viccelődni : )

…és pénteken amikor Dimmel, és C-val maradtunk a betegekkel, tök kis családias volt, tényleg jó ám közöttük úgy mászkálni, hogy úgy érzem befogadtak… :)

Kollegák:  D-vel imádok együtt dolgozni, ő nagyon vicces, a kedvenc betegem, az ő kedvenc betege is szerintem:D  M anyukámra emlékeztet , K érdeklődő- vele mindig jól el tudok beszélgetni és nagyon segítőkész :)  F  tanítja a betegeket táncolni, és tanítja angolra őket, és mindig jót nevetek rajt… C-vel eddig nem sokat beszéltem, de talán most kezd megnyílni, vicces, segítőkész…

Kaskával

Szombat

Péntek este megbeszéltem egyik kollégámmal, hogy szombaton reggel, mivel ő úgyis keresztül menne a falun, elvisz a legközelebbi kisvárosba, hogy onnan tovább tudjak menni Kaskához  : )
Hát nem igy lett, ment a szervezkedés reggel, mert a kolléga még sem tudott értem jönni, így jött velem lakótársam, akinek nagyon nem vágytam a társaságára, de legalább nem volt lelkiismeret furdalásom, amiatt h csak úgy leléptem volna…meg pénteken az apartmanban nem volt víz szóval…talán így volt a legkorrektebb, hogy ő is eljött velem…

Kaska, Ábel és Patrik( Ábel magyar barátja) vártak bennünket Mons-ban, majd kocsival tovább indulva Kaska és Ábel lakhelyének közelében lévő erdőben tettünk egy kis kitérőt...

Jelentem csodálatos erdei sétát tettünk…nagyon szép volt…teljesen felfrissültem…Majd Kaskáéknál néztünk egy filmet, estefele elmentünk beültünk egy hangulatos kis helyre, beszélgetni egy pohár belga sör, kávé mellett :D ami mellé szokásosan kapunk egy kis adag csipszet…

Vasárnap

11-kor kezdtük meg a kirándulást Antwerpen felé, szerencsére, ha jól tudom Kaska elnézte a vonatunkat, így csak 10-15 percet vártunk Soignes-ban, majd Brüsszelben átszálltunk egy nemzetközi vonatra, na de persze nem maradhat el a reggeli kávé kiránduláskor, szóval vettünk Kaskával 1,80 €-ért egy reggeli menüt, croisont kávéval :D amit a vonaton fogyasztottunk el...

A nemzetközi vonatunkról annyit kell tudni, hogy pont Amszterdamba ment, szóval a szívem szakadt meg h nem ott kötöttünk ki :D de ami késik nem múlik :P de azért szomorú h fél-1 óra választott el a szeretett Hollandiámtól : )

13 körül megérkeztünk Antwerpenben, de végig olyan érzésem volt mintha Holland területen lennénk, mivel Brüsszel észak-nyugati része modernebb és szerintem mondhatom ezt h minden 2.-3. ember beszél angolul  :D jó talán inkább mindenhol angol szavakat hallottam:D

NAGYON HIDEG VOLT! – mondom mindenkinek, hogy kiránduláshoz jobb időt válasszon magának :D de azért nem volt rossz nap, csak hideg : )

Amit láttunk:

20 körül értünk vissza Kaskáékhoz….

Je suis trés content- Boldogság :D:D

Sziasztok!

Dreamland

Ma napom csúcspontja ehhez a képhez fűződik...úgy volt h mivel műhelyt cserélek, így ma megnézem az uszodai foglalkozást, de a hideg miatt inkább elkirándultunk egy nagy játéküzletbe :D
Szerencsémre az utolsó pillanatban bukkantam rá erre a kacsasarokra és nem volt már időm belevetni magamat a vásárlásba :D de ami késik nem múlik :P





Nem emlékszem, hogy írtam volna-e már a munkarend változásaimról, de mostantól négy műhelyben fogok, dolgozni, egyszerűan annyira  tetszik itt minden, minél több mindennel szeretnék megismerkedni és foglalkozni, hogy nem tudtam választani. Szeretném a Belgiumban töltött időmet maximálisan kihasználni és kiélvezni, röviden ennyi :D

Így A és B hetet készítek, egyik héten a bőr és ruhaműhelyben tervezem a táskákat, meg amit csak akarok, mindent amit csak el tudtok képzelni :D (majd készítek valamikor képeket..)a másik héten pedig sportolni fogok és mozgásfejlesztéses műhelyben fogok dolgozni, heti egyszer úszni járunk, és van a műhelynek saját pici uszodája is...különböző vizatornákkal, játékokkal próbálják fejleszteni az emberek, mozgását, állapotát...röviden ennyit, mert még énsem tudok többet nagyon erről a dologról, de nagyon érdekesnek találom, majd csak akkor írok bővebben amikor már tudok konkrétabban több mindent, nem szeretnék butaságot mondani...

Boldogan zárom a napot, tele csokival a pocakomban:D és izgalommal várom a hétvégét, mivel még nem tudom, hogy fogok eljutni Kaskához :D

Puszi mindenkinek ;)