Rohan az idő

Sziasztok,

Lassan kezdek rádöbbenek, hogy a küzdelmeim ellenére, mennyire jó, hogy belekezdtem ebbe az évbe Belgiumban és, hogy egy csodálatos éven leszek túl, amire hazaérek.  Nehéz ezeket a gondolatokat  leírni, hisz annyi érzés bújik meg bennem.

Sosem fogom elfelejteni ezt az évet. Az embereket akiket megismertem, akikkel együtt csináltam önkéntesként ezt az egy évet, akikkel dolgoztam és akik a betegeim voltak.  Észrevétlenül lopták magukat a szívembe a szeretetükkel. Életem egyik legszebb éve, akárhogy is nézem. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkoztam, ott és azért és amikor. Ez így volt rendjén. Minden okkal történik. 

Pár napja üzenetváltás során tudtam meg, hogy a norvég lány szerdán megy, ment haza. Nem tudtam már tőle elköszönni, pedig az egyike azoknak akit szívből megszerettem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló egyéniséggel és akkora szíve van, hogy az első pillanattól kezdve kedveltem .

Ma csütörtökön, elköszöntünk Petertől, akinek a mosolya mindig jobb kedvre derít minket, ahogy Ábel mondaná, a legszebb mosoly, amit valaha láttunk, mert tényleg szívből fakad. Nehéz elbúcsúzni,bevallom pár könnycsepp legördült az arcunkon Kaskával.  Peter, amúgy biciklivel indul haza vasárnap Németországba, annak is az egyik legészakabbi részére. Elvileg két hét alatt fog hazaérni, nagyon szurkolunk neki.

Thale-val ( norvény lány) ♥

Peter és a bicikli

Az emberek jönnek mennek az életünkön keresztül, kasul. Valakinek lehet csak egy pillanatok vagyunk a vonatablakon keresztül, talán egy kedves szempár, hang, talán pár kellemes perc, pillanat egy utazás alkalmával. Néha többet ér egy kedves mosoly a szavaknál.

Nem tudhatjuk és talán sosem fogjuk megtudni, hogy hány embernek fogunk fontosabb vagy kevésbe fontosabb szerepet betölteni az életében.  Vagy hány ember mellett haladunk el úgy, hoyg maradandó emléket okozunk akár egy pillantással. Lehet, hogy valakik számára csak egy homályos kép maradunk a múlt ifjúságából. Valakinek talán egy szép emlék, szép mosoly, jó társaság.

Csodálatos pillanatok ezek. Az élet nagy kérdései. Ki? Hol? Mikor? Miért bukkan fel az életünkben és miért pont akkor?

Pénteken Viola megérkezett du-án, sokat beszélgetünk, elmentünk sétálni, beszereztünk egy kis rágcsálni valót, majd nekiálltunk nézni a Friends(Jóbarátok) nevű amerikai sorozatot. Ő is nagyon nagy fan:D Szóval volt szerencsém végre egy hozzám hasonló őrült Friends rajongóval nézni a kedvenc sorozatomat :D

Viola - Én

Violával a délutáni kis sétánk 

a Canal folyó mellett

Ma( vasárnap) 7kor keltem, elmentem Violával Monsba.  Jövő évben Belgiumban fog tanulni,  de egyenlőre még nem talált albérletet és most úgy néz ki, hogy lenne egy jó lakás, de a megbeszélt időben,  9kor a hölgy nem volt, és lehet h a 9 órát félreértették és lehet, hogy az 19 vagy 21. A hölgy száma nincs meg, aki a lakás ügyeit intézi, szóval szegényemnek még vissza kell mennie pár óra múlva.

Szép napot mindenkinek,

Puszi

Zilahy Lajos

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

Zajlik az élet :D

Sziasztok, 

Sajnálom, hogy eltűntem huzamosabb időre, de valahogy nincs időm írni, állandóan mozgásban vagyok, szóval most írok egy apróbb kis összefoglalót az elmúlt napok, hetek eseményeiről és később jövök majd a képekkel is.

 Június 8-án 7 km-es gyalogtúrám volt a betegekkel.

Franciaország- Douai-hajótúra

Június 9-én egy remek napot töltöttem Észak-Franciaországban a betegekkel,

Június 10-én Leuven-be, Bruxelles mellé kirándultam, az egyik igazi belga egyetemi városba 

 munkatársammal. Igazán remek nap volt, igaz h a tengerpart volt tervben, de nem találtuk az autópályáról a kijáratot, így Brüsszelnek, majd Liege-nek vettük az irányt, majd Brüsszeltől fél órára megállapítottuk, hogy Liege nincs is olyan közel mint amire gondoltunk, így hát megállapodtunk Leuven mellett mivel még egyikőnk sem volt ott…de igazán remek város, úgy éreztem mintha nem Belgiumban, hanem egy másik országban lennénk.  Igaz ez már nagyon északra található. Igazán szép volt a főtere és nem az az átlagos belga főtér. Kicsit más. Pont meccs volt és én ilyet még sosem tapasztaltam, a kávéházak előtt plazmatévé volt elhelyezve és az emberek együtt nézték a meccset. Nagyon jó hangulat volt.

Calais- régi bányalátogatás

13-án vagy 14-én, az egyik német fiút Petert megleptük Kaskával szülinapja alkalmából

Június 16-án Gerdánál aludtam, Charleroi-ban.  Az utazásom zökkenőmentesen telt miután megkértem az egyetlen beteget, hogy vigyen ki a  vasútállomásra, mivel lakótársammal semmilyen kapcsolatban sem vagyok/voltam az utolsó napokban.  

Brugge

Majd elérkezett a várva várt 17-e és végre Jánosom megérkezett Belgiumba.  Annyira boldog voltam és vagyok, hogy szavakba sem tudom foglalni :D Azt beszéltem meg a beteggel, hogy vasárnap délben értünk jön a vasútállomásra, de elfelejtette és kiderült, hogy kényelmesen zenét hallgatott a szobájában, de pár telefon után azért csak hazaérkeztünk :)

18-án biciklitúráztunk a szomszéd kisvárosba Beloeil-be, ahol a kastélyt akartuk megnézni, de sajnos zárva volt.  Tettünk egy kisebb sétát a kastély területén,  a városban, majd biciklivel folytattuk tovább az utunkat, így fedeztük fel a Canal nevű folyót is.

19. Brugge, Oostende

Oostende

Brüsszel

21. Brüsszel

Brugge

Brüsszel

23.-án pedig a munkahelyem 40. születésnapját ünnepeltük.

Képekkel, részletekkel majd később jövök.

Kellemes délutánt mindenkinek.

Puszi

Péntek DouDou fesztivál- Vasárnaptól Szerdáig utolsó szeminárium

DouDou

Péntek esti DouDou fesztivál Monsban

Humor zsák :D

Mit is mondhatnék? Életem egyik legnehezebb dolga az elköszönés. Egy év, életem legszebb éve. És ezzel a szemináriummal megkezdődött az elbúcsúzás Belgiumtól. Megkaptuk még az utolsó jó kívánságokat, útravalónkat...Nehéz...ott volt az utolsó szemináriumunk ahol az első...de az elköszönésről majd még bővebben írok az utolsó hónapokban...

...de mindenesetre nem szeretek elköszönni, de ugye elköszönés nélkül pedig nem illik elmenni, és nem is szeretnék...csak hát annyi remek emberrel találkoztam itt, hogy elég volt 9 hónap, hogy talán egy életre a szívembe zárjam őket :)

Remek 4 napot töltöttem velük Binche-ben, az egyik legjobb négy napom volt itt Belgiumban, köszönöm nektek...aztán akik még maradnak augusztusig azokkal folytatódik még a kis belga élet, de akik mennek haza azoknak csak megköszönni tudom ezt az egy évet :)

Ole és Ábel

Drága Annám ♥ :) (svéd lány)

Barlangászás

ha jól tudom Nimy

Túrázás közben

Sarah- vizi játékokkal teli parkban- kicsit sem voltunk utána vizesek ááá :D

Túra útvonalak - 7 km kipipálva

Semmi sem lehet tökéletes !

Kedves Mindenki!

Magyarországról való visszaérkezésem után remek napok következtek, ahogy mondtam, hogy most fog beindulni az egész és talán úgy is volt és így is marad.

 Először is egy csodálatos hétvégét töltöttem Belgiumban a német lányokkal, ahol ugye egy parádéba csöppentem, nagyon jól éreztem magam és leírhatatlan érzések kavarogtak bennem pár pillanatra megint nem tértem magamhoz, hogy mennyire szerencsés vagyok ezzel az évvel. Tényleg életem egyik legjobb évének mondhatom.

Aztán meglátogatott egyik magyar ismerősöm, vele és a lengyel lány társaságában elmentünk a tengerhez, megnéztük Gentet és adtunk egy egész napot Brüsszel teljes körű felfedezésének.

…majd következett egy csodálatos hétvége a lengyel lánnyal, Kaskával és lakótársával, a magyar fiúval, Ábellel,  amelyen Franciaországba, Lille-be látogattunk el.

Május 25-ei Return Paris-val elvittük magunkkal Párizsba két magyar lányt, akik meg is szálltak a hétvégében Párizsban, majd hétfőn 28-án jöttek velünk vissza, a busszal.

Ha visszagondolok ezekre az időszakokkal boldogság van bennem 100%-osan mert tényleg csodálatos emberek vesznek körül, kivéve egyet.

Ugye, ahogy mondani szokták semmi sem lehet tökéletes, és megmondom őszintén most már teljesen belefáradtam a vele való együttélésbe. Szerintem nem kell pontosítani, hogy kiről van szó.

Két hónapom maradt Belgiumban és szerintem ti is rájöttetek, hogy nem vagyok az a könnyen megfutamodó típus. Szóval, most már fejen állva is kihúzom ezt az egy hónapot vele, mivel ő csak 10 hónapra maradhat én meg ugye 12-re...de esküszöm nagyon nehéz egy ilyen emberrel.

A hétvégén megint bemutatkozott, de most nem csak nekem, hanem a két másik magyar lánynak is Bettinek és Gerdunak is. Megígérte nekik, hogy a return paris után Bettit kiviszi a vasútállomásra, de a kedves ismerősével felszívódtak Brüsszelben és egyáltalán nem lehetett elérni. Betti másnap korán reggel ment dolgozni, szóval mindenképpen kellett megoldást találni, mivel az utolsó vonat 22.50kor ment, szóval más megoldás nem maradt, mint szólni a szomszédnak, hogy nem-e tudnának egy nagy szívességet tenni, és szerencsére nagyon kedvesek voltak és elvitték a lányt a legközelebbi vasútállomáshoz.

Kedves élettársam és a kedves ismerőse éjfél előtt értek haza, majd a kedves ragasztott az ajtómra egy cetlit, hogy majd reggel kiviszi a lányt a vonatra 5kor, de végülis mindenre ez a megoldás ugye? Szarunk a másik fejére utána pedig azt hiszi minden el van intézve egy Bocsánattal! És annyira bánt, hogy egy ilyen emberrel kell együtt laknom, annyira megbízhatatlan, felelőtlen és sosem lehet rá számítani.

Másnap Gerda azért megkérdezte, hogy ahogy ígérte ki viszi-e a vasútállomásra és csak annyit mondott neki, hogy oldja meg, mert, hogy a kedves ismerősével csak este fognak megjönni és h sajnálja. Gondolom mennyire sajnálhatja azt, hogy mindig rosszat okoz a másiknak, de talán az ilyen ember észre sem veszi magát. Tegnap miután elindultuk az útjukra, láttuk Gerdával, hogy végülis rendet rakni maguk után luxus, ahogy felkeltek az ágy úgy volt hagyva, ja de elmosogatott, szal ennyiből áll a rendrakás, a kávéfőzőben minden nap beleszárad a filtere, mert kidobni luxus, ragasztottam is most a kávégépünkre egy cetlit, hogy máskor vagyis mindennap ne felejtse beleszáradni.

A másik, meg, hogy arra keltünk, hogy a nappaliban hangoskodtak és lekellett szólni nekik, hogy mi aludni próbálnánk…hogy lehet valaki ennyire tekintetlen a másikra? de azt hiszi, hogy mindent el lehet azzal intézni, hogy vett egy Colát amire ráírta a nevemet…hogy az az enyém. ha hiszitek ha nem annyira anyagias, hogy lehet még azt a két eurót is elkérné tőlem…

Én már akkorát csalódtam ebben az emberben, hogy legszívesebben erre az utolsó hónapra már végleg elkerüldözném, de tudom, hogy ez sem megoldás.

…és mindenki azt kérdezi tőlem, hogy hogyan bírtam ki ezt az egy évet?! Hát hogyan? Hogy megvannak a céljaim és megyek előre…és tudjátok, ha belegondolok, én magam sem tudom, hogy ilyen emberrel, hogyan tudtam kibírni lassan 10 hónapot…Hogyan?!

…és csodálkozik, hogy leszólták, mert hogy nem mosolygós ember:D hát én nem csodálkozom:D hogy is szokák mondani, olyan mint a halálnak a csókja?:D rossz ránézni sokszor olyan fehér és egy mosoly nincs az arcán…és egy Jó reggelt néha alig tud magából kifacsarni…

Talán, ha éjfélkor és éjfél után nem játszana zongorával vagy gitárral, akkor nem lenne mindennap fáradt és nem úgy nézne ki mint a halál…(szerencsére a zongoráját vissza kellett vinni a munkahelyre, ez megoldódott)és akkor még azt mondja, hogy én nem vagyok elég türelmes…

(Amúgy meg a blog azért van, hogy olvassák kedves barátosném fordítóval vagy anélkül ;))

Üdv Kaska :D

Hétvégém előre láthatóan:

Péntek este megyek egy belga fesztiválra, Mons-ba remélhetőleg, majd vasárnaptól szerdáig szeminárium lesz Binche-ben ott ahol legelőször is voltunk : ) biztos furi lesz ugyan arra a helyre visszamenni:D de már nagyon várom : )

Bocsánat a panaszáradatért, de most kijött belőlem ezután a hétvége után : )

Üdv mindenkinek, nekem meg kitartás!

Amúgy nem tudom pontosan, hogy otthon milyen idő van, de Belgiumban nagyon meleg!

Franciaország- Lille 2012.05.26P

Kaska ( lengyel lány) annyit magyarázta már h csúszdázzak , hogy feladtam és lecsúsztam :D

Port de Paris - Ábellal ( magyar )

Ingyen redbull, amely szárnyakat adott :D- Rihour-nál

Pálmafa, forróság, csak a tengerpartot hiányoltam :D

Parc de la Citadelle- Citadellánál

Boldogság!

 

Hihetetlen, egyszerűen alig tudom megfogalmazni mit érzek ezután a nap után, hogy is tudnám összegezni…annyi mindent kaptam ettől az egy évtől…annyi de annyi mindent…negatív és pozitív tulajdonságaival mindennel összességében…de hálás vagyok minden rossz és jó tulajdonságáért…mert ezek kovácsolnak azzá az emberré, aki talán majd egyszer a képességeit tisztán látva találhatja meg a helyét a nagyvilágban…hangsúlyoznám, mindenkinek megadatott nagyot álmodni, és az is h csak álmodozzon vagy tegyen is az álmaiért…mindenkiben több van mint amit gondolna magáról…

A félelmein felismerése véleményem szerint nem bűn…nevetek magamon, hisz a legapróbb dologtól is félek, féltem, most viszont mégis két lábon állok egyedül a nagyvilágban…és talán amikor megyek előre hajtom a dolgaimat nem félek…amikor visszagondolok a cselekedeteimre…akkor ijedek meg a szembesüléssel, hogy egyedül végigcsináltam…magabiztosság és az önbizalom a titka mindennek…

Te jó ég bele sem merek gondolni milyen érzésekkel fogok én innen összecsomagolni, hazamenni…hisz ez a hely tényleg az otthonom…a kis szobám, ami tényleg az enyém volt…minden egyes rezzenésével….és talán még maga a ház is hiányozni fog minden gondjával bajával, zajos autókkal…

Tipikus belga vonás, hogy mindenfele tehenek vannak, akármerre megy az ember vonattal, mindenfele teheneket lát…lovakat…birkákat…olyan mint egy nagy tanya…de egy szeretni való kis tanya…a városközpontban néha néha előbukkannak a csirkék, eddig ugye Gent-ben és Leuze Lidl parkolójában találkoztam csirkékkel…ezek a kis állatok mindig mosolyt csalnak az arcomra…én falut nőtem fel de sosem láttam ennyi tehenet a 20 évem alatt összességében mint amennyit itt láttam egy év alatt…sőt még szamarat is csak állatkertben láttam…itt meg kb a szomszéd utcáig kell mennem :D egy év azért elég volt h megszeressem Belgiumot minden őrült vonásával együtt…de még mindig úgy érzem, hogy nem itt van a helyem a világban : ) még folyamatban van a megtalálása… : )

Chateau de Beloeil - Sarahval

Tegnapi ajándékom a kollégámtól B-től...úgy meglepett...de nagyon jólesett... üzenete ezzel, hogy bárhol legyek a világban, ha ezt felrakom a polcomra mindig emlékezni fogok, hogy egyszer itt jártam Belgiumban

...és megérkezett tegnap...köszönöm szépen Vivi a képeslapodat a tengerentúlról :))

 és kicsit eljátszottam a gondolattal milyen érzés lenne ott lenni, ahol te is vagy :D