Utazni csodálatos érzés, van aki csak évente nyaral egyszer / kétszer, bemegy egy utazási irodába, kitalálják, hogy hova menjen x összegért és megvesz egy nyaralást, befizet programokra és élvezi, hogy kiszakadva a munka világából, pihenhet.
Én élvezem az egész folyamatot, megkeresni a következő desztinációt, kinézni, hogy hova is szeretnék menni, évszaktól, költségtől, hangulattól függően. Felkeresem a kedvenc repülőjegy kereső oldalaimat, és néha unalmamban vagy egy stresszes napon ezzel vezetem le a feszültséget, hogy különböző irányokba nézegetek repjegyeket és elképzelem, ha ott lennék mivel tölteném az időmet....Tudom, hogy van aki ugyanezt csinálja esténként, csak pl autókat nézeget online vagy ruhákat. Az élet pont azért csodás, mert különbözőek vagyunk, és pont ezekkel a különbözőségekkel kell egymás mellett vagy egymással élni, és kellene elfogadni egymást... vallását, nemét, társadalmi státuszát.
Az utóbbi években elkezdtem Eu-n kívüli helyeket nézegetni. Így utaztam tavaly ősszel New Yorkba, majd idén a szülinapi körutam( Madrid, Lisszabon, Párizs) után Törökországba. A török kiruccanás teljesen véletlenül jött és spontán, viszont életem legjobb nyaralása volt.
Teljesen más megtapasztalni egy kultúrát újságokból, elmondásokból, más képei alapján. Amikor ott álltam a kék mecset lábánál, na az a bizonyos libabőr érzés leírhatatlan, pont ezért az érzésért imádok utazni, amikor az ember igazán érzi, hogy megérkezett egy helyre. Magával ragadja az adott pillanat és csak gyönyörködik, szavak sem kellenek, mert átjárja az egész testet az a bizonyos különleges érzés. Amikor utazok próbálok részese lenne a kultúrának, megélni a pillanatokat, az ízeket.
Amióta az eszemet tudom, mindig is utazni szerettem volna... Már gyerekként nagy terveim voltak, szerettem volna mindent látni, minden hónapban, évben más országban lakni. Ha megláttam egy földgömböt magával ragadott egy furcsa különleges érzés, ami a mai napig tart, ha meglátok egy földgömböt vagy egy térképet. Mindig kerestem a módját annak, hogy utazzak, de valahogy bedarált engem is az egyetem és a társadalmi elvárások tömkelege, kötelezettségek. Úgy érzem, hogy tavaly egy új fejezet nyílt számomra, vagy talán már tavaly előtt, amikor a franciáknál laktam fél évet. Újra megtapasztaltam az utazás ízét, a Solo utazás élményét.
Pár kép Törökországból:
 |
| Reggeli |
Nem bánok semmit az elmúlt éveimből, mindennek úgy kellett lennie ahogy volt, az ember egész életén keresztül tanul, néha viszont vannak olyan élmények amire az ember azt mondaná, hogy ezt inkább kihagyta volna, de hiszek benne, hogy minden okkal történt, és ha bármi másképp alakult volna a múltamban akkor most nem itt lennék, ahol most és nem ezeket a döntéseket hoznám meg.
 |
| Hajózás Ázsia felé :) |
