Hétfőn, vagyis tegnap megtörtént az elbeszélgetés az
igazgatóval, lényegében nem csak a foyer cseréről volt szó, hanem az eltelt fél
év eseményeit is számba vettük…
Jelentem, sikerrel jártam :D visszaküzdöttem magam a régi
otthonomba :D el sem tudjátok képzelni, hogy milyen boldog vagyok…
Hosszú és nehéz beszélgetés volt, már századszorra kellett
és most már két ember szájába rágnom, hogy miért is szeretnék visszamenni a
volt munkahelyemre…de most leegyszerűsítettem kicsit az egészet, mert már
beleuntam a sok beszédbe…és hogy mindenki tudja a legkonkrétabb indok az volt,
hogy a régi otthonomba Pólya Brigitta voltam, ha nem is teljes 100%-os
formátumban, de 95%-ban azt adtam ami vagyok…és amikor elkezdtem ezt az egy
évet és kedves lakótársam viselkedett ahogy…nekem ez az egyetlen hely volt
ahova menekülni tudtam, ahol elfogadtak olyannak amilyen vagyok és úgy
szeretnek és várnak, minden nyelvi és ügyetlenségem ellenére…ha ott vagyok
teljesen feltöltődöm és boldogság uralkodik minden porcikámban…és ezzel nem
túlzom…holnap reggel már itt kezdek… úgy vagyok ezzel, hogy itt elkezdtem egy
munkát…hosszú időbe telt amíg meg tudtam nyílni, kicsit tudtam valamit magamból
mutatni, mivel nem beszéltem egy szót sem amikor idekerültem ugye bár…ezt a
munkát itt is szeretném augusztusba befejezni…nekem nem az a fontos, hogy itt x
ember szeressen és elfogadjon, nekem az a fontos, hogy itt ebben az otthonban
megtaláltam a biztonságot és önmagamat…
Ebből kiindulva megtanultam, hogy határozottnak kell lenni
és helyt kell állni azért amit szeretnék…nem szabad a kevesebbel beérni, csak azért mert azt tálcán kínálják és melléje
még plusz lehetőséget is…ha tudjuk mi teljesíti ki boldogságunkat, tenni kell
érte…szembe kell nézni az akadállyal, hogy utána egy jobb , általunk
megálmodott jövőben élhessünk…
EGY KIS MESE A CSÜTÖRTÖKRŐL, PÉNTEKRŐL
Múlthéten elvállaltam, csak mert én olyan kedves emberke
vagyok alapon, hogy szerdán csütörtökön és péntek délelőtt egy súlyosan
fogyatékos otthonban dolgozok…végül is csak abból a szempontból vészes, hogy a
csapat fele nem tud járni, tolókocsis és nehezen érthető a beszédük…amúgy semmi
extra munka…csak vigyázni kell rájuk…szerdán, csütörtökön az ebédlőben ettem,
szerdán ezzel nem is volt gond, de csütörtökön a nőci aki ott maradt a
betegekkel teljesen ki volt akadva, mert hogy én elmentem ebédelni és neki fel
kellett segíteni 8 cipőt a fogyik lábára teljesen egyedül…meg meg kellett
keresnie 8 kabátot…
Na és ebből kezdtem megérteni, hogy ez a munkahely nem is
valós munkahely…ezek az emberek itt mind álomvilágban élnek, tisztelet a
kivételnek…aki az otthonban dolgozik, nekik azért van dolguk, de akik csak
műhelyekben…jah türelem és azon kívül van egy papírjuk és ennyi…egyszerűen
utána úgy felidegesítettem magam,
1 nem vagyok gondolatolvasó, hogy tudnom kelljen együtt kell
ebédeznem a betegekkel…és két nevelő volt velük, honnan kéne tudnom h az egyik
ebéd közben lelép…a
2 ha nekik egy magyar
munkahelyen kellene dolgozniuk első nap meghalnának…annyira hozzá vannak szokva
a kényelemhez…és hihetetlen semmittevésből itt úgy megélnek, annyi lehetőségük
van mindenhez bejárják a világot a munkahelyen keresztül, jó biztos születni kell
erre a munkára is de ezt kb akárki meg tudná csinálni…
…és tudjátok akkora MÁZLISTA, aki itt dolgozhat, hogy azt el
sem lehet mondani…nyugis munka…x-szer megy vakációzni egy évben és a lehetőségek tárháza tényleg ez a munkahely…bár nehéz is
bekerülni, mert itt mindenki mindenkinek a rokona…szal ez egy nagy család:D egy
nagy almafa…
Azért szeretem ám ezt a munkát csak néha nagyon fenn tudok
azon, hogy mi folyik körülöttem…és lehet, hogy sokkal kedvesebbek az emberek,
de az egész színlelés, egész nap az megy hogy Ca VA? (hogy vagy?)Minden
köszönés mellé megkérdezik, hogy vagy, és egész nap megkérdezik ezerszer, de
igazából, a kutyát nem érdekli, csak megszokás az egész… 1-2 ember van aki
igazából kérdezi, de azt lehet is érezni…és vár is rá választ…
Pénteken megsütöttem az első tortámat Kaskámnak! Remélem nem
lett olyan szörnyű, bár amikor a csoki mázat csináltam a külsejére azért
elgondolkodtam, hogy én sem cukrásznak születtem :D
Amúgy jó szülinapi buli volt, másnap pedig Mons-ban
shoppingoltunk : )
Jöjjenek a képek : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...