Hol is kezdjem kedves barátaim?!
Tudom egy jó ideje már nem jelentkeztem, de olyan kellemes napokat töltöttem Magyarországon, hogy nem akartam arra „pazarolni” az időmet, hogy a blogomban
kockuljak…próbáltam kiélvezni minden otthon töltött percet…de nem tagadom
kiindulásom előtt elkezdtem írni egy kisebb bejegyzést, de aztán valami folytán
úgy alakult, hogy nem tettem közzé…elég szélsőséges érzésekkel indultam
haza…hisz manapság már mondhatom azt úgy érzem, hogy két otthonom van…hisz úgy
indultam haza, hogy talán kicsit szomorú is voltam, akkor éreztem talán
először, hogy itt is minden a helyén van, befogadtak, a szükséges dolgokat
megértem, amit szeretnék pedig el tudom mondani, magyarázni és, hogy minden
egyes francia mondattal valami okosság ragad rám :D haha…
viszont…otthon voltam 10 napot és valahogy nem úgy tértem
vissza, ahogy megálmodtam, lehet én várok mindig mindentől túl sokat…de
valahogy az az érzés, amivel hazaindultam, eltűnt amire visszaértem, megint
csak egy szoba várt az itt hagyott emlékeimmel és valahogy az otthonhagyott
hétköznapok után fájt a szívem…
A mostani hazautazásommal együtt eddig háromszor voltam
otthon, kisebb hosszabb időre és ami után visszaérkezek mindig a kicsomagolás
okoz a legnagyobb problémát, mintha a csomagjaimmal együtt visszahoztam volna
az otthon töltött napok emlékéből, szeretett emberekből egy kisebb nagyobb
darabot a táskámba rejtve…
Vasárnap délelőtt édesanyám frissen sütött rántott húsának
illatával a zsebemben és búcsúztam Magyarországtól…
majd este értem vissza Belgiumba, a reptéren szokásos módon
két percen múlt, de a buszomat lekéstem, szóval vártam egy órát a következőre,
hogy eljuthassak a vasútállomásra…innen futva, de szerencsémre a vonatom 13
perc késésben volt, szóval a nagy csomagjaimmal rohantam és elértem a
vonatomat, majd lakótársam jött elém kocsival…a vártnál nagyobb lelkesedéssel
fogadott...
Hétfőn(tegnap) kedves foyeremben dolgoztam, ahol a betegek
nagyon örültek nekem, megleptem őket egy kis majomkenyérrel, amit még anya
sütött kiindulásom előtti napom, és ízlett nekik, és viccesnek találták a nevét
:D …és a legnagyobb meglepetés ezután ért…az egyik beteg, akiről már meséltem
korábban, ( azzal kapcsolatban, hogy a franciát angol akcentussal beszélte,
hogy majd akkor biztos megértem:D ) meglepett egy parfümmel, múlt hétvégén
Párizsban voltak ugye szülőknél és anyukájával vettek nekem egy parfümöt…és
először el sem akartam hinni, csak fújtam a kezemre mondtam neki, hogy köszönöm
ennyi elég lesz nekem…és csak mondta h ez az enyém…bevittem kollégának, hogy ez
lehetséges-e, nem-e értettem valamit félre, de nem! megbeszélték és tényleg az
enyém! én meg örültem a fejemnek, mint aki még sosem kapott ajándékot, és nem is az a lényeg, hogy parfüm, lehetett
volna akármilyen ajándék( mellékesen nagyon jó illata van) csak ez a
visszautazásom után olyan jól esett, annyi érzés kavarogott bennem visszautazás
után…hogy hihetetlen jó volt érezni, hogy szeretnek és örülnek és hálásak azért
amiért ott vagyok…
JAH ÉS JELENTEM NAGYON HIDEG VAN BELGIUMBAN!!!! VISSZAINDULTAM
MAGYARORSZÁGRÓL A 24 FOKBÓL ÉS ITT MEG A 4 FOK VÁRT :D
Jánosomnak üzenném: Belgium nem ejtette rabul örökre a szívemet,
augusztusban visszatérek, hogy boldogíthassam a hétköznapjaidat :D
Ez a kép pedig remélem mindenkinek olyan mosolyt csal az arcára, mint nekem még a táborom alatt:D Erről mindig két kollégám kollégám fog eszembe jutni:D és nem sértésnek !! :)
Szép estét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...