hmmm

 "Ezer év csupán egy pillanat...semmi sem új, semmi sem más. Ugyanaz a séma ismétlődik. Ugyanazok a felhők, zene, érzések, mint egy órája, vagy egy örökkévalóság óta. Nincs itt semmi számomra...semmi a világon. Most már emlékszem, ez már megtörtént velem...ezért mentem el. Megfogod találni a válaszaidat. Noha nem lesz könnyű, tudnod kell azt, hogy megéri...Fogd munkára elméd a lehető legkeményebben, de tudd, hogy ez csak gyakorlat! Készíts gyönyörű alkotásokat! Oldj meg problémákat! Tárd fel a fizikai univerzum titkait! Ízleld az érzékeid információit! Érezd az örömöt, a nevetést, a bánatot, részvétet, és jól pakolj el minden emléket a hátizsákodba! Emlékszem honnan jöttem, és hogyan váltam emberré...Hogy miért maradtam itt. Most itt az idő, hogy elhagyjam a Földet...Itt a kijárat. Maximális sebesség, nem csupán örökkévalóság...végtelen..." (Walking Life) - ha nem baj ezt lenyúltam Fasírt :)


http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=hjc6xziCnc8

Mit is mondhatnék?!

Február 1.

Ma csúcs szuper hideg volt...amúgy elég szép napom volt...
Egy aranyos képeslap várt otthon az egyik önkéntestársam küldte :) és igazán meglepett:D csak mosolyogni tudtam:D

Tegnap ez ki kivánkozott belőlem, a bejegyzés címe is erre vonatkozik...

Igen, életem egyik legcsodálatosabb dolgának mondhatom azt, hogy elfogadták a jelentkezésemet, megfeleltem az interjún,  engem választottak és itt vagyok…Minden csodálatos, csodálatos emberek vesznek körül, nem tudok nem mosolyogni,  boldog vagyok…Haladok a franciával és a beilleszkedéssel is, egyre több ember nyit felém, hisz érzékelik, hogy most már azért nagyjából képben vagyok és el lehet velem beszélgetni…néha néznek azért , mert néha elveszek a mondatok megértésében…, de az emberek elfeledtetik velem a szomorúságot, a legapróbb gondokat is…valóban imádom ezt a munkát csinálni…igazán szeretem, hogy a betegek kedvesen fogadnak és ha csak egy mosolyt sikerül az arcukra csalnom már megérte felkelni :)

Igen az életem szebbik részét a munkahelyemen élem és a többi önkéntessel, amit „haza” érek megszűnik ez a szép harmónia, a harmóniát csak a szobában és a fürdőszobában találhatom csak meg…mivel mondjuk ki…nem tudom elviselni a lakótársamat…úgy tűnik erre az évre nekem ez jutott…a világ egyik legszerencsésebb emberének érzem magam, mert itt vagyok és azt csinálom amit szeretek, de olyannak kell együtt élnem, akivel nem hogy egy társaságban sem szeretnék lenni, de együtt is kell vele élnem…udvariatlan, és számomra az a legelviselhetetlen amilyen stílusban beszél, lekezelő és leértékelő hangnemben…ha valami neki nem tetszik, vagy ha valamit ő nem tud, akkor minden és mindenki „stupid” buta. Ember, ha rosszul állítod be a navigációs rendszert akkor jó h nem a megfelelő irányba fogja irányítani a kocsit…Este 10 után ne hallgass hangosan rádiót, és ne prümmögtessed a nem tom midet...Ne nézz hangosan a narutót és ne csapkodjad a szobaajtókat…Ne hagyd az asztalon a kajamaradékodat és a tányérodat és tanulj meg köszönni… és néha próbálj meg egy mosolyt kifacsarni magadból... ÁMEN

Komolyan ötleteket várok, hogy vajon mit tudnék ezzel a helyzettel kezdeni…nagyon rossz ám így itt élni, hogy legszívesebben most már elkerülöm, csak h ne is kelljen vele találkoznom, nem tom egyszerűen inritál már…van egy limit, amit ő már totál átlépett és ha valakiben megrendül a bizalmam és a felé szánt jó szándékom onnantól kezdve nem tok jópofát vágni hozzá, itt is ezt történt, egyszerűen nincs hangulatom beszélgetni vele…

…nehezen tudom visszafogadni arra a bizonyos „kedvellek” szintre…de most vele együtt kell élnem szal vészhelyzet van…mi tévő legyek…mert kb inkább egész nap a szobában ülnék, mint hogy őt nézegessem, inkább sétálok egyet vagy biciklizem…

 Sajnálom, de ez most nagyon ki kivánkozott belőlem:S 

Azért az én kedvem továbbra is tökéletes, élvezek minden egyes itt töltött percet, mindenki mással nagyon szépen kijövök és egyre többször villantom meg a szép magyaros franciámat haha :D:) 

Hétvégén pedig remélem lengyel barátosném társaságát élvezhetem:)

Puszi mindenkinek !!

Szivárvány!

Csütörtökön munka után, megcsináltam a kis ennivalómat, majd leültem enni…a nappalit átrendeztük szóval most mindent látok,  mi zajlik az utcán, bár a ház előtt puszta van meg egy autóút ennyi:D ( mellékesen, mindent hallok, hogy mi zajlik a szomszédban:) ):D

 Az egész napos eső után kisütött a nap…mi következik ebből ?! Szivárvány!

Nem tudom, kinek mit jelent a szivárvány, de belőlem mindig csodálatot vált ki…és valahogy úgy érzem, hogy arra a pár percre minden tökéletes :) 

Nem sokszor láttam életemben szivárványt, de pont elég ez a pár alkalom arra, hogy úgy tartsam, hogy ezzel valami lezárult és valami új fejezet kezdődik…

…ahogy az eső is kell a szivárványhoz, az emberek életébe is csurran csöppen, néha néha egy kis szomorúság, lehangoltság, rossz kedv… a rossz dolgokkal is szembe kell nézni,  a sok szép mellett, hogy aztán rátaláljunk egy csodálatos érzésre, a boldogságra…

Bon appétit, ma cher

Jó étvágyat, János :P ♥