Franciaországi "nyaralás"

Sziasztok,
 Már említettem , hogy az utolsó három hetem rohanásokkal fog eltelni. 13-20-ig Franciaországban voltam. A tegnap 12 órás utazás után este fél10-re haza is érkeztem.  Bár nagyon mérges voltam, reggel 9.30kor indultunk Bordeaux-ba, ami egy óra Andernostól, ahol ugye voltunk. A vonat pedig Bordeauxtól Párizsig 4 óra. Ketten utaztunk a beteggel, szóval minden felelősség az enyém, ebből a hétből is tanultam nagyon sok mindent… Párizsban leszálltunk a vonatról a végállomáson és követve a Sortie kijelzéseket kitaláltunk a vasútállomás elé. Gyorsan elkezdtem a szememmel taxit fürkészni, mert ugye Mme Anne azt mondta, hogy a kijárat után egyből találni fogok, persze egy sem volt. Így megkérdeztem pár embert, hogy hol találhatnék taxit, mivel a vasútállomástól még félórányi kocsikázás után értünk vissza a buszhoz, amivel érkeztünk még múlt pénteken Párizsba. Végül a kijárat másik oldalán találtunk taxit, hihetetlen boldog voltam mivel nagy csomaggal mászkáltam és kérdezősködtem a beteggel az oldalamon :D  Fél4-re megérkeztünk a st denis megállóba, ahol a focistadion is található, majd 4 után a buszunk is megérkezett. A fél5 órás kezdés helyett viszont fél6kor indultunk haza, mert pár beteg késett…Eléggé pofátlanságnak érzem, hogy egy vagy két beteg miatt egy egész busznak várnia kell…de mindegy és így értünk haza 21.30-ra, mivel ilyenkor még a betegeket is sorban hazaviszik csoportonként…

Ma kezdődik a táborom a betegekkel, de kértem egy szabadnapot, hogy el tudjak köszönni a két német leányzótól, Sarahtól és Juliától. Még jelenleg nem tudom, hogy mikor, de a du-án folyamán megyek Brüsszelbe, csak a bibi ott kezdődik, hogy nekem holnap 8.30kor kezdenem kéne a táborban, de meg fogom oldani :D csak ugye ez a biciklizős stílus itt az esős belga viszonylatokban nem a legjobb.

Egy kis mese Franciaországról

Profitáljunk a nap melegéből…

Szombat, reggel 7kor keltem, összekaptuk magunkat, megkajáltunk majd reggel 10kor útnak is indultunk Versailles-ből Bordeaux-on át Andernos-ba, a tengerparthoz. 8 és fél óra autókázás után és két pihenővel a nyakunkban megérkeztünk.  Egy csúcsszuper amerikai ebédlőben ebédeltünk a Buffalloban, nagyon hangulatos egy hely…igaz h még nem jrátam amerikában, de odavarázsolta a filmbeli hangulatot az fix …

Ma július 15-ét írunk 18 órát és épp nem vagyok a legjobb kedvemben. Tegnap bekajáltam egy amerikai menüt Franciaország közepén és ezek szerint nem volt a legjobb hatással a gyomorműködésemre…khm…  Mr P persze ebből is viccet csinált és valami pontokat akart a kezemre feltenni, ne kérdezzétek meg, hogy miért mert egy szót nem értettem meg a 82 éves hangjának magyarázatából, de a szándék a  lényeg.

Ma du-án voltunk a parton, a víz kellemes, de jelenleg csak sétáltunk és a lábunkat lógattuk a vízbe, mivel jelenleg csak 20 fok van. 

Pénteken érkeztem a családhoz és kellemes hangulatban fogadtak. Az öreg 82 éves, Mr Piron egy szuper nagypapa, igen úgy hiszem mondhatom ezt. Nagyon jó fej az öreg. Most jönne az a sor, ha ő 40-50 évvel fiatalabb lenne én meg 10-20 évvel idősebb… :Dhahaha

Anno biztos sok lánynak elcsavarta a fejét a remek humorával.  sajnálom, hogy nem mindig értem, mert általában nagyon jó beszólásai vannak mindenkinek minden téren.  Jelenleg 4-en nyaralunk Andernoson, Thierry édesanyja évekkel ezelőtt elhunyt, így Mme Anne van velünk, Mr P 2. felesége.

Őszintén szólva elég félénken indultam neki ennek az útnak…voltak kétségeim rendesen, több felé szempontból. Első sorban az úttal kapcsolatban. Annyi információt kaptam az igazgatótól, hogy Párizsig megyek a busszal, a betegekkel,  aztán majd onnan lesz valami. Majd felvesznek bennünket taxi stb.  Ott kezdődnek a gondok, hogy felelősséggel vagyok egy emberért, szóval nem vehetem a nyakamba Párizst, bár eljátszottam a gondolattal, hogy egy hét Párizs :D na de lapozzunk…végül is Mme Anne jött értünk és Párizsból mentünk Versailles mellé egy kis faluba, Buc-be. ( Bük) Nagyon büszke voltam, mivel a hölgy mesélte, hogy azelőtti nap ért haza Magyarországról és örömmel hallgattam, hogy a Bükk-ben volt 4 napot üzleti tárgyaláson és annyit tud magyarul, hogy igen, nem, köszönöm. A mai napon rákérdeztem bővebben, hogy mivel foglalkozik és kiderült, hogy valami féle minőség ellenőr.

A 82 éves ( apa) öreg nagyon jó fej, amikor csak tud próbál viccelődni, most épp pasziánszozik a laptopján. Tegnap a megérkezés után előállt egy bumeránggal, amit én sikeresen feldobtam egy magas fa tetejére… Nem is én lennék… Erre összeeszkábált egy szerkentyűt, kötélből és valami vasdarabból és elindult lehalászni. Azt mondta megy pecázni :D Jó programot csináltam estére az öregnek , de a végén én szedtem le egy apró fadarabbal. 4 gyereke van és Thierry a legkisebb.

Minden délelőtt a lelkesedésem odaveszik. Mivel a beteg rám van bízva reggel 9től 12-óráig és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Minden reggel ugyanaz a műsor, fogmosás, wc, játék kirakóval, és egymás után rakja ki ugyanazt.

Minden reggel a lelkesedésem oda, de minden du-án elmondom magamban százszor, hogy mindez megérte.  

Hétfőn hajótúrázni voltunk.

Kedden, szerdán és csütörtökön pedig sütettük a hasunkat a parton.

Szerdán voltunk az óceán parton, ott álltam egy hatalmas homokdűne tetején amikor megpillantottam és el sem akartam hinni, hogy én itt vagyok. Hihetetlen volt. Gyorsan lepakoltunk aztán csobbantunk is a vízbe. 

Hétfőn ettem életemben először kagylót. Szó mi szó undorító volt, de finom. Citromot kell nyomni a kagylóra, nem vagyok benne biztos, de ha jól értettem azért mert a kagyló még él és ez a citromtól elpusztul, de az is lehet, hogy csak snassz jobb íze van tőle.

Kedden kagylóval leptek meg , mert tudták, hogy én semmi speciális francia ételt még nem ettem.

Szerdán délben a Mme Anne nővére invitált bennünket a fia éttermébe ebédre. Semmi puccos hely, aki kagylót, csigát, rákot vagy különböző ízes tengeri dolgokat akar enni, annak jó betérő hely.

Szerdán este pedig étteremben vacsoráztunk.

A szerdai napom viszont elég nehezen indult, mivel a beteggel elmentem a sétálóutcára, hogy beszerezzek pár kis szuvenírt. Már visszafele indultunk, amikor valamitől bekattant a parton. Hiába hívtam a nénit, hogy baj van, nem válaszolt, amikor már 10x-re hívtam akkor vette fel h mi a baj. Na nekem meg már minden bajom van, hogy mit kezdjek vele.  Az egy hét alatt egyszer kattant be, de az pont akkor volt amikor velem volt.  Persze amikor a néni odaért a partra addigra már semmi baja sem volt, de elég kellemetlen érzés volt, mert az egy évem alatt ilyen még sosem fordult elő.

Tényleg nagyon jó egy hét volt, de egy hét bőven elég volt a beteggel, mert azért a délelőttök bonyolultak voltak vele.

Az egy hét végére nagyon kis családiasan voltunk, Mme Anne(néni), a nővére, az öreg( Mr Piron), a beteg és én. E-mail címet cseréltünk és örültek, hogy megismertek.  A néni még este írta is sms-ben, hogy köszöni és h egy tökéletes hét volt.

A képekkel majd jövök, de a szokásosan most rohanok, de 18 nap múlva végre otthon vagyok :D

Puszi