Hogyan nézzünk meg minél több mindent New Yorkban 5 nap alatt? - 2. rész - Gyalog New Yorkban

Sziasztok!
Az alábbi 5 nap programjait én a főbb bakancslistás pontjaim alapján raktam össze. Heteket töltöttem azzal, hogy könyvekből és internetes forrásokból összerakjam magamnak a megfelelő útvonalat, hogy minél több utcát, városrészt tudjak gyalog bejárni. Szerettem volna magamba szívni a várost. Kényelmesen leülni pár percre egy egy padra, megreggelizni, megkávézni, csak élvezni a napsütést, nézni a helyiek, hogy sietnek munkába, hogyan van tömve a Wall street turistákkal. Szerettem volna úgy megélni ezt a helyet, ahogy gyerekkoromban elképzeltem. Amikor először megpillantottam a felhőkarcolókat áthaladva a Manhattan hídon a szívem nagyot dobbant a boldogságtól. Vannak tényezők, amiket már másképp csinálnék, de lényegében a főbb bakancslistás helyeimet sikerült kipipálnom.


Repjegy: LOT légitársaság, Pestről közvetlenül jár és már ki lehet fogni 100.000 Ft-ért vagy olcsóbban, el vissza repjegyet  - Nekem régi álmom volt eljutni New Yorkba szóval én folyamatosan figyeltem a jegyeket és szerettem volna átszállás nélkül, közvetlen utazni

One World Observatory

Szállást: Booking.com – belváros közelébe javaslom, és olyan helyre ahol tudod, hogy nagyon sokmindent meg akarsz nézni, nem olcsók a szállások, viszont igények kérdése, Airbnb-t, hosteleket, hoteleket javaslom.

Közlekedéshez : Google Maps, Here we go, vagy helyi alkalmazásokra keressünk rá, én mindig előre felkészülök és alapból a szállásaimat is pl egy metrómegálló mellé rakom, vagy a nevezetességek közelébe, hogy időt spóroljak meg. Nagyon fontos, hogy én New Yorkban szinte mindent GYALOG jártam be. Metrót háromszor használtam maximum az 5 nap alatt. Tudtam, hogy kevés idő ez a pár nap, de minél több mindent szerettem volna megtapasztalni és élvezni, hogy ott vagyok nem csak rohangálni össze vissza.

0. nap 

Megérkezés, átjutottam az ellenőrzésen, felvettem a csomagokat. Ha a szállásod nem küld ki eléd taxit, UBER működik.

Flatiron

1.  Nap 

• Átmetróztam és sétáltam Brooklyn utcái, csak random felfedeztem pár utcát. 
• Megnéztem a Dumbo Parkot, amit már ezer éve kinéztem, hogy ha egyszer eljutok NYC-be ez lesz az első, amit meg fogok nézni, itt rá lehetett látni a Brooklyn hídra és a Manhatten hídra is 
• Átsétáltam Brooklyn hídon: nekem ez volt az egyik legkedvesebb pontom, keresztül sétálni ezen a csodálatos hídon, amit már annyiszor láttam a filmekben. Annyira gyönyörű és szép a kilátás róla, őszintén szólva én itt háromszor jártam az 5 nap alatt annyira tetszett.
• Körbejártam a World Trade Center emlékhelyet
•  Felmentem a One World Obeservatory tetejébe (kb 35 dollártól lehet már jegyet venni ) : itt elég nagy sor volt, talán egy jó fél óra vagy több amire megvettem a jegyet és felértem a tetejébe, (jegyet online is meglehet venni) ahol gyönyörű látvány fogadott. Legközelebb, pedig szeretnék felmenni az Empire State Building tetejébe és Rockefeller Center tetejébe is)
• Amiután leértem a felhőkarcoló tetejéből utam a Rockefeller Parkba vezetett, ahol sétáltam és nyugalomban néztem a helyieket és szuper rálátásom volt New Jerseyre

Washington Square Park

2. nap

Szokásos reggeli kávézás után, nekiindultam 

• Carrie Bratshow híres lakásának, ide is szintén gyalog, hogy minél több mindent megnézzek. 
• Broadwayről nekiindultam, keresztülhaladva a híres Washington Square-en, készítettem pár képet, majd körbejártam a Green Villaget. Amikor keresgéltem a híres lakást és lépcsőt úgy dobogott a szívem, szerintem ezt csak egy rajongó érheti meg. 
• Ezt követően felsétáltam a híres Flatiron Buildinghez, 5th Avenue-n, leülltem a park mellé és pár percig csak bámultam ezt a csodálatos épületet. Itt már messziről megpillantottam az Empire State Buildinget(ESB). 
• Keresztülsétáltam a Madison Square Parkon és tovább indultam a Grand Central állomáshoz. 
• Az 5 Avenue-n haladtam végig, így elsátáltam az ESB előtt tovább a Bryant Parkba és innen a Grand Centralhoz. Megnéztem a híres állomás belsejét, körbejártam, álltam a lépcső tetején pár percig és pár film leforgott a fejemben. 
• Továbbindultam a St Patrik katedrálishoz, majd a Rockefeller Centerhez. Times Square, Radio City Music Hall, LoVE  majd Central Parkba beléptem, itt a közelbe van a híres Plaza Hotel is a Reszkessetek betörőkből.

Central Park megtervezése megér egy külön imát, rengeteg időt töltöttem csak azzal, hogy minél több mindent belezsúfoljak abba a pár órába amíg ott tudok lenni, de fel kellett adnom magammal a harcot hiszen az időm nagyon szoros volt. Tudtam és tudom hogy vissza fogok egyszer még térni, mert ez a hely nekem szerelem. Szóval legközelebbi látogatáskor tuti hogy egy egész napot szeretnék csak a Central Parkra fordítani és a múzeumokra. Szeretném egyszer látni az őszi tájat és a télit is. Itt plusz fél napot szerettem volna eltölteni, de nagyon esős idő lett és valahogy nem így képzeltem el, hogy itt esőben mászkáljak.

Hajón

 3.  nap 

Kora reggel Brooklyn hídra siettem újra, napfelkeltét próbáltam elcsípni, de elég borús idő volt, majd továbbhaladtam a kínai és olasz negyed utcái felé, hogy felfedezzem ezt a környéket is, ezt pedig egy délutáni Manhatten körüli hajóút követte, ahol körbevittek egész Manhatten körül. Ennek az ára körülbelül 70 dollár volt(már nem emlékszem pontosan), de több órás volt és teljes idegenvezetéssel. Nagy szuper volt, aki New Yorkban jár ezt mindenképp ajánlom, megkerültük a szabadságszobrot is. Van lehetőség külön szabadságszobros hajóútra is. Indulnak ingyenes járatok a Manhatten déli részéről.

4. nap

 Sétáltam egyet a Triberica negyedben, útba ejtettem a City hallt is, ezt követően pedig Wall streetre siettem, bejártam itt az üzleti negyedet és Battery Park-ot. Ez kb egy fél napot vett igénybe nyugis tempóban, reggelivel, ebéddel, itt a 3 napos séta után már kicsit hulla voltam, viszont délután még visszamentem Times Square-hez és mégegyszer bejártam Rockefeller környékét, 6th Avenue-t és a 5th Avenuet. 

5. Nap

Nem maradt túl sok mindenre időm. Délelőtt sétáltam a kínai negyed utcáin még egyszer, beszereztem pár szuvenírt, dél körül jött értem a taxi és este pedig ment haza a gépem.

Olasz negyed utcáin

Kínai piac

Kínai piac

5 ingyenes kihagyhatatlan hely New Yorkban

1. Ingyenes hajóút a Szabadság szobor körül

 2. Átsétálni a Brooklyn hídon

 3. Brooklyn – Dumbo Park 

Régi nagy álmom teljesült, hogy itt ülhettem ezen a helyen. Gyönyörű kilátás volt Brooklyn illetve a Manhattan hídra. 

 4. Times Square

A híres Times Squaren sétálni eléggé hihetetlen volt, miután az ember annyi fényképet látott róla. Nekem ez picit csalódás volt, mert máshogy képzeltem el, viszont nagyon hangulatos, mindenképpen meg kell nézni, ha az ember New Yorkban jár.

 5. Elveszni a Central Parkban 1 napra 

Heteket töltöttem azzal, hogy megtervezzem magamnak a legjobb útvonalat, amivel a legtöbb mindent meg tudtam nézni pár óra alatt a Central Parkban. Egy dolog biztos, ide még vissza fogok jönni. (Ide még hozni fogok információkat, azoknak akik pár óra alatt szeretnék bejárni a főbb pontokat) 

       

    

     

Kaukázus gyöngyszeme - Kazbegi - Grúzia

Kezem a kezedben. Kinyitom a szemem és megpillantom a Kazbek hegy sziluettjét. Mintha csak egy karnyújtásra lenne, olyan hatalmas. Izgatottan az ablakhoz, majd az erkélyre sietek, hogy még közelebbről megélhessem a pillanatot. A hegyek ölelésében ébredni, a  hó még friss és ropogós. Mély levegőt veszek és érzem a természet és frissen vágott fa illatát. Az arcomat megcsiklandozza a korai nap, miközben elfogyasztom a reggeli kávémat. Ezeket hívom én tökéletes pillanatoknak.

Saguaro national park ˛/ Arizona / Tucson

Sziasztok! 
( English below )

Szerintem sokan nem tudjátok, hogy én hatalmas kaktusz rajongó vagyok, mindig is csodáltam milyen hatalmasra tudnak nőni, de akár az otthoni kaktuszokkal is szívesen eljátszottam egész gyerekkoromban, hát nem kell mondanom egy idő után nem igazán volt a házban kaktusz. Szerintem a kaktuszok lenyűgöző teremtmények, szinte nekem már több is mintha csak növény lenne, de majd olvashatjátok, hogy a leírásban a helyiek is másképp vélekednek róluk..... így hoztam nektek egy apróbb leírást az egyik kedvenc helyemről és annak kaktuszairól, ahol nyáron jártunk Daviddel.

Amerika és Arizona egyik szimbóluma, a már sok sivatagi képről és filmből látott hatalmas kaktuszok. Én azt mondom, hogy aki ilyen messzire utazik, annak már szinte kötelező lenne ezt a helyet meglátogatnia, hiszem nem mindennapi látvány.

A helyi Tohono O’Odham emberek számára a saguaro kaktusz még fontosabb. Ezek az óriási kaktuszok nem a Tohono O’Odham növényei, hanem egy másfajta emberiség, és a Tohono O’Odham törzs tisztelt tagjainak tekintik őket.

 

A saguaro kaktusz az Egyesült Államok legnagyobb kaktusa, és általában 40 láb magasságot ér el. A legmagasabb saguaro kaktusz, melyet valaha is mértek, 78 láb(kb 23 méter) volt . A saguaro kaktusz oszlopként növekszik nagyon lassan, minden növekedés a kaktusz csúcsán vagy tetején történik. 10 évbe telhet, amíg a saguaro kaktusz eléri az 1 hüvelyk magasságot. 

70 éves koráig a saguaro kaktusz eléri a 6 és fél láb magasságot(kb 2 méter) , és végre elkezdi előállítani első virágát. 

95-100 éves korban a saguaro kaktusz eléri a 15-16 láb ( kb 4.5- 5 méter)  magasságot, és elkezdi előállítani első karját. 

200 éves koráig a saguaro kaktusz elérte a teljes magasságot, 45(13-14 méter) láb magasságot. 

Miután a saguaro elpusztult, fás bordái tetők, kerítések és bútorok építéséhezhasználhatók.

Néhány kaktusz több tucat kézzel rendelkezdik, míg más kaktuszokon egyetlen egy kéz sem képződik. Az, hogy miért történik ez, továbbra is a sivatag rejtélye. A saguaro a sivatagi túlélés mestere. A növény képes kibírni a szélsőséges sivatagi időjárást is, bőrét vastag viaszos bevonat borítja, amely vízszigetelővé teszi a növényt, továbbá kemény tüskék és rugalmas sörték borítják, amelyek a belsejében tárolt víz védelmének módszerét szolgálják. A Saguaro kaktuszok, a Carnegiea gigantea csak a Sonoran sivatagban nőnek, ugyanakkor nem találhatóak meg a Szonora-sivatag minden részén.

A hőség szinte elviselhetetlen volt itt július középen. A parkban vannak vezetett túrák reggel és este, ahol lehet látni a vadon élő állatokat. Őszintén szólva én örültem, hogy nem találkoztam csörgőkígyóval vagy tarantulapókkal, de biztosan nagy élmény lett volna ha túlélem.  :D 

A parkban felhívják a figyelmet arra, hogy csak a kijelölt helyeken mászkáljon az ember, hiszen ahogy fent is említettem, nagy hőség volt és sosem lehet tudni, hogy milyen állatra bukkan az ember.

English version : Source : nps.gov  , Pictures : me

I'm obsessed with cactus so here you have something to read. Last summer,  David and I visited this park and I fell in love totally. Hope you will enjoy it! 

Saguaro cacti, Carnegiea gigantea, only grow in the Sonoran Desert. However, they do not grow in all parts of the Sonoran Desert.

These giant cactus are not plants to the Tohono O’Odham, but a different type of humanity, and are viewed as respected members of the Tohono O’Odham Tribe.

While the saguaro cactus has become a symbol of the American West, the saguaro cactus will only grow in the Sonoran desert. As a desert indicator species, the range of the saguaro cactus is limited to southern Arizona.

The saguaro cactus is the largest cactus in the United States, and will normally reach heights of 40 feet tall. The tallest saguaro cactus ever measured towered over 78 feet into the air. The saguaro cactus grows as a column at a very slow rate, with all growth occurring at the tip, or top of the cactus. It can take 10 years for a saguaro cactus to reach 1 inch in height. By 70 years of age, a saguaro cactus can reach 6 and a half feet tall, and will finally start to produce their first flowers. By 95-100 years in age, a saguaro cactus can reach a height of 15-16 feet, and could start to produce its first arm. By 200 years old, the saguaro cactus has reached its full height, reaching upwards of 45 feet tall. Some saguaros have been seen with dozens of arms, while other cactus never produce a single one. Why this happens remains one of the desert’s mysteries.

The saguaro cactus is a master of desert survival. Every aspect of this plant is specifically designed to thrive in the sometimes harsh Sonoran Desert. The skin of the saguaro cactus covered with a thick waxy coating that waterproofs the plant, and reduces water lost to the air through transpiration. The skin of the cactus is covered with hard spines and flexible bristles as a method of defending the water stored inside. (nps.gov)

Szeretnék még ilyen bejegyzésekkel jönni, szóval ha van észrevételetek, vagy tetszett ez a bejegyzés, kérem jelezzétek.

Szép délután!
Puszi!
Brigi

Szívvel lélekkel Afrikában !

Nagy dolog nekem, kis dolog másoknak.

A hetünk elég esősre sikeredett, így elég sok időnk volt elmélkedni. Szerettem volna írni pár sort arról, hogy mit is csinálunk mi Zanzibáron és miért is vagyunk itt majdnem egy hónapot. Az igazság az, hogy próbálunk itt úgy élni, mint egy helyi ember. Mindennap dolgozunk, mint mindenki más csak online. Nekem a napom nagy részét hétköznap, napi 8 órában a munka kiteszi. Így próbálom az időmet úgy beosztani, hogy vagy korábban kezdek vagy előre dolgozok ha tudok, így munka előtt, ebédidőben, délután van időnk picit sétálni élvezni az ittlétet. Ma rá kellett döbbennem arra, hogy nem is olyan félelmetes ez a hely, mint amilyennek elsőre tűnt. Hétvégén körbesétáltuk, körbemotoroztuk a helyet és látva,hogy hogy élnek itt az emberek, kinyílt egy újabb ajtó a szívemben. Ma próbáltam a munkámat befejezni az egyik kedvelt éttermünk elött. Többen odajöttek hozzám felajánlva szuvenírt, hétvégi programot vagy akár masszázst. Úgy érzem, hogy közel 3 hét kellett ahhoz, de megérkeztem szívvel lélekkel Afrikába. Elkezdtem élvezni,hogy az emberek megállítanak minket és kérdeznek, érdeklődnek. Rádöbbentem arra is többek között, hogy vannak olyan munkák amelyeket az ember nem szívesen csinál azonban csinálnia kell, hogy tudjon boldogulnia. Itt is vannak karrierista emberek, (itt is kérnek iskola után már egyből 5 év munkatapasztalatot, itt is vannak álmodozók, vannak akik mindennap kijárnak apályban növényeket, kagylókat keresni, programokat ajánlanak turistáknak) akik szeretnének feljebb kerülni, itt is van diplomás pultos, mindenki teszi a dolgált a tőle telhető legjobb módon. Európában mi könnyen mondhatjuk szerintem, hogy ha nem tetszik akkor válts. Itt nincs annyi lehetőség. Itt az embe örül, ha van munkája(fehér ember szolgálni napi 10-12 órában, néha pihenőnap nélkül), örül, ha tud enni, örül, hogy van fedél a feje felett. Miközben befejeztem a munkámat, édesanyával beszéltem a parton, mutattam neki, hogy hol állok, mit látok , hol szoktunk enni. Anya csupa szív és szeretet és annak ellenére is, hogy ő nem utazik és mindig félt, hogy valami baj ér, mindig jóra tanított és hogy legyek kedves mindenkivel. Miközben telefonáltam egy árus jött felém és elhessegettem, mondván, hogy telefonálok nem kérek semmit. Anyának magyarázom, hogy ez már az ezredik árus aki idejön erre ő: Légy kedves! Ne bántsd! – anyu szavai mindig szíven találnak... párhuzamot húzva az elmúlt hetekkel és a saját munkatapasztalatommal, azt kell, hogy mondjam, hogy ezek az emberek is akár egymilliószor megállítanak, mindenki más és más személy, más személyiséggel. Mindenki kedvesen és mosolyogva jön hozzánk. Még akkor is elbeszélgetnek az emberrel, ha tudják hogy nem veszel semmit, érdeklődnek, hogy honnan jöttél, hogy tetszik a sziget, meddig maradsz stb....Számomra az első napokban ez picit túl sok volt, kellett egy kis idő hogy ez a sok inger ülepedjen bennem, de mindennap egy kis élménnyel, egyre jobban élvezem az ittlétet. Pl amikor valaki szóviccet csinál, a hungry Hungary-val, vagy amikor valaki büszkén mondja, hogy ismer valakit Budapestről, hallani a történeteket, ki hogy él és tanulni ezekből, részese lenni ennek a kultúrának egyedi és valószínűleg egyszeri lesz....kellett pár hét de úgy érzem MEGÉRKEZTEM Afrikába! J

Érzelmi hullám Kenya és Zanzibár között - Afrika felkavaró

Sziasztok !

Vegyes érzésekkel zártam, zártuk az első hetünket Daviddel tegnap, ami Zanzibárt illeti.

Sosem voltam még ennyire különleges és furcsa helyen. Amikor leszálltunk a reptérre egy nagy ruhás kendős ápolónő fogadott minket. Gondoltam azért van kendő a haján, mert emberekkel foglalkozik. Mit ne mondjak, kicsit sem volt kedves. Egyből van-e oltási papírunk ? Kikapta a kezemből. Látta, hogy be vagyok oltva és lecsippantott valami műszerrel, később gondolkodtunk, hogy valószínűleg lázmerő volt, mivel itt nagyon szigorúan veszik a sárgaláz oltást. David helyben kapta meg az oltást, amíg én a vízumos papírokat kitöltöttem. Engem nőként odakísértek egy női határátkelőhöz, ahol szintén egy haját kendőben eltakart hölgynek fizettem 50 dollárt, majd ujjlenyomat vettek és fényképet készítettek és kész voltam. Beléptem Zanzibárba.  Ehhez képest Davidnek nem engedték, hogy kártyával fizessen, kikísérték egy közeli pénzfelvevő automatához és megpróbáltak több pénz kérni tőle az oltásért. Neki amerikaiként 50 dollár volt az oltás és 100 dollár a vízum. Amíg Davidre vártam átvettem a csomagokat. Meglepő módon hozzám többen odaléptek, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire. Férfiak. Egyre több nőt láttam, tetőtől talpig kendőben....magamra borítottam az én kis szép törököknél vett kendőmet.

Reptéren vártak minket a szállodából, de itt is ahogy Kenyában is számost taxis volt és mind kiabált az ember után, hogy kell-e fuvar...aztán meg hogy Hakunamatata...Őszinte leszek, Kenya után nekem megérkezve Zanzibárba egy megkönnyebbülés volt. Kenyában érzelmileg túltöltődtem. Látva a sok szegény ember, a mérhetetlenül poros, koszos utcákat. Kicsit sok volt egyszerre, aztán áttérve ide, a reptérről a szállásunk felé átszeltük a szigetet, kb 1 óra alatt...itt is vannak koszos, poros utcák, de valahogy kevésbe...vagy már hozzászokott a szemem és átértékelődtem picit. Most már nem ért annyira mélyen, annyira szomorúan.

8 nap után Zanzibárban, Jambiani - Paje - Michamvi Kae - körbejárva a gyönyörű óceánpartot és csak egy utcával lejjebb lévő zanzibári életet, ami azért elég durva kombó....elgondolkodik az ember....Sétálsz a paradicsomban és egy utcával lejjebb emberek élik a mindennapi életüket, porban szegénységben, gyerekek cipő nélkül, tehén, tyúkok, kecskék sétálnak az utcák között, néhol kis macskaköves jellegű utcák, kis boltok, üzletek, ahol élelmiszert, néhány szuvenírt lehet venni. Érdekes, hogy a faluk, városok között nincsenek táblák, honnan tudják hogy épp melyik városba járnak ? haha... Más építészeti kultúra, amit már Kenyában is megfigyeltem, itt a házakat kövekből vagy fából építik valahogy...(erről majd még írok később amint lesz róla több információm) ...

Munka itt sem állhat meg :) 

Szépen lassan de rá kell jönnöm, hogy én először távolról szeretem vizsgálni a kultúrát, megfigyelő vagyok, hogy élnek, hogy mozognak itt az emberek. Milyenek a hétköznapok, hétvégék. David szeret az emberekkel beszélgetni, megtudni minél több mindent az életükről. Rájöttem, hogy akkora kulturális különbség van Afrikában az én kultúrámhoz képest így elsőre, hogy egyenlőre nekem ezt szoknom kell, de igyekszem nyitottabb lenni és beszélgetni helyiekkel. 8 nap után azt szűrtük le különösebb internetes olvasgatás után, hogy egy igazán erős iszlám vallású szigetről van szó. A kislányok már 5-6-7 évesen kendőben, hajukat eltakarva sétálnak az utcán. A legtöbb reakció azt mutatja, hogy nem szeretik a turistákat a helyiek. Sokan nem mosolyognak, nem barátságosak, ami a felnőtteket illeti. Aki kedves, aranyos, mosolygós az szeretne valamit eladni. Pár nőtől én itt kapom a megvető pillantásokat, hogy én ugye nem kendőbe vagyok öltözve és néha érzem a felsőbbrendűséget, mind férfiaktól, mind nőktől. Igyekszem azonban ezek ellenére is nyitott maradni és egy hét alatt nem levonni teljes mértékben a következtetést. Kenyában az emberek mosolyogtak mindenhol, mindenhol barátságosak voltak, sosem éreztem semmi megvető pillantást, csak én voltam sokkban a sok új látottaktól, de sosem ért semmi negatívum, max csak hogy itt is próbáltak lehúzni minket taxisok pár dollárral, vagy igazoltattak minket a bőrszínünk miatt.... Kenya nekem mindig a szívem csücske marad, ahol végleg kiléptem a komfortzónámból....

Visszagondolva az ott töltött időre azt kell mondjam, hogy ott az emberek talán még szegényebb körülmények között élnek, viszont boldogabbak és segítőkészebbek voltak mint itt. Zanzibárban kicsit az az érzésem, hogy nagyon a pénz motivál mindenkit. Fehérként mi itt gazdagnak számítunk és pl eleinte ahova jártunk vacsorázni, ebédezni, kinevettek minket, megpróbáltak több pénzzel lehúzni minket, és miután látták, hogy visszajárunk kedvesebbek lettek, mert kell nekik a vendég....bárosokkal való beszélgetések után megtudtuk azt, hogy van olyan dán fiú aki már 3 éve itt lakik és még mindig kinevetik...vagy hogy nagyon sokat dolgoznak szinte pihenőnap nélkül, meseszép óceánparton egész nap európaiakat és amerikaikat szolgálnak ki, kevés pénzért, borravaló nélkül....látva hogy mi simán megengedhetünk magunknak x ételt, koktélt, boltban csokit vagy kólát....elgondolkodtató amúgy, ha az ő helyzetükbe képzelve magunkat, mi hogy élnénk ezt meg, hisz sok embernek, aki ide születik főleg erre a szigetre valószínűleg nincs sok választása, elhagynia, vagy mást vallást választania, hiszen ebbe született bele ezt ismeri és még ha gondolkodik is azon, vagy eléggé nyitott szemléletű és tetszik neki Európa(más kontinens, más élet) vajon hogy tudna nekivágni, nekikezdeni egy másabb életnek ?  Ahol pl a nőknek is több joguk van ? Ahol van szabad akarata az embereknek, ahol van több joguk. ?! Mi is furcsán néznénk a gazdagnak gondolt turistákat helyiként? Mi is utálnánk őket vagy inkább irigykednénk?

Próbáljuk kiélvezni minden pillanatát ennek a csodálatosan összetett, egyedülálló kultúrának, amelyet valószínűleg most először és utoljára fogunk tapasztalni ebben az egy hónapban. Álmomban nem gondolkodtam azon, hogy vannak fekete muszlimok. Nekem ez a hely nagy álmom volt és a maga módján mindig is egy csoda marad a szívemben. Közel egy hónapot eltölteni itt azért nem kevés idő, és minden percéért hálás vagyok. Remélem ennyi idő alatt majd tudok egy átfogó képet adni a szigetről, hiszem amit eddig láttunk hihetetlen és ami szintén nagyon fontos, hogy Biztonságos. Sok a Solo utazó is, sokan pattannak csak robogóra(ahogy mi tettük tegnap) vagy biciklire. Én lányként azért azt mondom, hogy este egyedül azért sehol sem biztonságos, de nappal sehol nem éreztem veszélyt, bár hogy őszinte legyek szokni kell, hogy idegen emberek utánamrohannak a tengerparton, hogy szia hogy vagy ? Honnan jöttél ? Mi a neved ? Mikor jöttél blabla bla... de ezért utazunk nem, hogy érezzük ezeket a különbségeket, hogy ismerkedjünk, hogy a komfortzónánkon kívül találjuk magunkat, hogy érezzük, lássuk, tapasztaljunk...Arra is rájöttem a héten, hogy nem mindig kell egy kultúra része lenni, néha elég kívülről szemlélni azt és elfogadni őket, megtapasztalni és szívünkben megőrizni az élményeket.

Szeretném a fényképeimmel átadni a helyeknek a szép részét, azt hogyha idejöttök mit láttok, mit láthatunk a legtöbb utazási iroda oldalán és melyek a valós helyi képet, helyzetek, hogy hogyan élnek a helyiek, mi hogy láttuk azt  Ha élvezitek vagy kiváncsiak vagytok valamire nyugodtan írjatok, írjátok meg a véleményeteket, keressetek meg.

Legközelebb 14 érdekességgel jövök Zanzibárról.

Puszilok Mindenkit !

Brigi

Sokszínű Kenya

Kedves Barátaim!
Amikor tavaly elhagytam Európát, hogy felfedezzem New Yorkot, egy hét alatt semmi különleges atrocitás, sokk nem ért, majd Júliusban, hogy kiköltöztem 2 hónapra párom családjához Amerikába szintén semmi különleges sokk, váratlan esemény nem ért, teljesen megszokottan mozogtam a kinti kultúrában az itthoni és Európaihoz megszokottan. 
Tudtam és próbáltam lélekben felkészülni, hogy Afrika más lesz, nem nem gondoltam volna, hogy Kenya ekkora hatással lesz rám. 11 napot töltöttünk a városba. Ebből 4 napot Masai Marában voltunk a többit pedig Nairobi városában töltöttük. A 11 nap alatt több kultúrsokk ért, nem tudtam hova tenni az érzéseimet. Nem tartozom már a kezdő utazók közé, de ez a hely egyszer az egekbe vitt a gyönyörtől és a csodától, majd a földbe küldött a látottaktól. Ne értsetek félre, az ország maga egy csoda, sokszínű, főleg az emberek miatt merültem ki érzelmileg teljesen. 11 nap elég volt, hogy picit átértékelődjenek bennem a dolgok, hogy a már sokszor hallott mondat visszacsengjen a fülembe "a föld másik felén éheznek, ne pazarolj " stb. Szerintem ennyire mély kutatást egy utazásom előtt sem csináltam mint, ide Kenyába, viszont ami az interneten szerepel kisfilmek, történetek, csak az út egyik részére készít fel. Amit az ember a bőrén tapasztal és saját szemével lát, érzékel az leírhatatlan. Amikor sétáltunk az utcán és számomra felfoghatatlanul az emberek sétáltak az út mellett, sétáltak mindenhol, banánt árultak, gyümölcsöket, kukoricát. Leírhatatlan körülmények között éltek, leírhatatlan körülmények között vannak a boltjaik, a szolgáltatás amit nyújtanak bízva abba, hogy valaki betér és az adott napra is lesz betevő falatja....és amikor már túl voltam a sajnálaton rá kellett jönnöm, hogy itt az emberek így élnek, nekik ez a természetes, sokan nem jártak máshol, nem látták, hogy mi pl Európában hogy élünk. Szeretik az országukat és a legtöbb ember akikkel beszéltünk büszkék rá. Mondják hogy milyen szép, milyen szép az állat és növényvilág, ami kétségtelen. Sajnos itt is belefutottunk olyan emberekbe, akik a bőrszínünk miatt próbáltak belőlünk több pénzt kihúzni és sajnos emiatt igazoltattak is minket. Az éttermekben pedig igyekeznek ár nélküli étlapot adni, hogy a végén minél többet fizethessünk. Szerencsére találtunk egy helyi idegenvezetőt, aki ellátott minket minden jó tanáccsal és vele kirándultunk az első 4 napunkon. Ha valaki utazna a későbbiekben Kenyába szívesen megadom az elérhetőségét! Remek ember. 

Az első 4 napban Karen nevű külvárosi részben szálltunk meg. A környék egy csoda. Házak szépek, újak, közel a Zsiráf és Elefánt látványosságokhoz, szép kórház, meseszép bevásárlóközpont, nem győztem hangsúlyozni az otthoniaknak, hogy majdnemhogy meg sem mondanák, hogy nem Európában vannak. Az emberek mosolygósak, segítőkészek.

...azonban vannak dolgok amelyről nehezen beszél az ember, nehéz szavakba önteni, mit éreztem amikor megláttam az első romos házakat, az első poros utcákat, és ha jól tudom Afrika egyik legnagyobb nyomornegyedét, Kiberát. Vettünk egy családnak ételcsomagot, ami nekünk pár ezer forint, az nekik egy hónapnyi étel. Szerintem nem mondok újat, hogy néhol a könnyeimmel küszködtem, és néhol csak helyet adtam a könnyeknek. Hihetetlen és felfoghatatlan, hogy mekkora szegénység van, szemét és kosz és az emberek mégis mosolyognak, megbecsülik a mindennapjaikat, és kitartóan dolgoznak azért, hogy egyről a kettőre jussanak.
Ami az embernek elsőre egy összetákolt fabodega, az valakinek az életbenmaradása. Volt hogy két órán keresztül egy szó sem jött ki a számon, mert konkrétan elállt a lélegzetem a látványtól. Amikor egy 5 éves kisfiú vigyáz a tehenekre és birkákra...amikor az emberek km-ket gyalogolnak mert nincs pénzük tömegközlekedésre....amikor a folyóparton mossák a ruhájukat....amikor a tehén a szemétben kapirgál ételért...és akárkitől kértünk útbaigazitást, mindenki egy az egytől mosolygós volt és segítőkész....két hét alatt nem tudok mély következtetést levonni, azt tudom, hogy hihetetlen hatással volt rám az ország, Kenya egy csodálatos hely , amelyet az emberek varázsolnak egyedivé!

Sheldrick wildlife trust - adoptálhatsz elefántot, és támogathatod ezáltál az intézményt! Szuper élmény volt látni, hallani a megmentett elefántok történetét! Nagyon jól bánnak velük, öröm volt látni őket, és hogy az elefántok mennyire szeretik a gondozókat! :) 

Zsiráf központ - szintén megmentett állatok találhatóak itt, vagy akik már ide születtek

Masai falu látogatás! Gyerekek hihetetlenül boldogok voltak, hogy készítettünk velük egy fényképet! Imádtam minden pillanatát, amit a faluban töltöttünk! 

Köszönet Emboo camp-nek varázslatos és egyedi volt a Masai Maraban töltött időnk! Hihetetlen emberek! Első eco barát tábor! Napenergiat használnak, újrahasznosítanak, elektromos autót használnak! Az ételek pedig mesesek, meg az én érzékeny gyomromnak sem lett semmi baja! 

Legobb idegenvezetők! Köszönöm a legszebb helyeket, állatokat, legszebb naplementét, napkeltet, a sok történetét, információkat a kultúráról, állatokról! 

Szállásunk Emboo Camp-ben

Legszebb napnyugta

Nem is kívánhattunk volna szebb kezdetét a napnak, mint látni a bébi oroszlánokat játszani, vadászni tanulni. 

Reggelek így! Mindig is erről álmodtam! 

Legközelebb már Zanzibárból jelentkezem!
Puszi mindenkinek !