Tegnap beszéltem az igazgatóval, ahogy már írtam, elmondtam
neki, hogy mennyire nehéz nekem ez a váltás. A munkámat szívből csinálom,
szeretnek a betegek és, hogy nekem ez a
foyer a 2. otthonommá vált Belgiumban…olyan mintha kis család lennénk…és, hogy
nem értem miért kell váltanom, mert az előttem lévő összes önkéntes egy évet
volt egy helyen…
…és igen üzenném mindenkinek, hogy a legnagyobb bizalmat
mindig önmagába fektesse, találja meg…kétszer beszéljen meg inkább mindenki
mindent önmagával, vagy bizonyosodjon
meg abban, hogy tényleg megfelelő emberről hiszi azt, hogy ő-e az a megfelelő
személy, akiben megbízhat…vagy vegyen magának egy háziállatot…az tuti meghallgatja
minden gondját…
Szerintem ennyiből mindenkinek leesett, hogy nem maradhatok
a helyemen, mellesleg az igazgató a képembe hazudott, sőt még a másik
nagyfőnökömet is meghazudtolta, aki az én érdekemben szólt… és talán jobb is,
hogy nem értettem meg minden egyes mondatát, mert csak még jobban bántana…tudjátok,
hogy nekem ez azért nagy szó mert én élek, halok a munkámért…
Szóval igen…Tegnap bebizonyosodott újra, hogy egyedül állok
a nagyvilág közepén, kedves mosolyok mögött milyen szép kétszínűség húzódik …egyedül
minden gondommal bajommal, itt már senki
sem fut utánam egy „tyúkhúslevest a léleknek” , kedves szóval…kedves az
együttérzés, de nem megyek vele semmire…lassan 6 hónap elteltével először
tegnap éreztem úgy, hogy görcs van a gyomromba és nem szeretnék dolgozni menni…tudjátok
mit jelent ez?- ...
Megszerettem a foyer-emban lakó embereket…és nehezebb két
otthon közötti váltás, minthogy nem beszéltem kezdetekben franciául…hihetetlen,
magam sem értem, miért ilyen nehéz ez nekem, persze alapból is ez volt a tervem, hogy
félévkor otthon cserélek, de utálom, ha a képembe hazudtak, és főleg azt ha
mások helyettem döntöttek…
…de nem hagyom senkinek sem, hogy a magabiztosságomat,
határozottságomat, örömömet megtörje…ugyanazt a boldogságot fogom árasztani és
ugyanazokat a mosolyokat fogom az arcokra csalogatni, ahogy eddig tettem…
Amúgy tegnap az első napom aztán kellemes volt az új
foyer-emben(beteg otthon), de nem ugyanaz az érzés van bennem, mint a másik
helynél, egyszerűen nincs egy belső hang érzés ami azt az ösztönzést adná, hogy
mosolyogj….persze nem a betegekkel van gond, itt is mindenki kedves, aranyos…de
alaphelyzetben én örömmel megyek munkába, de tegnap egy kisvilág omlott össze
bennem…
…de meglepett, hogy mennyire lelkesedve vártak az új
helyemen : ) kíváncsi leszek majd a következő hetek, hogy zajlanak le…
Aztán, hogy lakótársamról is szóljak pár szót, most csöppet
kellemesebb a helyzet…most egy picit tényleg lakótársak vagyunk és nem csak
éldegélünk egymás mellett…
Következzen egy kis jó hír is itt a végén, vagy majd jövő
hét végén megmondom, hogy mennyire jó hír :D 21-23-ig megyek a betegekkel
túrázni :D majd képekkel a túra után jövök, de elvileg valami fullós faházas
helyre megyünk…szauna, uszoda minden :D már most imádom az új műhelyemen, mert
ugye mozgásfejlesztéses műhelyben dolgozok ettől a héttel:D de nagyon jól
hangzik ez a 3 napos túrázás, de biztos fárasztó lesz majd 2 és fél napot a
betegekkel lenni non stop :D majd meglátjuk :D
Na de most megyek, meglátogatom a betegeimet a sajnos már csak a volt
foyeremben : )
Puszilok mindenkit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...