Sziasztok!
Szerda egy átlagos napnak indult, de az egyik pillanatról a
másikra a fejembe vettem, hogy miért is ne szeretnék menni bowlingozni…és
magamhoz sem tértem még kora reggel de rákérdeztem a főnöknél és mehettem is
velük…A falutól körülbelül a fél órára lévő városba Tournai-ba utaztunk a
betegekkel együtt egy körülbelül 16 személyes kisbusszal, rajtam kívül még
három kolléga társaságában… Az egyik kollégával most találkoztam először,
véleményem szerint mondjuk ez már az úton aztán világossá is vált, hogy erős
dohányos, mivel hihetetlenül rekedt és az a cigeratta rekedt hangja van…Ennél
jobban nem tudom részletezni, de szerintem nem is kell :D a másik a műhelyek
főnöke, aki amúgy néha néha tesi foglalkozásokat tart, de nem ő a „fő tesi tanár”, gondolom csak valamit csinálnia
kell aztán néha néha tart egy egy pingpong vagy fene tudja milyen tesi órákat
:D A 3. pedig az én munkatársam, akivel a Hidróba( mozgásfejlesztős műhelyben)
dolgozom együtt…
9.00-9.30-ig utaztunk, helyet foglaltam a némós beteg
mellett( ugye aki mindig mindent
elfelejt)
eltérve kicsit a
témától, tegnap bementem a volt foyer-embe és ugye a betegeim nem tudják h
nekem otthont kellett cserélnem, de nem is baj, én attól ugyanúgy látogatom
őket, mintha ott dolgoznék…aztán ugye tegnap is bementem este pár órára, aztán
kérdezi tőlem a némós, hogy meddig
dolgozok, mondom nem tudom talán 20.00. na és itt jön a csavar, szegényemnek
sikerült 5 hónap alatt memorizálnia, hogy hiszen én mindig 21.00ig dolgozom
akkor most mi történt, és teljesen kiült az arcára a kérdőjel, hogy most mi
van? :D aztán utána mondta is h hisz általában mindig 21.00 dolgozol…aztán
mondtam h de ma csak 20.00-ig…aztán amikor legközelebb jött, hogy megkérdezze,
akkor már csak bólogattam a 21.00órára, nem akartam nagyon belemenni újra… :D)
de esküszöm ezek a belga utak valami borzalom, hogy mennyire
egyformák, az első 10 percben azt hittem, hogy körbe-körbe megyünk, mert
valahogy mindig hasonló útszakaszra, bevásárlóközpontot
jelző táblára figyeltem fel .
Körülbelül 9.30-kor megérkeztünk Tournai-ba, ami igazából
számomra a 2. legkedvesebb város Belgiumban ez idáig…Leparkoltunk, a pálya pár
percre volt gyalog, útközben kérdezték, hogy játszani akarok-e?:D Naná, hogy
játszani akarok:D gyors cipőcsere aztán uccu neki :D
…és ha hiszitek ha nem, vannak olyan betegek, akikkel lehet
nem lehet normálisan beszélgetni, de valahogy olyan jó készségük van pár
dologhoz, hogy az valami lehengerlő…G(mozgásfejlesztős kollegám) és én játszottunk a másik kettő csak
felügyelte a játék menetét…Miért is ne én voltam az első:D ahhoz képest, hogy
most játszottam életemben másodszor mondhatom azt h nem voltam béna :D jó most
lehet azt gondolja mindenki, hogy fogyikkal szemben, jó hogy nem béna az ember,
de én teljes döbbenettel néztem, azt, hogy van pár beteg, akivel nem nagyon lehet
beszélgetni, de olyanokat gurított, hogy vagy eldőlt az összes bábu, vagy kettő
megmaradt, és a kettő közül az egyiket úgy eltalálta, hogy a másik is ledőlt:D
G már fogta a fejét:D mert ő bénázott…:D aztán a végére elég szép eredmények
kerekedtek ki mindenkinél…fél 12-ig voltunk ott, visszaindulás előtt mindenki
kapott egy üdítőt vagy kávét, amit szerettünk volna…volt olyan akinek semmi sem
volt jó, az kapott egy csipszet :D
SZERDAI NAPOMRA EZ VOLT A MUNKÁM!!! :D
Csütörtök( tegnap)
Életemben másodszor voltam az új műhelyemben a
mozgásfejlesztősben, és újra egyedül voltam a betegekkel…igaz, hogy az eredeti
tervem szerint egész nap sportoltam volna a betegekkel, de végül is ez is jó volt…bár
nagyobb kihívás az biztos…5 embernek tartottam foglalkozást, az 5. én voltam:D
az egyik emberke vele nem lehet mit kezdeni, őt hagytam táncikálni rajzolni, motyogni
magában, ő ilyen…
A másik 3 hárommal pedig különböző játékokba kezdtünk, ennek
a műhelynek ez a szépsége, különböző játékokkal majd a későbbiekben az uszodai
gyógytornával próbáljuk fejleszteni a gondolkodásukat…
Élveztem minden pillanatot, megértették, amit mondtam és
együtt is működtek velem :D
Jókat nevettünk, aztán ebédeltünk, majd átadtam a munkát az
eredeti kollégának : )
Du-án pedig újra meglátogattam a volt foyer-emet :D imádom
ezt a helyet, úgy feltöltődöm utána energiával, úgy imádom ezeket az embereket….
Ennyit mára, puszilok mindenkit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...