Sokan tudjátok, hogy tavaly Grúziában ragadtunk a vírus miatt körülbelül 10 hónapot. Igazság szerint 4 hónapot terveztünk összességében, de márciusban annyira felgyorsultak az események, hogy konkrétan dönteni is alig volt időnk, hogy akkor menjünk maradjunk és amúgy ha megyünk hova mennénk, mert amerikai és magyar állampolgárként, hirtelen beszűkült a világ, hogy merre is fogadják el az útlevelünk, hova kérhetjük meg a vízumot közösen, és szinte napról napra zártak be az országok, napról napra egyre több országban állt le a légiközlekedés, míg Grúziában teljesen leállítottak a beérkező és kiérkező forgalmat. Az az igazság, hogy ekkor Grúziában még csak kb 50-100 beteg volt. Az első hullámban megfogták a betegek számát körülbelül 500 esetnél. Teljesen bezárták az üzleteket és éttermeket. Az egész város üres volt. Ahogy jött a jobb idő, júniusban elkezdtünk sétálni a városban és még mindig érzem és emlékszem, hogy mennyire furcsa volt látni a teljesen üres utcákat, mennyire érdekes és furcsa érzés volt a legnépszerűbb helyeken is csak kettesben sétálunk. Aminek szintén megvan a maga szépsége, hiszen Grúzia csodálatos helyeit kettesben fedezhettük fel, sehol nem volt egy turista sem. Ennek az élethelyzetnek is megvolt az előnye. A belvárosban található nagyon turistás toronyóránál végre lett egy saját képem, ahol nem másik 100 turistával pózolok. Furcsa élmény volt viszont azt is megélni, hogy egy olyan országban ragadtunk, ahol nem értettük a nyelvet. Nem igazán tudtuk, hogy mi zajlik körülöttünk. Próbáltunk a nemzetközi hírekből tájékozódni, illetve felvettem a helyi konzullal a kapcsolatot, aki hihetetlenül segítőkész volt. Párszor próbáltunk volna kijutni az országból, de végül annyira korlátozva voltak a lehetőségek, hogy nem mertünk elindulni. Június végéig körülbelül 5x váltottunk albit Tbilisiben mert nem tudtunk hosszútávú albit kifogni, illetve nagyon sok foglalás bentmaradt a rendszerben, hiszen rengetegen érkeztek volna Grúziába, viszont szerintem sokan az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy a helyzet javul és be tudnak utazni. Sajnos nem így lett. Grúzia nem igazán engedett be senkit nyomós indok nélkül.
Úgy képzejétek el, hogy március közepén egyik napról a másikra minden bolt bezárt, ekkor itt még nagyban tél volt, majd egészen június végéig semmi ruhabolt nem volt nyitva. Az éttermek csak augusztusban nyitottak ki újra. Viszont június végén olyan szerencsénk volt, hogy a vasútközlekedés, országon belüli forgalom újra kinyitott, hiszen azt elfelejtettem írni, hogy amúgy Tbilisi, a főváros teljes karantén alatt volt hónapokig. Nem lehetett elhagyni a várost. Illetve, akit városon kívül ért, hogy Tbilisi karantén alatt van, csak az utazhatott be akinek volt lakcímkártyája. Így nagyon sokan úgy jártak, ahogy hallottuk, hogy nem tudtak beutazni, még ha a fővárosban is éltek, lakcímkártya nélkül.
Batumi, Grúzia
Én úgy számoltam, hogy március végén haza tudok utazni, hiszen ki akartam cserélni a téli ruhatáramat nyárira, illetve hogy hazaugorjak a családhoz, hát ez szépen nem jött össze. Így ahogy jött a jobb idő nálam csakis téli dolgok voltak. Új zoknikat vagy egy új pólót, melegítőt, pizsomát konkrétan a helyi supermarketben vettünk, ami szintén limitáltan volt elérhető, és gondolhatjátok, hogy milyen dolgok elérhetőek ilyen helyen. Júniusban amikor kinyitottak a bevásárolóközpontok és kávézók, több hónap bezártság után ha nem is azonnal, hogy azért elkerüljük a tömeget, de megejtettük mi is azt a bizonyos nagybevásárlást, hiszen a téli ruhákat elég jó érzés volt leváltani végre, új nyári ruhatárra. Vettem egy túrabakancsot is és David szülinapját a grúz hegyekben töltöttük, mégpedig Svanetiben.
Batumi, Grúzia
Szerencsére június utolsó két hetében már működött a vonatközlekedés az országban. Így az újraindítástól számított 2. hétvégén mi is útra indultunk Mestiába. Tbilisiből Zugdidi-ig ment a vonat, majd Zugdidiben találtunk egy taxit és azzal mentünk Mestiáig. A vonatút nagyon kényelmes volt és a taxi is, viszont nagyon furcsa volt hirtelen annyi ember között ülni a vonaton, így hogy márciustól konkrétan alig láttunk embert a bolton és magunkon kívül.
2 hetet voltunk a hegyekben, ezt is szinte csak magunkénak tudhattuk hiszen sehol semmi turista. Ezt követően pedig Batumiban voltunk pár hónapot.
Képek: Orleans
Októberben viszont úgy döntöttünk, hogy a vírusszámok rohamosan elkezdtek növekedni. A nemzetközi repülést kinyitották pár ország között. Ezek között volt Franciaország is, ahova David beutazhatott. Pár napos hezitálás után, megvettük a jegyet. Úgy voltunk vele, hogy most vagy soha. Konkrétan pár hétre voltunk a hazautazástól Európába. Franciaországba teszt és karantén nélkül beutazhattunk akkor Grúziából. Párizsba érkeztünk meg október végén, ahol egy hosszúhétvégét töltöttünk, majd innen utaztunk tovább Orleansba. Sajnos "csödörből vödörbe kerültünk", mert míg Grúziában a vírusszámok emelkedtek, újra kinyitott minden, Franciaországba megérkezve viszont minden bezárt. Teljes lockdown alá kerültünk Orleansban. Csütörtök este tudtuk meg, hogy péntek délutántól teljes kijárási tilalom lesz. Ekkor még semmi konkrét lakásunk nem volt, hogy hova költözünk, mert úgy volt, hogy egyik ismerősöm albijában meghúzhatuk magunkat nagyon olcsón pár hétre, majd ezt követően eldöntjük, hogy merre tovább. Sajnos az albérletet előre nem láthattuk, mert nem voltak róla képek és azt mondták hogy kb 12 négyzetméter. Úgy döntöttünk, hogy így látatlanban nem merjük bevállalni, hiszen ha teljes lockdown alatt lesz az egész város hónapokig, akkor egy 12 négyzetméteres helyen (ahol nincs internet), és dolgoznunk kellene megőrülnénk ketten. Így SOS-ben kellett találnunk egy helyet, ahol hosszútávon tudunk tartozkodni és túlélni a karantén helyzetet. Így költöztünk a Loire folyó mentén lévő kis lakásba. Annyira nagy szerencsénk volt, hogy a több ezer eurós lakást konkrétan 1000 euróért bérelhettük, ami még így is drága, de a francia árakhoz képest nagyon olcsó volt. Én teljesen le voltam döbbenve, hogy Franciaországban mennyire drágák a lakásbérlések. Párizsban szinte lehetetlenség lakni, persze biztosan vannak kiskapuk, amelyeket mi most hirtelen nem tudtunk kihasználni és nem is tudtunk illetve akartunk aláírni egy fél éves vagy éves albérletszerződés, de mindenesetre félelmetes és durva, hogy sok helyen egy pici apró lyuk lakásért, amiben néhol még felszerelés sincs, vagy pl ágy sincs, milyen drágán kínálják.
Mindenesetre nem bántuk meg a döntésünket, végre Orleasnban egy helyen tudtuk tölteni az ott töltött 3 hónapunkat és annyira csodás és békés környezete volt a Loire folyónak, hogy életem egyik naplementéjét is itt láttam. Madarak és zöld környezet, szinte hihetetlelen, hogy mennyire szép Orléans és annak külvárosa.
Pár kép Orleansbó és Párizsból!
Remélem jól vagytok!
Puszi!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
...