Irány a szeminárium...
Sziasztok!
Gyorsan próbálok írni, mert mindjárt jön elvileg a tanár, utána pedig már Sarah-t várom...
Hihetetlenül jól indult a hetem...ha dolgozok egyszerűen nem tudja senkisem levakarni az arcomról a mosolyt...ilyen szép hivatás lenne a gyógypedagógia, vagy nem is tudom mivel tudnám behatárolni ezt az egészet a legközelebbi módon...egyszerűen imádom ezt a munkát..:D és igy h egyre több mindent értek, sőt mondhatom azt is h azért már lényegesen sok mindent megértek a munkahelyen belül, egyre jobb és jobb napjaim vannak...jó érzés már egy kicsit otthonosan mozogni a munkatársak betegek között...nem kezelnek idegennek...úgy érzem h manapság kezdenek elfogadni a betegek is...úgy érzem a francia nyelv elsajátításával egyre több beteg nyit felém...nem tudom h ezt a mosolyomnak vagy csak alapjáraton annak köszönhetem h hallanak beszélni...:D lehet mindkettő szerepet játszik benne:D lakótársam nagy szívfájdalma, én úgy érzem, hogy az ő kedvence betege ebédnél engem keres, mellém akar ülni és mellém is ül akár mikor amikor csak lehet :D
Szóval most rettenetesen boldog vagyok :D olyan két napot hagytam magam mögött, már a mait beleszámítva, amit totálisan
pozitívan zárhatok...és igen akármikor ha bajom van jusson eszembe, hogy egy csodálatos helyen élek, csodálatos emberek
vesznek körül, és ez az egy év az enyém. ki kell használnom minden egyes percet...
Szombaton házibulit tartunk itthon, megünnepeljük a szülinapomat...ugyebár senki nem felejtette el?!:D
Nagy szívfájdalmamnak tartottam, hogy pont a 20. szülinapomat, nem tölthetem pont azokkal akiket szeretek...de a többiekkel( magyar barátokkal) remélhetőleg még ha ezer szülinapot nem is de 80-at megünnepelhetek :D aztán meg amerikában úgyis a 21. számít nagy ünnepnek:D
Érzem a 21. visz majd mindent:D és ki tudja még hogy hol fogom melyik országban ünnepelni :P haha
Holnap korán reggel megyünk szemináriumba, meg nem mondom mi a hely neve, annyit tudok h Liége közelében valahol...háát el kell mondanom h ezt a szemináriumot a nagyon nem szereteM:D de ez van...három nap totál franciázás...igen:D itt vannak azok az emberek, akik lelkesednek mindenért, mindenki mindenkivel kedves, mindenki mindenkit szeret:D na persze...ne értsetek félre, énis pozitív emberkének vagyok de nekem ez már sok:D meséltem ugye a múltkori híd építést:D hát az vitte ugye nálam a pálmát...kiváncsian várom a heti feladatokat :D nem tudom vagy a magyarok gondolkodnak komolyabban vagy ezek dedósok:D csoport kovácsoló programok meg ilyenek :D ááá :D
Szó szó...talán ha az első napot túlélem akkor minden rendben lesz :D második nap elvileg kirándulunk a városban, múzeumot nézünk meg meg ilyeneket...második nap igazán jó programok szoktak lenni...sokat eszünk. ingyen sör vagy amit akarunk...jah ezen a szemináriumon volt az egérke is :D meg tök király szobánk volt:D nézzük mindennek a pozitív oldalát :D szenvedek egész nap...de cserébe jókat eszek iszok:D remélhetőleg...nem tom valahogy én inkább dolgoznék minthogy erre menjek :D
Lényegében megismerkedtem nagyon sok jófej emberkével, mert vagyunk vagy 40-en mindenhonnan a világ összes részéről majdnemhogy :) csak én Magyarországon sem vagyok az a szereplős típus...nem szeretek X ember előtt beszélni...meg van mindenről a véleményem persze, csak nem fogok senkivel sem ezen vitázni :D nem fárasztom magam a hülyeséggel...itt meg kb
az megy három napig..hogy "én igy gondolom, nem ez nem úgy van...bla bla bla"haha:D élmény:D ...itt meg mindenről ki kell
fejteni mindent...franciául...:D Engem itt komolyan mondom a munkám éltet:D ezek a szemináriumok veszik el az életkedvemet:D mert amíg a lengyel lánnyal, aki szerencsére sorstárs mert ő is leszarja az egészet kb, amíg hátul a sok buzgómózsing mögött meg tudunk bújni addig ok:D de amikor nekünk is beszélnünk kell, akkor áááá :D és nem azért félek beszéli, mert nem beszélek tökéletes nyelvtannal, hanem mert utálok szerepelni :D lehet nekem ez az egy év erre lesz jó, hogy leküzdjem a félelmeimet :D
Na megjött a tanár...búcsúzom:D pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...