2012.01.13 péntek
Kezdjük az elejéről...
Csütörtökön megbeszéltük lakótársammal, (rövidítem innentől M-nek), hogy másnap vagyis pénteken az útunkat Brüsszelbe, reggel 8.30kor kezdjük, mivel a szeminárium 10kor kezdődik. Igen, szokás szerint megint én vártam rá, ez a legborzasztóbb helyzet, hisz függök tőle, neki van autója így akkor indulunk amikor ő épp összekészül, és sajnos valóban minden alkalommal ezt csinálja...ennél jobban ezt nem is tudná érzékelni, mennyire nem foglalkozik azzal, hogy nekem várnom kell rá...inkább viccesen megjegyzi h ő késik és h nekem kell rá mindig várnom...haha ezt énis tudom:S ...és igen indulás előtt két perccel nekiállt szárítani a haját...ááá kicsit sem voltam ideges...és talán mondhatom azt h ezt minden alkalommal bejátsza, és neki ez természetes...és nagyon is jól tudta, hogy még jegyet is kell vennem a vonatra...
Lehetséges, hogy ő egy jó ember, csak valahogy a nevelését nagyon, de nagyon elrontották vagy csak mi nem vagyunk egy hullámhosszon...de még van fél évünk együtt szóval még akár a végére igazán jóba is lehetünk...de talán ha nem lennénk lakótársak, csak néha néha megkérdeznénk egymástól, hogy hogy van a másik és csak szemináriumokon találkoznánk, esetleg még barátok is lehetnénk...de amúgy nem tudom h ő mit gondol a mi kapcsolatunkról...amikor visszaértem tök örült nekem...amikor otthon voltam írt nekem sms-t...szóval lehet h ő ragaszkodna hozzám...csak nem tudom a viselkedésével bennem nagyon el tudja vágni a jószándékot...és egy idő után úgy érzem h nincs mit szólnom hozzá...az összes szemináriumról vagy a kirándulásokról, azokról az időtöltésekről, amelyeket a többi önkéntessel töltök mindig úgy érkezek ide vissza, hogy mennyire jó volt velük...és itt megint szembesülök azzal, hogy hazajövök és lakótársamhoz meg nincs mit hozzáfűzzek...és tudom mindenkinek megvannak a saját kis dolgai...saját hülyeségei...de valahogy mindig azt érzem miután visszaérek az apartmanba, hogy inkább csinálok egyedül valamit, mert legalább nem a hülyeségeit kell hallgatnom...el sem tudjátok képzelni néha milyen jól esik egy séta egyedül vagy egy biciklizés...persze az ember társas lény...de inkább egyedül minthogy állandóan azt kelljen csinálnom amit ő akar...mert igen, szerintem ez már a többieknek is feltűnt ha nem az van amit ő akar akkor meg puffog...na én ezeket már megszoktam, már csak mosolygom rajt,de képzelhetetitek az első időszakban amikor minden új volt, mennyire esett ez jól, főleg úgy h az első pár hétben amikor tényleg egy betűt sem értettem és teljesen tőle függtem, ő meg azthitte h két hét elég volt arra vagy egy hónap h az igazgató vagy másik beszélgetéseit ne kelljen lefordítani nekem, mert már megértem :D mindegyikőnkben van hiba...remélem, hogy azért ő is sokat fog ebből az egy évből tanulni és ha a jövőben együtt fog élni valakivel másképp áll majd ő is a dolgokhoz...Kicsit még gyerek mindenhez, ilyen hozzáállással nem lesz belőle jó tanár...sőt...vagy majd az egyetemi évei alatt felnő remélhetőleg...
3 hétig velünk lakótt egy magyar lány, hát ő egy életmentő volt, és tudom h neki itt volt a helye, hiszek abban h minden okkal történik...és valóban nekem az a három hét valóban teljsen 100%-osan szükséges volt vele, utána mély víz volt már minden... neki örök hálával tartozom...:)
A másik dolog...Miért nem beszélgetek vele szívesen itthon franciául?
Szerintem senki sem szereti azt az érzés vagy ha azt éreztetik vele, hogy: hahaha ez nem így van...hahaha...én ezt is jobban tudom...és ő nem mondja de látom az arcán...van egy mosolya, ami számomra tök leértékelő, lekezelő... ezért nem is nagyon kérdezek tőle semmit sem...mert tök hülyének néz...más önkéntes franciáját simán megértem...ő meg aztképzeli, hogy már francia tanár és hibátlanul beszél vagy nem tudom...annyira próbálja magára erőltetni a kiejtést, és ha velem beszél akkor meg mégjobban csinálja ezeket a hangutánzásokat...a falatkaparom néha esküszöm...5-6 éve tanulja ezt a nyelvet jó h sokat tud belőle...ha évek óta tanulnék franciául és kinevetne aztmondom nevessen...de igy h pár hónapja tanulom és én örülök annak is ha hibásan de beszélek és megértik...amúgy meg nehogy azt higgyétek h az esik rosszul hogy ő többet tud...de ki szereti ha szavak nélkül is de az orra alá dörgölik és kinevetik, és ki szereti azokat a beszélgetéseket ahol a másik fél mindig azt érzékelteti h "én mindig mindent jobban tudok..."
aztán az is lehet h én ezeket így érzem de neki ezek nem direkt dolgok...fene se tudja...nem akarok mindent támadásnak venni, azért amikor visszaértünk láttam próbált változtatni, lehet az alaptermészerete furcsa nekem, majd csak lesz valami idővel...de igazság szerint vele nem szívesen tanulnék idegennyelvet :D de most jelen pillanatban ez van... :))ha valaki megkérdezi ezt szemináriumon, jó egy két ember tudja, hogy nem jövünk ki egymással, aki meg nem vak az látja is, hogy szemináriumok alatt kb annyi az össz kommunikációnk h hogy vagy, vagy kb két szó...előbb megtalálom akárkivel a hangot mint vele...ez is furcsa...néha nagyon jól el tudunk beszélgetni...néha semmit...
Kicsit eltértem a pénteki naptól...de ez most ki kívánkozott belőlem
Péntek Szeminárium
A vonat 9.07-kor ment szerencsésen elértük...de annyira mérges voltam, egyszerűen nem bírom felfogni, tudja jól h ketten utazunk nem csak magáról van szó, akkor miért nem tud tekintettel lenni a másikra? miért kell minden utazás előtt beszivatnia? még megreggeliznék nyugodtan meg ilyenek...de ezekután úgy lesz...de mondtam is neki, hogy nem bírom felfogni...miért szöszmötöl minden szaron utána pedig miért kell mindig mindenhova futni...miért nem lehet mindent nyugodtan intézni...utálok futni a vonatra...főleg télen nagy csomagokkal...télikabátban...50 perces vonatút után megérkeztünk Brüsszelbe, majd 10 óra után 10 perccel már a szeminárium helyszínén voltunk...Mindenki üdvözölt mindenkit, az asztalokra kikészített kis apróságokból falatoztunk, teáztunk, majd egy apróbb konferencia beszélgetés vette kezdetét. A csoportot két részre bontották, egyik fele Petrával( fogadó szervezet munkatársa) a másik vagyik ahol énis voltam Diannal ( a fogadó szervezet mi csak úgy hívjuk mother( anya)) volt...kaptunk egy lapot, különböző témában és írni kellett negatív pozitív dolgokat róla...majd beszélni róla...volt szó például karácsonyról, újév, újévi fogadalom, a projektről stb.
A beszélgetés után megebédeztünk...ebéd után volt egy játék a nevét már nem tudom, de almáspitéhez hasonló tortaszeletet kapott mindenki, és amelyikben valaki talált figurát az lett a király királylány:D hát az enyémben volt....én voltam a kiskirálylány:D Ezekután ellátogattunk egy csoki múzeumba, ahol elmesélték, hogyan készítik a csokit, mikor, ki, honnan, hol fedezte fel, miből készül...kaptunk kóstolót is, forrócsokit és kaptunk apró normális csokikockát is...nagyon finom volt :)) Ezután mindenki ment amerra csak akart...általában a keménymag, vagy hogy is mondjam a kis csapatunk beül valahova a többiek szétszóródtak...hazamentek...szeretem ezeket az egy napos szemináriumokat, mindig jó időtöltés a többi önkéntessel lenni.Este brüsszelben éjszakáztunk, Juliánál és Janette-nél, rajtunk kívül, még ott volt a svéd, norvég, amerikai lány is :) sajnos a lengyel lány Kaska nem maradt, neki nem maradt már szálláshely:S de remélhetőleg majd legközelebb... úgy érzem nagyon jó baráti kapcsolat alakulhat, alakult ki a 2 német lánnyal Sarah-val és Juliával, és a norvég leányzóval Thale-val :) Nagyon kedvelem őket, de erről szerintem már írtam, kevés ilyen jólelkű ember van mint ők és közben írtózatosan jófejek...imádom őket... nagyon örülök h megismertem őket...és újra motivációt kaptam németül tanulni...folyamatosan jönnek vissza a német szavak...csak félek ha 4 nyelvet beszélnék párhuzamosan akkor totál káosz lenne...valahogy az angol után nem jön a számra a német...mindig inkább angolul akar jönni...Néha úgy érzem, ha régebb óta tanultam volna franciát a részemmé tudna válni ezalatt az egy év alatt...így meg majd idővel meglátjuk:))
Péntek éjjel az egyik legmenőbb brüsszeli clubban buliztunk. szerintem mondhatom ezt, bár elég borsos ára volt, nem önkéntesek bukszájához illő szerintem, 15 euro volt a belépőjegy és 1,50 a kabátleadás, és ha wc-re akartál menni még azért is fizetni kellett...bár szerencsére a belépővel ihattunk egyszer azt amit csak akartunk, és kaptunk egy emlékkártyát, ha legközelebb mennénk akkor csak 5 euró vagy -5 valahogy így...de igazság szerint most éreztem belgiumban elősször azt hogy olyanért fizettem, ami igazán meg is érte :D egyszer megengedheti magának az ember, de azért mindig idejárni úgy érzem luxus lenne...de ahhoz képest h nem az én világom volt nagyon jól éreztem magam...rég voltam már ilyen jó buliban, párizsi buli is jó volt, de ott a zene nem tetszett...de itt a társaság is jó volt, német kontra magyar önkéntesek :D:D:D bár jó társaságban nehéz nem jól érezni magát az embernek...
Szombaton még felmentünk a városba, Brüsszel központjában sétálgattunk, vettem egy fülmelegítőt végre :D minden le van árazva szóval ez most nagyon megérte ;)Vasárnap, sütöttem főztem, tanultam és nekiálltam a francia fogalmazásomnak, amit a szervezetnek kell beadnom, hát lehet majd egy jót nevetnek rajt:D de a google fordító a te jó barátod:) jó azért már nagyjából tudom h mikor hol használ nem jó szavakat, meg hol van bibi, nagyjából sok helyen csak a helyesírás miatt kellett használnom, mert a fene a francia helyesírásba:D mondom én csak ne kelljen írni :D
Amúgy az időjárás itt elég tavaszias, süt a nap, csiripelnek a madarak, és Jánosomnak üzenném, hogy minden nap hallom a vadkacsák vonulását, arra kelek vagy arra fekszek vagy mindkettő :)
Vasárnapi kajám
Megreggelizek,ebédelek aztán irány a munka:)
Jah jut eszembe...hétfőnként az egyik munkatársamat tanítom magyarul, de ez nekem is hasznos mert pl olvasásgyakorlásnál én
olvasom a francia mondatokat ő meg olvassa magyarul...és mutatott a neten is oldalakat...szóval kiváncsi leszek a mai órára
is...:D
Puszilok Mindenkit!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
