Grúziából Franciaországba vírus idején 2020

Sziasztok!

Sokan tudjátok, hogy tavaly Grúziában ragadtunk a vírus miatt körülbelül 10 hónapot. Igazság szerint 4 hónapot terveztünk összességében, de márciusban annyira felgyorsultak az események, hogy konkrétan dönteni is alig volt időnk, hogy akkor menjünk maradjunk és amúgy ha megyünk hova mennénk, mert amerikai és magyar állampolgárként, hirtelen beszűkült a világ, hogy merre is fogadják el az útlevelünk, hova kérhetjük meg a vízumot közösen, és szinte napról napra zártak be az országok, napról napra egyre több országban állt le a légiközlekedés, míg Grúziában teljesen leállítottak a beérkező és kiérkező forgalmat. Az az igazság, hogy ekkor Grúziában még csak kb 50-100 beteg volt. Az első hullámban megfogták a betegek számát körülbelül 500 esetnél. Teljesen bezárták az üzleteket és éttermeket. Az egész város üres volt. Ahogy jött a jobb idő, júniusban elkezdtünk sétálni a városban és még mindig érzem és emlékszem, hogy mennyire furcsa volt látni a teljesen üres utcákat, mennyire érdekes és furcsa érzés volt a legnépszerűbb helyeken is csak kettesben sétálunk. Aminek szintén megvan a maga szépsége, hiszen Grúzia csodálatos helyeit kettesben fedezhettük fel, sehol nem volt egy turista sem. Ennek az élethelyzetnek is megvolt az előnye. A belvárosban található nagyon turistás toronyóránál végre lett egy saját képem, ahol nem másik 100 turistával pózolok. Furcsa élmény volt viszont azt is megélni, hogy egy olyan országban ragadtunk, ahol nem értettük a nyelvet. Nem igazán tudtuk, hogy mi zajlik körülöttünk. Próbáltunk a nemzetközi hírekből tájékozódni, illetve felvettem a helyi konzullal a kapcsolatot, aki hihetetlenül segítőkész volt. Párszor próbáltunk volna kijutni az országból, de végül annyira korlátozva voltak a lehetőségek, hogy nem mertünk elindulni. Június végéig körülbelül 5x váltottunk albit Tbilisiben mert nem tudtunk hosszútávú albit kifogni, illetve nagyon sok foglalás bentmaradt a rendszerben, hiszen rengetegen érkeztek volna Grúziába, viszont szerintem sokan az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy a helyzet javul és be tudnak utazni. Sajnos nem így lett. Grúzia nem igazán engedett be senkit nyomós indok nélkül.

Úgy képzejétek el, hogy március közepén egyik napról a másikra minden bolt bezárt, ekkor itt még nagyban tél volt, majd egészen június végéig semmi ruhabolt nem volt nyitva. Az éttermek csak augusztusban nyitottak ki újra. Viszont június végén olyan szerencsénk volt, hogy a vasútközlekedés, országon belüli forgalom újra kinyitott, hiszen azt elfelejtettem írni, hogy amúgy Tbilisi, a főváros teljes karantén alatt volt hónapokig. Nem lehetett elhagyni a várost. Illetve, akit városon kívül ért, hogy Tbilisi karantén alatt van, csak az utazhatott be akinek volt lakcímkártyája. Így nagyon sokan  úgy jártak, ahogy hallottuk, hogy nem tudtak beutazni, még ha a fővárosban is éltek, lakcímkártya nélkül.

Batumi, Grúzia  

Én úgy számoltam, hogy március végén haza tudok utazni, hiszen ki akartam cserélni a téli ruhatáramat nyárira, illetve hogy hazaugorjak a családhoz, hát ez szépen nem jött össze. Így ahogy jött a jobb idő nálam csakis téli dolgok voltak. Új zoknikat vagy egy új pólót, melegítőt, pizsomát konkrétan a helyi supermarketben vettünk, ami szintén limitáltan volt elérhető, és gondolhatjátok, hogy milyen dolgok elérhetőek ilyen helyen. Júniusban amikor kinyitottak a bevásárolóközpontok és kávézók, több hónap bezártság után ha nem is azonnal, hogy azért elkerüljük a tömeget, de megejtettük mi is azt a bizonyos nagybevásárlást, hiszen a téli ruhákat elég jó érzés volt leváltani végre, új nyári ruhatárra. Vettem egy túrabakancsot is és David szülinapját a grúz hegyekben töltöttük, mégpedig Svanetiben. 

Batumi, Grúzia

Szerencsére június utolsó két hetében már működött a vonatközlekedés az országban. Így az újraindítástól számított 2. hétvégén mi is útra indultunk Mestiába. Tbilisiből Zugdidi-ig ment a vonat, majd Zugdidiben találtunk egy taxit és azzal mentünk Mestiáig. A vonatút nagyon kényelmes volt és a taxi is, viszont nagyon furcsa volt hirtelen annyi ember között ülni a vonaton, így hogy márciustól konkrétan alig láttunk embert a bolton és magunkon kívül. 

2 hetet voltunk a hegyekben, ezt is szinte csak magunkénak tudhattuk hiszen sehol semmi turista. Ezt követően pedig Batumiban voltunk pár hónapot. 

Képek: Orleans

Októberben viszont úgy döntöttünk, hogy a vírusszámok rohamosan elkezdtek növekedni. A nemzetközi repülést kinyitották pár ország között. Ezek között volt Franciaország is, ahova David beutazhatott. Pár napos hezitálás után, megvettük a jegyet. Úgy voltunk vele, hogy most vagy soha. Konkrétan pár hétre voltunk a hazautazástól Európába. Franciaországba teszt és karantén nélkül beutazhattunk akkor Grúziából. Párizsba érkeztünk meg október végén, ahol egy hosszúhétvégét töltöttünk, majd innen utaztunk tovább Orleansba. Sajnos "csödörből vödörbe kerültünk", mert míg Grúziában a vírusszámok emelkedtek, újra kinyitott minden, Franciaországba megérkezve viszont minden bezárt. Teljes lockdown alá kerültünk Orleansban. Csütörtök este tudtuk meg, hogy péntek délutántól teljes kijárási tilalom lesz. Ekkor még semmi konkrét lakásunk nem volt, hogy hova költözünk, mert úgy volt, hogy egyik ismerősöm albijában meghúzhatuk magunkat nagyon olcsón pár hétre, majd ezt követően eldöntjük, hogy merre tovább. Sajnos az albérletet előre nem láthattuk, mert nem voltak róla képek és azt mondták hogy kb 12 négyzetméter. Úgy döntöttünk, hogy így látatlanban nem merjük bevállalni, hiszen ha teljes lockdown alatt lesz az egész város hónapokig, akkor egy 12 négyzetméteres helyen (ahol nincs internet),  és dolgoznunk kellene megőrülnénk ketten. Így SOS-ben kellett találnunk egy helyet, ahol hosszútávon tudunk tartozkodni és túlélni a karantén helyzetet. Így költöztünk a Loire folyó mentén lévő kis lakásba. Annyira nagy szerencsénk volt, hogy a több ezer eurós lakást konkrétan 1000 euróért bérelhettük, ami még így is drága, de a francia árakhoz képest nagyon olcsó volt. Én teljesen le voltam döbbenve, hogy Franciaországban mennyire drágák a lakásbérlések. Párizsban szinte lehetetlenség lakni, persze biztosan vannak kiskapuk, amelyeket mi most hirtelen nem tudtunk kihasználni és nem is tudtunk illetve akartunk aláírni egy fél éves vagy éves albérletszerződés, de mindenesetre félelmetes és durva, hogy sok helyen egy pici apró lyuk lakásért, amiben néhol még felszerelés sincs, vagy pl ágy sincs, milyen drágán kínálják.

Mindenesetre nem bántuk meg a döntésünket, végre Orleasnban egy helyen tudtuk tölteni az ott töltött 3 hónapunkat és annyira csodás és békés környezete volt a Loire folyónak, hogy életem egyik naplementéjét is itt láttam. Madarak és zöld környezet, szinte hihetetlelen, hogy mennyire szép Orléans és annak külvárosa.

Pár kép Orleansbó és Párizsból!

Remélem jól vagytok! 

Puszi!!

Grúzia előnyei és hátrányai - ahogy mi láttuk vírus időszak kezdete előtt és közben

 Sziasztok!

Ahogy tudjátok, szinte az egész évet Grúziában töltöttük és szinte az egész első hullámot ott vészeltük át. Januárban még élveztük a kazbegi hegy csodáit, gyönyörű kilátást és egy csodálatos szülinapot töltöttünk fent a hegyek, majd márciustól elkezdődött a vírusos őrület. Ennek ellenére szerintem vannak olyan pozitív és negatív dolgok az országban, amely vírus ide vagy oda jellemzők rájuk.

Ezek teljesen az én véleményem alapján összeállított lista, ahogy én megéltem és tapasztaltam. Nem kell vele egyetérteni :) 

Előnyök: amit szerettem 

•  a grúzok hihetetlenül vendégszeretőek
• isteni ételek, ízek, borok, sajtok
• szuper kávézók és éttermek vannak az országban, hihetetlenül szuper kiszolgálással
• segítőkész mindenki, a boltos simán elpakol neked, ha az utcán valami bajod lenne simán segítene valaki, vagy útbaigazít
• viszonylag olcsó szállásokat lehet kifogni
• olcsó szállás és élelmiszer (ruhák pl Zara stb ugyanolyan áron van mint nálunk)
• mindent lehet online rendelni
• mindent lehet darabra/kg-ra kapni (tészta, fagyasztott dolgok - hús, csirkefalatka, cukrok, csokik, liszt, rizs, gyógyszerek)
• gyönyörű autentikus, érintetlen tájak
• taxi olcsó
• grúzok hamar megoldják, ha valamire szükséged van, valami elromlik vagy valami igényed van, valaki mindig ismer valakit, aki tud segíteni stb.
• Tbilisi és Batumi között a vonat hihetetlenül gyors és modern
• lakások szépen modernek a városban és akár Airbnb-n(ahol mi foglaltuk őket) nagyon jó áron ki lehet egy lakást venni egy hónapra, például 90-120-150 ezer között már egy szép tágas, panorámás modern kényelmes helyet kaphatsz, néhol akár még heti/havi takarítás is van az árakban
• modern bevásárlóközpontok ( minden megtalálható, ami Európában, sőt még amerikai üzletláncok is voltak)
• az emberek nyugisak
• annak ellenére azért, hogy kevesen beszélnek angolul, könnyen eligazodtunk, mert segítőkész volt mindenki
• Grúziában az árusok nem tolakodóak, senki nem akar rádtukmálni semmit
• imádják a tűzijátékot, szinte nem volt olyan este, hogy ne láttunk volna tűzijátékot
• csodálatos az építészeti érzékük, gyönyörű épületeket, festményeket és művészi alkotásokat láttunk
• - leírhatatlanul gyönyörű tájaik vannak, semmi máshoz nem fogható, főleg Ushguli környéke, amely szinte maga az időutazás
• Grúzia egy utánozhatatlan gyöngyszem, az embernek eláll a lélegzete az út menti helyektől
• mindig okozott egy új meglepetést, hogy miért is ennyire szeretnivaló
• igaz, hogy a tengerpart nem homokos, hanem kavicsos, de ennek is megvolt a maga egyedisége
• jó a közbiztonság, még az eldugottabb helyeken sem éreztem magamat veszélyben
• nagyon vallásos ország és nagyon fontos nekik, hogy te mint utazó, vendég jól érezd magad, nagyon büszkék és szeretik, ha megdicséred a hazájukat
• szinte mindenhol lehet kártyával fizetni

Amit kevésbé szerettem (hátrányok) :

• nem igazán beszélnek angolul (10 hónap után ez azért flusztráló) 
• sokminden grúzul vannak csak kiírva a dolgok és ha pl fodrásznál ki is van írva angolul, hogy mi micsoda a fodrász nagy valószínűséggel nem fog tudni angolul, de a boltokban a csomagolásokon sincs kiírva semmi érthető nyelven (se angol, se francia, se német, se holland, se spanyol, se olasz) ! 😁
• őrült vezetés, mindenki megy össze vissza és elvileg sok a közlekedési baleset, ittas vezetés
• az utak nem eléggé kiépítettek, néhol veszélyesek
• sok utcának nincs neve, vagy nem jó a jelölés és a futár/taxi sokszor nem tudja, hogy hol van az adott cím
• kórházi ellátás javarészt magán, minden fizetős( ez lehet előny vagy akár hátrány is)
• nem lehet ivóvizet fogyasztani, legalábbis nem ajánlatos
• csatornázás szempontjából konkrétan minden hely, ahol megszálltunk, ami azért Grúziában volt jó pár hely mindig volt valami baj, csőtörés stb
• fürdőszobában a hideg meleg jelzést össze vissza rakják fel, pont, ahogy jön
• légszennyezés Tbilisiben eléggé durva
• rengeteg állat van az utcán ( kutya, macska)
• szelektív hulladékgyűjtés még nagyon elavult, nem igazán találkoztunk vele vagy csak nagyon kevés helyen
• személy szerint nem szeretem a lifteket, így nekem eléggé macera volt, amikor a 12-20-on laktunk és folyamatosan liftezni kellett, főleg vírus időszakban
• nagyon nehezen találtunk jó minőségi ételeket, húsokat, zöldségeket. Náluk a GMO még nincs szabályozva, így nagyon oda kellett figyelni, hogy hol milyen húst veszünk/ eszünk, ugye ha étteremben jártunk ott nem igazán tudjuk, hogy mit eszik az ember, de ha mi magunk vásároltuk az élelmiszereket általában Carrefourban vásároltunk, ott találtam friss zöldséget és húsokat
• sok helyen oroszul beszélnek és oroszul találod a kiírásokat, nem angolul
• nehéz volt informálódni
• nagyon sok lakásban/albiban nem volt sütő? Hogy sütnek? :D 

Írj, ha van további kérdésed! :) 

Változások és eredmények a 2020-as vírusidőszaknak köszönhetően

Kedves Olvasó!

Ha lemaradták az előző sztorikról, Instagramon(brigi.the.backpacer) vagy Facebookon nem követsz, akkor bevezetésnek elmondanám, hogy 2020 januárjától október végéig Grúziában laktunk, ragadtunk, kirándultunk és vészeltük át a vírus időszakot.  

Amíg sokak számára a vírus teljesen egy új életformát jelentett, sokan befordultak és nehezen élték meg, addig mi sokáig nem igazán vettünk észre ebből a változásokból sokmindent, hiszen otthonról dolgoztunk már akkor is mindketten. Míg januárban még teljesen azt hittük, hogy ez a vírus majd jön és megy és márciusra teljesen vége lesz ennek is, mint minden másnak, addig pont márciusra ért hozzánk is oda Grúziában. Sosem felejtem el, hogy végre találtam Tbilisiben egy szuper kávézót, ahova szívesen jártam el, heti 1-2 alkalommal dolgozni és kávézni, ahol kreatívnak éreztem magam és szép ritmusban munka mellett képes volt írni a diplomamunkámat a mester szakom befejezéséhez, amikor egyik napról a másikra a kávézót teljesen üresen találtam. Ekkor ért mélyebben a felismerés, hogy a vírus közeledik hozzánk is.  (első hullámkor utolsó kinti vacsoránk február 28, utolsó kinti kávém a kedvenc helyemen március 9., ekkor már alig voltak emberek az utcákon, senki a kávézóban)

A város utcái hétről hétre üresebbek voltak, míg a kávézók, éttermek egyik napról a másikra bezártak. Ekkor még durva kijárási korlátozások nem voltak nálunk, de nem igazán mászkáltunk semerre, hiszen nem tudtuk, hogy mivel is állunk szemben. Csak élelmiszerboltba mentünk és haza az akkori szállásunkra. Március közepén lakást váltottunk a város másik felébe, egy nyugisabb helyre költöztünk, nyugodt környezetben, és akkora szerencsénk volt, hogy költözés utáni hétvégén a miniszterelnök kijárási korlátozást vezetett be. Nem lehetett kimenni először este 8  és reggel 6 között. Ezt követően pedig csak maszkban lehetett kimenni az utcára és bemenni a boltokba. Ekkor még nem volt egyértelmű, hogy a maszk hol kötelező hol nem és hogy mennyi büntetés jár maszk viselés nélkül. Maszkot pedig nem lehetett kapni sehol sem az egész városban. Végigjártam a boltokat és a gyógyszertárakat is. Sehol nem lehetett kapni már február óta egyetlen egy maszkot sem. Hiszen annyira hirtelen jött ez a bejelentés egyik napról a másikra, hogy felkészülni sem lehetett...Egy darabig internetről rendeltünk, majd sállal mentünk be a boltba élelmiszert venni, ezt követően pedig már sállal sem lehetett bemenni a boltokba vásárolni, ami érthető is, de akkor lehessen maszkot kapni valahol. Grúziának egy nagy előnye, hogy működik nálunk online élelmiszer, gyógyszer és ruha kiszállítás is, Glovo-n és Wolt-on keresztül. Ezek telefonra könnyedén letölthető appikációk. Glovo-n keresztül tudtam a városban maszkot rendelni egy két héttel a lezárások után, így lett maszkunk nagy nehezen. Ott egy darab maszk 50 forint volt akkor. (Grúziában, amúgy mindent lehet darabra venni, ha egy darab fejfájáscsillapítóra van szükséged, akkor egy darabot kérhetsz a gyógyszertárban, ugyanez a helyzet az élelmiszerboltokban is, mindent lehet kapni darabra)

Március közepétől egészen június végén egy szálláson tudtunk lenni, ami hihetetlenül nagy segítség volt, hiszen egy helyről írhattam meg szinte az egész diplomadolgozatomat és a vírus miatti lezárásokat is egy kényelmes helyről figyelhettük. Grúziában pontosan két hétig teljesen leállt a közlekedés is teljesen. Ez úgy kell elképzelni, hogy tényleg lehetett semmilyen autó az utcákon. Az egész város volt és csendes. A levegő kitisztult, nem volt légszennyezés és a távoli hegyeket is lehetett látni. Ez volt ennek az időszaknak egyik nagy előnye, hogy az egész város átváltott nyugalomba, békés volt, tiszta levegő és csend. A főváros normál esetben tele van élettel, hatalmas nagy forgalom van, légszennyezés szempontjából elég durva adatok vannak náluk. Féltem is érkezésünk előtt, hogy hogy fogom bírni a szennyezett levegőt. 

Azt mondhatom, hogy olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy amíg Európában számos országban kemény kijárási korlátok voltak, mi Tbilisibe voltunk bezárva, de a városon belül szabad mozgásunk volt. Így volt lehetőségünk elég jól bejárni mindent. Igaz az éttermek és minden bolt, piac zárva volt márciustól, de az utcákat és magát a várost nagyon jól felfedeztük. 

A vírus segített mindkettőnknek, Davidnek és nekem is lelassulni, átgondolni, hogy merre tart az életünk és merre szeretnénk látni magunkat karrier szempontjából is x év múlva. Rengeteg tervünk volt 2020-ra, amelyekből sajnos szinte semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük a vírus miatt, de így is megpróbáltuk kihozni az adott szituációból a legtöbbet. 

Én lediplomáztam, végre megszereztem a mester szakos diplomámat és emellett pedig folyamatosan online kurzusokon vettem részt személyiségfejlesztés területén, külföldi egyetemek online kurzusaiba hallgattam bele, olvastam, tanultam fejlődtem és elkezdtem építgetni a saját online karrieremet is. Lassan, de haladok mindennel és ügyfeleim is lettek egyből. Az utazások során rájöttem, hogy mennyire nehéz volt megtalálni a munka és a magánélet közötti harmóniát, mennyire kevés időt töltöttem magammal és mennyire átvették az uralmat felettünk a digitális eszközök. Kidolgoztam egy módszert, amely nekem segített, hogy hatékonyabb legyek a munkámban, jobban kezeljem a stresszet és nyugodtabb legyek, jobban megéljem a jelent. Lényegében ez egy teljes mentális és viselkedésbeli változás. Ezt szeretném másoknak is megmutatni megtanítani. 

A mi életünk sem habos torta, de próbálunk pozitívak maradni a legnehezebb időszakokban is. David egyik napról a másikra lett munkanélküli a vírusidőszak közepén. 2 bevételi forrásából hirtelen nulla lett, úgy hogy a világ másik felén ült távol a családjától és esélyünk sem volt visszarepülni Amerikába, hiszen minden légiforgalmat leállítottak Grúziában. Szóval amúgy ezt nem kívánom senkinsek sem, hogy távol a családtól, otthonától, vírus idején legyen munkanélküli. Nagyon büszke vagyok rá, mert nem adta fel és hónapokon keresztül tanult új dolgokat, megtanult weboldalt készíteni és számos új dolgot és most már egy fix vevői körrel rendelkezik(marketing, újságírás, írás, tartalomgyártás egyéb tanácsadás), melyeknek száma szerencsére folyamatosan bővül. Szóval mi ebben az 1 évben eléggé nagy mélységeket és magasságokat éltünk meg, elég sok téren, de a legfontosabb, hogy mindig ott voltunk egymásnak és támogattuk a másikat a legnehezebb időszakokban is. 

Ebben az időszakban rájöttem újra, hogy miért is kezdtem el anno utazni, hogy másokat segítsek, támogassak, inspiráljak. Ha most nem is utazással, inkább pozitív gondolatokkal. Úgy vélem, ha egy pici pozitív hatással is voltam valaki életére az elmúlt egy évben, akkor már nyert ügyem van, mert ez volt a célom. Ne félj adni és az univerzum visszaadja a jóságot!

Köszönöm, ha ezt elolvastad!

Brigi

Digitális nomádok

Szia!

Digitális nomádként nemcsak csodálatos helyeken jártam, de rengeteget fejlődtem és kialakítottam több remek módszert arra, hogy hogyan tudjak stresszmentesebben élni, boldogabban megélni a jelen pillanatait, hálásabb, hatékonyabb lenni és kiegyensúlyozottabb a munkámban és a magánéletemben.

Ezeket a módszereket szeretném neked is megmutatni.

Érdekel, hogy kik azok a digitális nomádok?  

Sok ember szerint a digitális nomád, egész nap csak a tengerparton ül koktélt szürcsölve és semmit sem csinál csak élvezi az életet, stressz és kötelezettségek nélkül. Szeretném ezeket a hiedelmeket már az elején elhessegetni, mert ezek a feltevések igazán messze állnak a valóságtól, mert mi nem csak utazunk, felfedezünk, de folyamatosan tervezünk is és emellett még dolgozunk is, hogy meg tudjuk magunknak engedni ezt az életformát, amely a móka mellett, számos feladással és kötelezettséggel is jár, de mi ezt választottuk, így fejlődünk, így élünk, mindig máshol…Az viszont tény, hogy egyszer minden vándor, megtalálja azt, amiért egyszer útra indult van aki előbb, van aki utóbb. Ez mindenkinél más…Valaki megtalálja élete párját, lelki társát, sokan megtalálják az életük célját, szenvedélyüket, álmaik munkáját, legjobb barátaikat, egy életre szóló élményt és valaki megtalálja, azt a helyet, ahol le tud telepedni. Valaki megtalálja a teljes lelki békét a világ káoszában, a komfortzónáján kívül, valaki csak szerelmes az utazásba örökre.

A digitális nomádok általában számos iparágban megtalálhatóak: marketing, tervezés, informatika, írás, tartalomgyártás, fényképészet, filmkészítés, média, korrepetálás, tanácsadás és sok egyéb. Lehetnek távoli alkalmazottak, vagy egyéni vállalkozók, vállalkozók vagy akár freelancerek. Noha a távmunkából dolgozók és a szabadúszók többsége technikailag digitális nomád, a kifejezést leggyakrabban azokra az emberekre használják, akik munka közben külföldön élnek vagy utaznak. Egyes digitális nomádok számos ügyféllel rendelkeznek azok megbízásaiból, beérkező projektmunkákból élnek, míg mások hivatalos megállapodásokkal, heti - havi együttműködésekkel dolgoznak együtt az ügyfeleikkel, amelyek garantálják a munka minőségét, határidőket, számlázható órák számát.

Többi információért kattintsd ide : Digitális nomádok

Visszaértünk Európába, Párizsba

Szia!

Az elmúlt 30 napban 7 lakásban laktunk, 4 városban éltünk, átszeltünk egy fél kontinenst és országokat, hogy közelebb lehessek a családhoz és a barátaimhoz. Lassan 1 éve nem tudtam hazamenni a vírus miatt, de a szívem picit örül, hogy már közelebb vagyunk.

Az elmúlt 7 nap elég izgalmasan telt, bejártuk Párizst, átutaztunk Orleánsba, megszálltunk barátoknál 5 napot, majd 24 óra alatt egy szállást kellett hirtelen foglalni még a teljes kijárási korlátok előtt. Mondhatjuk azt, hogy annyira hirtelen jött ez a lockdown és annyira lakásváltások között voltunk, hiszen szerettük volna meglátogatni a barátaimat, hogy egyik pillanatról a másikra kellett egy stabil lakást találnunk, ami nem egy lyuk hanem ahol az ember át tud vészelni egy ilyen bezárt időszakot. Nem tudok elég hálás lenni Davidnek, hogy levette a terhet a vállamról és folyamatosan azon van, hogy segítsen mentálisan egészséges maradni ebben az időszakban is és amikor azt hittem, hogy konkrétan fedél nélkül maradunk itt a lezárások előtt Franciaország közepén, addig ő mindent elintézett, hogy mentesítsen a stressz alól! Olyan jó érzés, hogy minden helyzetben kiegészítjük egymást és szavak nélkül is érezzük, hogy mikor kell a másiknak segíteni, mikor fárad el a másik. Magyar-Amerikai párként ebben az időszakban, kész rémálom határt átlépni és kilogikázni, hogy meddig hol lehetünk, hiszen eltérő vízumok kellenek mindegyikönknek mindenhova, és a tartózkodási idő is teljesen más.
Minden nehézség ellenére itt vagyunk végre, együtt, Franciaországban és az, hogy miért ide jöttünk, nagyon egyszerű, ide engedtek be mindegyikönket, karantén és papírmunka nélkül. A jövőt pedig majd az égiek eldöntik, hogy merre tovább, de az a legfontosabb, hogy együtt vagyunk ♥️

Mától kijárási tilalom van, ami annyit jelent, hogy napi 1 órára hagyhatjuk el a lakásunkat, indokkal pl bevásárlás. Jelenleg Orléansban vagyunk, Párizstól egy órára! Mondanám, ha erre jársz akkor írj és találkozzunk, de most max ez csak virtuálisan jönne össze! 😁🇫🇷

Te merre vagy most? Magyarországon vagy külföldön?

Batumi - hála

 Az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem, hogy 9 hónappal ezelőtt David és én Grúziába utaztunk 2 hátizsákkal, majd Grúziában ragadtunk a Covid miatt. Most jöttünk csak rá 9 hónap után, hogy az itt töltött időből semmit sem vettünk "ajándéknak" , minden percét kiélveztük és értékeltük. Ha nem éltél huzamosabb ideig külföldön akkor a megszokással nem igazán találkoztál utazás során, amikor az ember úgy gondolja, hogy ráér kirándulni, mert úgy is itt van egy darabig. Na mi ezt nem csináltuk. Felfedeztünk és még akkor is lementünk a partra ha nem volt kedvünk, mert tudtuk, hogy ez a lehetőség, ez a csoda ma, most történik és ez az időszak megismételhetetlen. Nemcsak egy másik kultúrát, gondolkodásmódot ismertünk meg, de mi magunk is átestünk fizikális, mentális megrázkódtatáson, amitől mi magunk is olyan vizekre eveztünk, amiről álmodni sem mertünk volna és amitől csak még jobban megismertük, megértettük egymást és elfogadtuk, vagy tanultunk, változtattunk amin tudtunk. Ott ragadni egy vad idegen országban, ahol az ember senkit és még a nyelvet sem ismeri jó bulinak tűnhet elsőre, de sok nehézséggel is jár.

Hálás vagyok, hogy minden nehézség ellenére csodálatos, élményekkel teli pillanatokat tudhatunk magunk mögött együtt!

Érzelmi gátak - Felszabadulás Afrikában

Nagyon sokan utazunk számos helyre. 

Valaki napokra, valaki hetekre, hónapokra, évekre. Mindenki más vezényel. 

Hiszek abban, hogy valaki szert tehet hatalmas élményekre 1 nap vagy akár 1 éven belül is. Attól függ, hogy kinek mi a célja egy utazással, nyaralással.  Az ember mély értékeket kaphat és hatalmas lelki és mentális átalakuláson mehet keresztül. Az utazás kifejezetten jót tehet az önismeretünknek. Az utazás alatt, ne csak a fizikai útra gondolj, hanem arra is amin keresztül haladsz életed során….abban is hiszek, hogy nem feltétlenül kell fizikai utazásra gondolni, hisz a lelkünk és az életünk is mindig tart valahova. Kellemes és kellemetlen tapasztalatok érnek. Félelem, boldogság, bűntudat, harag, irigység, váratlan helyzetek kezelése, önmagunkkal való szembenézés... de nem kell ehhez messzire menni, otthon is simán tudunk olyan helyzetekbe keveredni, ami kibillent minket a megszokott kerékvágásból. 

Szerintem nem árulok el titkot, hogy az utazásaim alatt, olyan mély gátakat szakadtak fel bennem, érzelmi blokkok, amelyekről sok esetben nem tudtam. 

Elmesélek nektek egy sztorit.

Afrikában számos érzelmi sokk ért. Pl itt még a testtávolság is sokkal kisebb, mint amit én Európában megszoktam, hirtelen azt éreztem, hogy benne vannak az én kis is burkomban... Én az a kettő lépés távolság ember voltam, hiszen bele van épülve a társadalomba is, hogy “idegenekkel ne álljak szóba”, “biztos akar majd valamit”, “nehogy valami bajod legyen”. Néha azok a mondatok amibe beleszületünk és belénk rögzülnek idővel a hitrendszerünk részét képezik, ez lesz a normális és nem is gondolkodunk rajta, hogy ez lehetne akár másképp is. Ezek a gátak, amelyekről nem is tudtam előtte, észlelhetően oldódtak bennem az ott töltött  másfél hónap alatt, illetve az egyéb utazásaim során. A reptéren hihetetlenül kedves volt velem, de amint kitettem a lábamat a reptérről szorongtam.  Küzdöttem ez ellen az inger ellen, de egy teljesen más világban találtam magam, ami ismeretlen volt. Én magam sem értettem, hogy mi zajlik bennem, csak mérhetetlenül szorongtam az első pár napban,  olyannyira feltorlódtak bennem a szorongás, hogy  1 napra vakbélgyanút szimuláltam. 1 napig feküdtem Kenyában. Számomra ez a 6 hét teljes lelki és mentális átalakulás volt. 0-ról kb 100-ra. Leküzdöttem az ételproblémáimat, ami szintén egy korábbi negatív élmény okozta. Onnan indultunk, hogy fenntartásokkal védekezve, nem akartam nagyon megnyílni, mesélni magamról.

DE! Afrikában nem volt választásom, a helyiek kilöktek a komfort zónámból és az érzelmi világom olyan mélységeket és magasságokat élt meg, amelyekről nem is tudtam. Afrikában mindenki közvetlen barátságos, amit eddig még sosem tapasztaltam máshol. Az emberek kíváncsian jöttek, kérdeztek, érdeklődtek. Amíg régen csak a tévében csodáltam az afrikai kultúrát, addig most a saját bőrömön tapasztaltam. Tudtam, hogy most vagy soha. Tudtam, hogy ha nem nyitom ki a szívemet ennek az élménynek egy életre bánni fogom. Kenyát és Zanzibárt örökre a szívembe zártam. Az egész életem, felfogásom megváltozott. Amikor Kenya utcáit és a nyomornegyet jártuk, egyszerre éreztem szomorúságot, szégyent magamba és hálát. Megtanultam a hálaszót újraértelmezni, a kicsit is megbecsülni, elengedni az ítéleteket, másképp tekinteni a világra, az emberekre, a családra, és az idő fogalmára. Megtanultam, hogy az életben nagyobb gondok is vannak az enyémeknél, és amit addig problémának gondoltam és szorongtam, elengedtem. Megtanultam haladni az árral és felszabadulni. Nekem Afrika jelentette az új lét kezdetét, ahol a régit elengedtem. Olyan blokkokat ismertem fel és küzdöttem le, amelyek a legnagyobb tanítók voltak, hozzájárultak önmagam megismeréséhez, amely egy hihetetlenül szuper megújulás élményt ad.