Krakkó, Prága, újra Belgium majd irány az egyetem

Sziasztok!

Próbálom az elmúlt két évem eseményeit szépen sorba rakni a fejembe, és ha jól emlékszem a lengyel kiruccanásom után itt jött a képbe július végén Prága. Ebbe a kirándulásba teljesen a véletlen csöppentem bele... Talán az első olyan kirándulásnak mondhatom, amit nem én terveztem, vagy aminek nem én voltam az ötletadója :D Aki ismer az tudja, hogy olyan vagyok mint az utazási iroda, amint meghallok egy új helyet már tervezem is az útvonalat, hogy hogyan is lehetne oda eljutni, annak ellenére ha soha nem is megyek/mennék vagy tudnék eljutni, snassz szeretek tervezgetni és ugye sosem lehet tudni hova sodor még a szél...

Na de térjünk vissza Prágára. Egy hétvégét töltöttem el ott a magyar barátaimmal. Kellemes kirándulás volt annak ellenére, hogy Magyarországon dög meleg volt, kiértünk még ott is, majd a városnézés közben akkora vihar lett, hogy nem hogy csak enyhén megáztunk, de majdnem hogy meg is fagytunk. Vettünk egy bazi drága esernyőt, bár itt el kell mondanom azt h lehet h még működnek azok a kiskereskedői táblaforgatós szokások, hogy ha napos idő van az esernyő csak 3 euró, ha esős idő van akkor az esernyő ára véletlenül felszökik magasabbra :D Így történt az h a kényszer nagy úr és vettünk egy bazidrága esernyőt majd miután kisétáltunk a boltból az eső elállt :D ilyen a mi szerencsénk...azonban a gyorsan változó időjárás ellenére is csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a várost...az egyik legszebb város amit valaha láttam...olyan mint egy kis ékszeresdoboz számomra...kis zegzugos macskaköves utcák...szép templomok, szép kilátás....a hidak...szó mi szó nagyon szép...de mutatok pár képet, hogy ne csak a szám járjon:

magyar csipet csapat

erről beszéltem :D

2013 augusztus - Belgium

Belgiumba visszatértem egy hónapra a kis betegeimhez. Ugyanabban az intézményben segítettem ahol önkéntes is voltam. Egy magyar lánnyal laktam együtt egy hónapig, aki nagyon a szívemhez nőtt. Nagyon szeretnivaló egy lány ez az Ági. Sokat beszélgettünk, mókáztunk, csak úgy elrepült az az egy hónap vele. Az, hogy milyen érzés volt visszamenni azt majd egy későbbi bejegyzésnél említem meg. Találkoztam Kaskával is aki szintén visszaérkezett egy hónapos küldetésre az ő betegeihez, összeültünk egy hétvégére és pont azokban a napokban tudtam meg hogy engem meg felvettek az egyetemre ! :) Nagyon boldog voltam, de tudtam hogy a kis életem utazós részé egy darabig szünetelni fog, ahogy elkezdem az őszi szemesztert.

Ágival

Rebecával a skót lánnyal és Ágival

Chateau de Beloeil

humorosak ezek a magyar lányok

2013 szeptember- egyetemi élet

Az egyetem elkezdődött...őszintén szólva eleinte nagyon nehéz volt visszarázkódni...aki járt, élt már külföldön huzamosabb ideig azt tudja, hogy miről beszélek...a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy nem tudtam aktívan használni az idegen nyelveket és hiányoltam azt  h nem én vagyok a kis ügyetlen turista aki ha nem talál valamit egy mosolygósan magyar akcentussal kérdezve szívesen útbaigazították akárhol...ha magyar útitársam volt gyakran megkérdezték tőlünk, hog ymilyen nyelvet beszélünk stb stb....és persze az is néha problémát okozott, hogy akikkel együtt voltam külföldön valahogy mindig egy volt az érdeklődési körünk...hamar tudtunk beszélgetni az utazásról, tervekről, ki miért van ott ahol stb...az egyetemen úgy éreztem, hogy meg kellett találnom az arany középutat, hogy ne zúdítsam rá senkire sem az élményeimet.  Persze nem szégyen az, hogy a korombeliekhez képest viszonylag én picit többet utaztam, de azt is tudom, hogy ha nekem anno nem lett volna lehetőségem önkéntességgel belevágni a nagyvilágba valószínűleg én sem jutottam volna el 21 éves koromig kb sehova Németország határán túl... Szóval mindenért amit  a jó Isten nekem adott és tervezett hálás vagyok és boldog...és próbálom azokat a dolgokat is pozitívan és építőjellegűen megélni amelyek néha nem úgy sülnek el ahogy én azt előre megterveztem...

Amúgy két szemesztert sikeresen lenyomva már nagyon élvezem az egyetemi életet...sok új barátom lett és úgy érzem ennél jobban nem választhattam volna, azt tanulom ami érdekel és amit szeretek, persze vannak itt is borzalmas tárgyak amiket csak le kell tudni és kész, de őszintén szólva nagyon tetszik ez most nekem :) Vizsgaidőszakban persze nem ezt mondom, de összességében élvezem a dolgot ! :)  

2013 december - karácsonyi vásár Bécsben

Valahol itt a karácsonyi vásár és szeptember között ismerkedtem egy francia lánnyal a szülővárosomban...róla még később hallani fogtok ! :)

Mi is történt 2012-től mostanáig?

Sziasztok!

Hát már az idejét sem tudom, hogy mikor írtam ide utoljára. Most írok pár sort újra, hogy néha néha majd évek múlva legyen nekem is valami kis olvasnivalóm majd, hogy mi is történt velem, amikor még fiatal voltam és jártam a saját kis utamat...Bár szerintem ez nem fog változni évek múlva sem, vagyis remélem...Tehát mi is történt 2012 szeptember óta?

8-9 hónapot töltöttem Ausztriában. Azt nem mondtam, hogy gondmentesen. A család akiknél éltem viszonylag rendes család voltak. Egy 13 éves kislányra és egy 7 éves fiúra vigyáztam. Szó mi szó az első pár hónap nem volt valami egyszerű, őszinte leszek azért nem mert egyszerűen utáltak a gyerekek. Magam sem értettem az első pár hónapban miért...majd rájöttem, hogy a kislány barátságfüzetéből, hogy a családnál pár hetente más bébiszitter volt és én bírtam csak ilyen sokáig náluk...Pár hónap elteltével azonban a gyerekek megszerettek, addig rémálom volt. Sokan kérdezhetitek, hogy miért nem jöttem akkor haza...Nem vagyok én olyan könnyen feladom típusú ember, a másik indok pedig az, hogy nagyon örültem ennek a családnak, hogy úgy fogadtak, hogy a németem nem éppen volt valami fényes mivel már addigra 6 évet nem beszéltem németül...Szó mi szó az alap társalgásba könnyen visszaszoktam, azonban a mai napig nem szeretem a németet, nálam a francia a kedvenc nyelv és ha törik ha szakad én ezt a nyelvet meg fogom egyszer tanulni úgy istenigazából...de erről a tervemről majd egy kicsit később írok...

Ausztriából 2013 májusában jöttem haza, majd június elején a német barátnőm társaságában meglátogattuk Krakkóban, a lengyel barátnőnket Kaskát. Szuper egy hét volt.

Pár két Krakkóból :

lengyel éjszakában, lengyel sörrel

Kóstoljuk meg az igazi lengyel vodkát :P

Lányok, imádlak benneteket !

Sarah-val a kis imádott német barátnőmmel

az én kis örökké viccelődő Kaskámmal

ha a hegyek nincsenek is a képen, de itt már megérkeztünk Zakopane-ba

 Feledhetetlen egy hét volt, egy negatívum volt az egész hétben, az, hogy busszal mentem Pestről Krakkóba, itt ajánlanám mindenki figyelmébe a buszos kirándulásokat...viszonylag olcsók kényelmesek, vagyis nekem nagyon bejött így a 7-8 óra el és vissza, annak ellenére, hogy hosszú volt, unalmas, de nem volt semmi probléma. Időben indultunk, időbe érkeztünk és, ha hiszitek ha nem 9.900 Ft-ból megfordultam. Szóval szerintem simán megéri.

Ania, Kaska és én (másik lengyel lány)

Jövök a következő bejegyzéssel mindjárt Prágából, vagyis a kis prágai hétvégi kiruccanásról ! Puszi addig is

Nosztaliga...

Néha életem egy egy pillanatában megállok és végig fut rajtam valami feledhetetlen érzés, hangulat, illat, vagy csak egy kép. A hiány fényképe a szívemben. Visszanézem 1001x is a fényképeket, azokról az eseményekről, helyekről melyeket a hátam mögött hagyva jöttem haza...Mindenkinek kívánok az életében legalább ilyen csodálatos megállókat, embereket, emlékeket, érzéseket...

Mi a hiányom tárgya? Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha egy mosoly, egy kedves hang visszhangzik az emlékeimben.

Amikor megérkeztem Belgiumba nehezen szoktam meg, hogy ott mindenki olyan nyitott, barátságos, százszor megkérdezi, hogy vagyok és h mindig puszit kellett adnom mindenkinek. Túl barátságosak és közvetlenek voltak. bár Amszterdam(Hollandia) után ugyebár bebizonyosodott, hogy van Belgiumnál is nyitottabb ország :D egy év alatt úgy megszoktam a belgák furcsa szokásait, hogy Ausztriába megérkezve meglepően fogadtam, hogy itt kézfogással üdvözöltek az új "otthonomban".

Hiányzol Belgium !!!

Kereken egy éve érkeztem meg a munkahelyemre...kereken egy éve néztem mint "feri a moziban" vagy hogy van ez a mondás, hogy én egy árva szót nem értek, hogy mit motyognak nekem franciául...:D lelkesen bólogattam és mosolyogtam....kereken egy éve elkezdtem feltöltődni boldogsággal, amit a mai napig hordozok a szívemben...kereken egy éve aludtam először a belga ágyamban...kereken egy éve gondolkodtam, hogy te jó ég mit keresek én itt...te jó ég milyen kemény ez az ágy...és te jó ég milyen üres ez a szoba...és egy év alatt úgy megtöltöttem élettel azt a szobát...hazautazásom előtt 3 napom keresztül csomagoltam, annyi cuccot felhalmoztam a szobámban. annyi kis kacattal volt tele...és irigy vagyok nagyon irigy,  annyira nagyon irigy vagyok azokra akik most kezdhettél el az évüket...én is nagyon szívesen visszamennék és újra elkezdeném...nem azért h változtassak a dolgokon, csak újra át szeretnék élni minden egyes pillanatot a munkahelyemen és a barátaimmal, akikkel ezt az egy évet ajándékba kaptuk. igen ajándék, ez az egy év egy hatalmas lehetőség volt, egy hatalmas ajándék, még ha jó párszor szomorkodtam is. de az élet már csak ilyen, nem lehet mindig minden tökéletes...belgák pedig olyanok amilyenek, mi magyarok sem vagyunk tökéletesek :)

Tudom lassacskán, már egy hónapja itthon vagyok és nem készült el az összefoglaló, de annyi minden történt velem a hazaérkezésem óta és annyira nehéz megfogalmazni még lassan egy hónap után is, hogy mit érzek mi van bennem, hogy folyamatosan halogatom. Annyit tudok, hogy nagyon hiányzik Belgium, életem első igazi próbatétele, állomása. Tegnap lefekvés előtt becsukott szemmel magam előtt láttam az utat, ahol jártam egy éven keresztül, a kis szélmalmokat, minden egyes kis szögletét ismertem már a kis falumnak, az utaknak, hangoknak...egy hónap után hiányzik egy jó nagy szerdai hasábburgonya adag :D egy kis reggeli tehén bőőgés...hihetetlen, hogy azok a dolgok hiányoznak a legjobban, amiket nagyon nehezen viseltem el eleinte...és persze nagyon hiányzik drága Kaskám és Sarah és persze a lányok :)...hiányzik az a jó kis csapat akit megismertem egy évvel ezelőtt :)

Az önkéntes évem végére valahogy úgy szerettem mindent ahogy volt, minden egyes hibájával szépségével együtt...Sosem felejtem el azt a sok szépet, amit ettől az egy évtől kaptam...

Próbálok majd holnap egy összeszedett bejegyzést írni és összegezni az évemet...

Sziasztok,

Hol is kezdjem? 22-én kezdtem a tábort a betegekkel és 3-án vagyis tegnap végeztem...Hogyan is összegezhetném ezt a két hetet…sok jóban és egyúttal sok rosszban is volt részem…az első két napban nagyon nem éreztem jól magam a kollégákkal, valahogy úgy éreztem, hogy nem az én karaktereim, aztán a végén mindenkit megkedveltem, de ahogy ez szokott lenni az első benyomások azért nálam mindig bejönnek…Általánosságban nem tudom értékelni a túl érdeklődő embereket akik valójában kibeszélik az embereket a háta mögött…és a nagy érdeklődés mögött igazából nincs igazi törődés…inkább közömbösség…

A tábor összességében jó volt, vicces és sokat beszélgettünk…de sokat voltunk egy helyben, nem volt túl sok program, a legtöbb időt a táborhelyen töltöttük, de voltunk bowlingozni, állatkertben, vásárolni, fagyizni…ettünk, ittunk, nevettünk…Megfőztem életem első gulyását, amiből a végén paprikás krumpli lett inkább…ennek is megvan a saját sztorija. Kaptam magam mellé egy szakácsot, akit inkább kuktának neveznék…szóval ha nincs a főszakács ő helyettesíti. Ez az ember életében nem evett, de még nem is látott gulyást…Szóval ilyen emberrel kellett nekem nekiállnom főzni és nem is hallgatott rám…mondtam neki sorban h mit kell csinálni…de én ott már majdnem rosszul lettem amikor az olaj, hagyma és hús után ráborított a húsra egy nagy adag sűrített paradicsom levelt…és igy hagyta főni a húst talán 20 percig… na már itt kezdtem bepánikolni. Ha én nekiállok valaminek azt általában szeretem jól csinálni és komolyan, de ez az ember teljesen keresztbe tett a terveimnek…és ami ciki itt elektromos tűzhely volt…nagyon peckós, elektronikusan záródik a tető stb…szóval mint egy hatalmas nagy fazék elektromos kütyüvel…ezek után persze nem mondhatom neki azt h bocsi én egyedül akarok főzni, mert ha elzavartam volna ezzel a tűzhellyel meg lettem volna lőve teljesen…szóval folytattuk…majd miután jó volt a hús, puha beleborított nekem három nagy zacskónyi paprikát és répát a gulyásomba…na itt már ténylegesen kellemetlenül és rosszul éreztem magam és már ezelőtt is mondtam neki, hogy ez nem gulyás…na ekkor jelent meg a konyhafőnök…és látta rajtam h gondok vannak…és mondtam neki, hogy ez sok és hogy ez már nem gulyás …ekkor akartam abbahagyni az egész főzőcskézést, mert ugye hogy képviseljek már olyan kaját amit nem is én csináltam? Szóval a főnök mondta a kuktának, hogy engedjen már végre a gulyásomra vizet, mert hogy ez nem pörköltnek készült…elég nehéz perceket éltem én ott meg…de a végén azért ehető kaját sikerült összehozni…Szóval ez a két is elmúlt…

Az észt lány, Keiu szerdán megérkezett, és most vele és Violával lakom együtt hétfőig…Nagyon élvezem a társaságukat…Nagyon kedves emberek…Violát ugye már jobban ismerem ő volt már itt nálunk látogatóban, Keiuval azonban most találkoztam először, de úgy érzem hamar egy hullámhosszon voltunk. Mindkét lány nagyon kedves, mosolygós és igazán jól ellehet velük beszélgetni.

A tények...Augusztus 5.-e van. Hajnali 1 óra…Jelenleg nincs máskor írni a blogomat csak ebben az időben…Ha ébren vagyok a két lánnyal vagyok, mert igazán szeretek velük lenni, eddig táborban voltam és nem volt időm…és hétfőtől szerdáig Kaskánál leszek szóval megint nem lesz időm…Tudom, ugye nagyon rossz lehet nekem, hogy ennyi programom van… De jelenleg nem érzem úgy, hogy felkészültem elköszönni Belgiumtól, túl gyors volt ez az egész…a júliusom úgy elment, hogy nem volt időm semmire sem…igen, voltam Franciaországban, majd két hetet táborral töltöttem, de valahogy elment ez az idő…a napokban nézegettem a képeket vissza és szörnyű, hogy elment az egyik pillanat a másik után…észre sem vettem, hogy elteltek a hónapok a fejem felett…és jelenleg az utolsó három napomban keresem a 3héttel ezelőtt itt hagyott életemet Belgiumban…

Jelenleg elkezdtem összepakolni a cuccaimat és nem tudom felfogni, hogy pár nap, pár óra és vége ennek az egésznek. Hónapokon keresztül nem éreztem azt,  hogy ez az én otthonom, az én szobám, az én kis konyhám, fürdőm, de az utolsó napokra megérett bennem ez az egész…

Hétfőn amikor visszaadom a kulcsomat az igazgatónak, akkor visszaadok egy kis darabot ebből az egy évből, de magammal viszek minden egyes pillanat…

Tudjátok legyenek ezek a pillanatok rosszak vagy jók, köszönöm ennek az egy évnek minden egyes pillanatát, mert ezáltal leszek, lettem az aki jelen pillanatban vagyok…

Szóval a szobám teljes káosz…remélhetőleg holnap estére végzek a cuccaim bepakolásával, mert ugye hétfőn megyek elköszönni a műhelyeimtől, aztán du-án a foyeremtől, a betegeimtől…majd Kaska este 6-7 körül jön értem és megyek hozzá és nála töltöm az utolsó két napomat…

Majd szerdán a reptérről jelentkezem,

Puszi 

Nyári tábor a munkahelyemen