Aguas Calientes - 2. rész - Milyen vízeséseket látogass meg, ha ide utazol?

 Sziasztok!

Korábban már említettem, hogy a Machu Picchu (MP) sokkal többet jelentett számomra, mint azt gondoltam volna. Ez önmagába foglalja azt is, hogy sokkal több a látnivaló, mint azt nagyon sokan gondolnánk. Ha idáig eljutsz már, akkor ne csak az MP-t nézd meg, de látogasd meg a környéket is. 

A 3 napot töltöttünk Aguas Calientes-be, amelynek felfedeztük a környékét is. Ezalatt az idő alatt három meseszép vízesést látogattunk meg. 

1. Mandor vízesés: 

Ehhez a  csodálatos helyhez egy botanikus kerten keresztül juthatsz el. Az oda vezető út pedig egy gyönyörű még most is működő vasúti sínen vezet. Korán reggel indultunk el ide, hogy elkerüljük a tömeget. Szinte sehol senkit nem láttunk azon kívül, hogy elhaladt volna pár busz a Macchu Picchu irányába. Majd ahogy letértünk a főútról, átkanyarodtunk a vasúti sínekhez. Ezek mentén egy völgyben, egy gyönyörű hegy lábánál a síneken gyalogoltunk a botanikus kert bejáratáig talán egy órát. Mellénk szegődött egy helyi kutyus, aki végig kísért minket. Ezt már megszoktuk, hogy akármerre járunk egy kutyus mindig hozzánk csapódik. Amúgy amikor elkezdtünk gyalogolni a botanikus kert bejárata irányába, még az út elején picit elbizonytalanodtam, hogy vajon ez jó ötlet volt-e. Tényleg senkit nem láttunk reggel. Teljesen kihalt volt az egész környék. Pár ember jött velünk szembe a síneken és volt bennem egy rossz érzés, hogy ha itt valaki belénk akarna kötni vagy bármi, senki nem tudja meg hogy valaha itt jártunk. Aztán persze mindig rá kellett jönnöm, hogy a perui emberek olyan békések, nem kell mindig mindenben a rosszat látni. Aguas Calientes szerintem nem az a hely, ahol bántanák a turistákat, hiszen ebből élnek. Azért is jó amúgy korán reggel kirándulni, mert amire jöttünk vissza a vízeséstől, már a síneken is több ember volt. Jöttek szembe velünk jópáran. Szóval úgy éreztük, hogy nagy szerencsénk volt, hogy elkerültük a tömeget. Igen, már megint. :) 

Belépő pár dollár. Fontos, hogy legyen nálad készpénz.

A vízeséshez vezető út hihetetlenül csodálatos volt

David elnevezte a kutyust, Penny-nek :) 

2. Vízesés: 

Ennek a nevét a Google Map nem is írja ki. Szóval én csak Agauas Calientes feletti vízesésnek szoktam emlegetni.  Azért indultam el a vízesés felé vezető úton, mert kiváncsi voltam, hova vezet, mi van az út végén.  Így bukkantam erre a egy gyönyörű vízesésre. Ahogy látjátok a térkép csak a "Hot Springs Pools and Bar" -ig jelöli, hogy mi van arrafele. Viszont nagyon izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi van tovább. Szóval elkezdtem sétálni a felfele, megtaláltam a medencéket, mentem tovább és ott volt egy bejárat, kávézó és ott megkérdeztem, hogy itt még tovább tudok-e haladni. Oké. Nem beszélek spanyolul szóval csak mutogattam. A kávézóban megmutattam a belépőjegyemet, azt letépték és útbeigazítottak. Elindultam felfele. Azért elég meredek volt az út, arra számítsatok, de megéri ilyen dzsungel környezetben túrázni. Az úton senkit sem láttam. Teljesen kikapcsolódtam, meditatív állapotba kerültem. Csak a dzsungel, a bogarak és én. Olyan jó illatok voltak itt a dzsungelben, hogy csak na. Amikor közeledtem a vízeséshez már hallottam a hangját. Ahogy megpillantottam a vízesést egyből arra gondoltam, hogy megérte. Milyen különleges ilyen eldugott környezetben egy vízesés lábánál megmártózni és közben gyönyörködni a túloldalon elém táruló kilátásban, amelynek a túloldalán a Macchu Picchu csücsül. Hihetetlenül hüssítő volt még a párája is a vízesésnek, hiszen mi augusztus közepén jártunk itt. Az időjárás eléggé becsapós volt. Korán reggel nagyon hűvös volt, míg napközben nagyon meleg. Így reggelente be szoktunk öltözni, délután pedig cipelhettük magunkkal a ruhákat. Ennyi baj legyen.  Belépő pár dollár. Fontos, hogy legyen nálad készpénz.

Felül a szürke jelecske mutatja a vízesés helyét

3. Cascadas Alcamayo vízesés

Ehhez a vízeséshez utolsó napunkon szaladtam el. Oké azért annyira nem voltam gyors, de hamarabb fel és leértem mint az túrázós előrejezés mutatta. Az egy órás túrán szinte 2 jelzéssel találkoztam, amiből tudtam, hogy merre kell haladni. Sőt az úton összetalálkoztam 3 emberrel, akik meg voltam lepődve, hogy egyedül túrázok az esőerdőbe. Felfele menet, miután már egy jó fél órája semmi jelzést nem találtam, majd mentem és mentem és sehol semmi, azért elbizonytalanodtam, hogy mi a fenét csinálok én itt egyedül a semmi közepén.  Aki elfelejtette volna Davidet annyira agyoncsípkedték a helyi szúnyogféle/bogarak, hogy szegény alig tudott menni, mert allergiás reakciót kapott, így ő a hotelben pihent, amíg én még rohangáltam picit. Belépés nekem ide ingyenes volt, mert senki nem volt a kapunál, akinek fizetni tudtam volna. 

Nekem ez volt a három kedvenc vízesésem a Machu Picchu körül. Önmagában Aguas Calientes egy tündéri város. A városon belül sétálva is találkozhatsz kisebb vízesésekkel és folyókkal is. Én azt javaslom neked, ha az időd engedi, hogy legalább 2 éjszakát tölts el itt, hogy picit tudjanak ülepedni az élmények és így lesz lehetőséged kirándulni is picit. 

Puszi mindenkinek,

Brigi

Machu Picchu környéke, amit semmiképp ne hagyj ki, ha már ilyen messzire eljutottál - Aguas Calientes - 1. rész

Aguas Calientes 

Machu Picchu sokkal több, mint amiről álmodtunk. Nagyon sokáig szerveztem, amire minden összeállt az utazásunkhoz. Szokták mondani, hogy ne legyenek túl nagy elvárásai az embernek, mert nagyot koppanhat. Nekem ez a hely akkora álom volt, amit nem tudok szavakba önteni. Egyszerűen mindent, de mindent tökéletesre akartam szervezni, hogy semmi problémába ne ütközhessünk. Azt kell mondanom, hogy még az álmaimat is felülmúlta ez a hely. Kezdjük ott, hogy micsoda vonatút. Micsoda kilátással, zenével. Szerintem kevés utazás során volt ennyi boldog könnycsepp a szememben mint itt. Volt, hogy fényes nappal, csak elkezdtem könnyezni, még jó hogy a maszk takart, amennyire takart. 

Ha ide veszed az irányt és tényleg csúcsszuper élményt szeretnél, ahol átélheted a múltat és a jelent is, akkor semmiképpen se hagyd ki Aguas Calientes felfedezését. 

Túrázz és fedezd fel a környéket. 

Mi 3 éjszakát töltöttünk itt. Innem mentünk fel a Machu Picchura, de bejártuk a várost, jókat ettünk-ittünk és 3 gyönyörű vízesést is meglátogattunk a dzsungelen keresztül. Mindent egyénileg mi terveztünk és szerveztünk. 

Beszéljünk egy picit Aguas Calientesről. 

Szerintem nagyon sokan, akik ellátogatnak ide nem is tudják, hogy mennyire csodálatos maga a Machu Picchu környéke. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen számoltunk azzal, hogy a környéket is megnéznénk. Így ahelyett, hogy felrohantunk volna a Machu Picchura majd vissza, meglátogattuk a várost és annak környékén is túráztunk picit. Mivel ez a bejegyzés hihetetlenül hosszú lenne, ha minden programot belevennék, így csak fókuszálok arra, amit a városban láttunk és tapasztaltunk.

Korább bejegyzésemben már meséltem arról, hogy aki a Machu Picchura szeretne eljutni, annak nagy valószínűséggel, főleg ha vonattal érkezik útjába fog esni Aguas Calientes. Erről viszont én is csak akkor hallottam először, amikor elkezdtem szervezni az utunkat. Cuscoból a vonatunk egyenesen ide jött. Itt szálltunk meg 3 éjszakára. Miután megmásztuk a Machu Picchut elkedztük felfedezni a várost is. Ez egy nagyon hangulatos hely sok kisbolttal, étterem, hotelekkel és sok helyi ember él itt. Alapvetően azok élnek ezen az eldugott részén a világnak, akik valamilyen úton módon itt dolgoznak, hiszen más munkalehetőség nagyon nincs, mint a turizmus. 

Megérkeztünk vonattal

Tisztán emlékszem amikor a hangosbemondó bemondta, hogy a következő állomás Aguas Calientes. Néztük a tájat, a folyót és a hegyeket, ami elénk tárult a vonat ablakából. Olyan gyönyörű zöld volt minden és olyan érdekes növényvilág volt, amit eddig csak a filmekben láttam. A folyó vize gyönyörű zöld volt. Vonat szépen lassan belassított és beértünk a peronra. Már a vonatról elkezdtük nézni a folyó menti szállásokat és örömmel gyanítotuk, hogy melyik lesz a miénk. Átmentünk a pályaudvaron, ami kész labirintus volt a helyi árusok portékáival. Konkrétan alig tudtunk kikeveredni a pályaudvarról, mert csak ruhákat, szuveníreket láttunk, de nem láttuk a kivezető utat, nem láttunk sehol olyan jelzést, ami kifelé vezetne. Nagynehezen kijutottunk lementünk a lépcsőn, átmentünk a vágányokon és én teljes mámorba kerültem. Azt kell mondanom, hogy talán ez a kultúrsokk másik véglete, ha egyáltalán létezik ilyen, mert ez az olyan boldog állapot, amikor nem jut az ember szóhoz sem. A tudatom teljesen kitusztult, nyugalomat, boldogságot és biztonságot éreztem. Próbáltam feldolgozni, hogy a dombok túloldalán az a hely van, amiről gyerekkorod óta álmodozom. Olyan mély érzéseim vannak ezzel a hellyel, illetve egész Peruval kapcsolatban, mintha egy örömfelhőben úsztam volna végig. Végiggyalogoltunk a vasút melletti szűk kis utcán. Bal oldalt a vágányok, jobb oldalt pedig éttermek. Persze minden egy csodálatos hegyekkel körbeülelt völgyben van. Szóval nincs olyan hely, ahol ne látnád ezeket a csodás hegyeket körülötted. Haladtunk, haladtunk és ott volt a szállásunk. Becsekkoltunk. Felmentünk a szobánkba és hát az ablakból való kilátás egyszerűen újra megdobbantotta a szívemet. A szobánk egyenesen a folyó és a hegyek mellett volt. Amikor kinéztünk az ablakon elénk tárul az egész völgy, a faluból egy darabka, a folyó pedig ott folyt a lábunk alatt. Láttuk, ahogy a folyók kövein a cicák játszadóznak, vagy ahogy egy kutyus fut, kerget talán egy madarat. A gyerekek pedig a távolban a folyóban játszottak. 

Nem esős időszakban voltunk, ezért a folyóban nem volt túl sok víz.

Ledobtuk a cuccainkat és indultunk enni valami finomat. Az ott töltött négy napunk alatt lett egy kedvenc éttermünk. Szinte mindennap oda tértünk be ebédre vagy épp vacsorára. Utolsó nap olyan kedvesek voltak velünk az ott dolgozók, hogy még ajándék szuvenírt is kaptunk tőlük. Hozzátenném, hogy Peruban töltött 3 hónap alatt, sehol nem ettem ilyen jókat talán, illetve a vendégszeretet, az emberek kedvessége és az, hogy megbízhattunk azokban, akik az utunkba tévedtek, számomra felbecsülhetetlen.

Miért is kulcsfontosságú ez a kis város és mi a története?

A városka a nevét a falutól 800 méterre eső Vilcanota folyó mentél található forrásról kapta. A hely szinte megközelíthetetlen és talán ezért is annyira misztikus.

Én két módot tudok, hogy hogyan lehet eljutni a Machu Picchuhoz. Az egyik, hogy végiggyalogolod a régi inka ösvényt, vagy Cuscoban felszállsz a vonatra, ami elvisz Aguas Calientesbe innen pedig taxival, busszal, vagy gyalog feljutsz a MP-ra.  Körülbelül 110 km-re helyezkedik el Cuscotól, és tudni kell, hogy ez a városka korábban csak egy vasútállomás volt, amíg 1911-ben egy amerikai kutató fel nem fedezte véletlenül Machu Picchut. Egyes leírások és történetek azt mesélik, hogy a kutató többször visszatért ebbee a térségbe és teljesen más romok után kutatott, így amikor megérkeztek teljesen másnak hitték a helyet. Anno amúgy itt lovakkal vagy más teherhordó állatokkal közlekedtek a dzsungelen keresztül. Internetes források szerint manapság körülbelül 5000-en lakják magát Aguas Calientes-t. A városka amúgy 1901-ben hozták létre, de ekkor még csak a vasútállomás létrehozásán dolgozó emberek laktak itt.  A város 1931-ben nyilt meg, amikor a turisták is elkezdtek ideérkezni, hogy felfedezzék az inka romokat. 

A város felfedezésre elég egy fél nap is, hiszen elég pici, de nagyon aranyos utcákat találsz, falfestményeket, rengeteg kisbolt van, ahol tudsz ajándékokat venni, illetve sok étterem és kávézót is találhatsz itt. 

Sok képet találsz itt Aguas Calientesről. Jó szórakozást. 

Ezeken kívül pedig a fél napos programokat, ahova eltúrázhatsz a városon kívül egy két óra vagy akár fél napos programként, azt a következő bejegyzésben folytatom, mert rengeteg képem is van hozzá. 

Jöjjön pár kép a csodás Aguas Calientes-ről:

Város főterén található emlékmű, emelett van egy kis templom is

Meglátogattuk Peruban az egyik leghíresebb inka piacot - Pisac

Pisac 

A pisaci piac a Cusco régió egyik leghíresebb piaca, amely sok látogatót vonz a híres vasárnapi piacra, amikor a környező hegyvidékről származó őslakos kecsua közösségek érkeznek Pisacba, hogy eladják termékeiket és készleteiket a hétre.

A Cuscoban töltött 3 hetünk alatt ellátogattunk Pisac/Pisaq városkában. Cuscotól kb 50 percre található autóval. Amikor megérkeztünk Cuscoba azt tudni kell, hogy eléggé tartottunk a magaslati levegőtől, több ezer méteren egyik óráról a másikra. Cuscoba este értünk, az airbnb tulaj hagyott nekünk kokalevél teát, ami segít az átállásban. Nyugi ettől nem lesz semmi bajod, csak csillapítja a fejfájást, hányingert és minden tünetet, ami a magaslati betegséggel jár. Mi előtte már elkezdtünk szedni egy gyógyszert, amit még Limában vettünk. Én szinte alig éreztem meg hogy pár ezer magasságban vagyunk, viszont másnap amikor elmentünk boltba pár méter után úgy lihegtem mintha lefutottam volna egy maratont. Nagyon érdekes érzés, hiszen ugyanúgy jársz mész mint máshol, de a szervezet megérzi, hogy kevesebb oxigénhez jutsz. Ebbe az egészbe amúgy mélyebben nem mennék bele, hogy mi megy keresztül a szervezeten, amikor ilyen magasságban vagy, hiszen nem vagyok benne jártás, így csak azt tudom elmondani, ahogy mi megéltük. David nem aludt talán két hétig, vagy csak alig, mert neki a szervezetét ennyire megviselte, hogy alig kapott levegőt. Amint elaludt volna felébredt, mert olyan érzése volt, hogy megfullad. Tudom ez félelmetesen hangozhat, de elvileg neki kisebb magasságokban is előfordult ez a hegyekben. Talán a harmadik hétre állt be neki a szervezete, de ugye akkor már mentünk vissza Limába. 

Augusztus 2. - Hétfő | 2021

Ma korán reggel keltünk 6kor. Igaz nem azért mert bárhova is rohantunk, hanem annyira gyönyörűek a napkelték Cuscoban, hogy lényegében egyidőben felkelünk a nappal. Korán reggel az első dolgom a kávé lefőzése volt, majd a laptopomhoz ültem. David és én is elkezdtünk dolgozni pár órát. Megreggeliztünk, majd írtam a szállásadónknak, hogy véletlenül, nem-e tud egy söfőrt, aki elvinne bennünket Pisac/Pisaq-ba és haza is tudna majd bennünket hozni. Nagyon kedves volt és szerzett nekünk fuvart. Így 11 órakor nekiindultunk a régi körülbelül 600 éves Inka vásárközpontnak. Azt még elmondanám, hogy itt Peruban az augusztus elseje nagy ünnep. Innen számolják a Andean-i új évet, ez egyben az Föld anya ünnepe is, amikor ételeket kínálnak a földnek és egy sámán áldást ad az ételekre, a termésre és a Föld anyának szenteli ezeket.

Cuscotól körülbelül egy órára található ez a kis városka, ami teljesen visszarepít egy másik időbe. Olyan mintha egy teljes időutazáson mennél keresztül. Már az oda vezető út is hihetetlenül lenyűgöző és számos turistalátványosságon keresztül vezetett, de elhagyva Cusco határait lenyűgöző hegyek és völgyek terültek elénk. A völgyekben már az inkák által híres teraszok kirajzolódnak, valamint számos apró falucska található a környéken, amely mind ebből az agyagos anyagból készült. Valamelyik ténylegesen az egész agyagház és lakják is. A házak előtt nagyon érdekes agyag sütő volt kirakva, és azzal főztek vagy éppen melegítették magukat. Rengeteg kutyát is láttunk a hegyekbe, itt ott aludtak vagy kóboroltak.  A helyiek csodálatos szép színes ruhákban vannak, a kalap pedig elengedhetetlen viselet. Ami még szintén nagyon érdekes volt, hogy a helyiek a házak előtt kint álltak és érdekes színű italokat vagy épp rágcsálnivalókat árultak. A Pisacba vezető út a hegyeken keresztül vezetett, ebből kifolyólag a várost is a hegyek tetejéből közelítettük meg autóval, így ahogyan haladtunk fentről lefelé szinte végig be lehetett látni a völgybe. Annyira érdekes színű volt itt a táj, amit még eddig sosem láttam sehol máshol.

A városba érve előjöttek a kis árusokkal teli utcák, nagyon érdekes közékori szűk utcákon vitt minket keresztül a sofőr. Egy hatalmas téren van az inka piac, ahova a környékbeli emberek érkeznek és a földeken megtermelt ételeket árulják. Amúgy a térhez gyönyörű szűk utcák vezetnek, és annyira szerencsések voltunk, hogy egy Föld anya ünnepet is láthattunk, zenével, sámánnak és áldással. Ezt követően bejártuk az utcákat, vettünk szuveníreket. A városka mellett elterülő híresebb inka romokhoz nem mentünk el, hogy őszinte legyek ez volt a harmadik napunk itt és én személy szerint itt éreztem meg először azt, hogy oké magasan vagyunk. Olyan fejfájásom lett, hogy több fájdalomcsillapítot kellett bevennem.

Visszaérve a szállásra egyből lefőztem egy teát és pihentünk. Ami szintén érdekes, hogy elvileg az emésztése az embernek itt a magasban teljesen más. Azt mondták a helyiek, hogy lelassul az emésztés, így semmiképp sem ajánlatos az, hogy az ember már első egy két nap jól bekajáljon.

Mi nem igazán hallottunk erről a helyről korábban, így mindenképpen szerettem volna róla írni egy picit, hogy meghozzam hozzá a kedvet. Sikerült?

A taxisunkat a szállásadónk intézte, az ő apósa vitt és hozott minket. Előtte még megálltunk egy ATM-nél, hogy legyen nálunk készpénz, hiszen ezeken a piacokon javarészt csak így lehet fizetni.

Nem tudom elmondani azt az örömöt és boldogságot, amit nekem ez a hely adott, hogy láthattam a helyieket, a régi utcákat, gyerekeket sétálni az utcán bárányokkal vagy épp lámákkal. Hogy láthattam igazi sámán ceremóniát és megtapasztalhattam, hogy élnek a helyiek.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy rajtunk kívül nem láttunk más turistát és nem volt tele a piac, hétfő volt és vírus időszakban nem igazán volt itt nagyon nagy tömeg, így nem tudok arról mesélni, hogy alapesetben mennyire lenne ez a hely felkapott.

Megjártuk a Machu Picchut. Hogyan lehet eljutni, mire kell figyelni és milyen költségekkel számolhatsz?

Sziasztok!

Már régóta szerettem volna írni arról, hogy mi hogyan oldottuk meg, hogy eljussunk a Machu Picchuhoz. Mindent egyénileg mi magunk szerveztünk, így összeszedtem pár főbb pontot, hogy mi mennyibe került és mit hol foglaltuk. 

Azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy Cuscoba repültünk Limából. Cuscoban volt a szállásunk körülbelül 3 hétig és ezalatt a 3 hét alatt mentünk át a Machu Picchuhoz 3 éjszakára. 

3 hónap Limában bejegyzésemről röviden itt olvashatsz (költségek, szállás stb): katt ide.

Nincs túl sok magyar információ

Sajnos magyar információkat szinte alig találtam arról, hogy hogyan lehet megközelíteni egyénileg a Machu Picchut, így alapos kutakodás után tudtam csak összerakni a menetrendünket. Azt hozzá szeretném tenni újra, hogy mi vírus időszakban jártunk (2021 augusztusában) itt, így ha jól tudom a Machu Picchu lábához induló vonatok száma is csökkentett számban indult, illetve a belépőjegyek száma is limitált volt naponta. 

Aguas Calientes

Legelőször rá kellett jönnöm vonatjegyeket keresgélve, hogy két vasútállomás van Cuscoban. Mi szerettünk volna közvetlen vonattal eljutni a Machu Picchuhoz (továbbiakban MP), így mi végül a városon kívül eső vasútállomásról utaztunk közvetlenül Aguas Calientesbe, amit sok helyen csak Machu Picchu néven fogtok találni. A vonat viszont nem a Machu Picchuig megy, hanem egy közelben lévő kisvárosig. Onnan gyalog vagy busszal lehet feljutni a hegyekbe, ahol a MP is látható. 

Cuscoban reggel taxit hívtunk Uberen keresztül és talán jó egy 30 percet autókáztunk hajnalban a vasútállomásig. Egy hihetetlenül szép vasútállomáson tett minket ki a sofőr, ahol a minden nagyon ellenőrzött módon történt. Konkrétan a vasútállomásra érkezéskor egyből ellenőrizték, hogy hova megyünk, van-e jegyünk. A vasútállomáson volt WC és büfé is. A peronra nem lehetett kimenni, hanem amikor megérkezett a vonatunk, akkor egyesével ellenőrizték mindenki papírjait és úgy engedtek át minket a peronra, ahol a vonat ajtajában is állt egy egy személyzeti emberke, akik útba igazítottak minket. 

A jegyek helyjegyeket is tartalmaznak, így mindenkinek fix helye van. A vonaton többször elment a személyzet és ha jól tudom, ha nincs vírusőrület, akkor a vonaton van büfé is. Egy hihetetlenül jól felszerelt vonatról van szó, gyönyörű és tiszta. A vonat időben indult, és ha késés is merülne fel és át kellene szállni úgy van megszervezve, hogy mindenki elérje a másik buszt vagy vonatot.

Hihetetlenül jól szervezett a Machu Picchu megtekintése Peruban. Ha lehetne és 5 csillag helyett 6 csillagosra értékelném ezt az egész élményt.

Megjegyezném:

• Amúgy visszatekintve erre az egész szervezére nem tűnik túl bonyolultnak. De emlékszem, hogy amikor Peruban ülve próbáltam összerakni a menetrendet, hogy mikor hol vagyunk, melyik napra, melyik dátumra, mi honnan megy, illetve hova hogyan jutunk el, azért kellett némi matekozás.
  
  
• Mi a vírus miatt nem foglaltunk le előre hónapokkal szinte semmit. Megérkeztünk Cuscoba és amikor már ott voltunk, akkor foglaltuk le a következő hétre a vonatjegyet meg úgy lényegében mindent. Akkor már tudtuk biztosra, hogy el tudunk menni. Viszont ha korábban le tudunk volna foglalni mindent, elvileg olyan vonatjegyet is tudtunk volna venni, amiben kompletten tourguide-dal együtt tudtunk volna menni a MP-ra, illetve még a Huayna Picchura is. 
  
  
• Amit szintén kiemelnék, hogy így legalább saját tempónkban tudtunk haladni. Sokan akik túravezetővel mentek nagyon lassan haladtak, nyilván nagyon sok hasznos információt elmondtak a helyről, de így egyedül is egy több órás kirándulásra számíthatsz, mert hatalmas a hely.
  
  
• Megéri hajnalban felkelni. Mi a reggeli legelső buszra vettük a jegyet, de ha újra csinálnám az utat felsétálnék. Hajnali 5.30kor koromsötétben kimentünk a 6 órási buszra és már akkora tömeg volt, hogy az első buszra fel sem fértünk, hanem a harmadik vagy talán negyedik buszra. A hely 6 órakor nyit. A belépődet és az útleveledet a kapunál ellenőrzik már a MP bejáratánál. Innen még jó pár percet gyalogolni fogsz, amire meglátod először a MP-t. Én azt mondom, hogy teljes mértékben megérte felkelni hajnalban. Pont felértünk így is még azelőtt, hogy feljöttek volna az első napsugarak. Ott álltunk ezelőtt a hatalmas, misztikus csoda előtt, hogy pillanatról pillanatra a sötétből a nap elsőként megcsillan a csúcsán, majd ahogy a sötétségből teljes mértékben kitűnik ez a csoda. Hatalmas élmény volt. 
  
  
• Vegyél helyi trópusi szúnyog sprayt!!! Első nap csak Aguas Calientesben kirándultunk. Volt fél napunk miután megérkeztünk és átvettük a szállást. Sajna mi erről nem olvastunk sehol és nem számítottunk rá, hogy a Davidet itt is megeszik a helyi (nem otthoni fajta szúnyogok), sajna olyan allergiás reakciót kapott másfél nap alatt, hogy igaz a Macchu Picchut legyalogolta, de feldagadtak neki a bokái és szegény az út hátralévő részében allergia gyógyszeren élt, illetve kenőcsökön. Itt ezek a csípések sajnos nem csak baromi viszketnek, de ha véletlen elvakarod őket akkor ilyen véraláfutásos lesz az egész és konkrétan úgy nézel ki mint, akit agyonvertek.  Szerencsére engem annyira nem szeretnek ezek a bogarak, meg végig hosszúban voltam, de egy két helyen engem is megcsíptek és azt kell mondanom, hogy ennyire csípés még sosem viszketett, illetve 3 hónap alatt múltak el helyei, mert ilyen mély piros vérpontok voltak rajtam is. 
  

Költségek, amire számíthatsz, egyéni szervezésbe:

Jegyvásárlás vonatra (Cusco - Aguas Calientes): perurail.com-on vettük mi a jegyünket, de más opciók is vannak - ez fejenként volt kb $100, olyan 35.000Ft - próbáltam visszanézni a jegyünket, de olyan bután van rajta az összeg

Jegyvásárlás Machu Picchura: https://www.machupicchu.gob.pe/?lang=en - mi a hivatalos oldalon vettük a jegyet a kormányzati oldalon, egyedül mentünk fel, nem volt túravezetőnk, így olcsóbb volt - (fejenként 16.000Ft)

Jegyvásárlás MP buszra: ezt helyi irodában is meg tudod tenni, vagy pl a viator.com/tourguide.com oldalán (fejenként kb 10.000Ft)

Szállásfoglalás: booking.com - 3 éjszakára, 2 főre kb 90.000Ft, reggeli az árban és a folyó mellett a hegyekre nézett a szobánk - de ez úgymond még a nagyon alap szálláson közé tartozott semmi luxus dolog :D 

Képek

Jöjjenek a várva várt képek. Remélem hasznosnak találtad ezt az információt. Mindenképp szerettem volna ezt lejegyezni, mert még én is szeretnék egyszer visszajutni ide és akkor legalább nem kell minden keresgélést előről szervezni. 

Képek a vonatról:

Vonat belseje - végig perui zene szólt, visszafele pedig divatbemutatót is tartottak a dolgozók

Végig gyönyörű kilátás a vonatról

Szállásunk kilátással ( nem a legelőnyösebb kép ez rólam, biztos ebéd utáni szieszta volt) 

Machu Picchu: