Nosztaliga...

Néha életem egy egy pillanatában megállok és végig fut rajtam valami feledhetetlen érzés, hangulat, illat, vagy csak egy kép. A hiány fényképe a szívemben. Visszanézem 1001x is a fényképeket, azokról az eseményekről, helyekről melyeket a hátam mögött hagyva jöttem haza...Mindenkinek kívánok az életében legalább ilyen csodálatos megállókat, embereket, emlékeket, érzéseket...

Mi a hiányom tárgya? Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha egy mosoly, egy kedves hang visszhangzik az emlékeimben.

Amikor megérkeztem Belgiumba nehezen szoktam meg, hogy ott mindenki olyan nyitott, barátságos, százszor megkérdezi, hogy vagyok és h mindig puszit kellett adnom mindenkinek. Túl barátságosak és közvetlenek voltak. bár Amszterdam(Hollandia) után ugyebár bebizonyosodott, hogy van Belgiumnál is nyitottabb ország :D egy év alatt úgy megszoktam a belgák furcsa szokásait, hogy Ausztriába megérkezve meglepően fogadtam, hogy itt kézfogással üdvözöltek az új "otthonomban".

Hiányzol Belgium !!!

Kereken egy éve érkeztem meg a munkahelyemre...kereken egy éve néztem mint "feri a moziban" vagy hogy van ez a mondás, hogy én egy árva szót nem értek, hogy mit motyognak nekem franciául...:D lelkesen bólogattam és mosolyogtam....kereken egy éve elkezdtem feltöltődni boldogsággal, amit a mai napig hordozok a szívemben...kereken egy éve aludtam először a belga ágyamban...kereken egy éve gondolkodtam, hogy te jó ég mit keresek én itt...te jó ég milyen kemény ez az ágy...és te jó ég milyen üres ez a szoba...és egy év alatt úgy megtöltöttem élettel azt a szobát...hazautazásom előtt 3 napom keresztül csomagoltam, annyi cuccot felhalmoztam a szobámban. annyi kis kacattal volt tele...és irigy vagyok nagyon irigy,  annyira nagyon irigy vagyok azokra akik most kezdhettél el az évüket...én is nagyon szívesen visszamennék és újra elkezdeném...nem azért h változtassak a dolgokon, csak újra át szeretnék élni minden egyes pillanatot a munkahelyemen és a barátaimmal, akikkel ezt az egy évet ajándékba kaptuk. igen ajándék, ez az egy év egy hatalmas lehetőség volt, egy hatalmas ajándék, még ha jó párszor szomorkodtam is. de az élet már csak ilyen, nem lehet mindig minden tökéletes...belgák pedig olyanok amilyenek, mi magyarok sem vagyunk tökéletesek :)

Tudom lassacskán, már egy hónapja itthon vagyok és nem készült el az összefoglaló, de annyi minden történt velem a hazaérkezésem óta és annyira nehéz megfogalmazni még lassan egy hónap után is, hogy mit érzek mi van bennem, hogy folyamatosan halogatom. Annyit tudok, hogy nagyon hiányzik Belgium, életem első igazi próbatétele, állomása. Tegnap lefekvés előtt becsukott szemmel magam előtt láttam az utat, ahol jártam egy éven keresztül, a kis szélmalmokat, minden egyes kis szögletét ismertem már a kis falumnak, az utaknak, hangoknak...egy hónap után hiányzik egy jó nagy szerdai hasábburgonya adag :D egy kis reggeli tehén bőőgés...hihetetlen, hogy azok a dolgok hiányoznak a legjobban, amiket nagyon nehezen viseltem el eleinte...és persze nagyon hiányzik drága Kaskám és Sarah és persze a lányok :)...hiányzik az a jó kis csapat akit megismertem egy évvel ezelőtt :)

Az önkéntes évem végére valahogy úgy szerettem mindent ahogy volt, minden egyes hibájával szépségével együtt...Sosem felejtem el azt a sok szépet, amit ettől az egy évtől kaptam...

Próbálok majd holnap egy összeszedett bejegyzést írni és összegezni az évemet...