Meglátogattuk Peruban az egyik leghíresebb inka piacot - Pisac

Pisac 

A pisaci piac a Cusco régió egyik leghíresebb piaca, amely sok látogatót vonz a híres vasárnapi piacra, amikor a környező hegyvidékről származó őslakos kecsua közösségek érkeznek Pisacba, hogy eladják termékeiket és készleteiket a hétre.

A Cuscoban töltött 3 hetünk alatt ellátogattunk Pisac/Pisaq városkában. Cuscotól kb 50 percre található autóval. Amikor megérkeztünk Cuscoba azt tudni kell, hogy eléggé tartottunk a magaslati levegőtől, több ezer méteren egyik óráról a másikra. Cuscoba este értünk, az airbnb tulaj hagyott nekünk kokalevél teát, ami segít az átállásban. Nyugi ettől nem lesz semmi bajod, csak csillapítja a fejfájást, hányingert és minden tünetet, ami a magaslati betegséggel jár. Mi előtte már elkezdtünk szedni egy gyógyszert, amit még Limában vettünk. Én szinte alig éreztem meg hogy pár ezer magasságban vagyunk, viszont másnap amikor elmentünk boltba pár méter után úgy lihegtem mintha lefutottam volna egy maratont. Nagyon érdekes érzés, hiszen ugyanúgy jársz mész mint máshol, de a szervezet megérzi, hogy kevesebb oxigénhez jutsz. Ebbe az egészbe amúgy mélyebben nem mennék bele, hogy mi megy keresztül a szervezeten, amikor ilyen magasságban vagy, hiszen nem vagyok benne jártás, így csak azt tudom elmondani, ahogy mi megéltük. David nem aludt talán két hétig, vagy csak alig, mert neki a szervezetét ennyire megviselte, hogy alig kapott levegőt. Amint elaludt volna felébredt, mert olyan érzése volt, hogy megfullad. Tudom ez félelmetesen hangozhat, de elvileg neki kisebb magasságokban is előfordult ez a hegyekben. Talán a harmadik hétre állt be neki a szervezete, de ugye akkor már mentünk vissza Limába. 

Augusztus 2. - Hétfő | 2021

Ma korán reggel keltünk 6kor. Igaz nem azért mert bárhova is rohantunk, hanem annyira gyönyörűek a napkelték Cuscoban, hogy lényegében egyidőben felkelünk a nappal. Korán reggel az első dolgom a kávé lefőzése volt, majd a laptopomhoz ültem. David és én is elkezdtünk dolgozni pár órát. Megreggeliztünk, majd írtam a szállásadónknak, hogy véletlenül, nem-e tud egy söfőrt, aki elvinne bennünket Pisac/Pisaq-ba és haza is tudna majd bennünket hozni. Nagyon kedves volt és szerzett nekünk fuvart. Így 11 órakor nekiindultunk a régi körülbelül 600 éves Inka vásárközpontnak. Azt még elmondanám, hogy itt Peruban az augusztus elseje nagy ünnep. Innen számolják a Andean-i új évet, ez egyben az Föld anya ünnepe is, amikor ételeket kínálnak a földnek és egy sámán áldást ad az ételekre, a termésre és a Föld anyának szenteli ezeket.

Cuscotól körülbelül egy órára található ez a kis városka, ami teljesen visszarepít egy másik időbe. Olyan mintha egy teljes időutazáson mennél keresztül. Már az oda vezető út is hihetetlenül lenyűgöző és számos turistalátványosságon keresztül vezetett, de elhagyva Cusco határait lenyűgöző hegyek és völgyek terültek elénk. A völgyekben már az inkák által híres teraszok kirajzolódnak, valamint számos apró falucska található a környéken, amely mind ebből az agyagos anyagból készült. Valamelyik ténylegesen az egész agyagház és lakják is. A házak előtt nagyon érdekes agyag sütő volt kirakva, és azzal főztek vagy éppen melegítették magukat. Rengeteg kutyát is láttunk a hegyekbe, itt ott aludtak vagy kóboroltak.  A helyiek csodálatos szép színes ruhákban vannak, a kalap pedig elengedhetetlen viselet. Ami még szintén nagyon érdekes volt, hogy a helyiek a házak előtt kint álltak és érdekes színű italokat vagy épp rágcsálnivalókat árultak. A Pisacba vezető út a hegyeken keresztül vezetett, ebből kifolyólag a várost is a hegyek tetejéből közelítettük meg autóval, így ahogyan haladtunk fentről lefelé szinte végig be lehetett látni a völgybe. Annyira érdekes színű volt itt a táj, amit még eddig sosem láttam sehol máshol.

A városba érve előjöttek a kis árusokkal teli utcák, nagyon érdekes közékori szűk utcákon vitt minket keresztül a sofőr. Egy hatalmas téren van az inka piac, ahova a környékbeli emberek érkeznek és a földeken megtermelt ételeket árulják. Amúgy a térhez gyönyörű szűk utcák vezetnek, és annyira szerencsések voltunk, hogy egy Föld anya ünnepet is láthattunk, zenével, sámánnak és áldással. Ezt követően bejártuk az utcákat, vettünk szuveníreket. A városka mellett elterülő híresebb inka romokhoz nem mentünk el, hogy őszinte legyek ez volt a harmadik napunk itt és én személy szerint itt éreztem meg először azt, hogy oké magasan vagyunk. Olyan fejfájásom lett, hogy több fájdalomcsillapítot kellett bevennem.

Visszaérve a szállásra egyből lefőztem egy teát és pihentünk. Ami szintén érdekes, hogy elvileg az emésztése az embernek itt a magasban teljesen más. Azt mondták a helyiek, hogy lelassul az emésztés, így semmiképp sem ajánlatos az, hogy az ember már első egy két nap jól bekajáljon.

Mi nem igazán hallottunk erről a helyről korábban, így mindenképpen szerettem volna róla írni egy picit, hogy meghozzam hozzá a kedvet. Sikerült?

A taxisunkat a szállásadónk intézte, az ő apósa vitt és hozott minket. Előtte még megálltunk egy ATM-nél, hogy legyen nálunk készpénz, hiszen ezeken a piacokon javarészt csak így lehet fizetni.

Nem tudom elmondani azt az örömöt és boldogságot, amit nekem ez a hely adott, hogy láthattam a helyieket, a régi utcákat, gyerekeket sétálni az utcán bárányokkal vagy épp lámákkal. Hogy láthattam igazi sámán ceremóniát és megtapasztalhattam, hogy élnek a helyiek.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy rajtunk kívül nem láttunk más turistát és nem volt tele a piac, hétfő volt és vírus időszakban nem igazán volt itt nagyon nagy tömeg, így nem tudok arról mesélni, hogy alapesetben mennyire lenne ez a hely felkapott.