Rohan az idő

Sziasztok,

Lassan kezdek rádöbbenek, hogy a küzdelmeim ellenére, mennyire jó, hogy belekezdtem ebbe az évbe Belgiumban és, hogy egy csodálatos éven leszek túl, amire hazaérek.  Nehéz ezeket a gondolatokat  leírni, hisz annyi érzés bújik meg bennem.

Sosem fogom elfelejteni ezt az évet. Az embereket akiket megismertem, akikkel együtt csináltam önkéntesként ezt az egy évet, akikkel dolgoztam és akik a betegeim voltak.  Észrevétlenül lopták magukat a szívembe a szeretetükkel. Életem egyik legszebb éve, akárhogy is nézem. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkoztam, ott és azért és amikor. Ez így volt rendjén. Minden okkal történik. 

Pár napja üzenetváltás során tudtam meg, hogy a norvég lány szerdán megy, ment haza. Nem tudtam már tőle elköszönni, pedig az egyike azoknak akit szívből megszerettem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló egyéniséggel és akkora szíve van, hogy az első pillanattól kezdve kedveltem .

Ma csütörtökön, elköszöntünk Petertől, akinek a mosolya mindig jobb kedvre derít minket, ahogy Ábel mondaná, a legszebb mosoly, amit valaha láttunk, mert tényleg szívből fakad. Nehéz elbúcsúzni,bevallom pár könnycsepp legördült az arcunkon Kaskával.  Peter, amúgy biciklivel indul haza vasárnap Németországba, annak is az egyik legészakabbi részére. Elvileg két hét alatt fog hazaérni, nagyon szurkolunk neki.

Thale-val ( norvény lány) ♥

Peter és a bicikli

Az emberek jönnek mennek az életünkön keresztül, kasul. Valakinek lehet csak egy pillanatok vagyunk a vonatablakon keresztül, talán egy kedves szempár, hang, talán pár kellemes perc, pillanat egy utazás alkalmával. Néha többet ér egy kedves mosoly a szavaknál.

Nem tudhatjuk és talán sosem fogjuk megtudni, hogy hány embernek fogunk fontosabb vagy kevésbe fontosabb szerepet betölteni az életében.  Vagy hány ember mellett haladunk el úgy, hoyg maradandó emléket okozunk akár egy pillantással. Lehet, hogy valakik számára csak egy homályos kép maradunk a múlt ifjúságából. Valakinek talán egy szép emlék, szép mosoly, jó társaság.

Csodálatos pillanatok ezek. Az élet nagy kérdései. Ki? Hol? Mikor? Miért bukkan fel az életünkben és miért pont akkor?

Pénteken Viola megérkezett du-án, sokat beszélgetünk, elmentünk sétálni, beszereztünk egy kis rágcsálni valót, majd nekiálltunk nézni a Friends(Jóbarátok) nevű amerikai sorozatot. Ő is nagyon nagy fan:D Szóval volt szerencsém végre egy hozzám hasonló őrült Friends rajongóval nézni a kedvenc sorozatomat :D

Viola - Én

Violával a délutáni kis sétánk 

a Canal folyó mellett

Ma( vasárnap) 7kor keltem, elmentem Violával Monsba.  Jövő évben Belgiumban fog tanulni,  de egyenlőre még nem talált albérletet és most úgy néz ki, hogy lenne egy jó lakás, de a megbeszélt időben,  9kor a hölgy nem volt, és lehet h a 9 órát félreértették és lehet, hogy az 19 vagy 21. A hölgy száma nincs meg, aki a lakás ügyeit intézi, szóval szegényemnek még vissza kell mennie pár óra múlva.

Szép napot mindenkinek,

Puszi