Nehéz a búcsúzás...

Szombat Nemzeti ünnep Brüsszelben

 

Szombaton Brüsszel felé vettem az irányt (bicóval, majdnem le is késtem a vonatot...,) abból a célból, hogy elköszönök a két német lánytól...Brüsszelben megint kaptam a magas labdát, mivel a metro térkép nem volt nálam, de ki kellett mennem Juliához, mivel útközben írtak smst-t...elég kellemes érzés volt úgy útnak indulni, hogy azt sem tudtam hova megyek:D vagyis nem tudtam a címet...elmondták a metrokat, mindent megtaláltam és végül oda értem :D mindig úgy kell nekiindulni mindennek, hogy meg fogom csinálni:D ez a kulcsszó :D de ez a nagyvárosi metro troli valahogy nem az én világom, bár hamar hozzá lehet szokni....

Kiderült, hogy szombaton belga nemzeti ünnep van és este 11kor tűzijáték...szóval pár óra elteltével mentünk a városba, láttunk rendőr, tűzoltó és katonai bemutatót, sátrakat, kiállítást stb... majd Juliatól egy időre elköszöntünk, Sarahval pedig ettünk egy kebabot...nem fogjátok elhinni, de egy kebabért képesek voltunk várni egy órát és még a tűzijátékot is félig lekéstük :D.... mert közölték velünk az üzletben, hogy még nincsenek nyitva:D de ez a kebab valami fenséges szósszal és hasábburgonyával ...és olcsó is...bár azért felmerült bennünk a kérdés, hogy lehet ilyen olcsó...mert ez már gyanúsan olcsó...:D de ugyebár nem kell mindig mindenben a rosszat keresni...előtte beültünk egy sörre, mert még is hol várakozzunk ha a hely zárva van...és rádöbbentünk, hogy viszont ez az utolsó együtt fogyasztott sörünk Belgiumban...eléggé fura amúgy, hogy ilyen hamar elment ez az egy év...szinte észre sem vettük épp ezt beszéltük...Juliát és Sarah-t nagyon megkedveltem, igazi kis örökmozgók, és vidámsággal teli emberek...mellettük sosem lehet unatkozni...♥
...de majd remélhetőleg jövőre találkozunk a BalatonSoundon ;)

Na de most el is köszönök, mert ugye dolgozom, táborozok a betegekkel jövőhét végéig, 4-ig :) 8-án pedig szedem a cókmókom és irány Magyarország :D

Puszi mindenkinek :)

Sarah-val doudou fesztiválon

Juliaval Brüsszelben

Ez meg még a doudou fesztivál után készült kép..a két jómadár társaságában, Kaskával és Ábellal:D
Tőlük köszönök majd el utoljára 8-án :))

Franciaországi "nyaralás"

Sziasztok,
 Már említettem , hogy az utolsó három hetem rohanásokkal fog eltelni. 13-20-ig Franciaországban voltam. A tegnap 12 órás utazás után este fél10-re haza is érkeztem.  Bár nagyon mérges voltam, reggel 9.30kor indultunk Bordeaux-ba, ami egy óra Andernostól, ahol ugye voltunk. A vonat pedig Bordeauxtól Párizsig 4 óra. Ketten utaztunk a beteggel, szóval minden felelősség az enyém, ebből a hétből is tanultam nagyon sok mindent… Párizsban leszálltunk a vonatról a végállomáson és követve a Sortie kijelzéseket kitaláltunk a vasútállomás elé. Gyorsan elkezdtem a szememmel taxit fürkészni, mert ugye Mme Anne azt mondta, hogy a kijárat után egyből találni fogok, persze egy sem volt. Így megkérdeztem pár embert, hogy hol találhatnék taxit, mivel a vasútállomástól még félórányi kocsikázás után értünk vissza a buszhoz, amivel érkeztünk még múlt pénteken Párizsba. Végül a kijárat másik oldalán találtunk taxit, hihetetlen boldog voltam mivel nagy csomaggal mászkáltam és kérdezősködtem a beteggel az oldalamon :D  Fél4-re megérkeztünk a st denis megállóba, ahol a focistadion is található, majd 4 után a buszunk is megérkezett. A fél5 órás kezdés helyett viszont fél6kor indultunk haza, mert pár beteg késett…Eléggé pofátlanságnak érzem, hogy egy vagy két beteg miatt egy egész busznak várnia kell…de mindegy és így értünk haza 21.30-ra, mivel ilyenkor még a betegeket is sorban hazaviszik csoportonként…

Ma kezdődik a táborom a betegekkel, de kértem egy szabadnapot, hogy el tudjak köszönni a két német leányzótól, Sarahtól és Juliától. Még jelenleg nem tudom, hogy mikor, de a du-án folyamán megyek Brüsszelbe, csak a bibi ott kezdődik, hogy nekem holnap 8.30kor kezdenem kéne a táborban, de meg fogom oldani :D csak ugye ez a biciklizős stílus itt az esős belga viszonylatokban nem a legjobb.

Egy kis mese Franciaországról

Profitáljunk a nap melegéből…

Szombat, reggel 7kor keltem, összekaptuk magunkat, megkajáltunk majd reggel 10kor útnak is indultunk Versailles-ből Bordeaux-on át Andernos-ba, a tengerparthoz. 8 és fél óra autókázás után és két pihenővel a nyakunkban megérkeztünk.  Egy csúcsszuper amerikai ebédlőben ebédeltünk a Buffalloban, nagyon hangulatos egy hely…igaz h még nem jrátam amerikában, de odavarázsolta a filmbeli hangulatot az fix …

Ma július 15-ét írunk 18 órát és épp nem vagyok a legjobb kedvemben. Tegnap bekajáltam egy amerikai menüt Franciaország közepén és ezek szerint nem volt a legjobb hatással a gyomorműködésemre…khm…  Mr P persze ebből is viccet csinált és valami pontokat akart a kezemre feltenni, ne kérdezzétek meg, hogy miért mert egy szót nem értettem meg a 82 éves hangjának magyarázatából, de a szándék a  lényeg.

Ma du-án voltunk a parton, a víz kellemes, de jelenleg csak sétáltunk és a lábunkat lógattuk a vízbe, mivel jelenleg csak 20 fok van. 

Pénteken érkeztem a családhoz és kellemes hangulatban fogadtak. Az öreg 82 éves, Mr Piron egy szuper nagypapa, igen úgy hiszem mondhatom ezt. Nagyon jó fej az öreg. Most jönne az a sor, ha ő 40-50 évvel fiatalabb lenne én meg 10-20 évvel idősebb… :Dhahaha

Anno biztos sok lánynak elcsavarta a fejét a remek humorával.  sajnálom, hogy nem mindig értem, mert általában nagyon jó beszólásai vannak mindenkinek minden téren.  Jelenleg 4-en nyaralunk Andernoson, Thierry édesanyja évekkel ezelőtt elhunyt, így Mme Anne van velünk, Mr P 2. felesége.

Őszintén szólva elég félénken indultam neki ennek az útnak…voltak kétségeim rendesen, több felé szempontból. Első sorban az úttal kapcsolatban. Annyi információt kaptam az igazgatótól, hogy Párizsig megyek a busszal, a betegekkel,  aztán majd onnan lesz valami. Majd felvesznek bennünket taxi stb.  Ott kezdődnek a gondok, hogy felelősséggel vagyok egy emberért, szóval nem vehetem a nyakamba Párizst, bár eljátszottam a gondolattal, hogy egy hét Párizs :D na de lapozzunk…végül is Mme Anne jött értünk és Párizsból mentünk Versailles mellé egy kis faluba, Buc-be. ( Bük) Nagyon büszke voltam, mivel a hölgy mesélte, hogy azelőtti nap ért haza Magyarországról és örömmel hallgattam, hogy a Bükk-ben volt 4 napot üzleti tárgyaláson és annyit tud magyarul, hogy igen, nem, köszönöm. A mai napon rákérdeztem bővebben, hogy mivel foglalkozik és kiderült, hogy valami féle minőség ellenőr.

A 82 éves ( apa) öreg nagyon jó fej, amikor csak tud próbál viccelődni, most épp pasziánszozik a laptopján. Tegnap a megérkezés után előállt egy bumeránggal, amit én sikeresen feldobtam egy magas fa tetejére… Nem is én lennék… Erre összeeszkábált egy szerkentyűt, kötélből és valami vasdarabból és elindult lehalászni. Azt mondta megy pecázni :D Jó programot csináltam estére az öregnek , de a végén én szedtem le egy apró fadarabbal. 4 gyereke van és Thierry a legkisebb.

Minden délelőtt a lelkesedésem odaveszik. Mivel a beteg rám van bízva reggel 9től 12-óráig és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Minden reggel ugyanaz a műsor, fogmosás, wc, játék kirakóval, és egymás után rakja ki ugyanazt.

Minden reggel a lelkesedésem oda, de minden du-án elmondom magamban százszor, hogy mindez megérte.  

Hétfőn hajótúrázni voltunk.

Kedden, szerdán és csütörtökön pedig sütettük a hasunkat a parton.

Szerdán voltunk az óceán parton, ott álltam egy hatalmas homokdűne tetején amikor megpillantottam és el sem akartam hinni, hogy én itt vagyok. Hihetetlen volt. Gyorsan lepakoltunk aztán csobbantunk is a vízbe. 

Hétfőn ettem életemben először kagylót. Szó mi szó undorító volt, de finom. Citromot kell nyomni a kagylóra, nem vagyok benne biztos, de ha jól értettem azért mert a kagyló még él és ez a citromtól elpusztul, de az is lehet, hogy csak snassz jobb íze van tőle.

Kedden kagylóval leptek meg , mert tudták, hogy én semmi speciális francia ételt még nem ettem.

Szerdán délben a Mme Anne nővére invitált bennünket a fia éttermébe ebédre. Semmi puccos hely, aki kagylót, csigát, rákot vagy különböző ízes tengeri dolgokat akar enni, annak jó betérő hely.

Szerdán este pedig étteremben vacsoráztunk.

A szerdai napom viszont elég nehezen indult, mivel a beteggel elmentem a sétálóutcára, hogy beszerezzek pár kis szuvenírt. Már visszafele indultunk, amikor valamitől bekattant a parton. Hiába hívtam a nénit, hogy baj van, nem válaszolt, amikor már 10x-re hívtam akkor vette fel h mi a baj. Na nekem meg már minden bajom van, hogy mit kezdjek vele.  Az egy hét alatt egyszer kattant be, de az pont akkor volt amikor velem volt.  Persze amikor a néni odaért a partra addigra már semmi baja sem volt, de elég kellemetlen érzés volt, mert az egy évem alatt ilyen még sosem fordult elő.

Tényleg nagyon jó egy hét volt, de egy hét bőven elég volt a beteggel, mert azért a délelőttök bonyolultak voltak vele.

Az egy hét végére nagyon kis családiasan voltunk, Mme Anne(néni), a nővére, az öreg( Mr Piron), a beteg és én. E-mail címet cseréltünk és örültek, hogy megismertek.  A néni még este írta is sms-ben, hogy köszöni és h egy tökéletes hét volt.

A képekkel majd jövök, de a szokásosan most rohanok, de 18 nap múlva végre otthon vagyok :D

Puszi

Amszterdam

Sziasztok,

Hát hol is kezdjem? Amszterdam! Amszterdam! Amszterdam! El sem hiszem, de megcsináltuk, bele fért még az időmbe és eljutottam. Annyira boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani.  Köszönöm lányok :D Kaska, Sarah és Anka ezt a csodálatos hétvégét ♥

De kezdjük persze péntektől…péntek délelőtt be kellett mennem a munkahelyemre, pedig időbeosztás szerint sosem dolgozom péntek délelőtt…és kiderült, hogy a kollégáim meg akartak lepni és elköszönni tőlem. ott volt az összes beteg egy helyen ahol szünetet szoktunk tartani és a kollégáim akik az nap dolgoztak…beértem a helységbe és elkezdtek tapsolni pár beteg a nyakamba ugrott…és pár elkezdte mondogatni, hogy hiányozni fogok…szerencsére annyira nem volt még rajtam az elköszönés érzése…mivel kereken egy hónapot még itt leszek. szóval szerencsére nem tört ki belőlem a zokogás, de szó mi szó nagyon jól esett…megkaptam az első általam készített táskát ajándékba és egy kis lapot, amelyet mindenki aláírt, na ennek elolvasása során érzékenyültem el picit. majd el kellett énekelnem egy magyar dalt. a tavaszi szél vizet áraszt c. dalt választottam.  Amúgy kicsit azért volt furi, hogy elköszöntek tőlem, mert tényleg még itt leszek egy hónapig és utána csomó betegnek el kellett magyaráznom, hogy ne szomorkodjanak, mert még itt vagyok egy hónapig…nagyon aranyosak voltak.Majd a munkahelyemen ebédeltem és mentem az otthonomba(foyerembe dolgozni) 

Pénteken du-án Sarah értem jött, majd mentünk Kaskához és nála aludtunk. szombaton korán reggel keltünk. Soignes-ből mentünk Brüsszelbe, majd Brüsszelben vonatot cseréltünk és Anversben megkerestük a 4. lány Ankát (lengyel), aki még velünk tartott. Megvettük a jegyünket, ami csak 37euró volt és return.  Így aztán meg különösen boldogok voltunk, hogy hétvégi jeggyel, ami úgye péntektől vasárnapig érvényes megfordultunk ennyi pénzből.

Anverstől Amszterdamig viszont irtó sok ember volt a vonaton. szóval egy külső kabin részben ültünk le. majd megtalált bennünket egy legénybúcsúztatót tartó fiúcsoport.  a vőlegény feladata az volt, hogy eladjon egy táskányi bugyit.  Szóval mindegyikőnk beszerzett egy szuvenírt, egy emlékkel több az amszterdami utunkból címszóval.

Annyira frissek az élményeim a hétvégével kapcsolatban, hogy inkább most mesélek, tömören röviden remélhetőleg.

Megérkeztünk Amszterdamban gyorsan megrohamoztunk egy turista üzletet, ahol beszereztünk pár térképet, mi, merre, hogyan.

Amúgy valójában nem tabu a „cigi” használata. Már 100 méterre a vasútállomáson lehetett a szagát érezni.  Majd a belvárosba közelegve minden sarkon. Az első fél órában ettünk egy hasábburgonyát, végül is miért ne?:D Minden héten azt eszünk Belgiumban, de áttugrunk Amszterdamba is egy adagért :D

Elkezdtük keresni a híres piroslámpás negyedet, mert ugye bár ez nagy turista látványosság és igaz ami igaz, az ember nem is lát mindennap ilyet. sétáltunk körbe-körbe és bementünk pár szuvenír üzletbe és már a sétánk során feltűnt, hogy csomó szex üzlet, értsük ezen  szex újságost, szex szuvenírek, ha lehet nem részletezném, tényleg mindenki amit akar itt be tud szerezni. ez is nagy turista látványosságnak számít, na meg persze az h minden szuvenír üzletben be lehet szerezni minden féle növény magot és minden ezzel kapcsolatos dolgot. és ez tényleg egy tök átlagos üzlet a sétáló utca közepén és minden sarkon lehet ilyet találni. mintha száz szex bolt lenne egymás hegyén hátán és marihuána üzlet. és hangsúlyoznám még egyszer mintha otthon bemennél egy éjjel nappaliba.

Az emberek nyitottabbak még Belgiumnál is. Az üzletekben, ahol körülnéztük elkezdtek velünk beszélgetni, hogy honnan jöttünk. Simán szóba lehet elegyedni akárkivel. Mindenki segítőkész és barátságos. Túlságosan is. Őszintén szólva ebből a szempontból én inkább Belgiumot preferálom Belgiumot Amszterdam már nekem túl toleráns, túl nyitott mindenre, de turistaként imádnivaló az fix.  

Nagy keresgélés után szinte észrevétlenül bukkantunk a piros lámpás negyedre. Elsőként csak az egy-kettő pub nevénél tűnt fel, majd megláttuk az üvegablakok mögött lévő hölgyeket és ledöbbentem. A sétáló utcán, ahol x ezer ember megfordul nap mint nap, ők ott vannak az üvegablakok mögött, bugyiban és melltartóban. Chippendale show-ra alkalmas bárok itt ott.  Mondjuk ez a környék éjjel biztosan látványosabb, bár nem tenném rá a fejemet, hogy biztonságos is…Bár nappal turisták mindenfelé. Szex múzeum, Erotika múzeum, Marihuana múzeum majdnem hogy egymás mellett. Még most sem tértem magamhoz, hogy van ilyen ország. Itt aztán mindenki megvalósíthatja önmagát az fix.

Találtunk egy egész kínai utcát, kínai templommal és éttermekkel. Hát az éttermekről  csak annyit, hogy elég érdekes látványt nyújtottak az ablakba kiakasztott állatok megsütve…Nem mindennapi volt ez sem, de ez is egy kultúra része.

Megittunk egy frissítőt, majd tettünk egy kisebb hajótúrát a kikötő másik oldalára. Találtunk egy magyar buszt, na ettől hihetetlen boldog lettem :D  A kikötő másik oldalán most nyílt egy filmmúzeum, azt néztük meg majd leültünk a partra, pihentünk majd ittunk egy kávét.

Este 6-7 óra körül indultunk vissza kaskához és este 10-11 körül érkeztünk meg hozzá. Vacsi. beszélgetés. alvás. Nagyon fáradtak voltunk.

Visszaszámlálás megkezdődött…!!!! 31 nap! 31 nap múlva otthon vagyok ilyenkor ! Nagyonvárom, de még itt is van elég tennivalóm.

Pénteken megyek egy hétre Franciaországba. Az egyik beteg családja meghívott, hogy kísérjem el őket. Különösen izgatott vagyok mivel a dél-nyugati tenger part mellett fogok”nyaralni” aztán majd meglátjuk mennyire lesz nyaralás. De el sem hiszem, hogy eljuthatok Bordóba a borokról híres és elvileg csodaszép régióba. Teljesen költségmentesen. mellesleg innen nem messze a tengerpart mellett fogunk megszállni. Szóval mint a kisgyerekek úgy várom :D a komplikáltabb része már ott kezdődik, hogy visszafelé, egyedül kell utaznom vonattal Bordóból Párizsba. De meg fogom oldani tudom. :D Remélem :D

Bordóról

Na ennyit a mai napra,

Csodálatos hetet mindenkinek!

Puszi

Rohan az idő

Sziasztok,

Lassan kezdek rádöbbenek, hogy a küzdelmeim ellenére, mennyire jó, hogy belekezdtem ebbe az évbe Belgiumban és, hogy egy csodálatos éven leszek túl, amire hazaérek.  Nehéz ezeket a gondolatokat  leírni, hisz annyi érzés bújik meg bennem.

Sosem fogom elfelejteni ezt az évet. Az embereket akiket megismertem, akikkel együtt csináltam önkéntesként ezt az egy évet, akikkel dolgoztam és akik a betegeim voltak.  Észrevétlenül lopták magukat a szívembe a szeretetükkel. Életem egyik legszebb éve, akárhogy is nézem. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkoztam, ott és azért és amikor. Ez így volt rendjén. Minden okkal történik. 

Pár napja üzenetváltás során tudtam meg, hogy a norvég lány szerdán megy, ment haza. Nem tudtam már tőle elköszönni, pedig az egyike azoknak akit szívből megszerettem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló egyéniséggel és akkora szíve van, hogy az első pillanattól kezdve kedveltem .

Ma csütörtökön, elköszöntünk Petertől, akinek a mosolya mindig jobb kedvre derít minket, ahogy Ábel mondaná, a legszebb mosoly, amit valaha láttunk, mert tényleg szívből fakad. Nehéz elbúcsúzni,bevallom pár könnycsepp legördült az arcunkon Kaskával.  Peter, amúgy biciklivel indul haza vasárnap Németországba, annak is az egyik legészakabbi részére. Elvileg két hét alatt fog hazaérni, nagyon szurkolunk neki.

Thale-val ( norvény lány) ♥

Peter és a bicikli

Az emberek jönnek mennek az életünkön keresztül, kasul. Valakinek lehet csak egy pillanatok vagyunk a vonatablakon keresztül, talán egy kedves szempár, hang, talán pár kellemes perc, pillanat egy utazás alkalmával. Néha többet ér egy kedves mosoly a szavaknál.

Nem tudhatjuk és talán sosem fogjuk megtudni, hogy hány embernek fogunk fontosabb vagy kevésbe fontosabb szerepet betölteni az életében.  Vagy hány ember mellett haladunk el úgy, hoyg maradandó emléket okozunk akár egy pillantással. Lehet, hogy valakik számára csak egy homályos kép maradunk a múlt ifjúságából. Valakinek talán egy szép emlék, szép mosoly, jó társaság.

Csodálatos pillanatok ezek. Az élet nagy kérdései. Ki? Hol? Mikor? Miért bukkan fel az életünkben és miért pont akkor?

Pénteken Viola megérkezett du-án, sokat beszélgetünk, elmentünk sétálni, beszereztünk egy kis rágcsálni valót, majd nekiálltunk nézni a Friends(Jóbarátok) nevű amerikai sorozatot. Ő is nagyon nagy fan:D Szóval volt szerencsém végre egy hozzám hasonló őrült Friends rajongóval nézni a kedvenc sorozatomat :D

Viola - Én

Violával a délutáni kis sétánk 

a Canal folyó mellett

Ma( vasárnap) 7kor keltem, elmentem Violával Monsba.  Jövő évben Belgiumban fog tanulni,  de egyenlőre még nem talált albérletet és most úgy néz ki, hogy lenne egy jó lakás, de a megbeszélt időben,  9kor a hölgy nem volt, és lehet h a 9 órát félreértették és lehet, hogy az 19 vagy 21. A hölgy száma nincs meg, aki a lakás ügyeit intézi, szóval szegényemnek még vissza kell mennie pár óra múlva.

Szép napot mindenkinek,

Puszi