Páran tudjátok már a mi kis Love Storynkat Daviddel...Amikor tavaly végleg eldöntöttem, hogy a 2019-es évem szuper lesz és egy percet sem fogok szomorkodni senki és semmi miatt, január első hetében megismerkedtem Daviddel Budapesten random. Ő világkörüli úton volt és pont Budapesten telelt...ezekre a pillanatokra mondják, hogy megváltoztatnak és megváltoztatják az egész életedet. Mivel neki az Európai vízuma lejárt, el kellett hagynia Magyarországot, így követtem és együtt nyaraltunk törököknél, majd ő folytatta útját tovább Közel-keletre és Indiába. Egy hónap távollét után visszafordult miattam, értem a körútjáról, Indiából, hogy velem lehessen, nem kell mondanom mekkora meglepetés volt amikor azt gondoltam, hogy India szívében van és folytatja útját Nepálba, közbe pedig becsengetett hozzám egy szép tavaszi napom! Felfoghatatlan! Még most is érzem minden porcikámban a boldogságot. Ezt követően szépen megterveztünk mindent. Találtam online munkát, és követtem Amerikába.
9 hete érkeztem meg Usa-ba. Az elmúlt időszakot próbáltam hasznosan tölteni és magamba szívni a kultúrát. 8 éve lassan folyamatosan feszegetem a határaimat, kezdve azzal, hogy elköltöztem 19 évesen Belgiumba, francia nyelvterületre, ahol egy francia szót nem értettem, majd egy év alatt megtanultam a nyelvet, ezt követte Ausztria, majd az egyetemi megmérettetés.
Egyetem alatt sokáig burokban éltem, Európát nem hagytam el, azonban mindig is éreztem, hogy valami keresnivalóm van Amerikában, egy éve először kilépve a komfort zónámból egyedül nekivágtam New Yorkot felfedezni.
Találtam számos sztereotípiát a neten, találtam rengeteg dolgot Amerikáról, hogy mit egyél mit ne egyél, ki milyen itt, valaki ezeket mind 3 hét alatt, vagy pár hónap alatt írta le Amerikáról, hogy ki hogy él itt, ki mit csinál. Azt kell hogy mondjam, hogy én ezt lassan 10 hét alatt nem merném kijelenteni, nem pár hét alatt. Szerintem hónapok és évek kellenének, de akkor sem lehetne megmondani és ráhúzni egy sablont az egész nemzetre. Én ahogy megtapasztaltam, eltérő szokások vannak, nem csak háztartásonként, de államonként is. Mivel a párom amerikai és volt szerencsém számos amerikai családdal, fiatallal és idősebb korosztállyal is megismerkednem, azt kell, hogy mondjam, hogy a magyarokhoz képest sokkal lazábbak. Puszi helyett ölelés. Gusztustalan édes dolgokat tudnak összekajálni. Imádják a hamburgert ez tény. Gyengébb kávékat isznak mint, mi magyarok. Kevésbe jellemzőek itt a kiülős kávézók, bárok, pub-ok, egy egy helyen azért van elszórva, de nincs jelen a kiülős kávézó kultúrája. Minden étterembe a ketchup, majonéz ingyenesen fogyasztható. Legtöbb gyorsétterembe pedig a szénsavas üdítőital újratölthető, vagy a pincér újratölti neked ingyen, ahányszor akarod. Az éttermekben a helyfoglalást a pincérek rendezik, ahogy belépünk egy helyre odakísérnek az asztalunkhoz(főtől függően) és kapsz egy főpincért, ő foglalkozik veled egész végig, persze a kiszolgálás magas színvonalú hiszen itt a pincérek borravalóból élnek, nem igazán jellemző az alapbér, vagy csak minimális(javítson ki aki ezt jobban tudja légyszi :) ) Az utcák olyanok, mint a filmekben. Nincsenek kerítések. Ami igazán tetszett, hogy mindenki barátságosan fogadott, akinek feltűnt az akcentusom, majdnem minden esetbe megkérdezte, hogy honnan jöttem. Jellemzően itt elsőre vagy megölelt mindenki, vagy kézfogással üdvözöltek és öleléssel köszöntek el.
A kint töltött 10 hetem alatt körülbelül 13 államot jártunk be, egytől egyik megvan mindegyiknek a maga szépsége és sajátossága. Rám a legnagyobb hatással Utah volt, amikor Coloradóból Utah felé vettük az irányt és a táj egyre kopárabb és vörösebb lett, úgy éreztem mintha már jártam volna itt, mintha nekem itt mindig is lett volna valami dolgom. Kedvenc államom azonban Colorado marad, életem legszebb naplementéjét láttam az autóból a szállás felé. Életemben nem láttam még ennyi színt és ilyen élénk színeket, a nap pedig a hegyek mögött ment le így végig láttuk a hegyek korvonalát, mely különböző színekben pompázott. Hatalmas az égbolt délen, sosem láttam még ilyen csodát, mintha azt egész földet látnánk körbe. Leírhatatlan. Erre mondják, hogy saját szemmel kell látni, tapasztalni érezni. Amerikát én az otthonomnak éreztem 3 hónapig, nem ért kultúrsokk, természetesen mozogtam a helyiek között, azonban sokat segített az is, hogy David és a családja befogadott és családtagként kezeltek mindvégig. Az ételekről pedig annyit, hogy imádom a mexikói konyhát, a hamburgereket és nehéz nemet mondani a cukorral teli fánkoknak. Szerintem sztereotípia, hogy az amerikaiak csak hamburgert és egészségtelenül esznek, itt is lehet egészségesen étkezni, azonban könnyebb elcsábulni a kész ételek felé, hiszem akármerre megy az ember mindenhol lehet már előre csomagolt ételeket venni, és az előre csomagolásról még annyit, hogy rengeteg műanyagot használnak, pont az előrecsomagolt zöldségek, gyümölcsök, fánkok, édességek és készételek miatt többnyire.
Tömören, röviden, ahogy én láttam. Ha még valami eszembe jut, vagy lenne bárkinek bármi kérdése írjon nyugodtan.
Addig is jöjjenek a képek és puszi :)
Brigi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...