Málta - 1st day

Sziasztok!

Novemberben lehetőségem volt 5 napot Máltán tölteni...igyekeztem aktívan tölteni, de nem telezsúfolni minden programmal....néha jó csak úgy lenni, nem stresszelni agyon magunkkal programokkal.... én tipikusan az az ember vagyok, aki teljesen mindent megtervez, mindenből kihozza a maximumot, és csalódottan távozik, ha valami kimarad....ezen igyekszem változtatni..így összeírom a főbb helyeket, amiket mindenképp szeretnék megnézni...ezek szerepelnek a topp helyen és a továbbiakban csak élvezem a helyet, az ételeket, a pillanatokat...idővel az ember megtanulja, hogy nem érdemes csak rohanni, hanem érdemes megállni egy-egy pillanatra, nézni az emberek, reakciókat és magunkba szívni egy másik kultúrát....hisz mi más az utazás, ha nem egy másik kultúra  megismerése, más szokások feltérképezése...valahol olvastam, hogy az ember minden egyes utazással formálódik, más emberként tér haza....nyilván ennek a jelentése más értelmet nyer, ha valaki hónapokat, éveket tölt egy másik országban, más kultúrában és ha csak egy egy napra utazik másik országba, viszont legyen így vagy úgy egy-egy utazással tágul az életszemléletünk...Talán mondhatom, azt hogy én sokkal elfogadóbbá váltam mások iránt, sokkal jobban kezelem a másságot, mint középiskolában, gyerekkoromban...itt beszélhetünk betegségről, szegénységről, kultúráról és szimplán arról a tényről, hogy sosem hódoltam be a tömeg által vezérelt irányvonalaknak...mindig voltam, aki voltam és leszek, aki vagyok....nem mondanám gyerekes lázadásnak, de szeretek a saját fejem után menni :)

Kedvenc idézetem :

"Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg. " Salvador Dalí 

Felsorolni sem tudnám, hogy mennyi élményben volt részem azáltal, hogy immár 7 éve nekivágtam egymagam Belgiumban...pedig számos kérdést kaptam- nem félsz? -hogy fogod magad megértetni? - hogy fogsz eljutni A-ból B-be....(aki nem tudná 0 francia nyelvtudással utaztam ki és az angolom sem volt a toppon), de mi ha nem ezek a cselekedek erősítik meg az embert, és vallom a mai napig- és most már édesanyám is beismeri, aki szinten az aggodalomtól maradásra próbált bírni anno - hogy az általam meghozott döntések annyira megerősítettek, hogy a későbbiekben egytől egyik minden kitűzött célomat megvalósítottam....9 hónapot sikeresen eltöltöttem Ausztriában, majd 3,5 évet egyetemen, fél évet Franciaországban, majd nyáron 2 középfokú üzleti nyelvvizsgával és sok élménnyel a hátam mögött lediplomáztam és felköltöztem Budapestre :)

Szinte hihetetlen, hogy ez a nagy utazás immár 7,5 éve kezdődött....mintha az egész életemet innen számolnám...Megismertem J-t és az életem gyökeresen megváltozott, mintha észrevétlenül is azt a pluszot hozná ki belőlem, ami végig bennem volt csak idő kellett, hogy ráébredjek...jó néha visszaolvasni a blogot és visszanézni a képeket...az a sok barát...élmény...az már mind életre szóló élmény marad...

Tudom és hiszem, hogy minden okkal történik...és azt is tudom, hogy semmi sem lehetetlen, ha az ember elszánt és tesz azért, hogy az álmai valóra váljanak....de itt a nagy lelki beszéd után, kanyarodjunk vissza Máltára...ez a sziget maga a csoda...imádtam minden részét....

Szombaton délben érkeztem meg, Pestről hajnalban indultam a reptérre, nem mondom, hogy túlságosan jó idő volt, kifejezetten hideg. Délben megérkeztem a napfényes szigetre, már a reptérbe beleszerettem, pálmafa mindenhol. Szerettem volna autót bérelni, de kiderült, hogy baloldali a közlekedés, így inkább nem kockáztattam, hisz amúgy  vagyok egy nagy sofőr.(bár franciáknál is elvezetgettem fél évig ;) )  Lényegében, nagyon jó áron lehet tömegközlekedéssel is eljutni A-ból B-be, bár eléggé kaotikus a közlekedés, a mediterrános mentalitással. Vettünk egy feltölthetős kártyát talán 10-15 euróért és szinte egész héten azzal közlekedtem. Nagyon furcsa volt, hogy akinek volt bérlete is minden alkalommal le kellett ezt a havi kártyát csappantani a buszsofőr mellett... A busz első ajtaján lehetett csak felszállni és mindenki egyesével leszippantotta a kártyáját.

Egyik barátnőmet látogattam meg, aki felvett a reptéren és hozzá mentünk Saint Paul's bay-re(remélem jól írom)...kipakoltam, beszélgettünk és tettünk egy sétát a parton. Szállásukról is rá lehetett látni a partra és hát körülbelül 5 perc alatt már a parton is voltunk :

Bordeaux, Toulouse - France

Sziasztok!

Novemberben egy szuper hétvégét töltöttem Franciaországban. A véletlen úgy hozta, hogy sikerült elcsípnem egy extra olcsó repjegyet és miután megvettem, akkor olvastam egy cikket, hogy az első vásárlók között voltam, mivel ez egy új fapados járat. Amerikai barátnőm Toulouse-ba költözött, vele még a francia nyelvsuliban ismerkedtem meg az au pairkedésem idején. Már azalatt a félév alatt is bandáztunk együtt és miután leköltözött délre, invitált, hogy látogassam meg. Aki ismer az tudja, hogy nem igazán kell kétszer mondani, mert ahogy tudok időt szakítani, na meg egy kis pénzt félretenni, már megyek is :) Így történt, hogy novemberben ki kellett vennem az összes szabadságomat, így első körben hozzá utaztam, majd ezt követően Máltára egy másik barátnőmhöz, de erről bővebben majd a következő posztban. 

Röpke két óra alatt, leszálltam Bordeaux-ban és újra mély levegőt vehettem a csodálatos, általam imádott Franciaországban. Nem tudom mitől van ez, de ahogy belga vagy francia földre érek, "feel like home" érzésem van... Tudom, hogy sokan nem szeretik a francia embereket, tudom, hogy mennyire arrogánsak tudnak lenni, - de azt kell hogy mondjam, hogy aki francia és a barátom az őszinte barátom, és bármikor számíthatok rá. Plusz akármikor voltam franciákkal egy társaságban, vagy franciáknál, belgáknál olyan jó emlékeim vannak, hogy azok egy életre elkísérnek.

Bordeaux-ban gyors turistáskodás után a hiper szuper TGV-vel robogtam Toulouse-ba, röpke két óra alatt oda is értem. Azt tudni kell, hogy a bordeaux-i pályaudvaron két órát várakoztam....hát életem leghosszabb két órája volt....annyira nagy a készültség mindenhol, hogy kicsit félelmetes mindenhol katonákat és rendőröket látni és ez nemvolt másképp Toulouse-ban sem... Késő este amikor elindultunk a belvárosba vacsorázni egy tucat kommandós haladt el előttünk....ember legyen a talpán akinek ne állna fel a szőr a hátán ettől a látványtól....tudom butaság, de az elmúlt hónap évek történései után valahogy nem éreztem biztonságban magam, pedig svájc környékén a francia Alpokban sosem volt semmi félelem bennem, az a hely maga a béke....

A jelenleg munkám miatt kicsit meg van kötve a kezem és kevesebbet tudok utazni, de igyekszem, mindig új dolgokat felfedezni, itt Budapesten is...elhatároztam, hogy minden hónapban kipróbálok egy egy új dolgot, helyet, amit még nem csináltam, ahol még nem jártam. El szeretnék menni egy igazi joga órára, meditációra és van egy hely ahol lehet festeni. Az életmódváltásomat, már 2016-ban elkezdtem, kisebb nagyobb sikerrel, de 2018-ban szeretném folytatni a NO CHIPS, semmi ropogtatnivaló, több zöldség, több mozgás, tudatosabb táplálkozás.... A munka mellett pedig folyamatosan képzem magam...Én azt vallom, hogy ha valaki valamit szeret csinálni és azt szívből csinálja az nem fárasztja, hanem feltölt....viszont a  munka mellett néha muszáj kikapcsolódni és feltöltődni....ilyenkor kell utazni, elvonulni vagyis "ME TIME"

Jelenleg nagyon szeretek Pesten lakni, szeretem a munkámat, a kis lakásunkat. Néha megfordul a fejemben, hogy milyen lenne újra kiköltözni külföldre, de egyenlőre olyan jól érzem magam itthon, hogy a közeljövőben utazás szintén fogtok csak tőlem képeket látni :) 

Na és akkor pár kép Franciaországból, szép estét mindenkinek :) Puszi 

Lediplomáztam 2017

Végre...2013-ban, miután hazaköltöztem Ausztriából, nem gondoltam volna, hogy ennyi élményben lesz részem egyetemistaként....izgatottan vártam, de félelemmel töltött el a tudat , hogy újra be kell ülnöm az iskola falai közé....na a matekról és a statisztikáról ne is beszéljünk....hogy őszinte legyek féltem, hogy hogyan fogok beilleszkedni, milyen korosztályú csoporttársam lesznek, és hogy egyáltalán, menni fog-e a tanulás 2 év kihagyás után. Szerencsére minden simán ment, még a vártnál is jobb átlagom volt, de a tanulás mellette azért volt idő a barátokra is és nagyon sok emberrel megismerkedtem. Próbáltam aktív részese lenni az egyetemi életnek.

Azt kell, hogy mondjam, igaz az a mondás, hogy ahogy az ember öregszik, úgy lesz egyre nehezebb tanulni....Vizsgaidőszakban a megélt szép emlékekből táplálkoztam, amelyet Belgiumban szereztem. Csoda...de annyira csodás barátokra leltem és olyan csodálatos élményekkel gazdagodtam Belgiumban, hogy a mai napig az az egy év ad erőt...és persze van egy csodálatos párom, szüleim, akik mindenben támogatnak és mindennél fontosabb, hogy megmondják a véleményüket...